1-boldo | bolin-elszo | elt-gyalo | gyanu-jorav | josag-kulcs | kunko-megva | megve-ormot | orolt-szaza | szazo-uszko | utodj-zuzma
Rész
1006 7| hetek óta avas szalonnán élt kukoricakenyérrel!~- Edzsél,
1007 7| köpenyegükkel még az orrukat is eltakarták a fehér és hideg égi pihék
1008 10| úgy lehet, három nap is eltart. Lehet aludni, gyerekek,
1009 12| evezõk, s most nincs mivel eltaszítani a szigetet a zátonytól.~
1010 5| rab ember fiai! Apátok eltékozolta az ország pénzét, csúfot
1011 10| Erdõket elborít, falvakat eltemet: a szem megvakul, a fül
1012 14| kegyelmed, Ebeczki uram? Eltévedt valamerre az erdõben?~-
1013 7| Adamku, aj-jaj Tamásku, eltisztulkodjatok innen, mert ha kieriszelem
1014 16| aranyak után. - Ed esztendeje eltolvajulta gonosz májum tülemtul, s
1015 12| mélyen alvó Ádámka fejével, eltûnõdött az egyre sûrûbben hulló
1016 3| pinzemet eldugugálok, mindjárt elükeresi. Akárhuva teszelem, elüveszeli.~
1017 13| Szép hadirendben álltak, élükön mind a két Szitáry gyerek,
1018 16| aranyat, s megnézegette elül-hátul. Hát az õ képe volt rajta -
1019 3| elükeresi. Akárhuva teszelem, elüveszeli.~A majom, mintha csak érezte
1020 11| meglátta a város tövében elúszó szigetecskét s rajta a sok
1021 1| elcsendesedett, mintha csak elvágták volna, ahogy a Szitáry Tamás
1022 8| vár alatt, egyszer csak elvágtat mellettem tizenkét lovas
1023 8| két gyerek.~- Az ám! Aztán elvárnátok, ugye, hogy a vén Pipitér
1024 5| folyosót, mire a tanácsurak elvégezték a dolgukat. A fejedelem
1025 2| Zalatnáról. Elég lesz az éhét elverni annak a telhetetlen pogánynak.~-
1026 14| uram, ha visszaszerzi, amit elveszejtett. Meg kell ostromolni Sárvárt.
1027 2| veszedelmet.~- Úgy, tán már megint elveszejtette Attila a kardját? Vezettesse
1028 14| se gondoltunk, hogy így elveszhessen.~- Bizony nem, bizony nem.~-
1029 5| basa õkegyelmét. Õ majd elveszi méltó büntetését ott, ahol
1030 1| Már ezt a kis álmot is elveszitek tõlem?~- „Majd elhallgat,
1031 12| Az éjszaka egytõl egyig elvesztek az evezõk, s most nincs
1032 11| az apánkat...~- Vagy rég elvesztettétek volna magatokkal együtt -
1033 13| nekem, szegény fejemnek, elvették fölûle Sárvárat!~Pipitért
1034 7| ám a két testvér, amikor elvezették õket szobájukba!~Még Tamás
1035 2| mikor a követ egyszerre elvigyorogta magát.~- Az ám, majd el
1036 7| akartak egy nehéz rabot elvinni a hatalmas váradi basától.~
1037 7| de tán még a kulcsot is elvitték - vélekedett az öreg Pipitér.~-
1038 8| vala õket. Ezek a fejedelem emberei, mondék. Hát az a hosszú
1039 16| nekem volnának ilyen hûséges embereim!~Pipitér térdre esett, s
1040 13| dörömbölt Buzáth Gáspár az embereivel.~ ~
1041 9| figyelmeztetésképpen az embereknek, hogy a láp nem hágy magából
1042 1| Megesik biz az a szegény emberen is, hogy rosszat álmodik,
1043 10| háló lesz belõlük, hogy azt emberi hatalom szét nem tépheti,
1044 7| Ne beszéljünk most a rab emberrõl, mást mondok én nektek.
1045 2| Miben lehetünk segítségedre, emberséges Cselebi bég?~- Ó, kegyelmes
1046 2| A lippai basa már sokkal emberségesebb férfiú volt. Az világért
1047 2| váradi basa követe nagyon emberségtudó szerzet volt. Ahogy Apafi
1048 3| harapnivalót, hanem hozzáláttak emberül. Tamás éppen egy ökölnyi
1049 2| erszényben száz arany van, emebben is annyi, s ezeket idekötöm
1050 7| aztán lett is foganatja. Az emeleten kinyílt egy ablak, s megjelent
1051 16| hercegnek, aki nem gyõzte emelgetni süvegecskéjét, s szórni
1052 13| akiket a kapitány õkegyelme emlegetett?~- Bánja a kánya! - vont
1053 16| Aránus úrficskák, mennit emlegettelek tiktukat! Mennit nem siratultam
1054 15| lehet ám, apámuram! Nem emlékszel rá, hogy mit fogadott a
1055 8| elfogyott az is, aki az énekeket hallgassa, s megadózzon
1056 7| intett a két gyereknek.~- Énekeljetek még valami szépet, ti kis
1057 8| Isten nevében, ott Ádámka énekelt ki maguknak egy-két falat
1058 7| nem kenyerünk nekünk az éneklés. Nem vagyunk mi vándordalnokok.
1059 2| Haragos tekintetû oroszlán! Engedd meg, hogy a te alázatos
1060 2| Szitáry -, csak arra kérnék engedelmet, hogy elõbb búcsút vehessek
1061 7| aranyat hoztak a basának engesztelésképpen. A basa megengesztelõdött,
1062 14| szólít. Hátha meg is lehetne engesztelni szépszerével.”~- Nagy baj
1063 13| pincébe.~- Nekem mindegy, csak ennem adjék kendtek eleget!~Azzal
1064 8| amit a szemük látott.~Az ennivalójukat úgy kéregették össze úton-útfélen.
