Rész

 1     1|           még csengettyûkörtét az öreg fán a sárgarigó.~ ~
 2     2|         szíves barátsággal ezt az öreg kardot, amivel Attila hadakozott
 3     5|          te legkisebb szolgád, az öreg Cselebi.~A gyerekek olyan
 4     5|        szólítottak meg a fiúk egy öreg székely hadnagyot -, tán
 5     5|         Az ám - mordult vissza az öreg -, a nyakunkra hozta az
 6     5|    csakugyan elmondhatta volna az öreg Cselebi, aminek a jó Apafi
 7     6|                             6. Az öreg pipitér~Ahogy a két gyerek
 8     6|       elõbb:~- Ejnye, te vagy az, öreg Pipitér? Éppen hazaigyekszünk.~
 9     6|          Éppen hazaigyekszünk.~Az öreg Pipitér volt a Cseperke
10     6|         szerencsétlenség, szegény öreg Pipitér?~- No, azt sokért
11     6|  megzavarna - mondta nyugodtan az öreg. - Olyan friss az én elmém,
12     6|         mondom én. „Ne bolondozz, öreg - azt mondja a tányérnyaló -,
13     6|           meg a vállán a subát az öreg Pipitér -, jó lesz, ha beabroncsoltatod
14     6|           Lehet, hogy igazad van, öreg Pipitér. De most már mondd
15     6|          neki is iramodott, de az öreg cseléd vállon ragadta õket.~-
16     6|       Azzal rázott egyet magán az öreg, s ráborította a cifra subát
17     6|         hantot markolászta. De az öreg Pipitér alighanem észrevette,
18     7|          elvitték - vélekedett az öreg Pipitér.~- Hátha én tennék
19     7|       érték utol a fiúk.~- Ejnye, öreg, de rád ijesztett az a jámbor
20     7|          a Pipitér fejéért. De az öreg elnevette magát.~- Ne félts
21     7|       akárhogy bátorítgatta õket, öreg szíve majd megszakadt értük,
22     7|    gúnyánk se miénk, hanem egy hû öreg cselédünké. De nekem van
23     7|          hogy ezt mondta volna az öreg Pipitér.~A két fiú azonban
24     7|          fáklyák lobogó lángjába.~Öreg este volt már, mikor a basa
25     7|           kibújt a csuklyából: az öreg Cselebi bég volt. Kopasz
26     7|          te legkisebb szolgád, az öreg Cselebi.”~Úristen, micsoda
27     8|           fiúk, míg rátaláltak az öreg Pipitérre. Azazhogy az talált
28     8| kóvályogtak elõre-hátra, mikor az öreg rájuk kiáltott:~- Hohó,
29     8|          csinálok örömömben.~S az öreg székely olyan bukfencet
30     8|         lelkeim - intette õket az öreg. - Rettentõ sok idõnk van
31     8|   féltenék tõle a bõrüket.~Itt az öreg megtörülgette a szemét az
32     8|            édes gazdám. „Látod-e, öreg, mire jutottam?” - felelte
33     8|           szemében. „De van ám az öreg Pipitérnek segítsége” -
34     8|          hogy mit akar mondani az öreg Pipitér. Hej, hogy ragyogott
35     8|       aludt a két gyerek, hogy az öreg Pipitér alig bírta életre
36     8|       Többet aztán nem mondott az öreg, akárhogy faggatták. Majd
37     8|          kapta ölbe a gyereket az öreg Pipitér -, itthon vagyunk
38     8|         látok én itt házat sehol, öreg Pipitér. Káprázik már a
39     8|        Pipitér. Káprázik már a te öreg szemed is a sok nyomorgás
40     9|          tudomány a világon, s az öreg Pipitér mestere volt ennek
41     9|        élünk itt meg téli idõben, öreg Pipitér?~- Hát csak úgy,
42     9|         szegénye.~Azzal letört az öreg egy nádszálat - máshol karónak
43     9|   dörzsölte össze két tenyerét az öreg, s letette magát egy nádzsombékra. -
44     9|          No, úrfiak - nevetett az öreg Pipitér -, készen van az
45     9|           fiúk - biztatta õket az öreg Pipitér -, majd meglátjátok,
46     9|          csak partja a lápnak.~Az öreg ravaszul hunyorgatott a
47    10|            Lám, lám - nevetett az öreg Pipitér -, micsoda tudós
48    10|    megindulunk - biztatta õket az öreg.~Ha az Isten szigete megindul?
49    10|     gyermek reszketve bújt oda az öreg Pipitérhez. Mintha rab apjuk
50    11|         bennünket, ahova akar.~Az öreg Pipitér azonban minden bajra
51    11|    gyerekek - kérdezte egyszer az öreg -, nem nagy nekünk ez az
52    11|          is?~- Kik lennének azok, öreg Pipitér?~- Hát olyan magatokformájú
53    11|           a bujdosók csapatostul: öreg emberek és ifjú legények.~-
54    11|           szemmel heverészett egy öreg égerfa tövében.~- Semmi.
55    11|   csakugyan ott feketéllettek már öreg bástyafalai Sárvárnak. Erdélynek
56    11|  elfoglalhatnánk Sárvár várát.~Az öreg csak nevetett.~- Nono, szolgám!
57    11|         hallom - intett vissza az öreg a fejével. Szólni még nem
58    11|           ezzel a sok bohósággal, öreg Pipitér?~Pipitér kivette
59    11|          együtt - vágott közbe az öreg, és sajnálkozva csóválta
60    11|             mondta megindultan az öreg, s végig-végigsimogatta
61    11|   szigetet valami zátonyban, s az öreg rögtön takarodót parancsolt.
62    12|    szemével búcsút ne venne a hû, öreg cselédtõl. Bizonyosan kint
63    12|      bánatában világnak ment a jó öreg? Elkóválygott a szigeten
64    12|       Pipitér! Nem haragszom már, öreg Pipitér!~De az öreg Pipitér
65    12|          már, öreg Pipitér!~De az öreg Pipitér bizonyosan haragudott,
66    12|     Nagyon ragaszkodtak szegények öreg generálisukhoz, s kétségbeesve
67    12|     nádszálat, nem bújt-e bele az öreg, ha Tamás ki nem adja nekik
68    12|     szárazon, szolgám - mondta az öreg, s maga is letelepedett
69    12|      leste a két gyerek a szót az öreg szájáról, hogy a pillájuk
70    12|           pillájuk se rebbent.~Az öreg pedig sorra-rendre elõszedte,
71    12|           valami szépet.~Azzal az öreg fölkelt, odament a nád szélibe,
72    12|     azokkal, vitéz kapitány uram? Öreg már kegyelmed dajkának!” „
73    16|    tenéked.~Meg is ijedt aztán az öreg, hogy ilyet mert mondani
74    16|          Murmuc majmot értette az öreg, de bizony a szép kastély
75    16|          nagy jóindulattal, de az öreg olyan szemeket vetett rá,
76    17|         lelkem gyermekeim, kedves öreg szolgám!~Nem lehetett azt
77    17|      belépett a két fiával meg az öreg Pipitérrel, fölállt a fejedelem,
78    17|           fordult.~- Téged pedig, öreg szolga, uradhoz való nagy
79    17|      fejedelem - borult térdre az öreg -, inkább azt a kegyelmet