Rész
1 1| reggeli napfényben. Csak egy nagy, fekete fiú állt köztük
2 1| Szitáry Tamásnak.~- Csak nagy kópénak adsz te enni, Tamás
3 1| kénesõ, fürge, mint a gyík. Nagy, szelíd barna szeme volt,
4 1| apámuram, csak ezt a csúnya nagy ráncot akartam elkergetni
5 1| abban a percben az a csúnya nagy ránc csakugyan elsimult
6 2| hajkurásszuk a németet ebben a nagy melegben?~Az ország ládájának
7 2| töröknek, hogy az ilyen nagy garázdálkodások után csendességben
8 2| S még meg is köszönte a nagy jóakaratát, ámbátor - üzente
9 2| az asztal mellõl, mikor nagy ijedten esik be az ajtón
10 2| mondatát megkettõztette, mintha nagy öröme telt volna a maga
11 2| kívánná a szükség. Mert nagy elbizakodottságában néha
12 2| fejedelem elé, mint valami nagy teknõsbéka. S mikor odaért
13 2| teknõsbéka. S mikor odaért elé, nagy fekete kezével elkezdett
14 2| célját, akkor megszólalt nagy alázatosan:~- Tündöklõ ábrázatú
15 2| is kellene ajándékozni a nagy tisztesség tudásért, mikor
16 3| kiált valaki:~- Aj, haj, nagy urakuk meg se nem látulják
17 3| a vállára teszi a kezét.~Nagy, csúnya fekete kéz volt,
18 3| pedig ez a Murmuc egy bolond nagy majom, aki most már a két
19 3| olyanokat csettentett a nagy piros nyelvével, hogy azt
20 3| asztalkendõvel.~- Murmuc!~A nagy, ormótlan állat erre engedelmesen
21 3| kiporoszkált a kastélyból. A nagy kõoroszlánok úgy néztek
22 4| aranyszárnyú sólyommal.~Nagy, kerek fejû, bibircsókos
23 4| fújtatott a selyemdíványon a nagy melegtõl, pedig két szerecsen
24 4| madárnak - csóválta meg nagy ravaszul a fejét. - Az enyimé
25 4| A kegyelmes basa bedugta nagy, puffadt kezét a haragosan
26 4| felõl is kihúzott - egy-egy nagy, rozsdás lópatkót.~Bezzeg
27 4| ugrott fel a díványról a nagy testû ember, mint a labda,
28 4| Kristóf szólni sem tudott nagy meglepetésében. Még csak
29 5| törõdtek az öreggel, aki nagy nyögve cammogott föl a széles
30 5| Tamás az öccsét.~Az utcákon nagy volt a nyüzsgés, a fejedelem
31 5| ez szokásban, ha valami nagy veszedelem ijesztgette az
32 5| Isten!~A tanácsteremben nagy civódással lehettek az ország
33 6| erõsítgette Ádámka. S ahogy a nagy osztozás közben befordulnak
34 6| cifra suba, amibõl csak egy nagy, lobogó bajusz látszik ki,
35 6| látszik ki, s a fölött egy nagy báránybõr sapka.~- Hova,
36 6| ember? Tán megzavart az a nagy szerencsétlenség, szegény
37 6| légy a maga jószántából.” „Nagy legyek vesznek ettõl el -
38 6| fejed, hogy szét ne vesse a nagy bölcsesség. Hát azt gondolod
39 7| Piszliczár-kastélyba.~Elpanaszolni nagy keservüket a becsületes
40 7| abban a rossz gúnyában, nagy jó uram - vette föl a szót
41 7| értük, mikor látta, hogy a nagy szál szerecsen katona beeresztette
42 7| akármerre kóvályogtak a nagy, üres várudvaron, senki
43 7| amelyiknek kristályüvegén egy nagy piros virág integetett ki:~-
44 7| basarózsának hívják azt a nagy piros virágot, amelyikbõl
45 7| de mit segít õrajtuk a nagy szépségivel?~- Ugyan, Ádámka,
46 7| ártatlanul láncra verettél. Nagy urunk, add vissza nékünk
47 7| katona lépett a szobába. Nagy ezüst fülönfüggõjük volt,
48 7| választottunk volna, ó, nagy úr - rázta meg Tamás a fejét -,
49 7| ínycsiklandoztató ételek nagy sokasága. Pecsenyék, pástétomok,
50 7| kínálkozott a szerecsen is nagy nyájasan, s õ is elõhúzta
51 7| Tamás, s elvette tõle a nagy karéj fekete kenyeret, kétfelé
52 8| úrfiak. Én már beszéltem is nagy jó urammal.~Nosza, a nyakába
53 8| szemügyre vehettem az én nagy jó uramat. Mert õ volt az,
54 8| cimboráknak kurjongatok, de nagy jó uram megértette, hogy
55 8| fogja õket.~- Nem jó az a nagy sietség, atyámfiai! Aztán
