1-boldo | bolin-elszo | elt-gyalo | gyanu-jorav | josag-kulcs | kunko-megva | megve-ormot | orolt-szaza | szazo-uszko | utodj-zuzma
Rész
1506 8| attól féltem, hogy még gyanúba esik uram. „Hát ez a jámbor
1507 6| hátam megett megdézsmálja a gyapjút a juhász.~Ez az okoskodás
1508 12| bizonyságképpen villogtat a gyarló föld felett: „Ej, ha nekem
1509 1| készülök én, hogy ilyen gyászcsizmákkal állsz elejbem?! Hát nem
1510 7| Hollómadár, vesd le~fekete gyászruhád,~nem illet az téged:~erdõk
1511 7| teneked fészked!~Talpig fekete gyászt~kerek e világon~csak mi
1512 10| Pipitér, ki terígette a zöld gyékény közé azokat a lila bársonydarabokat?~-
1513 15| hallgatagon csoszogott le s fel a gyékénybocskorban az udvaron, addig, míg a
1514 12| Ádámkát, betakargatta a gyékénypaplannal, mert hûvös hajnali szellõcske
1515 1| elszállt minden aggodalma. Gyengéd szeretettel összekoccantotta
1516 3| egyetlen kincsumért, nápkeleti gyengyumért - vihogta a kis ember, s
1517 13| csóválni: ejnye, de sok gyereke van ennek az öregembernek!~
1518 13| ember! Hogy búcsút vehess a gyerekeidtõl, ha mink hazajövünk a fényes
1519 15| semmit. „Az én Isten szigeti gyerekeim azok - gondolta magában -,
1520 13| behívhatnám-e a várba a gyerekeimet, akiket a kapitány õkegyelme
1521 12| járnánk - azt mondja. - A gyerekeknek gyöngyéletük lenne, selyemben,
1522 7| fiainak szívét. A két gyönge gyerekét, akik rongyosan, sanyarogva,
1523 15| kiáltott vissza egy vékony gyerekhang, amelyiknek a gazdáját sehol
1524 15| a fiával, a két Szitáry gyerekkel meg a két kapitánnyal. Mi
1525 12| ételfogónak, kuktának az efféle gyereknépet. Mindnyájan jól járnánk -
1526 7| megint rávigyorgott a két gyerekre.~- Gyerszün, oglán!~Amit
1527 15| a bársonykucsmás, karcsú gyerkõc, aki nem is olyan rongyos,
1528 10| Recsegett-ropogott minden, a két gyermek reszketve bújt oda az öreg
1529 17| édes gazdám!~- Én lelkem gyermekeim, kedves öreg szolgám!~Nem
1530 1| a kénesõ, fürge, mint a gyík. Nagy, szelíd barna szeme
1531 9| lábolni, s ahogy a tarajos gyíkok fickándoztak az iszapban,
1532 12| szakad alatta, s melyik a gyilkos hínár, amelyik a legharagosabb
1533 9| erdõi, amik teremnek édes gyökereket és tápláló bogyókat; vannak
1534 1| Hát neked, öcsém, talán gyökeret vert a lábad, hogy hajnal
1535 7| ember fiainak szívét. A két gyönge gyerekét, akik rongyosan,
1536 8| határban, mint most.~- No, gyöngyeim - kezdte Pipitér, ahogy
1537 12| mondja. - A gyerekeknek gyöngyéletük lenne, selyemben, bársonyban
1538 10| Annak a magja ez a sok gyöngyszem.~Tamásnak a madarakra volt
1539 10| eledel!~- Hát ezt a sok gyöngyszemet ki szórta el a földön?~-
1540 10| köhög a libuc, hogy sípol a gyöngyvér, hogy fütyül a csörgõréce.
1541 1| lippai basa ajándéka volt, gyönyörû sztambuli munka -, de meg
1542 3| össze-összeborzongott a gyönyörûségtõl, mikor az apja feleleteit
1543 9| sebforrasztó balzsamot és gyógyító füveket nevelnek; ízes halaiból
1544 14| gondolta magában.~Csak azon nem gyõzött csodálkozni, hogy mért nem
1545 2| is.~Ha híre szaladt, hogy gyülekeznek a német hadak az ország
1546 9| csinálni. Volt ott aszalt gyümölcs, szárított gomba, õrölt
1547 3| koszorúfánk; sose látott gyümölcsök, sose ízlelt torták csupa
1548 12| ijesztõ tûzijátékot a földtõl. Gyújtott õ másikat, fölségesebbet
1549 12| tudná azt megmondani, mitõl gyulladt meg a vízi világnak egy-egy
1550 2| volt az a törökbarátság háborús idõben.~De nem volt ám különb
1551 15| Az erõs moldovai paripák habosra szaladták magukat, s alig
1552 6| Bizony nem tudom én, szolgám, hacsak nem az Apafi Mihály uramét
1553 17| szeret kertészkedni, mint hadakozni? Jól teszed, jó ember, csak
1554 11| esztek, amit találtok. De hadakoznotok se kell, csak a szúnyogok
1555 2| öreg kardot, amivel Attila hadakozott valamikor. Testvérek közt
1556 13| nemsokára megjött egész hadával. Dúlt-fúlt, verte a kaput
1557 3| Tamásnak harci paripát, hadigúnyát, harci dicsõséget.~A majom
1558 15| buzogány a markukban. Olyan hadikészülettel voltak, hogy meg lehetett
1559 12| hogy hadd tanuljon bele a hadimesterségbe az Ebeczki uram keze alatt.
1560 13| kegyetlenül megtépte õket. Szép hadirendben álltak, élükön mind a két
1561 15| Kővár várából vitték át a hadiszerszámokat Sárvár ostromára.~Először
1562 5| a fiúk egy öreg székely hadnagyot -, tán a török van a sarkunkban?~-
1563 11| sziget közepén. Itt lakik a hadnagyotok, Szitáry Ádámka. Meg a kapitányotok,
1564 2| akkor az Apafi orra alatt hadonásztak vele.~- No, most már tedd
1565 11| beveszlek benneteket a rongyos hadseregbe. A zsoldotok ingyenlakás
1566 17| te a kapitánya, s rongyos hadseregedet ruházd föl ebbõl a kétszáz
1567 11| annál kevélyebben igazgatta hadseregét. Tamás nem is állhatta meg
1568 11| elegendõen. Most már csak a hadsereggel kell szót érteni.~Az azonban
1569 11| szúnyogok ellen.~A rongyos hadseregnek nagyon tetszett ez a csataterv.
