1-boldo | bolin-elszo | elt-gyalo | gyanu-jorav | josag-kulcs | kunko-megva | megve-ormot | orolt-szaza | szazo-uszko | utodj-zuzma
Rész
2006 17| élettelen kezét. A fejedelem jósággal intett neki.~- Ne félj,
2007 15| azonban rá se hallgatott a jóskodásra, hanem lépkedett sebesen
2008 6| megdézsmálja a gyapjút a juhász.~Ez az okoskodás nem nyugtatta
2009 6| szárazon. Olyan takaros juhászlegények vagytok, hogy akár meg se
2010 7| Az is csak annyi, hogy:~- Jujuj!~Mert szitálni kezdett a
2011 9| nádzsombékra. - Ejnye, most jut eszembe, hogy én ezen a
2012 8| gazdám. „Látod-e, öreg, mire jutottam?” - felelte vissza az õ
2013 10| Ádámka! Gyertek csak ki! Hová jutottunk mi az éjszaka?~Kirohantak
2014 5| aranyszárnyát!~- Mennyit juttatott nektek apátok a kétszáz
2015 13| Kerékbe törjük!~Magára kapta a kacagányát, riadót fúvatott, s kisvártatva
2016 1| apródok csapatán valami halk kacagás zsibongott át, mint méhdongás
2017 12| Pipitér. - Lehet az is, hogy a kacagó sirály álmodik ott valami
2018 1| gondját!~Tamás kifordult a kacki piros csizmákkal, és visszajött
2019 5| le a port a papucsairól a kaftánja sarkával. A Tamás szavára
2020 10| nagy gondja. Fák hegyén, káka tövén, nád sûrûjén csak
2021 13| mérgesen a katona. - Még a kakas se kukorintott, mit akarsz
2022 3| mert nem is aludt. Még kakaskukorékoláskor is le s fel járkált az ebédlõszobában.
2023 7| ez is jó, éhes embernek kalács a zabkenyér is.~De még azt
2024 1| Akkorát üt az üllõre a kalapáccsal, hogy az aggodalom menten
2025 9| hozott olyan kalászt, s a kalász adott olyan magot, aminõt
2026 9| bevetették, s a föld hozott olyan kalászt, s a kalász adott olyan
2027 16| harapulja becses szemiledet. Kalickába vágyunk berekesztelve hamis
2028 16| mormogás hallatszott.~Murmuc kalickája volt ott csakugyan, de a
2029 3| láttára rémülten verte magát a kalitka drótjához.~Mikor aztán azt
2030 2| Kristóf a kezébe vette a kalitkát, és szomorodott szívvel
2031 8| Sárga dolmányukról, kék kalpagjukról, piros csizmájukról mindjárt
2032 8| bevártak, osztán a legelsõ kamasz mindjárt a magáénak is vallotta
2033 8| csûreik, tele pincéik, tele kamráik. Vásárra begyülekezett hat
2034 10| méltóságosan húznak a darvak. A kanálorrú gémek akkor is kelepelnek,
2035 13| õkegyelme emlegetett?~- Bánja a kánya! - vont vállat a kapus,
2036 11| sarkára. Minden tíz ember kap két-két evezõt: azzal hajtjátok
2037 13| kapálódzott.~- Csak jól kapaszkodj a nyakamba, lelkem hercegecském.
2038 13| Ne félj, úgy lehet, én is kapaszkodok még a tiedbe, ha nem sikerül
2039 5| a szemét, és szédelegve kapaszkodott a bátyja karjába. Ennek
2040 1| Vagy keményebben vágja a kapát a földbe, haragosabban rángatja
2041 7| ismerne ilyes dolgokat, ha kapával keresné a kenyerét! - Bizonyosra
2042 5| bizalmával.~Ádámka reszketve kapcsolta, Tamás dacosan rázta le
2043 6| vala a kardját, én pedig kapék vala a kezembe egy cséphadarót.
2044 2| nincs a váradi basának, kaphat sólymot egész erdõre valót.
2045 15| Szitáry gyerekkel meg a két kapitánnyal. Mi lesz most, teremtõ Isten,
2046 17| Sárvár várát. Légy te a kapitánya, s rongyos hadseregedet
2047 13| vagyok. Levelet hoztam tõle a kapitánynak.~- Bánom is én!~- Meg a
2048 15| puskalövésnyire. Ott vonták föl a kapitányok sátrát, akik elkezdtek tanácskozni:
2049 15| egy-két szót váltott a kapitányokkal, s nekiindult a várnak.
2050 11| birkózni akár veled is, vitéz kapitányom.~Nem ért semmit a tréfálkozás.