1065 11| derült tõle.~„Járathatod éntõlem az eszed, öregember - gondolta
1066 8| Elõször keressünk valami enyhelyet, mert itt mindjárt megtanít
1067 4| nagy ravaszul a fejét. - Az enyimé könnyû volt, mint a szél,
1068 3| örömében.~- Szaladuk az enyum lányumért, egyetlen kincsumért,
1069 7| Hátha abban a toronyban epeszti magát? Hátha itt a lábuk
1070 9| ekével: most már házakat is építettek a hátára. Szép fehér falvakat
1071 3| szednek a harcok mezején.~Aki épkézláb magyar ember volt akkoriban,
1072 12| visszatért volna a nap, amely épp az imént áldozott le nyugaton.
1073 7| hogy beleroppant a feje az érckalapácsnak.~Ennek aztán lett is foganatja.
1074 11| nádban, szegények, mint az erdei vadak, s nem tudtak hova
1075 9| nagy bugájú nádak csikorgó erdeje.~- Hogy élünk itt meg téli
1076 17| esztendõk múlva is emlegették Erdélyben. Éjszaka megjött az esõ,
1077 11| nagyobb volt a becsülete az erdélyiek szemében. Mert így nem kellett
1078 11| öreg bástyafalai Sárvárnak. Erdélynek ez a hatalmas végvára valamikor
1079 5| számotokra talán lesz még igazság Erdélyország tanácsházában!~Azzal visszafordult,
1080 5| lélekkel szeretné szegény Erdélyországot, mint Szitáry Kristóf. Adja
1081 16| hogy most valami nagyon érdemes dolgot mûvelt. De hiszen
1082 3| házamnál.~- Már akkor mégiscsak érdemesebb ilyen szép madarat tartogatni,
1083 17| való ellátásodra.~- Nem érdemlem én azt, nagyságos fejedelem -
1084 8| elõbb ki kellett hajtani az erdõ vadját, aki ott keresett
1085 9| tõle. Vannak nádasai és erdõi, amik teremnek édes gyökereket
1086 7| gyászruhád,~nem illet az téged:~erdõk hûvös árnyán,~ahová hazaszállj,~
1087 10| rázúdítja a lápra: az a jászesõ. Erdõket elborít, falvakat eltemet:
1088 16| látott ismerõs tájak, az erdõkoszorús hegyormok, a virágos halmok,
1089 2| basának, kaphat sólymot egész erdõre valót. S ez a gondolat olyan
1090 1| Odakint vadászgattam veled az erdõszélben. Sütött a nap kegyetlen,
1091 3| Sehuva nem mészelsz. Vagynak erdüben terekek, tatáruk, vad haramiákuk.
1092 12| hujjántgatott, aminek aztán lett is eredménye. Mert erre már a hadsereg
1093 15| kolozsvári várnagyhoz, hogy eressze szabadon Szitáry uramat.~
1094 17| a kegyelmet kérem, hogy eresszenek engem vissza az Isten szigetére.
1095 1| Szitáry Tamás fél térdre ereszkedett a fejedelemfi széke elõtt,
1096 1| bátorsága, ha az ember szóba ereszkedik vele. Igenis nem, nagyságos
1097 6| Vastag, lomha októberi felhők ereszkedtek ott, biztató kékség nem
1098 5| akkor meg már végképp be nem eresztelek, te tar varjú! - csúfolta
1099 11| nekünk ez az ország? Hátha eresztenénk bele zselléreket is?~- Kik
1100 12| hányni, fekete fellegeket ereszteni: valahol a messzeségben
1101 11| nem jobb lett volna, ha eresztesz bennünket a magunk útján?
1102 5| mind a két Szitáry szívébe eresztette a fullánkját.~- Nini, megjött
1103 2| terebély fa tövében, aki nem ereszti ugyan hozzá a szelet, de
1104 5| hogy az olyan embert nem érheti veszedelem, mint Szitáry
1105 6| nem adnám, ha valami olyat érhetnék, ami engem megzavarna -
1106 10| fõzhetünk már levest is, mert érik a harmatkása. Annak a magja
1107 3| fejét.~- Egy tapudtat se eriszthetlek sehuva, míg meg nem látugatjátok
1108 6| merevül: van bizony abban erő.~- Tudom, öcsém, tudom,
1109 15| nagy, üveges batárban. Az erõs moldovai paripák habosra
1110 6| Márpedig õ úgyis utána szökik - erõsítgette Ádámka. S ahogy a nagy osztozás
1111 5| nagyra az ég, ifjú pálmafa! Erõsítse meg a szárnyaidat, szilaj
1112 16| bennünket.~Buzáth uram nagyon erõsködött, hogy õ ott nem hagyja többet
1113 14| bizony nem.~- A mi legfõbb erõsségünk, legbiztosabb menedékünk.~-
1114 17| Szitáry uram - mondta neki -, errõl majd beszélünk még egymással.
1115 2| selyemerszényt. - Ebben az erszényben száz arany van, emebben
1116 16| gyerek, s fölszakította az erszényt. Hát csak úgy dõlt belõle
1117 11| Az is szép mesterség. Érted-e legalább, szolgám?~- Nagyon.
1118 11| hajította el a nádat.~- Nem értelek téged, öregember! Miért
1119 5| az a jó apátok!~A két fiú értetlenül meredt egymásra.~- A mi
1120 16| Piszliczár alatt a Murmuc majmot értette az öreg, de bizony a szép
1121 1| mondom magamban, mi nehezet érzek én magamon? Akkor veszem
1122 16| hazafelé. A sárvári furcsa esetnek híre futott már akkor egész
1123 12| Annál kedvesebbek voltak az esték, s Tamás alig várta, hogy
1124 12| az õ mély sóhajtása volna esténként a szellõlibbenés, mely átsuhan
1125 12| hancúrozásban telt az egész napjuk, estére aztán el is törõdtek úgy,
1126 10| szétcibálta a szél, betündökölt az esthajnali csillag.~„Ejnye, megnézem,
1127 17| hegyéig, s úgy lobogott az esti fuvallatban, mintha annak
1128 12| kegyelmed dajkának!” „Nem a te eszedhez való az - mondja -, eladnám
1129 2| idején megint más mulatságot eszeltek ki maguknak a basa urak.~-
1130 9| nádzsombékra. - Ejnye, most jut eszembe, hogy én ezen a tájon hagytam
1131 11| hogy a ti vén szolgátok eszén túljárhass!” - mormogta
1132 12| már éppen azon törte az eszét, hol vehetne õ olyan lajtorját,
1133 8| az öklével. Azt mondta, eszi a meleg gõz, aztán mondta
1134 3| udvarában sátoros ünnepkor se esznek olyat. Báránypecsenye zsályával,
1135 11| gyereket.~A szigetbeliek is észrevették a katonákat, s Pipitér annál
1136 11| hevertek, ahol akartok, s azt esztek, amit találtok. De hadakoznotok
1137 3| ember volt akkoriban, az egy esztendõben egyszer ha látta háza táját.
