Rész
1 1| fogadta:~- Úgy rugdosod azt az ajtót, mintha az ország
2 1| elkiáltotta magát:~- Hát azt gondoljátok ti, hogy nekem
3 1| minden teremtett lélek. Hanem azt senki se tudta, hogy mért
4 1| Ugye, Tamás, lelõtted volna azt a rablómadarat?~Szitáry
5 2| akit az egyik beleültetett, azt a másik letaszította.~Apafi
6 2| pénzesládájának a kulcsát. Mert azt csak nem kívánhatjátok,
7 2| a kezét. Olyankor aztán azt mondta a török:~- Sebaj,
8 2| Legalkalmasabb lészen pedig azt borjú képében elhajtani.~
9 2| váradi basa udvari tudósa azt olvasta ki a csillagok járásából,
10 2| Aztán kitõl küldenénk el azt az aranyszárnyú madarat?~-
11 3| apja feleleteit hallotta, s azt szerette volna kérdezni,
12 3| Amit a töröktõl tudott, azt besúgta a németnek, amit
13 3| amit a némettõl hallott, azt eladta a töröknek, s mindenképpen
14 3| Luvak már kapták uzsonnát.~Azt akarta mondani a jó ember,
15 3| nagy piros nyelvével, hogy azt lehetetlen volt megállni
16 3| kalitka drótjához.~Mikor aztán azt is meghallotta Piszliczár
17 3| kegyelmébe. Amit megtalált, azt egyenesen õhozzá vitte,
18 5| basa követét.~- Ne bántsd azt az öregembert, hercegem,
19 5| fakója?~Hiába lesték biz azt, nem jött.~Ádámka félénken
20 5| városi hajdúk kürtszava. Azt jelenti ez, hogy nyolc az
21 5| lelkeim? - sóhajtott Apafi. - Azt magam is szeretném tudni,
22 6| sírni, édes jó Tamásom - azt akarta mondani szegényke,
23 6| szegény öreg Pipitér?~- No, azt sokért nem adnám, ha valami
24 6| kell gazdának.” „Csitt - azt mondja a tányérnyaló -,
25 6| én. „Ne bolondozz, öreg - azt mondja a tányérnyaló -,
26 6| szomorúan Tamás -, de ki mondja azt meg most már nekünk, hogy
27 6| vesse a nagy bölcsesség. Hát azt gondolod te, hogy most már
28 6| Pipitér. De most már mondd meg azt is, hogy mit tegyünk.~-
29 6| meg síri ágyukat?~Tamás azt gondolta, senki se látta
30 7| ne férjen a szándékához, azt is megmondta, hogy mire
31 7| Akkorát kurjantott, mintha azt akarta volna, hogy Kolozsváron
32 7| az az úr? Nem hiszem én azt, szolgám. Ember az, csak
33 7| selyemkeszkenõ. Nem lengethette azt egyéb, csak az Iluci kis
34 7| egyebet jelenteni, mint azt, hogy: segítsen meg az Isten
35 7| a várudvaron mindenfelé azt leste, nem látná-e meg valahol
36 7| Egy órában egyet ha szól, azt is magának mondja. Az is
37 7| szitálni kezdett a hó, s azt nem állhatja a török katona,
38 7| hogy basarózsának hívják azt a nagy piros virágot, amelyikbõl
39 7| te gyámoltalan öcsédre. Azt gondoltam, hogy ahol virág
40 7| jársz~talpig feketében? -~azt kérdezem tõled.~Mi bánatod
41 7| neked,~sötét hollómadár? -~azt kérdezem tõled.~Hollómadár,
42 7| jelenthetett mást, csak azt, hogy: gyertek, gyertek,
43 7| hallotta drágaság, nem lehet azt kimondani. Garmadával a
44 7| Bizony nem bánta a két gyerek azt se. Csakolyan elszontyolodott
45 7| beszéljünk arról. Meg kell azt nekem gondolni kétszer is.~
46 7| kalács a zabkenyér is.~De még azt se ette meg, hanem belecsúsztatta
47 7| vissza Tamás -, legalább azt mondd meg, kinek köszönhetjük
48 7| megfogta a kezét: „Ne bántsd azt az öregembert, hercegem,
49 7| õ se bánt minket.”~Amire azt mondta akkor a vén török:~„
50 8| tartásáról. Jó, jó, Pipitér, de azt találd ki már, hogy kicsoda,
51 8| mondék, majd megtudom én azt is. Azzal leszakajtok az
52 8| ingyen. „No öregember - azt mondja -, adok a fáradságodért
53 8| megtörülgette a szemét az öklével. Azt mondta, eszi a meleg gõz,
54 8| Az a sok oktondi mind azt gondolta, hogy valami cimboráknak
55 8| fejét?” „Kolozsvárra” - azt mondja a katona, azzal egyszeriben
56 8| meg bír enni.~Nem lehet azt kimondani, milyen irtóztató
57 9| víztömeg, amelyikrõl még azt se lehetett tudni, micsoda.