1570 12| se német császár. Pedig hadseregük is van nekik, különb, mint
1571 11| aki kimelegedve a nagy hadvezérkedésben, egy üres nádszálon nagyokat
1572 11| lármánál egyéb nem kellene a hadvezérséghez, mindjárt elfoglalhatnánk
1573 9| embereknek, hogy a láp nem hágy magából csúfot ûzni.~A láp
1574 7| csendes volt, mintha el volna hagyatva. Ajtó, kapu zárva, az ablaktáblák
1575 13| sehova se menjetek! Itt ne hagyjatok! Fussatok, maradjatok! Jaj,
1576 1| a kertbe. Nézzétek meg, hagyott-e még csengettyûkörtét az
1577 2| bizony megtörténhetett - hagyta rá Apafi.~- Jól mondod,
1578 9| eszembe, hogy én ezen a tájon hagytam el valahol a csillagos fehérvári
1579 12| hosszú, fényes csóvákat hagyva maguk után, mint láthatatlan
1580 3| nem kiált valaki:~- Aj, haj, nagy urakuk meg se nem
1581 17| Egy kicsit megfehéredett a haja, egy kicsit megsárgult az
1582 7| Murmucot, fületek leharapolja, hajatuk megrángatulja, szemetek
1583 9| Nemhiába voltam én a Bocskai hajdúja már akkor, mikor a kardom
1584 5| csendben fölharsogott a városi hajdúk kürtszava. Azt jelenti ez,
1585 17| meglátjuk, tudsz-e csíkot fõzni hajdúkáposztával. Elõbb azonban azt nézzük
1586 10| valahonnan a Mátrából, a hajdúrónák szikes homokját a szárnyára
1587 11| hiszed.~Tamás haragosan hajította el a nádat.~- Nem értelek
1588 5| lehajtott fejjel, kuszált hajjal kilépett a fejedelem. A
1589 2| kívánhatjátok, hogy ingyen hajkurásszuk a németet ebben a nagy melegben?~
1590 2| otthagyni üres, kifosztott hajlékát az istenadta nép, fölgyújtották
1591 12| gyerek úgy horkolt, hogy hajlongott bele a nád. Pipitér azonban
1592 7| forgatta benne, hanem egy hajlós mogyorófavesszõt. S hogy
1593 15| 15. Sárvár ostroma~Másnap hajnalban Kővár megindult Sárvár ellen.~
1594 12| gyékénypaplannal, mert hûvös hajnali szellõcske lengedezett,
1595 10| kibújt a gunyhó száján.~Hajnallott. A nap felsõ karimája kipiroslott
1596 12| inkább - mind kirepültek a hajnalt köszönteni a maguk nyelvén,
1597 11| hozzájuk Pipitér -, ki akar a hajónkra ülni? Mindenkit fölveszünk
1598 11| ráfér, s nem kérünk tõle hajópénzt se.~Ajánlkozó mindjárt akadt
1599 11| támad velük megismerkedni. Hajrá, fiúk!~A rongyosok nekiveselkedtek
1600 5| valami megkésett rókapillét hajszolt a palota kertjében a kis
1601 10| helyükbõl az elevenzöld, friss hajtások.~Hanem mikor aztán kimegy
1602 10| úszkál a vándorláp, amerre hajtja a szél, egészen addig, míg
1603 11| kap két-két evezõt: azzal hajtjátok a szigetünket olyankor,
1604 11| csirkéim, van már evezõnk: arra hajtjuk már a szigetünket, amerre
1605 11| édesapádért. Azt se tudod, él-e, hal-e.”~Pipitér ümmögött valamit,
1606 11| lógatta a lábát a vízbe, s ha halacska ütõdött hozzá, kacagott,
1607 9| kell érteni azt a karcsú halacskát, ami milliószámra nyüzsgött
1608 1| merthogy így sebesebben halad a munka, a szegény embernek
1609 3| Begyunni, begyunni a háládatus Piszliczárhuz huzzá!~- Nem
1610 16| tiktukat! Mennit nem siratultam háládatusan apáduratuk!~Még Pipitért
1611 9| gyógyító füveket nevelnek; ízes halaiból elélhetne egy ország; vannak
1612 11| reggelre megesznek bennünket a halak.~Egy puskalövésnyire csakugyan
1613 5| folyosót:~- Gyalázat!~- Halál a fejére!~Ilyenkor a két
1614 12| bent szorult lápi vadak halállármáját: a róka üvöltését, a farkas
1615 12| szivárványcsillogású szitakötõk is. Halálos nagy lomhaság borult a vizekre,
1616 13| Megütközünk velük! Elfogjuk õket! Halálra aprítjuk! Fölnégyeljük!