1138 17| szép reggel volt, hogy még esztendõk múlva is emlegették Erdélyben.
1139 17| ember, csak várj még egy-két esztendõt, míg nõl egy kicsit a kis
1140 3| annyi volt ott a drága jó étel, a fejedelem udvarában sátoros
1141 7| asztalon ínycsiklandoztató ételek nagy sokasága. Pecsenyék,
1142 12| szereti inasnak, apródnak, ételfogónak, kuktának az efféle gyereknépet.
1143 7| zabkenyér is.~De még azt se ette meg, hanem belecsúsztatta
1144 8| úton-útfélen. Ha nem volt, nem ettek, megszokták már a koplalást.
1145 6| jószántából.” „Nagy legyek vesznek ettõl el - mondá õ. - Arról szól
1146 7| basa!~Megjött most már az étvágyuk is. Megették a fekete kenyeret
1147 9| meggondolta magát, és visszatért. Éveken át fogyott, veszett, s ugyanannyi
1148 12| egytõl egyig elvesztek az evezõk, s most nincs mivel eltaszítani
1149 11| rongyosok nekiveselkedtek az evezõknek, s megkerülve egy rekettyés
1150 11| No, csirkéim, van már evezõnk: arra hajtjuk már a szigetünket,
1151 12| megnyugtatta Tamást. Az evezõrudakat csak Pipitér rejthette el.
1152 11| Minden tíz ember kap két-két evezõt: azzal hajtjátok a szigetünket
1153 11| megcsókolta a napsütötte, evezõtörte, barna kezüket. Elõbb Tamásét,
1154 17| Piszliczár uram is magához tért ezalatt, s odanyújtotta a maga piros
1155 5| bánt minket.~Cselebi bég ezenközben lecihelõdött a szamárról,
1156 2| Testvérek közt is megérne ezer aranyat, de a fejedelemtõl
1157 10| hogy az állóvíz szélén az ezerféle vízinövény élõ és elkorhadt
1158 17| Csak meg nem állhatulja eztet a szip örvendezkedést könny
1159 8| valamelyiktek elhagyta a szép ezüstgombját!” Erre bevártak, osztán
1160 8| az alsó dolmányomról egy ezüstgombot, s utánakiáltok a lovasoknak: „
1161 12| akkor elég lesz neked egy ezüsthúszas is” - s mindjárt a markomba
1162 3| ízlelt torták csupa arany-, ezüsttálakban; drága jó borok, sose hallott
1163 3| dicsõséget.~A majom bizonyosan ezüsttalérokkal és aranyforintokkal álmodott,
1164 7| Kegyelmes urunk, aranyunk, ezüstünk nekünk nincsen, amivel kiválthatnánk
1165 5| ott, mint mikor az odvas fából kifüstölik a vadméheket,
1166 3| császármadár almakásával, fácánpástétom, ostyásbéles, koszorúfánk;
1167 8| mondott az öreg, akárhogy faggatták. Majd megtudják, ha odaérnek,
1168 9| kemény tél, amely be tudná fagyasztani, s vannak tiszta tükrei,
1169 13| aki javában húzta a bõrt a fagyon. Hanem arra a jajgatásra,
1170 3| kérdezni, ha merte volna: fájt-e nagyon?~Úgy elszaladt aztán
1171 9| amelyiknek másfelé már a fajtája is kiveszett. Paradicsomkert
1172 6| egymástól.~Ádámka sírva fakadt, Tamás gyöngéden átölelte.~-
1173 11| hogy gallyazzák le azokat a fákat. No, az hamar megvolt, akkor
1174 12| várta, hogy a nap tüzes fáklyája kialudjon a messze vizekben.
