Rész

 1     2|         letaszította.~Apafi Mihály uram a török árnyékában nyugodott,
 2     2|      sárvári kapitány.~- Nagyságos uram, követ érkezett a váradi
 3     2|          érkezett követ, nagyságos uram!~Az a szép szokása volt
 4     2|        Cselebi bég?~- Ó, kegyelmes uram, világnak ékessége - jajgatott
 5     2|     szárnya. Ezt jól eszedbe vedd, uram!~Azzal kitotyogott az ajtón,
 6     2|           Sose sajnálja, nagyságos uram - vigasztalta Teleki -,
 7     2|         madarat?~- Szitáry Kristóf uram lesz arra a legalkalmasabb
 8     2|    betanított vadászsólyom, Teleki uram meg a szárnya alatt motoszkált
 9     2|            madárnak.~- No, Szitáry uram, látott-e már aranyos szárnyú
10     2|     drótkalitkában.~- Mégpedig ma, uram teremtõm, de mindjárt -
11     3|            gyerekek, ez Piszliczár uram lesz - nevetett Szitáry
12     3|            érünk mi rá, Piszliczár uram, sietõs az utunk - integetett
13     3|      légyen voltaképpen Piszliczár uram. Görög marhakereskedõ volt
14     3|         gomolygó ködöt. Piszliczár uram azonban belekapaszkodott
15     3|          talált kelmed, Piszliczár uram, hogy így dúskálkodik a
16     3|          is meghallotta Piszliczár uram, hogy kétszáz aranyat rejteget
17     3|     elõszedegetett. Hát Piszliczár uram álmodott-e valamit? Nemigen
18     3|       szegin becsulátus Piszliczár uram szúrós szeme is úgy villogott
19     4|     elszökött sólymodat, kegyelmes uram.~- Add ide, fiam, hadd nézzem
20     5|           hívta meg Magyari László uram, a fejedelem udvari papja,
21     7|         megjelent benne Piszliczár uram füstös képe. De még a kezét
22     7|            rossz gúnyában, nagy jó uram - vette föl a szót Pipitér -,
23     7|            Hát az, hogy Piszliczár uram nem ismert rájuk ebben az
24     7|       haszontalan ember Piszliczár uram, Iluci nem oka semminek
25     7|        sóhajtott föl az égre:~- Én uram, én Istenem: hármukat hozd
26     8|            más, mint Kornis Miklós uram, a fejedelem tanácsosa:
27     8|            kurjongatok, de nagy jó uram megértette, hogy mit akar
28     8|      féltem, hogy még gyanúba esik uram. „Hát ez a jámbor kicsoda?” -
29     9|         veheti tõlünk Apafi Mihály uram!~Ez biz igaz volt, mert
30    11|     bástyákra. - Úgy látom, Buzáth uram a sárvári kapitány. Az ám,
31    11|            sárvári kapitány Buzáth uram. Tudjátok, az a dupla szájú,
32    12|         hadimesterségbe az Ebeczki uram keze alatt. Tud is már a
33    12|          Mi vásárt, vitéz kapitány uram?” - kérdeztem én. „Miféle
34    12|            azokkal, vitéz kapitány uram? Öreg már kegyelmed dajkának!” „
35    13|                         13. Buzáth uram jó vásárt csinál~Mire a
36    13|           kit nyúznak?~- Jaj, jaj, uram, én vagyok itt, az Isten
37    13|          éjszakának idején?~- Jaj, uram, nem a mándruc hozott engem!
38    13|      kezében?~- Vagy igen, nagy jó uram. Itt lepett meg bennünket
39    13|           még nem vagyunk, nagy jó uram. Hiszen csak öten vannak
40    13|           verte a gerendába Buzáth uram, most meg az oldalát verte
41    13|            fegyveres õrség. Buzáth uram nyargaltában visszaordított
42    13|       diadallal.~- Igenis, nagy jó uram, itt maradok parancsolatodra -
43    13|             mi lesz itt, ha Buzáth uram megjön?~Az pedig nemsokára
44    13|         csikorgatta a fogát Buzáth uram -, majd beszélek a fejeddel,
45    13|          Ide ugyan be nem kerülsz, uram - lóbálta Pipitér csendesen
46    13|           fejét, amelyikkel Buzáth uram közelebbrõl szeretett volna
47    13|            mi a macska?~- Nem itt, uram. Itt Apafi Mihály parancsol.~-
48    13|         mondta zavarodottan Buzáth uram -, én is úgy értettem. Úgy
49    14|            bántotta valami. Buzáth uram megnyomta a kilincset: az
50    14|            neki is a szeme. Buzáth uram kétszer is meghajolt elõtte
51    14|          meg:~- Baj van, nagyságos uram, baj van.~- Bizony baj,
52    14|           Bizony baj, baj, Ebeczki uram.~„Nini - reménykedett Buzáth
53    14|         Nini - reménykedett Buzáth uram -, a fejedelem csúfolódik.
