Rész
1 1| olyan rakás csizmát vitt a két karján, hogy a feje se látszott
2 1| mert tudván tudta, hogy a két úr úgy van egymással, mint
3 1| kis herceg meg átfogta a két fiú nyakát, s biztatva csacsogta
4 1| apámuram, míg ilyen jó két pajtásom van, mint a Tamás
5 2| is nagyságodhoz, amiért a két fiát idevette maga mellé.~-
6 2| mondta Teleki, s elõvett két kis selyemerszényt. - Ebben
7 2| elõbb búcsút vehessek a két fiamtól.~- Sose búcsúzkodjál,
8 2| hogy meg sem ölelheti a két fiát. Pedig hiába az ajándék,
9 2| Kísérjen el egy darabon a két fiad is, reggelre aztán
10 3| fejedelem udvarán apródkodott a két kis Szitáry, azóta nemigen
11 3| kapuja, mellette kétfelül két szájtátó kõoroszlán. Kis
12 3| basa - mondta Szitáry a két fiának, s betértek a szegin
13 3| nagy majom, aki most már a két kezét is összetette, s olyanokat
14 3| Medvebõr kereveten feküdt a két gyerek egymást átölelve,
15 3| elégedetten dörzsölgette a két kezét:~- Kettuszáz aran
16 4| selyemdíványon a nagy melegtõl, pedig két szerecsen szolga kétfelõl
17 4| akkor is táncolt, mikor a két patkót a markába nyomta
18 4| fölkészülni, mert saját két kezemmel akarom a lábára
19 5| 5. A rab ember fiai~A két Szitáry gyerek valami megkésett
20 5| be a kapun. Odaugrott a két Szitáry gyerek is: hátha
21 5| és áldást hányt felé a két kezével.~- Növesszen nagyra
22 5| fejedelem udvari papja, a két Szitáry gyerek meg kiballagott
23 5| hozta az a jó apátok!~A két fiú értetlenül meredt egymásra.~-
24 5| nekibõszült méhecske mind a két Szitáry szívébe eresztette
25 5| Nini, megjött a szép két madár!~- Az ám, a két csóka!~-
26 5| szép két madár!~- Az ám, a két csóka!~- Akik megették aranyszárnyáért
27 5| Halál a fejére!~Ilyenkor a két testvér, maga se tudta,
28 5| kilépett a fejedelem. A két gyerek térdre esett elõtte.~-
29 5| jött többet, de azért a két gyerek el nem mozdult onnan.
30 5| kíséretében. Odaintette magához a két Szitáryt.~- Ide hallgassatok,
31 5| Adjátok ide a kardotokat!~A két fiú lecsatolta kardját,
32 6| Az öreg pipitér~Ahogy a két gyerek leért az utcára,
33 6| kérdezte õket a cifra suba.~A két gyerek csodálkozva vette
34 6| se állunk Nagyváradig.~A két gyerek mindjárt neki is
35 7| Kinek volna lelke bántani két ilyen ártatlan madárfiókát?~
36 7| kettejüket minden okvetetlen.~A két Szitáry pedig azalatt a
37 7| ember fiainak szívét. A két gyönge gyerekét, akik rongyosan,
38 7| sem akart szóba állni a két kis koldussal. A török nem
39 7| tovább nézelõdött rajta a két gyerek, annál elhagyatottabbnak
40 7| gyertek, gyertek, gyertek!~A két testvér belépett, és egyszerre
41 7| basa. Nyájasan intett a két gyereknek.~- Énekeljetek
42 7| cselédünké. De nekem van izmos két karom. Az öcsémnek van szép
43 7| mint a régi volt.~Mind a két gyerek egyszerre akart felelni,
44 7| tapsolt, s mély meghajlással két piros köntösû tatár katona
45 7| nincs akkora.~- Majd ez a két szolga keresztülvezet a
46 7| szobán vezette keresztül a két tatár a rab ember fiait.
47 7| volna az öreg Pipitér.~A két fiú azonban nem szólt semmit.