1175 7| elbámészkodtak a szagosítókkal kevert fáklyák lobogó lángjába.~Öreg este
1176 5| port hazafelé az édesapjuk fakója?~Hiába lesték biz azt, nem
1177 3| leveleket sodorgatott le a fákról a hûvös õszi szél. A Piszliczár
1178 8| maradt, annak is csak a négy fala.~Így mulattatta Pipitér
1179 11| arra vigyázzatok, hogy a falába ne ütõdjünk, mert akkor
1180 15| tövéből kurjongatott fel a falakra: nesztek a béke, nyúljatok
1181 8| énekelt ki maguknak egy-két falat kenyeret.~Egyszer aztán
1182 4| tehetett egyebet, csak a börtön falát verte tehetetlen dühében.~
1183 7| fekete kenyeret az utolsó falatig, s éppen a morzsáit szedegették
1184 13| most meg az oldalát verte a falba, olyan táncolásba kapott
1185 5| Támolyogva dõlt neki a falnak, odaszorította égõ homlokát
1186 8| a prédát, amit a magyar falukban rabolt. Ilyen nézelõdnivalóik
1187 8| Elhagyott tanyákra, leégett falvakra, kihalt városokra sokszor
1188 1| csengettyûkörtét az öreg fán a sárgarigó.~ ~
1189 8| öregember - azt mondja -, adok a fáradságodért egy rézgarast, ne mondd,
1190 1| Sütött a nap kegyetlen, el is fáradtam a szarvashajszolásban, szinte
1191 15| magukat, s alig pihegtek a fáradtságtól.~A fejedelem sápadt volt,
1192 8| hiszen nem volt ki elõl. Farkast többet láttak, mint embert
1193 5| a dolgukat. A fejedelem fázósan húzta össze magán a köntöst,
1194 7| sehol se!~Sebes szárnyú fecske,~szálltodba, röptödbe~láttad-e
1195 10| halászkák úgy cikáznak, mint a fecskék; fejüket, hosszú nyakukat
1196 7| sólyomkoppasztué? Mit? Az enyim fedil alatt vernyaduztatuk? Suha
1197 13| kaput, nyissátok be a kaput! Fegyverbe, vitézek! Az ágyúk mellé,
1198 15| muskétások.~Legelöl talpig fegyverben a két kapitány, széles lengyel
1199 7| elefántcsonttal kirakott fegyverek, amikre ha ránézett, káprázott
1200 13| kirobogott a kapun az egész fegyveres õrség. Buzáth uram nyargaltában
1201 15| nagyságod? Csak nem megy fegyvertelen kézzel az elé a gonosz nép
1202 7| akiket szeret!~- Innen fegyverzi föl a kegyelt apródjait!~-
1203 7| visszatekintett, hogy valami fehérség lobog ki a kastélypadlás
1204 9| hagytam el valahol a csillagos fehérvári bicskámat, vagy negyven
1205 7| láttam jó apátok!~A szakállas fej visszahúzódott az ablakból,
1206 5| márványlépcsõkön. A kis fejedelemfit estéli imádkozásra hívta
1207 5| afféle csavargó török! A fejedelemmel volna egy kis beszédem.~-
1208 1| nekipirult képét, s úgy nézett a fejedelemre, hogy a kõ is meglágyult
1209 1| rossz szerzet leskelõdik a fejedelemségünk után.~Világéletében mindig
1210 2| megérne ezer aranyat, de a fejedelemtõl nem kér érte a basa többet,
1211 5| ivadékaiban, aki rútul visszaélt fejedelme bizalmával.~Ádámka reszketve
1212 12| Azok nem is hercegek, hanem fejedelmek. Az Isten szigete az országuk,
1213 2| egyik-másik török követ Erdély fejedelmével, hogy kikívánkozott a kardja
1214 12| szolgám, szolgám, nem félted a fejedet, hogy ráesik valami bolond
1215 1| süveget, hogy majd a te fejedre teszem, már kinyújtom a
1216 7| rettenetes basa a Pipitér fejéért. De az öreg elnevette magát.~-
1217 1| hogy fönt felejtettem a fejemen a nyusztprémes fejedelmi
1218 13| gyalázat! Jaj nekem, szegény fejemnek, elvették fölûle Sárvárat!~
1219 8| megvackolt magának a meleg csurgó fejénél. Nem nagy mesterség volt:
1220 15| visszalövünk! Annak a magjába fejestül beletörik a foguk!~Azzal
1221 1| összekoccantotta a három szép fejet.~- Menjetek játszani, mókuskák,
1222 8| Miért horgasztjátok úgy le a fejeteket? Inkább csinálnátok úgy,
1223 17| Valaki odatámaszkodik a diófa fejfára, s kiterjeszti a két karját,
1224 7| Hollómadár, mért jársz~talpig feketében? -~azt kérdezem tõled.~Mi
1225 11| puskalövésnyire csakugyan ott feketéllettek már öreg bástyafalai Sárvárnak.
1226 12| lennünk, ahol a sárvári vár feketéllik.~Míg Pipitér ágyat vetett
1227 1| csizmákkal, és visszajött egy pár feketével. De még át se lépte a küszöböt,
1228 17| mire Kolozsvárra érünk. Fektessétek föl egy kocsira, Pipitér
1229 6| tudja, nem jó lesz-e arra feküdni valamikor, ha a jó Isten
1230 12| Csak Tamás virrasztott fél-fél éjszakákon át, fölneszelve
1231 9| szivacs. Szárazon hagyott fél-félnapi járó földeket, s olyankor
1232 2| lesz-e még reggel, mire felébred. A német volt annak a megmondhatója,
1233 12| ártatlan. Úgy lehet, meg is feledkeztek már róla. Sokkal nagyobb
1234 15| csakugyan! Én már meg is feledkeztem Szitáry Kristófról. Üsse
1235 2| magát.~- Az ám, majd el is felejtem mondani, hogy a basa sólymának
1236 1| veszem észre, hogy fönt felejtettem a fejemen a nyusztprémes
1237 12| simogatta a homlokát.~- Félek, hercegem, baj lesz ebbõl.~-
1238 12| azonban nem volt közte egyik felekezetnek se.~Tamásnak elkezdett gyorsan
1239 3| gyönyörûségtõl, mikor az apja feleleteit hallotta, s azt szerette
1240 10| amire a nádiposzáta azt feleli: gye-re, gye-re, gye-re!
1241 14| ráncigálta Buzáth uramnak.~- Felelj, ember, az Úristen áldjon
1242 7| két gyerek egyszerre akart felelni, de Hajdár leintette õket
1243 7| megyünk az apánk nélkül - felelt neki Tamás, magához ölelve
1244 7| világban divat volt az ilyen felemás magyarság. S ha a szó nem
1245 17| szabadságát. A fejedelem sietett felemelni.~- Szitáry uram - mondta
1246 5| biz azt, nem jött.~Ádámka félénken emelte szemét a bátyjára.~-
1247 2| elbizakodottságában néha olyan orcátlanul feleselt ám egyik-másik török követ
1248 7| kenyeret, kétfelé törte, s a felét odaadta Ádámkának. - Nekünk
1249 1| te enni, Tamás fiam! Ne, felezzétek meg ezt az aranyat az öcséddel,
1250 9| nem érték be azzal, hogy felhasogatták a láp testét ekével: most
1251 6| Vastag, lomha októberi felhők ereszkedtek ott, biztató
1252 13| medvebõrrõl, s kereste a kardját a félhomályban.~- Mi az, ki jár itt, kit
1253 17| könnyel, mint az ég alja felhővel.~- Édesapánk, édes jó apánk!~-
1254 3| fogta meg a karját.~- Mit féljesz, úrficska? Ne bántsun, úrficska:
1255 12| lángokat hányni, fekete fellegeket ereszteni: valahol a messzeségben
1256 15| a két vár mindössze vagy félnapi járóföldre esett egymástól,
1257 8| úton, de attól nem kellett félniök. Minek birkóznék a fenevad
1258 3| s olyanformán beszéltek felõle, hogy nem is egészen igaz
1259 13| kaput nyissatok!~Nagy sokára felpattant a kaputorony ablaka, s a
1260 1| hosszú aranyfürtös fejét félrehajtotta a vállára, s ijedten motyogta:~-
1261 1| nagyságos fejedelem!~Apafi félrehúzta az ágy nehéz selyemfüggönyét,
1262 10| száján.~Hajnallott. A nap felsõ karimája kipiroslott az
1263 12| nyilait a vizek világára, s felszívogatta a láp langyos vérét. A karcsú
1264 12| Hej, szolgám, szolgám, nem félted a fejedet, hogy ráesik valami
1265 8| ragyogott a szeme, attól féltem, hogy még gyanúba esik uram. „
1266 8| mintha még megláncolva is féltenék tõle a bõrüket.~Itt az öreg
1267 11| szemében. Mert így nem kellett félteni se töröktõl, se némettõl.