54    14|             Nagy baj ez, nagyságos uram!~- Bizony nagy, bizony nagy!~-
55    14|       egyiket se hiszem, nagyságos uram.~- Nem, ugye, Ebeczki uram?
56    14|         uram.~- Nem, ugye, Ebeczki uram? Hát mit hisz kegyelmed,
57    14|            hisz kegyelmed, Ebeczki uram? Eltévedt valamerre az erdõben?~-
58    14|            Kirõl beszél, nagyságos uram - képedt el Buzáth -, hát
59    14|      várról?~- Hát kelmed, Ebeczki uram, nem az én elveszett fiamról?~-
60    14|       fiamról?~- Nem én, nagyságos uram. Én azt jöttem megjelenteni,
61    14|           Nem is vagyok én Ebeczki uram, hanem vagyok Buzáth uram,
62    14|          uram, hanem vagyok Buzáth uram, nagyságodnak szégyenkezõ
63    14|       vállat a fejedelem, s Buzáth uram életében elõször örült annak,
64    14|        kelmed nem az igazi Ebeczki uram, hát akkor jöjjön elõ az
65    14|        jöjjön elõ az igazi Ebeczki uram.~Az is elõkerült hamarosan,
66    14| öregembernek? - szólt közbe Buzáth uram, amire Ebeczki uram jócskán
67    14|         Buzáth uram, amire Ebeczki uram jócskán nyersen adta vissza
68    14|     ismerem! - csattant fel Buzáth uram. Meg is bánta mindjárt,
69    14|            meg: kicsoda az?~Buzáth uram lehorgasztotta a fejét.~-
70    14|      fejedelem az ajtónak, Ebeczki uram az ablaknak ugrott, s telekiabálták
71    14|         köszörülte a torkát Buzáth uram. - Talán jobb volna, ha
72    14| szálláscsinálónak.~- Miért, Buzáth uram? - nézett rá meglepõdve
73    14|            volna?~- Jaj, nagyságos uram, ha csak torma lett volna!
74    14|      Megbocsátok kelmednek, Buzáth uram, ha visszaszerzi, amit elveszejtett.
75    14|             Segítsen benne Ebeczki uram is. Hanem arra vigyázzanak
76    15| nekikészült a táborozásnak, Buzáth uram mérgesen dörzsölte a kezét.~-
77    15|      valami fütyülést hall Ebeczki uram a feje körül, hirtelen lekapja
78    15|           az ágyúk - vélte Ebeczki uram.~Buzáth uramnak azonban
79    15|       meresztgette a szemét Buzáth uram. - Még hogy én alkudozzam
80    15|             Utoljára aztán Ebeczki uram vállalta el a követséget.
81    15|       állunk többet szóba!~Ebeczki uram megvakarta a feje búbját.~-
82    15|           visszasomfordált Ebeczki uram, s megtanácskozta a dolgot
83    15|         gyerek? - tûnõdött Ebeczki uram. Buzáth Gáspár csak a fejét
84    15|        nekiindult a várnak. Buzáth uram azonban eléje ugrott.~-
85    15|          az ostromló sereg. Buzáth uram olyan kevélyen lovagolt
86    16|     várából.~Csavargatta is Buzáth uram a fejét, mint akinek megakadt
87    16|            mondom neked, nagyságos uram, hogy nem vagyok én hívebb
88    16|          ott már bennünket.~Buzáth uram nagyon erõsködött, hogy
89    16|          egy nagy majom, nagyságos uram. Piszliczár bácsi, megvan-e
90    16|           basának. Szitáry Kristóf uram vitte neki. Megmondjam-e
91    17|        vette el a pénzt Piszliczár uram.~Iluci pedig ráborult az
92    17|           édes jó apánk!~- Nagy jó uram, édes gazdám!~- Én lelkem
93    17| összeölelgette egymást. Még Buzáth uram is a keszkenõjét kereste,
94    17|         szerencse, hogy Piszliczár uram is magához tért ezalatt,
95    17|       sietett felemelni.~- Szitáry uram - mondta neki -, errõl majd
96    17|     mellette jobbról Teleki Mihály uram, balról egy üres szék. S
97    17|          aranyból, amit Piszliczár uram neked ajándékoz.~Most pedig
98    17|   ajándékoz.~Most pedig Piszliczár uram akart szólni, de a fejedelem