Rész

 1     1|         rosszat? No, az nehéz sor, mert annak kárát vallja az egész
 2     1|       úrnak, még akkor se egészen. Mert éppen úgy pislogott, mint
 3     1|       gyerek azonban a világért se mert volna ilyent gondolni se,
 4     1|            öcsém, míg szépen vagy, mert ha én fölkelek a könnyedet
 5     1|         szüretelni Naláczi uramat, mert tudván tudta, hogy a két
 6     1|          palotában egész délelõtt, mert ezt súgta-búgta minden teremtett
 7     2|         pénzesládájának a kulcsát. Mert azt csak nem kívánhatjátok,
 8     2|        különb a békességes idõ se. Mert volt esze a töröknek, hogy
 9     2|          ha úgy kívánná a szükség. Mert nagy elbizakodottságában
10     2|            kérdezte a fejedelem -, mert kelmed már csak világlátott
11     2|     nyújtotta kezét a fejedelem -, mert az is idõbe kerül, s attól
12     2|       gondolhatott a fejedelem is, mert utánakiáltott Szitárynak:~-
13     3|            nyár. Meg is állhatott, mert a mi tájainkon sehol se
14     3|               Gyerünk, cselédjeim, mert az ég hunyogatni kezdi a
15     3|             Gyerünk aludni, fiaim, mert elosztják az éjszakát. Én
16     3|      valamit? Nemigen álmodhatott, mert nem is aludt. Még kakaskukorékoláskor
17     4|       magam is sietek fölkészülni, mert saját két kezemmel akarom
18     4|       Hajdár basa, akibõl õ csúfot mert ûzni!~ ~
19     5|         erdélyi fejedelem udvarán, mert minden igazgatás nélkül
20     5|         jól, hogy mi járatban van, mert kegyetlenül ráförmedt a
21     5|          idejük a kérdezõsködésre, mert Tamás észrevette, miben
22     5|           az óra.~- Siessünk haza, mert bezárják a város kapuját,
23     5|         bezárjátok a fiókjaitokat, mert a csókák szeretik, ami fényes!~-
24     6|            mondja a tányérnyaló -, mert utána szalad a fejed.” „
25     6|         gondja ránk a jó Istennek, mert másfelé néz egy kicsinyég?
26     6| ráborította a cifra subát Tamásra. Mert a cifra suba alatt még egy
27     6|      Pipitér alighanem észrevette, mert szürke kis szeme telefutott
28     7|       innentul, te hárum csavárgu, mert ha in kilépik, leszun masodik
29     7|        vette föl a szót Pipitér -, mert ha én kirántom kelmedet
30     7|           eltisztulkodjatok innen, mert ha kieriszelem Murmucot,
31     7|         váradi vár tövébe értek -, mert én ugyan nem segíthetlek
32     7|            be nem mehetek a várba, mert ha engem meglát a basa,
33     7|         csak annyi, hogy:~- Jujuj!~Mert szitálni kezdett a hó, s
34     7|            mi volt, nem tudhatták, mert a köpönyeg csuklyája úgy
35     7|      holnap már nem ereszt a basa, mert nagyon megkedvelt benneteket.~-
36     8|         Azazhogy az talált õrájuk. Mert õk szinte magukról se tudva
37     8|        keressünk valami enyhelyet, mert itt mindjárt megtanít repülni
38     8|            meg örültem a garasnak, mert míg a tarsolyát bontogatta
39     8|     vehettem az én nagy jó uramat. Mert õ volt az, akit úgy közrekaptak,
40     9|     emberek azt mondták: örüljünk, mert elvész a láp, lesz helyette
41     9|            többi ember, édes fiam. Mert ne gondoljátok ám azt, hogy
42     9|          vannak csak igazi gazdák, mert itt mindenki a maga szegénye.~
43     9|            uram!~Ez biz igaz volt, mert a nádgunyhók nemigen járnak
44     9|             ha volna is mit zárni. Mert nem voltak ám már koldusok
45    10|           fõzhetünk már levest is, mert érik a harmatkása. Annak
46    10|            biz azt nem nézték meg, mert hármat se léphettek, s olyan
47    10|            nézni.~Nem is lehetett, mert négykézláb kellett a gunyhóba
48    10|            Lehet aludni, gyerekek, mert addig mindig éjszaka lesz.~
49    11|          magatokformájú legénykék, mert ne gondoljátok ám azt, hogy
50    11|        tetszik. Bírjuk is hajtani, mert vagyunk már hozzá elegendõen.
51    11|   naplopásnak mármost vége legyen, mert abból meg nem élünk. Mától
52    11|         hogy a falába ne ütõdjünk, mert akkor reggelre megesznek
53    11|   becsülete az erdélyiek szemében. Mert így nem kellett félteni
54    11|         Szólni még nem szólhatott, mert most kortyogtatta a legjobb
55    11|      nagyon kellett ugyan keresni, mert ott feküdt a hosszú selymû
56    12|   betakargatta a gyékénypaplannal, mert hûvös hajnali szellõcske
57    12|     Pipitér bizonyosan haragudott, mert semmilyen hívásra se jött
58    12|           aztán lett is eredménye. Mert erre már a hadsereg is éledezni
59    12|          Pipitér nincs a szigeten, mert ha itt volna, ezt a riadozást
60    12|            alatt. Tamás ugyan neki mert volna vágni akármilyen útnak,
61    12|            valahol Törökországban! Mert ezt még nem is tudjátok,
62    12|    kérdeztem tõle: venne-e gombát, mert annak nagyon bõviben vagyunk
63    13|         rongyosabban, mint valaha, mert a bozót kegyetlenül megtépte
64    13|           legyek se látnak csípni, mert sötét van.~A legény elõször
65    14|     darabontok, mihelyst belépett. Mert érezte, hogy ugyan rászolgált
66    14|             Meg is bánta mindjárt, mert a másik két úr fölugrott,
67    15|           kellett kínálni a békét, mert be nem eresztették a várba.
68    15|             hajszála se görbüljön, mert csak ő adhatja elő a herceget!~
69    15|          lesz innen továbbhúzódni, mert ennek már fele se tréfa.
70    15|           láthatatlan ellenségtõl.~Mert a jó urak csakugyan nem
71    16|          aztán az öreg, hogy ilyet mert mondani együgyû cseléd létére,
72    16|    mindnyájan, úgy, ahogy vagyunk. Mert nagyon nehezen várnak ott
73    17|   egymással. Most sietõs az utunk, mert a fejedelemasszony nagyon