1268 16| legyintett feléje.~- Sose féltse kelmed, benne maradnak a
1269 10| Utoljára mégis elnyomta õket féltükben az álom.~Mikor nagy sokára
1270 12| elszomorodott, de Tamás rögtön felütötte a fejét.~- Ki kacagott ott
1271 2| rossz természete volt, hogy fenékig is kotorászhatott benne
1272 7| ereszt többet vissza. A fenesi csatában három fogát kiütém
1273 8| félniök. Minek birkóznék a fenevad az élõ emberrel, mikor olyant
1274 12| ködlenek, akkor nekünk ott fent kell lennünk, ahol a sárvári
1275 16| hogy alattomban meg ne fenyegesse az ujjával Pipitért.~- Megállj,
1276 16| a sok aranyforint, egyik fényesebb, mint a másik, szanaszét
1277 11| meg öregember. A magabíró férfi odakint verekszik a törökkel,
1278 2| már sokkal emberségesebb férfiú volt. Az világért se fosztotta
1279 7| mogyorófavesszõt. S hogy kétség ne férjen a szándékához, azt is megmondta,
1280 7| ember fiai!~- No, most rátok férne Isten õfelsége segedelme -
1281 3| nevetés nélkül.~- Hát ezt a fertelmes állatot meg már hol szerezte
1282 6| cifra suba alatt még egy kis festett suba volt az öregen. Abba
1283 3| vöröslött már, s pirosra festette a Királyhágó fölött gomolygó
1284 7| hazaszállj,~van teneked fészked!~Talpig fekete gyászt~kerek
1285 9| magyar földön, az õbenne mind fészkel, az is, amelyiknek másfelé
1286 11| Ki a torzs közt keresett fészket, ki a fák hegyében, ki a
1287 15| többi. Kék atlaszdolmány feszül a karcsú testén, zománcos
1288 2| Kísérjen el egy darabon a két fiad is, reggelre aztán hazalovagolhatnak.~ ~
1289 3| fölkészülõdött, benyitott a fiaihoz. Medvebõr kereveten feküdt
1290 14| uram, nem az én elveszett fiamról?~- Nem én, nagyságos uram.
1291 2| elõbb búcsút vehessek a két fiamtól.~- Sose búcsúzkodjál, barátom -
1292 15| atlaszruhás gyerek.~- Hohó, fiamuram, gyere csak le ide hozzám,
1293 12| vagy három órát. Mire a Fiastyúk lecsúszik odáig, ahol a
1294 9| s ahogy a tarajos gyíkok fickándoztak az iszapban, kiütõdik a
1295 9| az elsüllyedt falvakat: figyelmeztetésképpen az embereknek, hogy a láp
1296 6| tenyérnyi se.~Tamás oda se figyelt, bizonyára nem is hallotta
1297 17| bég ajándika. Szip selem, finum selem, igazándi bizánti
1298 5| éjszakára jól bezárjátok a fiókjaitokat, mert a csókák szeretik,
1299 16| vágyunk berekesztelve hamis firegje Murmuc.~- De már akkor meg
1300 1| egyik, hol a másik Szitáry fiút, akik fölszolgáltak az asztal
1301 3| forradás mitõl van? Buzogánnyal fizetett-e érte vagy karddal? Ádámka
1302 12| borult a vizekre, fönt nem fodorodott felhõ, lent nem bodorodott
1303 3| jobb a biztos, barátságos födél alatt tölteni az éjszakát,
1304 6| országuk, se hazájuk. A födelet is elvette a fejük fölül
1305 17| meg az öreg Pipitérrel, fölállt a fejedelem, s abba az üres
1306 13| a mázsás pántokat, aztán fölballagott a kapushoz.~- Ejnye - támadt
1307 2| másik török basa sietett fölbátorítani Apafit:~- Sose félj te,
1308 1| keményebben vágja a kapát a földbe, haragosabban rángatja a
1309 10| míg a szél tele nem hordja földdel. Az új földön nemsokára
1310 9| hagyott fél-félnapi járó földeket, s olyankor az emberek azt
1311 6| egészen Tamást, de legalább földerítette egy kicsit.~- Lehet, hogy
1312 4| toporzékolt, mint a szilaj ló. Földhöz vágta a patkókat, beordította
1313 10| kis pillangók micsodák?~- Földimogyoró virágjai azok, az csak a
1314 13| ezt a nagy égszakadást, földindulást. - Ugyan, földi, behívhatnám-e
1315 11| megkerülve egy rekettyés földnyelvet, a sziget elkanyarodott
1316 6| nem nevetett le a deres földre egy tenyérnyi se.~Tamás
1317 2| Örvendezve emelte föl a törököt a földrõl.~- Miben lehetünk segítségedre,
1318 12| az ijesztõ tûzijátékot a földtõl. Gyújtott õ másikat, fölségesebbet
1319 11| holnap. - Aztán a szeme fölé tette széles tenyerét, s
1320 3| jólesik. Mire a fejedelem fölébred, akkorra dúdolva otthon
1321 7| megajándékozhatnám a szabadságával.~Tamás fölegyenesedett, és szemébe nézett a basának.~-
1322 3| elszorult a szíve, ahogy föléjük hajolt. Háromszor is visszafordult
1323 2| a nyomorult ország; míg fölépítik a leégett városokat, míg
1324 2| hajlékát az istenadta nép, fölgyújtották a falvakat, városokat egymás
1325 5| Kristóf.~Az estéli csendben fölharsogott a városi hajdúk kürtszava.
