Rész

 1     1|             bizony még a fejét se dugta ki a bíborhálós ágyból, mikor
 2     1|                helyet? Miért nem nyitod ki az ablaktáblákat, mikor
 3     1|                 abban a percben pattant ki a szeme a jó úrnak, még
 4     1|  selyemfüggönyét, és mérgesen tekintett ki alóla.~- Az ám, ni, ezt
 5     1|                 hogy a feje se látszott ki közülük. Lerakta õket a
 6     1|               Az csak az ebédnél derült ki.~Szomorúan kezdõdött pedig
 7     1|         rettegett jó Apafi Mihály, hogy ki akarják alóla rántani a
 8     1|              álmodban, miért nem hívtad ki velünk a Szitáry gyerekeket
 9     2|               ember, mégis üresen húzta ki a kezét. Olyankor aztán
10     2|                 más mulatságot eszeltek ki maguknak a basa urak.~-
11     2|             világért se fosztotta volna ki ilyen nyilvánosan a fejedelmet.~
12     2|               udvari tudósa azt olvasta ki a csillagok járásából, hogy
13     3|                 nemigen beszélgethették ki magukat az édesapjukkal.
14     3|           csakugyan õkegyelme kukucskál ki abból a palotából.~Valóságos
15     3|            Szitáry kitanította a fiait: ki légyen voltaképpen Piszliczár
16     3|               torkát a moldvai tatárok. Ki se eresztették volna a markukból,
17     5|            becsapta maga után az ajtót. Ki se jött többet, de azért
18     6|                szabadítanom az apánkat. Ki kell hoznom a rabságból,
19     6|                  hogy maga tisztázhassa ki a nevét abból a mocsokból,
20     6|             nagy, lobogó bajusz látszik ki, s a fölött egy nagy báránybõr
21     6|        mosolygott szomorúan Tamás -, de ki mondja azt meg most már
22     6|                 az édesanyjuk sírjáról. Ki tudja, nem jó lesz-e arra
23     7|              hogy valami fehérség lobog ki a kastélypadlás szelelõjén.
24     7|             nagy piros virág integetett ki:~- Nini, basarózsa!~Tamás
25     7|            kisvártatva csikorogva nyílt ki egy rézkilincses ajtó, s
26     7|                 fekete köpönyeges alak. Ki volt, mi volt, nem tudhatták,
27     7|                hogy az orra se látszott ki belõle.~Halkan súgta oda
28     7|          köszönhetjük a szabadságunkat. Ki vagy te?~Az ember egészen
29     8|               azon a pej paripán, ugyan ki lehet? Az meg nem lehet
30     8|                  Pipitér, de azt találd ki már, hogy kicsoda, akit
31     8|             Pipitér egymaga szabadítson ki hármatokat?~- Hát akkor
32     8|             bujdokolni: hiszen nem volt ki elõl. Farkast többet láttak,
33     8|        düledékek közt, amik közül elõbb ki kellett hajtani az erdõ
34     8|             nevében, ott Ádámka énekelt ki maguknak egy-két falat kenyeret.~
35     9|           útjait az Istenen kívül senki ki nem mérte. Vannak benne
36     9|                füstölt csíkot, s nagyon ki volt békülve az elsõ vacsorával.~-
37    10|              annak a levele.~- Pipitér, ki terígette a zöld gyékény
38    10|              Hát ezt a sok gyöngyszemet ki szórta el a földön?~- Tyû,
39    10|            nevezni, soha meg nem indul. Ki hallott még olyat, hogy
40    10|                a fül megsiketül bele.~- Ki nem mozdulhatunk a gunyhóból,
41    10|           mozdulhatunk a gunyhóból, míg ki nem adja a mérgét. Az pedig,
42    10|           Pipitér, Ádámka! Gyertek csak ki! Hová jutottunk mi az éjszaka?~
43    10|          tavaszig, míg a langyos szelek ki nem szabadítják, és meg
44    11|             fordult hozzájuk Pipitér -, ki akar a hajónkra ülni? Mindenkit
45    11|                 hadsereg összeverõdött. Ki a torzs közt keresett fészket,
46    11|            torzs közt keresett fészket, ki a fák hegyében, ki a tocsogókon
47    11|             fészket, ki a fák hegyében, ki a tocsogókon szedte kézzel
48    11|                 szedte kézzel a csíkot, ki a tisztásokon szedrezett.
49    11|           Beleütött volna a fogamba, ha ki nem hullott volna régen.
50    11|                 kivel no, hadd találjam ki! Az Ilucival vagy a Murmuccal?~
51    12| kristálypalotájában egymás után hunytak ki az ég aranylámpái, a csillagok.
52    12|               is, s nyugtalanul sietett ki Tamáshoz, aki még jobban
53    12|           bújt-e bele az öreg, ha Tamás ki nem adja nekik a parancsot:~-
54    12|              itt volna, ezt a riadozást ki nem bírta volna szó nélkül.
55    12|               messzeségben égett a láp.~Ki tudná azt megmondani, mitõl
56    12|       augusztusi égen szikrák lobbantak ki, hosszú, fényes csóvákat
57    12|             rögtön felütötte a fejét.~- Ki kacagott ott a nádban?~-
58    12|             hallottam én, meg is nézem, ki az - ugrott föl Tamás.~-
59    13|               álmosan.~- Az, hogy nyisd ki a kaput!~- Ki fia vagy,
60    13|                hogy nyisd ki a kaput!~- Ki fia vagy, hé, hogy így parancsolgatsz? -
61    13|                 kicsoda kelmed? - szólt ki megint dühösen a strázsa.~-
62    13|                a félhomályban.~- Mi az, ki jár itt, kit nyúznak?~-
63    13|               Rajta, emberek! Csukjátok ki a kaput, nyissátok be a
64    13|         hamarosan megtanította rá, hogy ki most az úr a háznál. Utoljára
65    14|                    S még azt se tudjuk, ki vette el tõlünk. Német volt-e,
66    14|               másik két úr fölugrott, s ki a dolmányát, ki a nyakravalóját
67    14|            fölugrott, s ki a dolmányát, ki a nyakravalóját ráncigálta
68    16|            Isten szigetére s hogy zárta ki Buzáth uramat a maga várából.~
69    16|               barátságos mosollyal adta ki a parancsot:~- Hanem most
70    16|             csak a sarkantyúja látszott ki alóla. A kis Iluci is ott
71    16|                megszaggatta a Murmuc.~- Ki az a gonosz Murmuc? - kérdezte