Rész

  1     1|          míg szépen vagy, mert ha én fölkelek a könnyedet letörülgetni,
  2     1|            Hát temetésre készülök én, hogy ilyen gyászcsizmákkal
  3     1|        magamban, mi nehezet érzek én magamon? Akkor veszem észre,
  4     2|        kimondhatatlan kár érte az én uramat, parancsolómat, a
  5     3|       mert elosztják az éjszakát. Én pitymallattal útra kelek,
  6     3| bizonyosan a világosság bántja az én madaramat” - gondolta magában.
  7     4|         patkókat. Majd megmutatom én neki, kicsoda az a Hajdár
  8     5|       Cselebi -, nem is vagyok ám én afféle csavargó török! A
  9     5|          országot. Vessétek le az én címeremmel ékes apródköntöst!
 10     5|       szabad székely nemes vagyok én, Szitáry Tamás. S én mondom
 11     5|       vagyok én, Szitáry Tamás. S én mondom neked, fejedelem,
 12     6|   Szitáry-ház!~- Bizony nem tudom én, szolgám, hacsak nem az
 13     6|         az öreg. - Olyan friss az én elmém, úrfi, mint a forrás
 14     6|          õnagysága.” „Hm - mondom én -, egyéb baja nincs a fejedelem
 15     6|            Kútba hányám” - mondom én. „Ne bolondozz, öreg - azt
 16     6|          a fejed.” „Hohó - mondom én -, mikor õrzöttél énvelem
 17     6|          kirántja vala a kardját, én pedig kapék vala a kezembe
 18     6|      gabonát csépelék vele, arról én nem teheték.~Tamás megértette
 19     6|         az Isten azért minket is. Én is mindig elõrenézek birkanyíráskor,
 20     7|          az öreg Pipitér.~- Hátha én tennék próbát - ajánlkozott
 21     7|           szót Pipitér -, mert ha én kirántom kelmedet abbul
 22     7|         volt az az úr? Nem hiszem én azt, szolgám. Ember az,
 23     7|          vár tövébe értek -, mert én ugyan nem segíthetlek most
 24     7|      segíthetlek most benneteket. Én be nem mehetek a várba,
 25     7|          sóhajtott föl az égre:~- Én uram, én Istenem: hármukat
 26     7|           föl az égre:~- Én uram, én Istenem: hármukat hozd vissza,
 27     7|    helybenhagyta:~- Keressük meg. Én is gondoltam valamit.~Keresnék
 28     7|     apánkat?~Nem láttam sehol se,~én csak arra járok,~ahol jó
 29     7|     apánkat?~Nem láttam sehol se,~én csak arra járok,~ahol jó
 30     7|         rab emberrõl, mást mondok én nektek. Legyetek az én kis
 31     7|     mondok én nektek. Legyetek az én kis apródjaim, különb gazdátok
 32     7|            különb gazdátok leszek én, mint a régi volt.~Mind
 33     8|       csinálnátok úgy, mint ahogy én csinálok örömömben.~S az
 34     8|     Többet tudok, mint az úrfiak. Én már beszéltem is nagy jó
 35     8|         No, mondék, majd megtudom én azt is. Azzal leszakajtok
 36     8|           nem úrral volt dolgod.” Én meg örültem a garasnak,
 37     8|         jól szemügyre vehettem az én nagy jó uramat. Mert õ volt
 38     8|        intettem neki a szememmel: én vagyok, édes gazdám. „Látod-e,
 39     8|      kicsoda?” - kérdeztem meg az én katonámat, ahogy a garast
 40     8|            Pipitér bácsi?~- Ahová én vezetlek, fiaim. Az lesz
 41     8|    továbbvinni.~- No, majd bírlak én, úrficskám - kapta ölbe
 42     8|         nézett körül.~- Nem látok én itt házat sehol, öreg Pipitér.