56 8| meleg csurgó fejénél. Nem nagy mesterség volt: az egyik
57 8| hallgatta õket.~Olykor-olykor nagy porfellegek verõdtek föl
58 9| zúzmarás tölgyek, körülöttük nagy bugájú nádak csikorgó erdeje.~-
59 10| földön?~- Tyû, gyerekek, nagy ünnep van ma: fõzhetünk
60 10| Tamásnak a madarakra volt nagy gondja. Fák hegyén, káka
61 10| bukdácsol: az a vakvarjú. Ahol nagy, fehér felhõk lebegnek,
62 10| utója felé Tamás egyszer nagy lelkendezve szaladt oda
63 10| ott tollászkodik ennek a nagy makkfának az irányában.~-
64 10| Soha hírét se hallottam.~- Nagy úr pedig az, fiaim, oly
65 10| úr pedig az, fiaim, oly nagy úr, hogy nem lehet a szemébe
66 10| féltükben az álom.~Mikor nagy sokára fölneszelt Tamás,
67 10| borult nádasok. Az ám, és a nagy makkfa sincsen sehol se!~-
68 10| tükrén, mint valami mesebeli nagy, zöld madár. Az ilyen úszó
69 11| kérdezte egyszer az öreg -, nem nagy nekünk ez az ország? Hátha
70 11| állhatta meg szó nélkül ezt a nagy hõsködést:~- Pipitér! Ha
71 11| Pipitér elé, aki kimelegedve a nagy hadvezérkedésben, egy üres
72 12| hadsereg is éledezni kezdett. Nagy ásítozva jöttek elõ a vitézek,
73 12| szivárványcsillogású szitakötõk is. Halálos nagy lomhaság borult a vizekre,
74 12| azok a hulló csillagok. Nagy tüzes kardok, amiket az
75 12| ami a tarisznyájában volt. Nagy darab földet bekóborolt
76 12| elmesélte neki, hogy milyen nagy urak lettek az õ pajtásai.
77 12| alig tudott szólni, olyan nagy volt a nevethetnékje.~-
78 13| torkaszakadtából:~- Hahó, hahó, nagy baj van, kaput nyissatok!~
79 13| baj van, kaput nyissatok!~Nagy sokára felpattant a kaputorony
80 13| fejét.~- Mi kell? - kérdezte nagy álmosan.~- Az, hogy nyisd
81 13| török kezében?~- Vagy igen, nagy jó uram. Itt lepett meg
82 13| meg-megrázta belülrõl a nagy nevethetnék, de erõt vett
83 13| Tán odáig még nem vagyunk, nagy jó uram. Hiszen csak öten
84 13| fényes diadallal.~- Igenis, nagy jó uram, itt maradok parancsolatodra -
85 13| aki szájtátva nézte ezt a nagy égszakadást, földindulást. -
86 13| öregembernek!~Pipitér pedig nagy robajjal csapta be a kaput,
87 14| engesztelni szépszerével.”~- Nagy baj ez, nagyságos uram!~-
88 14| nagyságos uram!~- Bizony nagy, bizony nagy!~- Rá se gondoltunk,
89 14| uram!~- Bizony nagy, bizony nagy!~- Rá se gondoltunk, hogy
90 14| hogy játszotta el Sárvárt nagy oktalanul. Azt persze kifelejtette,
91 15| nyargalt vissza Kővárra. Nagy pironkodva állt meg a két
92 15| megindultak Sárvár felé a kővári nagy kerekes ágyúk, a kőhányó
93 15| a golyó, beletűzött egy nagy fehér keszkenőt, ami azt
94 15| megérkezett a fejedelem nagy, üveges batárban. Az erõs
95 15| sebesen a vár felé. Láttára nagy mozgolódás támadt a bástyákon.
96 15| népség!” - mosolyodott el nagy bánatában is a fejedelem,
97 15| lehetett ugyan jól kivenni a nagy magasságban, de járása-kelése,
98 15| örömujjongások közt sarokra nyílt a nagy vaskapu. Csakhogy nem a
99 16| hogy most ne is lássa a nagy boldogságukat.~Csupa ünnep
100 16| Pipitérnek is, akárhogy bujkált a nagy dicsõség elõl.~- Ej no,
101 16| akarom még én látni az én nagy jó uramat!~A jó Apafi Mihályt
102 16| Pipitért is megkörnyékezte nagy jóindulattal, de az öreg
103 16| sietett a válasszal:~- Az egy nagy majom, nagyságos uram. Piszliczár
104 16| fejedelem, aki életében mindig nagy kedvelõje volt az állatoknak.
105 17| Édesapánk, édes jó apánk!~- Nagy jó uram, édes gazdám!~-
106 17| tanácsosai.~Ott ültek a nagy bársony karosszékekben a
107 17| nyakába is akasztott egy nagy aranyláncot.~- Kegyelmed
108 17| öreg szolga, uradhoz való nagy hûségedért udvarunkba fogadunk,
|