48 7| napját!~Bizony nem bánta a két gyerek azt se. Csakolyan
49 7| elszontyolodott képpel került a két testvér Hajdár elé, mint
50 7| s megint rávigyorgott a két gyerekre.~- Gyerszün, oglán!~
51 7| Hát még olyan kiéhezett két kis legénynek, aki hetek
52 7| egymás nyakába borult ám a két testvér, amikor elvezették
53 7| belõle.~Halkan súgta oda a két megrettent gyereknek:~-
54 7| kincseket mutogatták.~A két gyereknek még a szíve dobogása
55 8| Nosza, a nyakába esett a két gyerek az öregnek!~- Hogy
56 8| Kolozsvárra! - ugrott fel a két gyerek. S egyben indulnak,
57 8| lenne nekünk! - sóhajtott a két gyerek.~- Az ám! Aztán elvárnátok,
58 8| derékaljuk, a másik a dunnájuk, két karjuk a fejük alja. Mégis
59 8| Mégis olyan jóízût aludt a két gyerek, hogy az öreg Pipitér
60 9| pocsolya, avagy éppen tenger? Két dajkája is van: a Szamos
61 9| õ volna az anyja ennek a két folyónak.~Egy külön világrész
62 9| sokszor a lápot - biztatta a két gyereket. - Nemhiába voltam
63 9| szép kis hely ez itten?~A két gyerek nagyon ímmel-ámmal
64 9| megjárná -, lenyesegette a két végén, és belefújt. Furcsa
65 9| vagyunk - dörzsölte össze két tenyerét az öreg, s letette
66 10| Recsegett-ropogott minden, a két gyermek reszketve bújt oda
67 11| megfarigcsálta õket, s azt mondta a két Szitáry gyereknek:~- No,
68 11| generális jónak látta mind a két fülét befogni.~- Ne visítsatok
69 11| gunyhó elõtt, s arcával a két karjára borulva úgy zokogott,
70 11| a gunyhóba, megállott a két gyerek vackánál. Sokáig
71 12| nélkül, s tölcsért csinálva a két tenyerébõl, elkezdett kiabálni:~-
72 12| hogy Pipitér elveszett.~A két gyerek most már együtt hujjántgatott,
73 12| fölébredt, s úgy leste a két gyerek a szót az öreg szájáról,
74 12| semmit, lelkeim, semmit.~A két gyerek egy kicsit elszomorodott,
75 12| nád, s kilépett belõle a két Szitáry elé - Apafi Mihály
76 12| összeborzongott, a másik két fiú meg várta, mi lesz ebbõl.
77 13| ébrednie a jámbornak, ha mind a két fülére süket is volt. Ijedten
78 13| hadirendben álltak, élükön mind a két Szitáry gyerek, középen
79 14| bánta mindjárt, mert a másik két úr fölugrott, s ki a dolmányát,
80 15| kell ezt érteni, hogy a két vár mindössze vagy félnapi
81 15| szépszerével boldogulni. A két kapitány követet küldött
82 15| Nagy pironkodva állt meg a két kapitány előtt.~- No, mit
83 15| Legelöl talpig fegyverben a két kapitány, széles lengyel
84 15| címerterembe a fiával, a két Szitáry gyerekkel meg a
85 15| Szitáry gyerekkel meg a két kapitánnyal. Mi lesz most,
86 16| jobbra-balra ragyogó szemével.~A két Szitáry gyerek meg annál
87 16| szegin házamban.~Azután a két Szitáry gyereknek borult
88 16| magáról megfeledkezve, mind a két kezével kapkodott az aranyak
89 17| a kolozsvári határba, a két gyerek pillantása legelébb
90 17| fejfára, s kiterjeszti a két karját, mintha ölelésre
91 17| Szitáry Kristóf karon fogta a két fiát, leborult a fejedelem
92 17| sima volt az ég, mint a két Szitáry gyerek arca, kék,
93 17| Szitáry Kristóf belépett a két fiával meg az öreg Pipitérrel,
|