1617 10| ott a sirályok repülnek, a halászkák úgy cikáznak, mint a fecskék;
1618 10| piros vesszeibõl fonunk halfogó varsát.~- Pipitér, micsoda
1619 1| apródok csapatán valami halk kacagás zsibongott át, mint
1620 6| szegény, hogy keserves volt hallani.~- Sohase látsz többet sírni,
1621 2| Pedig a fejedelem elsõ hallásra is kiérezte a hírbõl a veszedelmet.~-
1622 8| elfogyott az is, aki az énekeket hallgassa, s megadózzon érte egy-két
1623 12| angyalkezek szórnak szét a hallgatag égi mezõkön?~Addig-addig
1624 15| váruk már. Még Pipitér is hallgatagon csoszogott le s fel a gyékénybocskorban
1625 11| égerfa tövében.~- Semmi. Hallgatom, hogy mit beszél a láp.~-
1626 15| nagyságodat!~Apafi azonban rá se hallgatott a jóskodásra, hanem lépkedett
1627 12| nádlevelek zizegése is. Azt hallgatták, hogy hogy került Mihály
1628 5| Míg címeredet viseltem, hallgattam, mint szolgához illik. Most
1629 6| Sokáig-sokáig térdeltek ott, hallgatva az õszibogár szomorú pirregését
1630 11| nagyokat szítt a láp vizébõl.~- Hallod-e, Pipitér, kérdeznék én tõled
1631 1| oleander-bokrokon. Hiszen egyebet se hallottak a palotában egész délelõtt,
1632 10| rab apjuk lánca csörgését hallották volna ebben az ítéletidõben.~
1633 7| titeket, nevetek se nem halluttam. Aj-jaj, Adamku, aj-jaj
1634 16| erdõkoszorús hegyormok, a virágos halmok, a szelíd völgyek, amiknek
1635 7| a kegyébe fogad!~- Innen halmozza el drágaságokkal, akiket
1636 12| vacka üres, Pipitér nem hált idebent az éjszaka.”~Az
1637 5| Mi pedig, ha élünk, ha halunk, többet addig elétek nem
1638 16| Kalickába vágyunk berekesztelve hamis firegje Murmuc.~- De már
1639 3| egy ökölnyi õszibarackot hámozgatott, mikor egyszer rámordul
1640 12| Tamás, ahogy ott hevert a hamvadó tûz mellett, ölében a mélyen
1641 12| szigetét, mint most. Játékban, hancúrozásban telt az egész napjuk, estére
1642 11| képe. Mentül vidámabban hancúroztak a többiek, annál hallgatagabb
1643 5| az öccsét, megszólalt, s hangja bátran és tisztán csengett,
1644 2| öröme telt volna a maga hangjában. Pedig a fejedelem elsõ
1645 10| zubognak a vizek, sejtelmes hangokkal telik meg a levegõ, csudálatos
1646 1| csizmáját!~Szepegve, elcsukló hangon mondta, s az apródok csapatán
1647 7| lett volna világos, az a hangos mosolygás, amivel mind a
1648 5| nevét!~Erre a mennydörgõ hangra mind elhallgatott a sok
1649 12| láthatatlan ujjak titkos betûit. Hangtalanul, nesz nélkül suhantak az
1650 6| senki se látta meg, mikor a hantot markolászta. De az öreg
1651 6| átadod a kulcsokat.” „Kútba hányám” - mondom én. „Ne bolondozz,
1652 16| becsületes Piszliczár úgy hanyatt vágta magát a márványkövön,
1653 10| kezdett nyiladozni.~- Pipitér, hányja már a barkáját a kecskefûz!~-
1654 12| fehér és sárga lángokat hányni, fekete fellegeket ereszteni:
1655 5| visszafordult, és áldást hányt felé a két kezével.~- Növesszen
1656 1| vágja a kapát a földbe, haragosabban rángatja a fûrészt, sebesebben
1657 12| Pipitér, Pipitér! Nem haragszom már, öreg Pipitér!~De az
1658 14| kinyílt. Valamin nagyon haragudhatott a fejedelem, ha még az ajtót
1659 7| Várj csak, bátya! Ugyan ne haragudj meg mindjárt a te gyámoltalan
1660 1| deresedõ szakállát.~- Ne haragudjál, édes jó apámuram, csak
1661 12| öreg Pipitér bizonyosan haragudott, mert semmilyen hívásra
1662 3| erdüben terekek, tatáruk, vad haramiákuk. Maradtuk szegin, becsulátus
1663 8| megadózzon érte egy-két harapás eleséggel. Másfél napig
1664 5| Tamás csak a szája szélét harapdálta dacosan.~A hajnal piros
1665 2| Csak nem akarsz a lábamba harapni?~Esze ágában se volt az
1666 3| szállította a sok pompás harapnivalót, hanem hozzáláttak emberül.
1667 16| hunyorgott vissza.~- Akkor is én harapom meg kegyelmedet!~A fejedelem
1668 9| tízfelõl hozta vissza a harapós szél a nádkürt mély szavát.~-
1669 14| keserves képet, mintha tormába harapott volna?~- Jaj, nagyságos
1670 16| kívánd aztat. Csipi, rúgja, harapulja becses szemiledet. Kalickába
1671 15| be a várba, mintha nehéz harcban a török császártól foglalta
1672 3| akik hírvirágot szednek a harcok mezején.~Aki épkézláb magyar
1673 14| 14. Harcsabajusz, gyékénybocskor~Az Apafi-palotában
1674 14| beszélgetett egy vándorló formájú, harcsabajuszú öregemberrel.~- Nem olyan
1675 15| kezét.~- Hiszen csak azt a harcsabajuszút megfoghassam!~- Hiszen csak
1676 14| a szájába lógott, mint a harcsának.~- Hiszen akkor azt a gyékénybocskoros
1677 7| nem látná-e meg valahol a harmadikat. Hátha abban a toronyban
1678 12| dolmánya, a másiknak sárga, a harmadiknak zöld, a Szitáry-vitézek
1679 15| értük, az is lyukas volt.”~Harmadnap reggelre megérkezett a fejedelem
1680 14| veszett nyoma a kis hercegnek. Harmadnapja most, mikor utoljára látták.
