Rész
1 1| a kis Szitáry gyerek:~- Tamás, vidd be a fejedelem csizmáját!~
2 1| elvágták volna, ahogy a Szitáry Tamás tekintete átvillant rajtuk.~-
3 1| ha megunja” - gondolta Tamás, s odaállította a csizmákat
4 1| táncolni az ország gondját!~Tamás kifordult a kacki piros
5 1| nagy kópénak adsz te enni, Tamás fiam! Ne, felezzétek meg
6 1| légydongás. Még Szitáry Tamás is elfehéredett az ijedtségtõl.
7 1| a Szitáry gyerekeket is? Tamás majd lelõtte volna a sólymot.
8 1| lelõtte volna a sólymot. Ugye, Tamás, lelõtted volna azt a rablómadarat?~
9 1| a rablómadarat?~Szitáry Tamás fél térdre ereszkedett a
10 1| két pajtásom van, mint a Tamás meg az Ádámka.~Öröm volt
11 3| viselhet sebet a homlokán.~Tamás gyereknek úgy égett a szeme,
12 3| mindenképpen jó vásárt csinált.~Tamás ugyancsak ráncolta is a
13 3| hanem hozzáláttak emberül. Tamás éppen egy ökölnyi õszibarackot
14 3| éles, görbe körmökkel, s Tamás kíváncsian fordult meg:
15 4| gyorsan elkocogott Várad felé, Tamás másnap kipróbálhatta volna
16 5| a kérdezõsködésre, mert Tamás észrevette, miben töri a
17 5| találni a törököt, s ha Tamás el nem kapja a kezét, bizony
18 5| papucsairól a kaftánja sarkával. A Tamás szavára visszafordult, és
19 5| apánkat? - kérdezte vissza Tamás kevélyen. - Tanuld meg,
20 5| idekint rekedünk - kapta karon Tamás az öccsét.~Az utcákon nagy
21 5| megvárjuk idekint! - sóhajtott Tamás, lekuporodott egy szögletbe.
22 5| zokogta Ádámka.~- Szitáry Tamás és Szitáry Ádám - tette
23 5| álmában is egyre pisszegett, Tamás csak a szája szélét harapdálta
24 5| Ádámka reszketve kapcsolta, Tamás dacosan rázta le válláról
25 5| nemes vagyok én, Szitáry Tamás. S én mondom neked, fejedelem,
26 6| földre egy tenyérnyi se.~Tamás oda se figyelt, bizonyára
27 6| egymástól.~Ádámka sírva fakadt, Tamás gyöngéden átölelte.~- Nézd,
28 6| gondolta magában.~De a Tamás kemény szívét meg nem lágyították
29 6| Pipitér! - szólt oda neki Tamás. - Nincs most tréfára való
30 6| vele, arról én nem teheték.~Tamás megértette ebbõl, hogy nincs
31 6| öcsém - mosolygott szomorúan Tamás -, de ki mondja azt meg
32 6| el kellene búcsúznunk...~Tamás elborult tekintettel nézett
33 6| virág közül a hosszú muhart, Tamás pedig, mikor senki se nézett
34 6| idegenben veti meg síri ágyukat?~Tamás azt gondolta, senki se látta
35 7| tennék próbát - ajánlkozott Tamás, s akkorát rántott az ajtókopogtatón,
36 7| nagyon elszégyellte magát, Tamás azonban mindjárt kitalálta,
37 7| jámbor majom! - pirongatta Tamás.~- Micsoda, hát majom volt
38 7| ezen töprengett egész úton. Tamás meg azon törte a fejét,
39 7| gondoltam valamit - mondta Tamás. Ádámka helybenhagyta:~-
40 7| integetett ki:~- Nini, basarózsa!~Tamás haragosan vállat vont. Bánja
41 7| vannak. Zörgessünk rájuk, Tamás bátyám!~Azzal se szó, se
42 7| leborult a basa elõtt. Tamás is melléje térdepelt, akármilyen
43 7| megajándékozhatnám a szabadságával.~Tamás fölegyenesedett, és szemébe
44 7| ó, nagy úr - rázta meg Tamás a fejét -, hiszen nem vezettek
45 7| jó ember! - mondta neki Tamás, s elvette tõle a nagy karéj
46 7| elvezették õket szobájukba!~Még Tamás is táncolt örömében.~- Holnap
47 7| apánk nélkül - felelt neki Tamás, magához ölelve a reszketõ
48 7| Jó ember - fordult vissza Tamás -, legalább azt mondd meg,
49 7| labdájával, amikor Szitáry Tamás megfogta a kezét: „Ne bántsd
50 8| találkoztak élõ emberrel. Tamás jégcsapot szopogatott, Ádámkának
51 8| Pipitér -, itthon vagyunk már.~Tamás bámulva nézett körül.~-
52 10| járni-kelni?~A tavasz utója felé Tamás egyszer nagy lelkendezve
53 10| Mikor nagy sokára fölneszelt Tamás, már akkor elcsendesedett
54 10| végig a vizeken.~A vizeken? Tamás csodálkozva dörzsölte meg
55 11| egy nádtutaj - mondotta Tamás.~- Az ám - azt mondja rá
56 11| a kapitányotok, Szitáry Tamás. A generálisságot már csak
57 11| teremtés vagy te, Szitáry Tamás. Egy ujjadat se mozdítod
58 11| kevélyebben igazgatta hadseregét. Tamás nem is állhatta meg szó
59 11| elkanyarodott a vár alól. Tamás sóhajtva nézett vissza:
60 11| Próbáld csak, ha nem hiszed.~Tamás haragosan hajította el a
61 11| ért semmit a tréfálkozás. Tamás föl nem derült tõle.~„Járathatod
62 11| összeölelkezve aludtak. Tamás még most is dacosan összeszorított
63 12| se vert ébresztõt, mikor Tamás már talpra ugrott. Az álomméz
64 12| csak úgy szédelgett bele a Tamás feje. A sziget szárnyas
65 12| bújt-e bele az öreg, ha Tamás ki nem adja nekik a parancsot:~-
66 12| buggyant föl maga alatt. Tamás ugyan neki mert volna vágni
67 12| mint az édes tej. Csak Tamás virrasztott fél-fél éjszakákon
68 12| kedvesebbek voltak az esték, s Tamás alig várta, hogy a nap tüzes
69 12| kesernyés, fojtó füstszagot. Tamás körülnézett, s megakadt
70 12| szép látvány a lápégés.~Tamás óraszámra el tudta nézni
71 12| köszöntõképpen küldött eléjük.~Tamás, ahogy ott hevert a hamvadó
72 12| hogy ugrott föl Szitáry Tamás, s elfelejtett tüzes kardot,
73 12| kicsit elszomorodott, de Tamás rögtön felütötte a fejét.~-
74 12| nézem, ki az - ugrott föl Tamás.~- Majd inkább én - mondta
75 12| nevetett a kis Apafi. Tamás azonban aggódva simogatta
76 12| legpuhább mohából, Szitáry Tamás fölnézett az égre. Megtalálta
77 15| Szitáry Ádámka meg Szitáry Tamás.~- A Szitáry gyerekek? -
78 15| rá, hogy mit fogadott a Tamás? Azt, hogy õk addig a színed
79 16| hallgatta végig, mikor Szitáry Tamás elmesélte bujdosása hosszú
80 17| intett.~- Lépj elõ, Szitáry Tamás! Hogy kívánságod ne támadjon
|