1326 5| kiléptek, elszállt haragos fölindultsága, s repülni készült a lelkiereje
1327 7| éjszakai vendég egy kicsit följebb tolta az arcán a csuklyát.~-
1328 1| szépen vagy, mert ha én fölkelek a könnyedet letörülgetni,
1329 11| utána.~„Korán kellene akkor fölkelned, hogy a ti vén szolgátok
1330 12| valami szépet.~Azzal az öreg fölkelt, odament a nád szélibe,
1331 4| neki, hogy magam is sietek fölkészülni, mert saját két kezemmel
1332 3| gondolta magában. Gyorsan fölkészülõdött, benyitott a fiaihoz. Medvebõr
1333 7| néven se lehet neki venni. Fölkiáltott hát neki magyarázatképpen:~-
1334 12| õ olyan lajtorját, amin fölmehetne az égbe ilyen tüzes kardért,
1335 13| õket! Halálra aprítjuk! Fölnégyeljük! Nyársba húzzuk! Kerékbe
1336 10| álom.~Mikor nagy sokára fölneszelt Tamás, már akkor elcsendesedett
1337 12| virrasztott fél-fél éjszakákon át, fölneszelve minden rezzenésre: jön-e
1338 12| legpuhább mohából, Szitáry Tamás fölnézett az égre. Megtalálta már
1339 3| volt, mintha megállt volna fölötte a nyár. Meg is állhatott,
1340 8| Ott csak egy urat ismerünk fölöttünk: az Istent, aki irgalmával
1341 12| földtõl. Gyújtott õ másikat, fölségesebbet és méltóságosabbat. A sötétkék
1342 9| S a kiszáradt lápfeneket fölszántották, bevetették, s a föld hozott
1343 1| másik Szitáry fiút, akik fölszolgáltak az asztal körül a fejedelmi
1344 13| ráfordította a kulcsot, föltette rá a mázsás pántokat, aztán
1345 6| födelet is elvette a fejük fölül a fejedelem. Most már mehetnek
1346 14| mindjárt, mert a másik két úr fölugrott, s ki a dolmányát, ki a
1347 13| szegény fejemnek, elvették fölûle Sárvárat!~Pipitért meg-megrázta
1348 11| hajónkra ülni? Mindenkit fölveszünk az Isten szigetére, aki
1349 12| azt a lajtorját, amelyik fölvezet a jó Istenhez: imádkozott.~ ~
1350 13| is bezárom, a kulcsot is fölviszem - ígérte Pipitér készségesen,
1351 13| hogy így parancsolgatsz? - förmedt rá mérgesen a katona. -
1352 7| mellé.~- Teremtõ isten, de förtelmes úriember! - szörnyûködött
1353 7| azokat, akiket a kegyébe fogad!~- Innen halmozza el drágaságokkal,
1354 5| nélkül megállni a gyerek fogadkozását, de a fejedelem kedvetlenül
1355 15| Nem emlékszel rá, hogy mit fogadott a Tamás? Azt, hogy õk addig
1356 17| nagy hûségedért udvarunkba fogadunk, és gondunk lesz holtig
1357 15| uramnak azonban nem füllött a fogához ez a beszéd. Csupa ijesztgetésre
1358 11| a jég. Beleütött volna a fogamba, ha ki nem hullott volna
1359 7| érckalapácsnak.~Ennek aztán lett is foganatja. Az emeleten kinyílt egy
1360 3| Várad felé lovagolva kérdõre foghatta az édesapját: melyik csatában
1361 7| ereszd szabadon az apánkat, fogj itt helyette mi kettõnket.
1362 8| indulnak, ha Pipitér le nem fogja õket.~- Nem jó az a nagy
1363 14| csodálkozni, hogy mért nem fogják hát le a darabontok, mihelyst
1364 7| basától.~Az ám, de hogy fogjanak hozzá?~- Be kell mennünk
1365 14| telekiabálták a palotát:~- Fogjatok gyorsan, nyergeljetek hamar!
