Rész

 1     1|                 valami gonosz manó.~Hát mikor a fejedelem álmodik rosszat?
 2     1|                 ki a bíborhálós ágyból, mikor már ráförmedt a szolgálattevõ
 3     1|             nyitod ki az ablaktáblákat, mikor látván látod, milyen régen
 4     1|                 olyankor lábatlankodsz, mikor az ember legjobb ízût alszik.
 5     1|                 át se lépte a küszöböt, mikor a fejedelem már eléje kiáltott:~-
 6     1|                  csak az bizonyos, hogy mikor egy pár perc múlva bement,
 7     1|        csakolyan volt ez a jókedv, mint mikor az ólmos õszi felhõk közül
 8     1|              ért az annak semmit. Hanem mikor a fejedelemasszony egyre
 9     1|                  már kinyújtom a kezem, mikor egyszerre csak lecsap az
10     2|              szép Erdélyországban, hogy mikor este lefeküdt a fejedelem,
11     2|             nyugodalom is volt az. Mint mikor valami szegény kis bokor
12     2|        kardforgatást csak bízd mireánk.~Mikor aztán a németnek a hátát
13     2|            dolog is, éppen aznap pedig, mikor olyan rosszat álmodott a
14     2|               se kelt az asztal mellõl, mikor nagy ijedten esik be az
15     2|               valami nagy teknõsbéka. S mikor odaért elé, nagy fekete
16     2|            fejét a fejedelem talpa alá. Mikor aztán elérte célját, akkor
17     2|               nagy tisztesség tudásért, mikor a követ egyszerre elvigyorogta
18     3| össze-összeborzongott a gyönyörûségtõl, mikor az apja feleleteit hallotta,
19     3|              idõ, hogy észre se vették, mikor Hídalmásra beértek. De keresztül
20     3|                 érezte magát, különösen mikor megneszelte, micsoda pompás
21     3|               õszibarackot hámozgatott, mikor egyszer rámordul valaki
22     3|              magát a kalitka drótjához.~Mikor aztán azt is meghallotta
23     3|                hogy rengett bele a ház, mikor a majom elkezdett mártogatóst
24     3|     elnézelõdött a gyerekek játékán, de mikor a holdvilág bekukucskált
25     4|             Hogyne lett volna kíváncsi, mikor tudván tudta, hogy sohase
26     4|            méreg. Még akkor is táncolt, mikor a két patkót a markába nyomta
27     5|              kertjében a kis herceggel, mikor Cselebi bég napáldozat táján
28     5|               nélkül befordult a kapun, mikor egy hosszú dárda orron ütötte.~
29     5|                zsibongás volt ott, mint mikor az odvas fából kifüstölik
30     5|            húzta össze magán a köntöst, mikor kilépett az urak kíséretében.
31     6|              csak magával viaskodott, s mikor megindult a szava, látszott
32     6|            fejed.” „Hohó - mondom én -, mikor õrzöttél énvelem birkát,
33     6|                álljatok a túri vásárig.~Mikor kiértek a városból, Ádámka
34     6|             hosszú muhart, Tamás pedig, mikor senki se nézett oda, a zsebébe
35     6|           gondolta, senki se látta meg, mikor a hantot markolászta. De
36     7|               oka semminek se. Látta õ, mikor visszatekintett, hogy valami
37     7|            szíve majd megszakadt értük, mikor látta, hogy a nagy szál
38     7|            semmit. Hogy is szólt volna, mikor nem láttak õk semmit abból
39     7|           lángjába.~Öreg este volt már, mikor a basa megint magához hívatta
40     7|                 drága perzsaszõnyegrõl, mikor hogy, hogy se: besuhant
41     7|             amit akar. Akkor vitték el, mikor nektek a kincseket mutogatták.~
42     8|                kóvályogtak elõre-hátra, mikor az öreg rájuk kiáltott:~-
43     8|                bírta életre rázni õket, mikor a hajnal beköszöntött a
44     8|                fenevad az élõ emberrel, mikor olyant is talál, aki már
45     9|                számították azt az idõt, mikor teljesen elszikkad a vize,
46     9|              Bocskai hajdúja már akkor, mikor a kardom hosszabb volt,
47     9|              Isten szigetének, Pipitér, mikor nem is sziget? Hiszen ez
48    10|            öltözködnek a cseresznyefák, mikor a láp még csak a pilláit
49    10|       elevenzöld, friss hajtások.~Hanem mikor aztán kimegy az álom a szemébõl,
50    10|              gémek akkor is kelepelnek, mikor röpülnek, a gólyák úgy úsznak
51    10|           elszabadulunk Lápországból.~- Mikor lesz az, Pipitér, mikor? -
52    10|                 Mikor lesz az, Pipitér, mikor? - sóhajtottak a gyerekek.~-
53    10|                gyerekek.~- Ne féljetek, mikor az Isten szigete megindul,
54    10|               Pipitér, mi az a jászesõ. Mikor megindul a szél valahonnan
55    10|                borzalom volt hallgatni, mikor belekapaszkodott a fák koronájába,
56    10|                 õket féltükben az álom.~Mikor nagy sokára fölneszelt Tamás,
57    11|            tudtak hova lenni örömükben, mikor Pipitér sorba állítgatta
58    11|           csataterv. Még azt se bánták, mikor Pipitér nekiállította õket
59    11|              csavarodott rá, jajgatott.~Mikor aztán glédába álltak a lápi
60    11|                 a szigetünket olyankor, mikor a víz nem viszi vagy a szél
61    11|           vallatóra Pipitér a gyereket, mikor behunyt szemmel heverészett
62    11|         holdvilágos nyári éjszakában, s mikor bement a gunyhóba, megállott
63    12|            dobos gém se vert ébresztõt, mikor Tamás már talpra ugrott.
64    12|               égbe ilyen tüzes kardért, mikor egyszerre csak megrázza
65    12|                 amelyikbe akkor dugták, mikor Hajdár basától elhozták.
66    12|               hol leszünk mi már akkor, mikor a fejedelem megtudja, hogy
67    12|             volt a nevethetnékje.~- Hát mikor megléptem innen a szigetrõl,
68    14|            hercegnek. Harmadnapja most, mikor utoljára látták. A várkapuban
69    15|                volna vele venni Bécset.~Mikor uzsonnatájban megérkezett
70    15|                 karddal átfúrt sisakot, mikor az öregember magasra emelte
71    16|                nevetve hallgatta végig, mikor Szitáry Tamás elmesélte
72    16|                megnyugodott egy kicsit, mikor látta, hogy milyen jóízût
73    16|           azonban megint elkomolyodott, mikor megveregette a Szitáry gyerekek
74    17|            gondját viseli neki az úton.~Mikor a menet befordult a kolozsvári
75    17|           záporesõ se különben. Hát még mikor a fejedelem feléje fordult.~-
76    17|                fõzni az udvari szakács, mikor a fejedelemnek jókedve van.~ ~.