 43     9|           Ó, fiaim, itthon vagyok én itt, meglaktam már én sokszor
 44     9|      vagyok én itt, meglaktam már én sokszor a lápot - biztatta
 45     9|       gyereket. - Nemhiába voltam én a Bocskai hajdúja már akkor,
 46     9|        kardom hosszabb volt, mint én magam. Akkor jártam én itt
 47     9|       mint én magam. Akkor jártam én itt elõször, azóta meg nagyon
 48     9|        meg nagyon sokszor. Laktam én már az Isten szigetén. No,
 49     9|            most jut eszembe, hogy én ezen a tájon hagytam el
 50    10|           gyere hamar, mit láttam én a nádban!~- Mit, szolgám,
 51    11|      Hallod-e, Pipitér, kérdeznék én tõled valamit.~- Hallom,
 52    11|         érünk, mégiscsak elmegyek én innen. S vissza se jövök
 53    12|          szolgám.~- Jól hallottam én, meg is nézem, ki az - ugrott
 54    12|          föl Tamás.~- Majd inkább én - mondta Pipitér. - Lehet
 55    12|         még nem is tudjátok, hogy én eladtalak benneteket a töröknek
 56    12|     õkegyelme vissza -, csinálnék én teveled jobb vásárt is.” „
 57    12|       kapitány uram?” - kérdeztem én. „Miféle gyerekek azok,
 58    12|          senki gyerekei” - mondom én. „Hát azokat add el nekem,
 59    12|        rongyházi!” „Ó, ó - mondom én -, hát mit csinálna azokkal,
 60    12|            nem borjúláb” - mondom én erre. „De - ezt mondja -
 61    12|           Jó nekem az is - mondom én -, mit is csinálnék én az
 62    12|     mondom én -, mit is csinálnék én az arannyal itt a bíbicek
 63    13| hercegecském. Ne félj, úgy lehet, én is kapaszkodok még a tiedbe,
 64    13|           kapitánynak.~- Bánom is én!~- Meg a zsoldot is hozom
 65    13|        nyúznak?~- Jaj, jaj, uram, én vagyok itt, az Isten szigeti
 66    13|           a mándruc hozott engem! Én hoztam inkább az Isten szigeti
 67    13|         tetted õket?~- Nem tettem én sehova. Ott vannak már azok,
 68    13|       kicsit meghökkent:~- Nem-e? Én parancsolnék tán ebben a
 69    13|       zavarodottan Buzáth uram -, én is úgy értettem. Úgy értettem
 70    13|        úgy értettem. Úgy értettem én is.~- No, én meg nem úgy
 71    13|         Úgy értettem én is.~- No, én meg nem úgy értettem, ahogy
 72    14|     volt-e?~- Német-e, török-e?~- Én egyiket se hiszem, nagyságos
 73    14|      kelmed, Ebeczki uram, nem az én elveszett fiamról?~- Nem
 74    14|          elveszett fiamról?~- Nem én, nagyságos uram. Én azt
 75    14|           Nem én, nagyságos uram. Én azt jöttem megjelenteni,
 76    14|          elveszett. Nem is vagyok én Ebeczki uram, hanem vagyok
 77    14|  szégyenkezõ szolgája.~- Bánom is én! - vont vállat a fejedelem,
 78    14|       gyékénybocskoros öregembert én ismerem! - csattant fel
 79    14|     lehorgasztotta a fejét.~- Azt én se tudom. Nem ismerem a
 80    14|          hanem bolondgomba, amibe én beleharaptam!~Elmondta aztán
 81    15|       volna különben. Mintha csak én tanítottam volna a mesterét.~
 82    15|           Buzáth uram. - Még hogy én alkudozzam a saját váramra?
 83    15|        szóba se állnak! Próbáltam én azt már egyszer. Még most
 84    15|          de nem szólt semmit. „Az én Isten szigeti gyerekeim
 85    15|          Mihály herceg?~- Igenis, én vagyok, nagyságos fejedelem! -
 86    15|        beszélek a fejeddel!~- Nem én, apámuram, le nem megyek
 87    15|        fejedelem. - Hát mit bánom én, jöjjenek le veled a Szitáry
 88    15|             Az ám, ni, csakugyan! Én már meg is feledkeztem Szitáry
 89    16|           róka, kerülsz te még az én kezembe!~Pipitér azonban
 90    16|     hunyorgott vissza.~- Akkor is én harapom meg kegyelmedet!~
 91    16|   nagyságos uram, hogy nem vagyok én hívebb cselédje Szitáry
 92    16|      népség! Pedig meg akarom még én látni az én nagy jó uramat!~
 93    16|        meg akarom még én látni az én nagy jó uramat!~A jó Apafi
 94    16| méltuságus, drágalátus fejedelem, én vágyum a becsulátus Piszliczár.
 95    16|            Ne kerülkozzátok el az én szegin házamut. Ed kicsi
 96    16|     mondjad meg neki, nem kívánom én, hogy ebben a kegyetlen
 97    16|      szerezted õket?~- Mit tudjak én aztat, fejedelem? Pinz gurul
 98    16|       kétszáz darabnál. Azt pedig én elküldtem Hajdár basának.
 99    17|           jó uram, édes gazdám!~- Én lelkem gyermekeim, kedves
100    17|           igazándi bizánti selem. Én már beléje siránkuztam.
101    17|       ellátásodra.~- Nem érdemlem én azt, nagyságos fejedelem -
102    17|         szigetére. Ott leszek már én otthon csak, az én nádasomban,
103    17|     leszek már én otthon csak, az én nádasomban, az én vadmadaraim
104    17|        csak, az én nádasomban, az én vadmadaraim közt.~- Legyen