1366 7| megkívántok, a tietek - foglalóba.~Kilenc szobán vezette keresztül
1367 15| harcban a török császártól foglalta volna vissza egymaga.~Annál
1368 8| a török Váradra a magyar foglyokat százszámmal, s hogy viszi
1369 9| Úgyhogy marékkal lehetett fogni.~Ádámka még vadmézzel is
1370 7| reménykedve másik dalba fogott. Olyan volt az, mint a gerlicezokogás:~
1371 11| olyan helyeslõ üvöltésbe fogtak, hogy a generális jónak
1372 15| magjába fejestül beletörik a foguk!~Azzal megindultak Sárvár
1373 9| és visszatért. Éveken át fogyott, veszett, s ugyanannyi hét
1374 11| amerre nekünk tetszik. A fõhadisátor lészen az a gunyhó itt a
1375 12| mást is hozott: kesernyés, fojtó füstszagot. Tamás körülnézett,
1376 9| nem mérte. Vannak benne folyások, melyeket nincs az a kemény
1377 3| érezte volna, hogy róla folyik a szó, rávicsorította a
1378 9| lehetett tudni, micsoda. Folyó-e vagy állóvíz? Tó-e vagy
1379 9| volna az anyja ennek a két folyónak.~Egy külön világrész õsi
1380 7| Keskeny lépcsõkön, csavargós folyosókon vezette le õket a várudvarra,
1381 5| oroszlán.~Hanem ahogy a folyosóra kiléptek, elszállt haragos
1382 5| neked, fejedelem, s nektek, fõméltóságú urak, hogy egy sincs köztetek,
1383 12| kereste a frissítõ harmatot. Fonnyadó füvek párázata reszketett
1384 10| nemsokára. Az õ piros vesszeibõl fonunk halfogó varsát.~- Pipitér,
1385 12| volna szó nélkül. Hanem fordítsuk meg a szigetet, s kerüljük
1386 7| csapja meg az arcukat annál a fordulónál?~Mindegy az, akárhol van,
1387 11| tövestül kiszakajtott vadmákot forgatott a kezében nagyobb tekintély
1388 15| Ej, de szép lövés volt, forgós-teringette! - hüledezett a jó úr. -
1389 5| mentül elõbb!~Ádámkával forgott a világ, lefogta a szemét,
1390 14| beszélgetett egy vándorló formájú, harcsabajuszú öregemberrel.~-
1391 3| hosszú vágást? Hát az a kerek forradás mitõl van? Buzogánnyal fizetett-e
1392 6| az én elmém, úrfi, mint a forrás vize. Csak azé az udvari
1393 8| jó Isten, mégpedig meleg forrással. Abban az idõben még több
1394 10| testû óriásnak, a lápnak. Forrnak, zubognak a vizek, sejtelmes
1395 2| férfiú volt. Az világért se fosztotta volna ki ilyen nyilvánosan
1396 2| haragosan csengette be a fõtanácsosát, Teleki Mihály uramat.~-
1397 9| õrölt makk, szederlekvár, fõtt sulyom, volt ott füstölt
1398 10| gyerekek, nagy ünnep van ma: fõzhetünk már levest is, mert érik
1399 1| múlt, hogy egyszer meg nem fõzõkanalazta magát a török császárt is:
1400 16| szegin házamut. Ed kicsi frissitõ, ed kicsi hüsitõ. Ami kerulkozik
1401 12| fejük ingva-lengve kereste a frissítõ harmatot. Fonnyadó füvek
1402 12| ott a nádban?~- Cseng a füled, szolgám.~- Jól hallottam
1403 7| távoztak tõle.~- No, mézes ajkú fülemüléim, mit választottatok magatoknak
1404 13| jámbornak, ha mind a két fülére süket is volt. Ijedten ugrott
1405 11| generális jónak látta mind a két fülét befogni.~- Ne visítsatok
1406 7| ha kieriszelem Murmucot, fületek leharapolja, hajatuk megrángatulja,
1407 15| Buzáth uramnak azonban nem füllött a fogához ez a beszéd. Csupa
1408 7| lépett a szobába. Nagy ezüst fülönfüggõjük volt, az Apafi palotájában
1409 13| megijedni egy kis hideg fürdõtõl. Amúgy se árt egyikteknek
1410 1| eleven, mint a kénesõ, fürge, mint a gyík. Nagy, szelíd
1411 5| végig-végigcirógatta puha fürtjét. - Ne félj, testvérkém,
1412 10| nincs azoknál jobb szagú füstölõ a világon.~- Nézd csak,
1413 7| megjelent benne Piszliczár uram füstös képe. De még a kezét is
1414 12| hozott: kesernyés, fojtó füstszagot. Tamás körülnézett, s megakadt
1415 7| ember a ti apátok, hogy így füttyszóra megajándékozhatnám a szabadságával.~
1416 10| sípol a gyöngyvér, hogy fütyül a csörgõréce. Amelyik szalad
1417 15| Ebben a percben valami fütyülést hall Ebeczki uram a feje
1418 9| sebforrasztó balzsamot és gyógyító füveket nevelnek; ízes halaiból
1419 7| kényes arab mének, Kisázsia füves mezeirõl került hófehér
1420 10| csak tüzike. Hosszú piros füzérét lengeti a szél, s elijesztgeti
1421 11| nem viszi vagy a szél nem fújja arra, amerre nekünk tetszik.
1422 4| Hajdár basa, s csak úgy fújtatott a selyemdíványon a nagy
1423 5| Szitáry szívébe eresztette a fullánkját.~- Nini, megjött a szép
1424 1| haragosabban rángatja a fûrészt, sebesebben döföli a tûvel
1425 12| lobbantja lángra az összefülledt fûrétegeket? Mindegy az, akárki keleszti,
1426 13| menjetek! Itt ne hagyjatok! Fussatok, maradjatok! Jaj, ilyen
1427 7| kilépik, leszun masodik futamulása tatáruknak!~- Csend abban
1428 15| Mindjárt szalajtok egy futárt a kolozsvári várnagyhoz,
1429 2| szárnya. Mit gondol kegyelmed, futja-e a ládafia?~- Benne van az
1430 15| Egy csomó rongyos gyerek futkosott elõre-hátra. Puskája azonban
1431 8| amelyik fûtve is volt. Nem más fûtötte pedig, mint a jó Isten,
1432 16| sárvári furcsa esetnek híre futott már akkor egész Erdélyországban,
1433 7| belekapaszkodott az ezüsttel futtatott ajtókopogtatóba, de hiába
1434 8| mégpedig olyant, amelyik fûtve is volt. Nem más fûtötte
1435 11| Minden zizzenését, minden fuvallatát. Azt mondja ez mind, hogy: „
1436 17| s úgy lobogott az esti fuvallatban, mintha annak a keze lobogtatna
1437 13| kapta a kacagányát, riadót fúvatott, s kisvártatva kirobogott
1438 16| tiszta kunyhók, mint fehér galambsereg, ûzte, hajtotta szívükben
1439 7| karbunkulusok, mogyorónyi rubintok, galambtojásnyi gránátok. Drágakövekkel
1440 11| kiszáradt nyárfának: hogy gallyazzák le azokat a fákat. No, az
1441 10| barkáját a kecskefûz!~- Meg is gallyazzuk nemsokára. Az õ piros vesszeibõl
1442 8| dolgod.” Én meg örültem a garasnak, mert míg a tarsolyát bontogatta
1443 2| töröknek, hogy az ilyen nagy garázdálkodások után csendességben maradjon
1444 13| toronyablakon.~- Hohó, otthon garázdálkodják az úr! Ott kinn tágas, itt
1445 7| nem lehet azt kimondani. Garmadával a sok ékkõ, mázsaszámra
1446 2| szokása volt a jó Buzáth Gáspárnak, hogy minden mondatát megkettõztette,
1447 3| mindenütt, ahol ember kellett a gátra, s mindig csak a fejét kereste
1448 6| a cselédeket: egész kis gazda leszel. Nem örülsz-e neki,
1449 5| hírt hoztam, ami elrontja a gazdád éjszakai álmát.~- De akkor
1450 16| Pipitér nem maradt el a kis gazdáitól. Bizony nem azért szenvedett
1451 15| gyerekhang, amelyiknek a gazdáját sehol se lehetett látni.