1681 10| azt nem nézték meg, mert hármat se léphettek, s olyan szél
1682 10| már levest is, mert érik a harmatkása. Annak a magja ez a sok
1683 8| Pipitér egymaga szabadítson ki hármatokat?~- Hát akkor mit csináljunk
1684 12| ingva-lengve kereste a frissítõ harmatot. Fonnyadó füvek párázata
1685 7| mosolygás, amivel mind a harminckét fogát kimutatta a fekete
1686 7| Én uram, én Istenem: hármukat hozd vissza, ha lehet; de
1687 13| kiballagott a vár elé, ott aztán harsányan elkiáltotta magát: - Befelé,
1688 7| Eleblábulj innentul, te hárum csavárgu, mert ha in kilépik,
1689 2| tanácsterembe, a követ mindjárt hasra vágta magát, s úgy csúszott
1690 1| a szegény embernek még haszna is van abból, ha álmában
1691 6| utolsó legény. Vesszük is hasznodat neked is, ne félj. Te itthon
1692 7| legmélyebb tömlöcbe, ha hasznom nem akarod venni; tedd az
1693 8| kamráik. Vásárra begyülekezett hat vármegye, szorgalmukat,
1694 12| kardok, amiket az Úristen hatalma bizonyságképpen villogtat
1695 10| Végre aztán nekitámad valami hatalmasabb szél, belekapaszkodik a
1696 10| belõlük, hogy azt emberi hatalom szét nem tépheti, s ez a
1697 6| de azért meglátom, ha a hátam megett megdézsmálja a gyapjút
1698 9| már házakat is építettek a hátára. Szép fehér falvakat szép
1699 17| menet befordult a kolozsvári határba, a két gyerek pillantása
1700 2| többet, csak ötszázat meg egy hátaslovat.~A fejedelem pedig, noha
1701 2| Mikor aztán a németnek a hátát végigcirógatták a karddal
1702 10| nyakukat elõre-, lábukat hátrafeszítve, méltóságosan húznak a darvak.
1703 3| De abban a percben, ahogy hátranézett, fel is ugrott, s a bátor
1704 9| az iszapban, kiütõdik a hátuk a vízbõl; máshol feneketlen
1705 8| csak az ágyukat kellett a hátukra venni.~- Most már aztán
1706 13| a kis Apafival. Pipitér hátul maradt sereghajtónak.~A
1707 9| nyárban is hidegebb, mint a havasi tengerszemeké.~Néhol olyan
1708 3| esztendõben egyszer ha látta háza táját. Máskor mindig vendégeskedni
1709 6| különben származása szerint.~- Haza-e? - dörmögte kelletlenül. -
1710 6| szól az az írás, hogy a hazaáruló Szitáry Kristófnak minden
1711 3| szegin, becsulátus Piszliczár házában, reggel aztán uzsgyé, isten
1712 4| kérdezte az erdélyi követtõl.~- Hazahoztam az elszökött sólymodat,
1713 6| az, öreg Pipitér? Éppen hazaigyekszünk.~Az öreg Pipitér volt a
1714 7| katona, aki a maga napsugaras hazájában hírbõl se ismeri a telet.
1715 3| de boldog ember az, aki hazájáért viselhet sebet a homlokán.~
1716 13| mindig csavarog, mint a hazajáró lélek! Nem hagyja nyugodni
1717 13| a gyerekeidtõl, ha mink hazajövünk a fényes diadallal.~- Igenis,
1718 6| hogy nincs se országuk, se hazájuk. A födelet is elvette a
1719 9| testét ekével: most már házakat is építettek a hátára. Szép
1720 2| fiad is, reggelre aztán hazalovagolhatnak.~ ~
1721 16| hüsitõ. Ami kerulkozik szegin házamban.~Azután a két Szitáry gyereknek
1722 3| szeretje májmut, azért tartuk házamnál.~- Már akkor mégiscsak érdemesebb
1723 16| kerülkozzátok el az én szegin házamut. Ed kicsi frissitõ, ed kicsi
1724 7| erdõk hûvös árnyán,~ahová hazaszállj,~van teneked fészked!~Talpig
1725 6| most már õbelõle se lesz házpásztor a Cseperke utcában. Nem
1726 12| Mihály herceget is elküldte a háztól, hogy ne lábatlankodjon
1727 3| muzsikáltak, és egymás hátán hegedültek kard élivel.~Szitáry Kristóf
1728 11| keresett fészket, ki a fák hegyében, ki a tocsogókon szedte
1729 17| csupa virág a tövétől a hegyéig, s úgy lobogott az esti
1730 12| odáig, ahol a máramarosi hegyek ködlenek, akkor nekünk ott
1731 10| madarakra volt nagy gondja. Fák hegyén, káka tövén, nád sûrûjén
1732 3| kezét, csóválta a hosszú, hegyes fejét.~- Egy tapudtat se
1733 16| ismerõs tájak, az erdõkoszorús hegyormok, a virágos halmok, a szelíd
1734 8| utánakiáltok a lovasoknak: „Héj, vitéz urak, valamelyiktek
1735 9| szóltok hozzá, ugye, szép kis hely ez itten?~A két gyerek nagyon
1736 9| mély szavát.~- No, most már helyben vagyunk - dörzsölte össze
1737 7| valamit - mondta Tamás. Ádámka helybenhagyta:~- Keressük meg. Én is gondoltam
1738 11| Pipitér vitéz katonái olyan helyeslõ üvöltésbe fogtak, hogy a
1739 5| szobájába.~No, oda egészen jó helyre mentek! Olyan zsibongás
1740 13| Gondoskodtam a számodra jó hûvös helyrõl. Odalent a várpincében.
1741 10| száraz leveleket kiszorítják helyükbõl az elevenzöld, friss hajtások.~
1742 13| kapaszkodj a nyakamba, lelkem hercegecském. Ne félj, úgy lehet, én
1743 12| õ pajtásai. Azok nem is hercegek, hanem fejedelmek. Az Isten
1744 1| verebek is csiripelték a hervadozó kertben a levélhulló oleander-bokrokon.
1745 7| ez! Elmúlt már annak egy hete is. De a rab ember fiainak
1746 10| Mit, szolgám, csak nem a hétfejû sárkányt vagy a koronás
1747 17| látod a vendéget, mához egy hétre az egész udvarommal meglátogatlak
1748 7| fiainak úgy tetszett, mintha hétszáz esztendõ telt volna el azóta.~ ~
1749 5| váradi útra, s a sárguló fûbe heveredve lesték a barnuló alkonyatban:
1750 11| gyereket, mikor behunyt szemmel heverészett egy öreg égerfa tövében.~-
1751 12| eléjük.~Tamás, ahogy ott hevert a hamvadó tûz mellett, ölében
1752 11| ingyenlakás meg ingyenkoszt: ott hevertek, ahol akartok, s azt esztek,
1753 8| az idõben még több volt a hévíz a váradi határban, mint
1754 7| járhat ilyenkor is ilyen hiábavalóságokon az eszed?~- Várj csak, bátya!
