Rész

 1     1|        volt a szíve, hanem vaj, de most meg nem lágyíthatta az Ádámka
 2     1|           elcsattog vele, hogy még most is borzadok bele. Rosszat
 3     2|            hadonásztak vele.~- No, most már tedd le a kertészbicskát,
 4     2|         nagyságos fejedelem.~- No, most lesz része benne - mondta
 5     3|         egy bolond nagy majom, aki most már a két kezét is összetette,
 6     5|        szorosabban ölelte egymást. Most egyszerre kipattant az ajtó,
 7     5|      átfúrt sisak.~S a nagyobb fiú most már kipirult orcával, fölemelt
 8     5|  hallgattam, mint szolgához illik. Most már szabad székely nemes
 9     6|         testvérhez.~- Hová legyünk most, édes bátyám? Van-e még
10     6|            oda neki Tamás. - Nincs most tréfára való idõ. Csak tudod
11     6|           fejük fölül a fejedelem. Most már mehetnek oda, ahol a
12     6|         Ádámka is megértette, hogy most már õbelõle se lesz házpásztor
13     6|               de ki mondja azt meg most már nekünk, hogy merre menjünk?~-
14     6|          Hát azt gondolod te, hogy most már nincs gondja ránk a
15     6|       igazad van, öreg Pipitér. De most már mondd meg azt is, hogy
16     6|      Kinizsi Pál sírkövérõl.~- No, most már mehetünk mind a vízig
17     7|  benneteket, rab ember fiai!~- No, most rátok férne Isten õfelsége
18     7|           én ugyan nem segíthetlek most benneteket. Én be nem mehetek
19     7|          török vagy! Ne beszéljünk most a rab emberrõl, mást mondok
20     7|              Gyerszün, oglán!~Amit most mutatott nekik a szerecsen,
21     7|        szegény rab apánk mit eszik most?~Nem is nyúltak többet semmihez,
22     7|           Ne féljetek, jóra fordul most már a sorotok!~Hej, de egymás
23     7|           a basa, hogy jóra fordul most már a sorunk. Hej, mégiscsak
24     7|          ez a Hajdár basa!~Megjött most már az étvágyuk is. Megették
25     7|           Menjetek, amerre láttok, most már szabadok vagytok.~-
26     8|            a váradi határban, mint most.~- No, gyöngyeim - kezdte
27     8|            a leterített subákon -, most már ide hallgassatok. Hát
28     8|           Hát akkor mit csináljunk most?~- Aludjunk, édes mézeim,
29     8|         kellett a hátukra venni.~- Most már aztán gyerünk haza!~-
30     8|           alól elszaladt a föld, s most hátán hordja õket a víz.
31     9| felhasogatták a láp testét ekével: most már házakat is építettek
32     9|         nádkürt mély szavát.~- No, most már helyben vagyunk - dörzsölte
33     9|         egy nádzsombékra. - Ejnye, most jut eszembe, hogy én ezen
34    10| elsuhintotta az éjszaka a parttól. Most már az Isten kezében vagyunk;
35    11|      vagyunk már hozzá elegendõen. Most már csak a hadsereggel kell
36    11|            a lápban, pedig az csak most mutatta meg igazán, hogy
37    11|         erdélyi hadaknak.~Az õrség most kint tanyázott a lápra nézõ
38    11|           még nem szólhatott, mert most kortyogtatta a legjobb ízût.~-
39    11|  összeölelkezve aludtak. Tamás még most is dacosan összeszorított
40    11| összeszorított ajakkal. Ádámka még most is sírásra görbült szájjal.
41    12|            elveszett.~A két gyerek most már együtt hujjántgatott,
42    12|       egyig elvesztek az evezõk, s most nincs mivel eltaszítani
43    12|            az Isten szigetét, mint most. Játékban, hancúrozásban
44    12|           hogy Szitáry Kristóf még most is rabul sínylõdik. Elõ
45    12|         Sokkal nagyobb dolgon töri most a fejét a fejedelem õnagysága:
46    12|         pénzt.~- Hát aztán mi lesz most, Pipitér? - kérdezték a
47    13|            az még ilyenkor, földi. Most fordul a másik oldalára.
48    13|           a gerendába Buzáth uram, most meg az oldalát verte a falba,
49    13|            fiam, dehogynem! Inkább most is azt jöttem megmondani,
50    13|            jöttem megmondani, hogy most ugyan kipihenheted magad.
51    13|           megtanította rá, hogy ki most az úr a háznál. Utoljára
52    14|         kis hercegnek. Harmadnapja most, mikor utoljára látták.
53    15|            én azt már egyszer. Még most is ég belé az orcám.~Utoljára
54    15|        csakugyan nem sejtették még most se, kik azok, akik olyan
55    15|        voltak a rongyosok. Mi lesz most õvelük? Se szigetük, se
56    15|           két kapitánnyal. Mi lesz most, teremtõ Isten, mi lesz?~ ~
57    16|            ki a parancsot:~- Hanem most már gyerünk Kolozsvárra
58    16|       azért szenvedett velük, hogy most ne is lássa a nagy boldogságukat.~
59    16|          meg ennyit életében, mint most. Igaz, hogy ezt se vette
60    16|           vitte neki. Megmondjam-e most már, becsulátus Piszliczár,
61    16|        mellé, mint aki tudja, hogy most valami nagyon érdemes dolgot
62    17|           beszélünk még egymással. Most sietõs az utunk, mert a
63    17|   Piszliczár uram neked ajándékoz.~Most pedig Piszliczár uram akart