1452 1| népek mindig megsiratják a gazdájuk rossz álmát.~Ehol Apafi
1453 9| gazdája. Itt vannak csak igazi gazdák, mert itt mindenki a maga
1454 3| lovak már abrakolnak, s a gazdákra is ráfér egy kis ozsonna.~-
1455 6| napján, nekem ugyan nem kell gazdának.” „Csitt - azt mondja a
1456 12| hátha a másik végében van a gazdánk. Lehet, hogy valami õzike
1457 6| házat, gondot viselsz a gazdaságra, igazgatod a cselédeket:
1458 3| engedelmesen odakuporodott a gazdasszonya lába elé, s úgy elszégyellte
1459 3| száz egyéb bohóságot, ha a gazdasszonykája ráparancsolt. Verte a cimbalmot,
1460 7| én kis apródjaim, különb gazdátok leszek én, mint a régi volt.~
1461 12| hol kell úszni, hol lehet gázolni. Aki tudja, melyik a csillagos
1462 12| Másnap reggel még a dobos gém se vert ébresztõt, mikor
1463 10| húznak a darvak. A kanálorrú gémek akkor is kelepelnek, mikor
1464 11| üvöltésbe fogtak, hogy a generális jónak látta mind a két fülét
1465 11| kapitányotok, Szitáry Tamás. A generálisságot már csak magamnak tartom.
1466 12| ragaszkodtak szegények öreg generálisukhoz, s kétségbeesve széledtek
1467 13| Az elõbb a fejét verte a gerendába Buzáth uram, most meg az
1468 7| fogott. Olyan volt az, mint a gerlicezokogás:~Te kevély sasmadár,~szálltodba,
1469 1| simogatta meg a kis Apafi gesztenyés bodor fürtjeit.~- Temiattad
1470 2| küldött neki egy rozsdás, girbegurba kardot s a mellé ilyen üzenetet:~-
1471 11| jajgatott.~Mikor aztán glédába álltak a lápi vitézek, Pipitér
1472 11| Ádámka még most is sírásra görbült szájjal. Nézte, nézte õket,
1473 10| lebeg a vízen, megrebben a gólya lába nyomán is, s megtáncoltatja
1474 10| kelepelnek, mikor röpülnek, a gólyák úgy úsznak a kék magasban,
1475 2| és sólyom helyett majd gólyát keres rajtunk. Annak pedig
1476 1| hol az orrát az ártatlan golyóval a pajtásainak, akkor aztán
1477 9| aszalt gyümölcs, szárított gomba, õrölt makk, szederlekvár,
1478 12| kérdeztem tõle: venne-e gombát, mert annak nagyon bõviben
1479 16| mint akinek megakadt a gombóc a torkán, de aztán megnyugodott
1480 8| a magáénak is vallotta a gombomat, pedig az öregapjának se
1481 3| festette a Királyhágó fölött gomolygó ködöt. Piszliczár uram azonban
1482 12| zsombékba? Bujdosó nádi emberek gondatlansága vagy oktalansága csinálja
1483 2| visszahozza-e.~Valami ilyesfélét gondolhatott a fejedelem is, mert utánakiáltott
1484 2| hajlongó követet, s már azon gondolkozott, hogy tán valamivel meg
1485 6| nagy bölcsesség. Hát azt gondolod te, hogy most már nincs
1486 16| aranyszárnya. Mármost magam is azt gondolom, hogy csak derék apa lehet
1487 1| egy napot pihennie?~Mit gondolt az úrfi, mit se, az az õ
1488 11| szigetének, merre menjen.~- Mit gondoltok, gyerekek - kérdezte egyszer
1489 14| nagy, bizony nagy!~- Rá se gondoltunk, hogy így elveszhessen.~-
1490 13| ugyan kipihenheted magad. Gondoskodtam a számodra jó hûvös helyrõl.
1491 6| rendben tartod a házat, gondot viselsz a gazdaságra, igazgatod
1492 17| udvarunkba fogadunk, és gondunk lesz holtig való ellátásodra.~-
1493 6| volt a Cseperke utcai ház gondviselõje, régi hûséges cselédje a
1494 8| Azt mondta, eszi a meleg gõz, aztán mondta tovább, ahogy
1495 1| magát, hogy a kettévágott gránátalma sikamlós magját hüvelykujja
1496 1| magát a kis herceg, s egy gránátalmamaggal úgy odatalált a homloka
1497 7| rubintok, galambtojásnyi gránátok. Drágakövekkel és elefántcsonttal
1498 2| leégett városokat, míg a kövér gulya nevelkedik a letiport legelõkön,
1499 7| fejedelem. Még ez a testi gúnyánk se miénk, hanem egy hû öreg
1500 10| Ki nem mozdulhatunk a gunyhóból, míg ki nem adja a mérgét.
1501 9| lápi emberek, hogy a fél gunyhót éléskamrává kellett csinálni.
1502 6| csodálkozva vette szemügyre a guruló subát, s Ádámka szólalt
1503 16| mint a másik, szanaszét gurulva a folyosó márványán.~- Áj-háj,
1504 5| fiainak a kezébe, akinek gyalázatos vétke veszedelembe sodorta
1505 6| az országútról arra a kis gyalogösvényre, amely az istenkertjébe
|