1755 17| mi tévedésünk miatt. Aki hibázik, ne restellje bevallani:
1756 17| bevallani: mi bevalljuk, hogy hibáztunk, s íme, országunk tanácsosává
1757 17| akarod mondani, ugye, hogy hídalmási szép kastélyodat nekiajándékozod
1758 7| akkor is pórul jártak vele.~Hídalmáson Ádámka nagyon szeretett
1759 6| megvesz bennünket az Isten hidege.~Azzal rázott egyet magán
1760 9| a legtüzesebb nyárban is hidegebb, mint a havasi tengerszemeké.~
1761 5| dacosan.~A hajnal piros fénye hidegen világította be a folyosót,
1762 3| szárukon akkora turbánliliomok hintázták magukat, hogy akár a török
1763 1| befogatott a csengettyûs hintóba, s kiküldte Daczó uramhoz
1764 12| szigetet a zátonytól.~Ez a hír valamennyire megnyugtatta
1765 15| a várból, mehetnek isten hírével, amerre akarnak. Nem lesz
1766 3| reggel aztán uzsgyé, isten hírivel!~Szitáry Kristófnak is úgy
1767 3| leventéknek álmodták magukat, akik hírvirágot szednek a harcok mezején.~
1768 15| nektek.~- Azt majd csak akkor hisszük el, ha ő mondja. Jöjjön
1769 14| ugye, Ebeczki uram? Hát mit hisz kegyelmed, Ebeczki uram?
1770 11| régen. Próbáld csak, ha nem hiszed.~Tamás haragosan hajította
1771 12| e, nézzétek meg, ha nem hiszitek.~S azzal megcsillantott
1772 2| velünk megint ez a tarka hitû Hajdár basa! Olyan sólymot
1773 2| talpad alatt nyugtathassa hitvány fejét.~A tündöklõ ábrázatú
1774 5| nézzek a szemébe annak, aki hitványul meri a szájára venni a Szitáryak
1775 12| nyívását, a borz röfögését, a hiúzkölyök makogását.~Egyszer aztán
1776 16| Szitáry uramnak, mint amilyen hív szolgád õ tenéked.~Meg is
1777 12| haragudott, mert semmilyen hívásra se jött elõ. Ellenben a
1778 7| mikor a basa megint magához hívatta õket, s elküldte aludni.~-
1779 16| uram, hogy nem vagyok én hívebb cselédje Szitáry uramnak,
1780 15| Szégyen, nem szégyen: ide kell hívni a fejedelmet. Meg kell neki
1781 17| karját, mintha ölelésre hívogatna. Egy kicsit megfehéredett
1782 5| fejedelemfit estéli imádkozásra hívta meg Magyari László uram,
1783 1| voltunk álmodban, miért nem hívtad ki velünk a Szitáry gyerekeket
1784 8| ezelõtt húsz esztendõvel úgy hívták: Szabadszentkirály. Virágzó
1785 7| Mert szitálni kezdett a hó, s azt nem állhatja a török
1786 8| bukfencet vetett a friss hóban, hogy csak úgy nyekkent.
1787 16| pénzed ez, jó ember?~- Bizon hod enim, drágalátus fejedelem.
1788 16| Áj-háj, enim szép aránim! - hörögte Piszliczár, s magáról megfeledkezve,
1789 7| Kisázsia füves mezeirõl került hófehér csikók, szélnél sebesebb
1790 14| mesélte már el a fejedelemnek, hogyan veszett nyoma a kis hercegnek.
1791 12| S azzal megcsillantott a holdfényben egy olyan holmit, ami még
1792 7| feje búbjára odasütött a holdsugár: éppen oda, ahova a kis
1793 3| gyerekek játékán, de mikor a holdvilág bekukucskált az ablakon,
1794 11| tett-vett, szöszmötélt kint a holdvilágos nyári éjszakában, s mikor
1795 12| a holdfényben egy olyan holmit, ami még sose fordult meg
1796 1| gránátalmamaggal úgy odatalált a homloka közepére Apafi Mihálynak,
1797 15| egyszerre meghökkenve kapott a homlokához. Ejnye, milyen ismerõsnek
1798 5| kipirult orcával, fölemelt homlokkal állt oda a fejedelem elé,
1799 1| ráncot akartam elkergetni a homlokodról.~S abban a percben az a
1800 10| Mátrából, a hajdúrónák szikes homokját a szárnyára szedi, s mind
1801 10| koronájába, s suhogtatta a homokot a sikoltozó nádra. Recsegett-ropogott
1802 11| csavargás elõre-hátra, naplopás hónapszámra: mi szándékod van neked
1803 3| látulják szegin embert!~- Hopp, gyerekek, ez Piszliczár
1804 7| kerek e világon~csak mi hordozhatjuk:~hazátlan bujdosók,~akik
1805 3| Volt fa, amelyik egyszerre hordozott fehér virágcsillagokat és
1806 16| kegyetlen melegben is a nyakában hordozza azt a hosszú köpönyeget.
1807 9| koldusok az új telepesek. Hordtak nekik össze annyi eleséget
1808 8| Hohó, édes csirkéim! Miért horgasztjátok úgy le a fejeteket? Inkább
1809 12| Némelyik istenadta gyerek úgy horkolt, hogy hajlongott bele a
1810 11| meg szó nélkül ezt a nagy hõsködést:~- Pipitér! Ha a lármánál
1811 9| már akkor, mikor a kardom hosszabb volt, mint én magam. Akkor
1812 12| szigetén, s hûsítõ nyugodalmat hoz a rajta lakóknak.~Egy este
1813 7| uram, én Istenem: hármukat hozd vissza, ha lehet; de kettejüket
1814 6| szabadítanom az apánkat. Ki kell hoznom a rabságból, hogy maga tisztázhassa
1815 7| követei. Ötszáz aranyat hoztak a basának engesztelésképpen.