58 9| földeket, s olyankor az emberek azt mondták: örüljünk, mert
59 9| reménykedve számították azt az idõt, mikor teljesen
60 9| Mert ne gondoljátok ám azt, hogy a lápnak nincs gazdája.
61 9| a láp, hanem kell érteni azt a karcsú halacskát, ami
62 9| hunyorgatott a szemével.~- Majd azt is megtudjátok, csirkéim,
63 10| a kard!~- Úgy is hívják azt, kígyókardnak. Párja neki
64 10| Tudta, hogy a nádirigó azt mondja: te-ri, te-ri, amire
65 10| te-ri, amire a nádiposzáta azt feleli: gye-re, gye-re,
66 10| szakállas cinege. Amelyik madár azt kiáltja: kölyök, kölyök! -
67 10| makkfának az irányában.~- No, azt már csak megnézzük. Jó lenne
68 10| amibe beletûzhessük.~De biz azt nem nézték meg, mert hármat
69 10| háló lesz belõlük, hogy azt emberi hatalom szét nem
70 11| mondotta Tamás.~- Az ám - azt mondja rá Ádámka -, csak
71 11| mert ne gondoljátok ám azt, hogy tirajtatok kívül nincs
72 11| hevertek, ahol akartok, s azt esztek, amit találtok. De
73 11| tetszett ez a csataterv. Még azt se bánták, mikor Pipitér
74 11| szekercével megfarigcsálta õket, s azt mondta a két Szitáry gyereknek:~-
75 11| zizzenését, minden fuvallatát. Azt mondja ez mind, hogy: „Haszontalan
76 11| mozdítod az édesapádért. Azt se tudod, él-e, hal-e.”~
77 11| szolgám! Elfoglaljuk még azt, ha nem ma, holnap. - Aztán
78 12| levelibéka kunkogását. Ez is azt jelenti, hogy nem lesz mostanában
79 12| messzeségben égett a láp.~Ki tudná azt megmondani, mitõl gyulladt
80 12| fejét a fejedelem õnagysága: azt szeretné kitalálni, hogy
81 12| hogy elszaladoztak volna, azt nézték, hogy örül egymásnak
82 12| nádlevelek zizegése is. Azt hallgatták, hogy hogy került
83 12| egyéb se kellett! Egyszerre azt kérdezte Pipitértõl: befogadnák-e
84 12| szigetére? Pipitér meg erre azt mondta, hogy: „Itt a kezem,
85 12| Bementem Buzáth uramhoz, s azt kérdeztem tõle: venne-e
86 12| Mindnyájan jól járnánk - azt mondja. - A gyerekeknek
87 12| beérnéd az aranyaknak?” „Azt sem bánom” - mondok. „Hát
88 12| az égre. Megtalálta már azt a lajtorját, amelyik fölvezet
89 13| oldalára. Mi sorod van vele?~- Azt nem kötöm a te orrodra.~-
90 13| a katona. - Hát mért nem azt mondtad mindjárt? Hiszen
91 13| dehogynem! Inkább most is azt jöttem megmondani, hogy
92 14| Bizony az, bizony az.~- S még azt se tudjuk, ki vette el tõlünk.
93 14| Nem én, nagyságos uram. Én azt jöttem megjelenteni, hogy
94 14| harcsának.~- Hiszen akkor azt a gyékénybocskoros öregembert
95 14| lehorgasztotta a fejét.~- Azt én se tudom. Nem ismerem
96 14| Nem ismerem a nevét. De azt tudom, hogy hol lehet megtalálni.~-
97 14| Sárvárt nagy oktalanul. Azt persze kifelejtette, hogy
98 15| dörzsölte a kezét.~- Hiszen csak azt a harcsabajuszút megfoghassam!~-
99 15| kerecsenforgó. Úgy lesodorta azt onnan egy golyó, mintha
100 15| se állnak! Próbáltam én azt már egyszer. Még most is
101 15| nagy fehér keszkenőt, ami azt jelentette, hogy ő nincs
102 15| fejedelem megbocsát nektek.~- Azt majd csak akkor hisszük
103 15| feje búbját.~- Legalább azt mondjátok meg, miféle népek
104 15| hogy mit fogadott a Tamás? Azt, hogy õk addig a színed
105 16| aranyszárnya. Mármost magam is azt gondolom, hogy csak derék
106 16| melegben is a nyakában hordozza azt a hosszú köpönyeget. Bizony
107 16| elpirulva -, nem is azért vette azt föl apámuram, csak a bal
108 16| ennél a kétszáz darabnál. Azt pedig én elküldtem Hajdár
109 17| Kolozsvárból.~Egészen befutotta azt már azóta a fehér vadrózsa.
110 17| öreg szolgám!~Nem lehetett azt sírás nélkül megállni, ahogy
111 17| akarsz mondani, jó ember. Azt akarod mondani, ugye, hogy
112 17| ellátásodra.~- Nem érdemlem én azt, nagyságos fejedelem - borult
113 17| térdre az öreg -, inkább azt a kegyelmet kérem, hogy
114 17| hajdúkáposztával. Elõbb azonban azt nézzük meg, milyen ebédet
|