1816 12| rabul sínylõdik. Elõ se hozták abból a tömlöcbõl, amelyikbe
1817 11| téged, öregember! Miért hoztál bennünket ide a vizek sivatagába,
1818 3| pompás harapnivalót, hanem hozzáláttak emberül. Tamás éppen egy
1819 16| kicsi frissitõ, ed kicsi hüsitõ. Ami kerulkozik szegin házamban.~
1820 2| kikívánkozott a kardja a hüvelyébõl.~No, a váradi basa követe
1821 1| gránátalma sikamlós magját hüvelykujja meg a mutatóujja közé szorította,
1822 12| két gyerek most már együtt hujjántgatott, aminek aztán lett is eredménye.
1823 12| felhõ, lent nem bodorodott hullám.~Annál kedvesebbek voltak
1824 10| meg nem indítják a ringó hullámokon:~- Eredj, amerre a Teremtõ
1825 12| néha tarka szikrazáporrá hullottak szét, s tûzpillangók gyanánt
1826 12| õket.~- Gyerünk aludni, még hunyhatunk vagy három órát. Mire a
1827 3| cselédjeim, mert az ég hunyogatni kezdi a szemét.~A nap csakugyan
1828 9| lápnak.~Az öreg ravaszul hunyorgatott a szemével.~- Majd azt is
1829 14| öregemberrel.~- Nem olyan hunyorgó szürke szeme volt annak
1830 16| Pipitér azonban barátságosan hunyorgott vissza.~- Akkor is én harapom
1831 12| kristálypalotájában egymás után hunytak ki az ég aranylámpái, a
1832 3| vásárfiát. Kardot Tamáskának, húros muzsikát az Ádámkának.”~
1833 5| odaszorította égõ homlokát a hûs márványhoz, s megint összeszedte
1834 17| szolga, uradhoz való nagy hûségedért udvarunkba fogadunk, és
1835 17| szenvedett irántunk való hûségének miatta s a mi tévedésünk
1836 12| átsuhan az Isten szigetén, s hûsítõ nyugodalmat hoz a rajta
1837 8| Ezt a helyet ezelõtt húsz esztendõvel úgy hívták:
1838 3| a török császár a fejére húzhatta volna õket.~Ádámka annyira
1839 10| hátrafeszítve, méltóságosan húznak a darvak. A kanálorrú gémek
1840 7| csuklyája úgy a fejére volt húzva, hogy az orra se látszott
1841 3| háládatus Piszliczárhuz huzzá!~- Nem érünk mi rá, Piszliczár
1842 13| aprítjuk! Fölnégyeljük! Nyársba húzzuk! Kerékbe törjük!~Magára
1843 13| összehívta a rongyosokat.~- Idáig elsegített bennünket a sziget,
1844 16| aztat, fejedelem? Pinz gurul ide-uda. Ma kápum, holnap ádum.~-
1845 12| vacka üres, Pipitér nem hált idebent az éjszaka.”~Az jutott eszébe,
1846 6| a jó Isten keze valahol idegenben veti meg síri ágyukat?~Tamás
1847 5| aranyos citerát?~De nem maradt idejük a kérdezõsködésre, mert
1848 2| emebben is annyi, s ezeket idekötöm a madár szárnya alá. Hát
1849 2| járásából, hogy az álnok sólyom ideszökött Kolozsvárra.~- Hm, az bizony
1850 2| nagyságodhoz, amiért a két fiát idevette maga mellé.~- Nosza, szaladjon
1851 3| anni pinzzel éjszakának idõjin! Sehuva nem mészelsz. Vagynak
1852 9| A lápon~Azokban a rossz idõkben csakugyan a leghíresebb
1853 8| az öreg. - Rettentõ sok idõnk van még a beszélgetésre.
1854 6| kétségbeesetten fordult az idősebb testvérhez.~- Hová legyünk
1855 9| reménykedve számították azt az idõt, mikor teljesen elszikkad
1856 3| Kristófnak is úgy tetszett, igaza van a kis görögnek. Ilyen
1857 6| egy kicsit.~- Lehet, hogy igazad van, öreg Pipitér. De most
1858 17| Szip selem, finum selem, igazándi bizánti selem. Én már beléje
1859 10| amerre neki tetszik.~Pipitér igazat beszélt: az Isten szigete
1860 5| fejedelem udvarán, mert minden igazgatás nélkül befordult a kapun,
1861 6| gondot viselsz a gazdaságra, igazgatod a cselédeket: egész kis
1862 5| számotokra talán lesz még igazság Erdélyország tanácsházában!~
1863 9| gyerek nagyon ímmel-ámmal igenelt. Fejük felett zúzmarás tölgyek,
1864 13| a kulcsot is fölviszem - ígérte Pipitér készségesen, s azzal
1865 1| Tamás is elfehéredett az ijedtségtõl. Bezzeg nem ijedt meg a
1866 2| acélpengét, amivel rá lehetne ijeszteni a pogányra, ha úgy kívánná
1867 7| fiúk.~- Ejnye, öreg, de rád ijesztett az a jámbor majom! - pirongatta
1868 15| fogához ez a beszéd. Csupa ijesztgetésre szánta ő az ágyúkat. Csak
1869 5| ha valami nagy veszedelem ijesztgette az országot, s együtt ült
1870 12| az ég megirigyelte ezt az ijesztõ tûzijátékot a földtõl. Gyújtott
1871 12| szólt, mint egy ágyú.~- S illa berek, nád a kert, úgy elfüstöltünk
1872 1| fejedelem piros csizmáit, illedelmesen megkocogtatta az ajtót,
1873 16| fordult a fejedelem nyájasan Ilucihoz -, mondjad meg neki, nem
1874 3| mutogatott a kastélybelieknek. Ilucinak aranyhajú, szelíd képû legénykét,
1875 7| liliomától, a fehér orcájú Ilucitól.~De a kastély olyan csendes
1876 11| no, hadd találjam ki! Az Ilucival vagy a Murmuccal?~A gyerek
1877 7| készült ékes mûvû köntösök.~- Ilyenekben járatja a kegyelmes basa
1878 3| kedvetlenül, - hiszen holnap ilyenkorra már hozom nekik a váradi
1879 7| Bizony hírbõl sem ismerne ilyes dolgokat, ha kapával keresné
1880 2| hogy visszahozza-e.~Valami ilyesfélét gondolhatott a fejedelem
1881 16| ijedt aztán az öreg, hogy ilyet mert mondani együgyû cseléd
1882 5| kis fejedelemfit estéli imádkozásra hívta meg Magyari László
1883 12| fölvezet a jó Istenhez: imádkozott.~ ~
1884 12| volna a nap, amely épp az imént áldozott le nyugaton. S
1885 9| itten?~A két gyerek nagyon ímmel-ámmal igenelt. Fejük felett zúzmarás
1886 7| hárum csavárgu, mert ha in kilépik, leszun masodik
1887 12| töröknek, az nagyon szereti inasnak, apródnak, ételfogónak,
1888 7| rabszolgáddá, legutolsó inasoddá; vagy vedd el mindkettõnk
1889 10| szabadítják, és meg nem indítják a ringó hullámokon:~- Eredj,
1890 10| szokott nevezni, soha meg nem indul. Ki hallott még olyat, hogy
1891 8| fel a két gyerek. S egyben indulnak, ha Pipitér le nem fogja
1892 2| és szomorodott szívvel indult kifelé. Bántotta, hogy meg
1893 10| nem tépheti, s ez a háló ing, lebeg a víz színe alatt,
1894 12| szigeten az éjszakában, s ingó bürüre lépett, amelyik leszakadt
1895 10| A jó Isten keze, úrfi. Ingoványi menták azok, nincs azoknál
1896 10| csörgõréce. Amelyik szalad az ingoványon: az a zöld lábú vízityúk;
1897 12| meghajlott, koronás fejük ingva-lengve kereste a frissítõ harmatot.
1898 11| zsoldotok ingyenlakás meg ingyenkoszt: ott hevertek, ahol akartok,
1899 11| hadseregbe. A zsoldotok ingyenlakás meg ingyenkoszt: ott hevertek,
1900 7| mogyorófavesszõ:~- Eleblábulj innentul, te hárum csavárgu, mert
1901 10| minden szellõlebbenésre inog, lebeg a vízen, megrebben
1902 17| isten hozott!~De nini, integet ott más is, nemcsak a vadrózsák!
1903 8| Pipitérnek segítsége” - integettem neki vissza, s azzal elkiáltottam
1904 8| Várjatok sort, lelkeim - intette õket az öreg. - Rettentõ
1905 11| vitézek, Pipitér beszédet intézett hozzájuk. Buzogány helyett
1906 7| beterített hosszú asztalon ínycsiklandoztató ételek nagy sokasága. Pecsenyék,
1907 6| gyerek mindjárt neki is iramodott, de az öreg cseléd vállon
1908 17| Kegyelmed sokat szenvedett irántunk való hûségének miatta s
1909 10| ennek a nagy makkfának az irányában.~- No, azt már csak megnézzük.
1910 6| mondá õ. - Arról szól az az írás, hogy a hazaáruló Szitáry
1911 8| fölöttünk: az Istent, aki irgalmával betakar bennünket.~Többet
1912 15| fejedelmet. Meg kell neki írni, hogy ezt a várat csak õ
1913 8| lehet azt kimondani, milyen irtóztató pusztaságokon mentek keresztül.
1914 10| madár. Az ilyen úszó láp nem ismeretlen tünemény a nádi emberek
1915 7| napsugaras hazájában hírbõl se ismeri a telet. A csukott ajtók
1916 7| drágaságot! Bizony hírbõl sem ismerne ilyes dolgokat, ha kapával
1917 16| mosolyogtak a rég látott ismerõs tájak, az erdõkoszorús hegyormok,
1918 15| homlokához. Ejnye, milyen ismerõsnek tetszik neki a bársonykucsmás,
1919 7| hogy Piszliczár uram nem ismert rájuk ebben az ágrólszakadt
1920 8| szorgalmukat, becsületességüket ismerte fél ország. Ma bujdosik
1921 8| német. Ott csak egy urat ismerünk fölöttünk: az Istent, aki
1922 7| Azután bevezették õket az istállókba, noha vétek istállónak mondani
1923 7| az istállókba, noha vétek istállónak mondani ezt a márványpalotát,
1924 7| föl az égre:~- Én uram, én Istenem: hármukat hozd vissza, ha
1925 9| nem adóztatta, útjait az Istenen kívül senki ki nem mérte.
1926 12| lajtorját, amelyik fölvezet a jó Istenhez: imádkozott.~ ~
1927 7| csak azok se bólingattak istenhozottat.~Ádámka mégis elszánta magát,
1928 6| Legalább utoljára kisírja magát istenigazában - gondolta magában.~De a
1929 6| gyalogösvényre, amely az istenkertjébe vezet: a temetõbe. Ott megkeresték
1930 9| tarajos gyíkok fickándoztak az iszapban, kiütõdik a hátuk a vízbõl;
1931 3| borok, sose hallott édes italok csupa metszett kristálybillikomokban.~-
1932 1| letörülgetni, akkor lesz miért itatnod az egereket. A csizmámat
1933 10| hallották volna ebben az ítéletidõben.~Utoljára mégis elnyomta
1934 11| majd megbánod, hogy nem ittál ebbõl a fölséges vízbõl.
1935 9| ugye, szép kis hely ez itten?~A két gyerek nagyon ímmel-ámmal
1936 5| Nem lehet bizodalmam annak ivadékaiban, aki rútul visszaélt fejedelme
1937 14| fejedelem... hm... hm... izé... alássan követem, bajos
1938 10| szemébõl, egyszerre minden íze megelevenedik a tömérdek
1939 9| gyógyító füveket nevelnek; ízes halaiból elélhetne egy ország;
1940 3| kõoroszlán. Kis fekete ember izgett-mozgott az egyik ablakában, s úgy
1941 3| látott gyümölcsök, sose ízlelt torták csupa arany-, ezüsttálakban;
1942 7| cselédünké. De nekem van izmos két karom. Az öcsémnek van
1943 14| Buzáth uramnak egyre jobban izzadt az üstöke, s nagyon csendesen
1944 12| szeme a keleti ég alján. Izzott az, mint a parázs. Mintha
1945 13| bõrt a fagyon. Hanem arra a jajgatásra, amit Pipitér csapott, fel
1946 13| félhomályban.~- Mi az, ki jár itt, kit nyúznak?~- Jaj,
1947 15| kivenni a nagy magasságban, de járása-kelése, szép magatartása, minden
1948 2| azt olvasta ki a csillagok járásából, hogy az álnok sólyom ideszökött
1949 5| látszik, nagyon tudta már a járást az erdélyi fejedelem udvarán,
1950 11| Tamás föl nem derült tõle.~„Járathatod éntõlem az eszed, öregember -
1951 7| mûvû köntösök.~- Ilyenekben járatja a kegyelmes basa azokat,
1952 7| szépségivel?~- Ugyan, Ádámka, hogy járhat ilyenkor is ilyen hiábavalóságokon
1953 7| csak menjetek bátran, és járjatok szerencsével. Kinek volna
1954 3| kakaskukorékoláskor is le s fel járkált az ebédlõszobában. Bizonyosan
1955 7| csukott ajtók elõtt le s fel járkáltak a hosszú lándzsás õrök,
1956 12| lenne, selyemben, bársonyban járnának. Kapnék értük szép summa
1957 12| gyereknépet. Mindnyájan jól járnánk - azt mondja. - A gyerekeknek
1958 10| olyat, hogy a föld elkezdene járni-kelni?~A tavasz utója felé Tamás
1959 9| Szárazon hagyott fél-félnapi járó földeket, s olyankor az
1960 15| vár mindössze vagy félnapi járóföldre esett egymástól, s Kővár
1961 7| bánatosan:~Hollómadár, mért jársz~talpig feketében? -~azt
1962 12| a vitézei között.~Sorra járta a rongyosokat a sziget négy
1963 9| volt, mint én magam. Akkor jártam én itt elõször, azóta meg
1964 7| nyihároztak a rézveretû jászlak elõtt.~- Innen válogatnak
1965 3| elnézelõdött a gyerekek játékán, de mikor a holdvilág bekukucskált
1966 12| Isten szigetét, mint most. Játékban, hancúrozásban telt az egész
1967 6| zizegését, ahogy a szél játszadozott velük.~Ádámka kigyomlálta
1968 1| három szép fejet.~- Menjetek játszani, mókuskák, a kertbe. Nézzétek
1969 14| aztán szegrül végre, hogy játszotta el Sárvárt nagy oktalanul.
1970 13| bejutott Buzáth uramhoz, aki javában húzta a bõrt a fagyon. Hanem
1971 6| Szitáry Kristófnak minden javait lefoglalta a fejedelem õnagysága.” „
1972 11| hideg ez, szolgám, mint a jég. Beleütött volna a fogamba,
1973 10| be nem köszönt a tél, s jégbilincsekkel oda nem kötözi valamelyik
1974 8| találkoztak élõ emberrel. Tamás jégcsapot szopogatott, Ádámkának már
1975 1| nemesúrfiak, csupa ifjú jegenyék, ahogy vidáman sürögtek-forogtak
1976 15| közéjük a golyó, mint a jégeső.~- Jó lesz innen továbbhúzódni,
1977 1| is borzadok bele. Rosszat jelent ez, fiam, rosszat: valami
1978 7| keze. Nem akart az egyebet jelenteni, mint azt, hogy: segítsen
1979 15| fehér keszkenőt, ami azt jelentette, hogy ő nincs semmi rossz
1980 1| összébb-összébb ráncolt szemöldökkel jelentgette, hogy milyen rossz kedve
1981 7| kimutatta a fekete legény, nem jelenthetett mást, csak azt, hogy: gyertek,
1982 2| üzente a temesvári basa.~A jenõi basának meg az volt a panasza,
1983 2| még meg is köszönte a nagy jóakaratát, ámbátor - üzente a követtõl -
1984 3| így dúskálkodik a földi jóban? - tudakolta mosolyogva
1985 15| összelövöldözze?~- Hát mi jobbat tud kelmed?~- Küldjön hozzájuk
1986 14| akart õ jó vásárt csapni. Jobbnak látta vele nem dicsekedni,
1987 12| a paszuly balra, a komló jobbra. Semmivel se törõdik azóta,
1988 17| Közepén a fejedelem, mellette jobbról Teleki Mihály uram, balról
1989 14| uram, amire Ebeczki uram jócskán nyersen adta vissza a szót:~-
1990 4| rab ember~Ha olyan sebesen jöhetett volna Szitáry Kristóf visszafelé,
1991 15| fejedelem. - Hát mit bánom én, jöjjenek le veled a Szitáry gyerekek
1992 7| ijedten tekintett körül: hátha jön is már az a rettenetes basa
1993 15| megyek addig, míg velem nem jönnek a pajtásaim is: Szitáry
1994 12| Pipitér, kedves Pipitér, hogy jöttél vissza, kedves Pipitér? -
1995 14| dolgom is, mint hogy minden jöttmentnek a szemébe nézegessek, olyan-e,
1996 9| nyújtottak kezet a három jövevénynek.~- Isten hozott, isten hozott!~
1997 11| elmegyek én innen. S vissza se jövök többet, ha nem az édesapámmal.”~
1998 16| Pipitért is megkörnyékezte nagy jóindulattal, de az öreg olyan szemeket
1999 1| De csakolyan volt ez a jókedv, mint mikor az ólmos õszi
2000 17| szakács, mikor a fejedelemnek jókedve van.~ ~.oOo.~ ~
2001 1| megmutatta, hogy tudná õ a jókedvét süttetni, ha akarná. De
2002 2| valót. S ez a gondolat olyan jókedvre derítette, hogy egész az
2003 7| integetett kifelé, s rettentõ jókedvvel vigyorgott mellé.~- Teremtõ
2004 11| fogtak, hogy a generális jónak látta mind a két fülét befogni.~-
2005 5| mentsen meg az Isten minden jóravaló magyart!~Többet aztán nem
|