2051 11| hadnagyotok, Szitáry Ádámka. Meg a kapitányotok, Szitáry Tamás. A generálisságot
2052 15| megtanácskozta a dolgot kapitánytársával. Szégyen, nem szégyen: ide
2053 5| törököt, s ha Tamás el nem kapja a kezét, bizony búbon köszönti
2054 2| elkezdett a fejedelem lába után kapkodni.~- Mit akarsz, atyámfia? -
2055 16| megfeledkezve, mind a két kezével kapkodott az aranyak után. - Ed esztendeje
2056 15| többi urak is ugyancsak kapkodták a fejüket, hullott közéjük
2057 12| selyemben, bársonyban járnának. Kapnék értük szép summa aranyat,
2058 8| házat sehol, öreg Pipitér. Káprázik már a te öreg szemed is
2059 7| fegyverek, amikre ha ránézett, káprázott a szem. Végszámra a drága
2060 3| kicsinkát abrakulni. Luvak már kapták uzsonnát.~Azt akarta mondani
2061 7| el volna hagyatva. Ajtó, kapu zárva, az ablaktáblák becsukdosva,
2062 3| márványoszlopai, diófa kapuja, mellette kétfelül két szájtátó
2063 7| kinyújtotta, csakhogy nem a kapukulcsot forgatta benne, hanem egy
2064 16| Pinz gurul ide-uda. Ma kápum, holnap ádum.~- Az ám, jó
2065 13| a kaputorony ablaka, s a kapuõr kidugta rajta a fejét.~-
2066 13| Nagy sokára felpattant a kaputorony ablaka, s a kapuõr kidugta
2067 6| Nehéz munka lesz az, erős kar kell hozzá és erős szív.
2068 1| az nehéz sor, mert annak kárát vallja az egész ország.
2069 7| ezüst csecsebecse. Borsónyi karbunkulusok, mogyorónyi rubintok, galambtojásnyi
2070 12| fölmehetne az égbe ilyen tüzes kardért, mikor egyszerre csak megrázza
2071 2| görbe kertészbicskáddal, a kardforgatást csak bízd mireánk.~Mikor
2072 3| elszörnyûködve kapott a kardjához. Hanem a kis görög nevetve
2073 15| fejedelem! - tisztelgett a kardjával az atlaszruhás gyerek.~-
2074 12| hulló csillagok. Nagy tüzes kardok, amiket az Úristen hatalma
2075 1| pisszegett, Bornemissza Anna, aki kardos asszony vala máskülönben,
2076 5| kértétek vala. Adjátok ide a kardotokat!~A két fiú lecsatolta kardját,
2077 7| Tamás, s elvette tõle a nagy karéj fekete kenyeret, kétfelé
2078 15| szeme körül az álmatlanság karikája kéklett. Ahogy kiugrott
2079 10| Hajnallott. A nap felsõ karimája kipiroslott az ég alján,
2080 4| kirántani, úgy megbénult a karja, s mire magához tért, már
2081 5| égett, mint a parázs. Egyik karjával magához szorította az öccsét,
2082 8| a másik a dunnájuk, két karjuk a fejük alja. Mégis olyan
2083 1| válogatni, az bizonyos. Karmazsin csizma, sárga csizma, kordován
2084 12| hogy mért csavarodik a karó körül a paszuly balra, a
2085 7| De nekem van izmos két karom. Az öcsémnek van szép szava,
2086 9| öreg egy nádszálat - máshol karónak megjárná -, lenyesegette
2087 17| Ott ültek a nagy bársony karosszékekben a tanácsteremben, egyik
2088 1| széles mellén összefont karral, s ezt szólította meg a
2089 3| tarka képeket mutogatott a kastélybelieknek. Ilucinak aranyhajú, szelíd
2090 3| szürkületben kiporoszkált a kastélyból. A nagy kõoroszlánok úgy
2091 17| ugye, hogy hídalmási szép kastélyodat nekiajándékozod Szitáry
2092 7| valami fehérség lobog ki a kastélypadlás szelelõjén. Nem lehetett
2093 11| katonáim?~Pipitér vitéz katonái olyan helyeslõ üvöltésbe
2094 11| tartom. Jó lesz-e így, vitéz katonáim?~Pipitér vitéz katonái olyan
2095 4| beordította az ajtónálló katonáit:~- Láncoljátok meg ezt a
2096 11| szigetbeliek is észrevették a katonákat, s Pipitér annál kevélyebben
2097 2| szabni a vargák a török katonáknak. Nagyon örülne tehát, ha
2098 8| kérdeztem meg az én katonámat, ahogy a garast a markomba
2099 11| legjobb ízût.~- Hadsereg, katonásdi, csavargás elõre-hátra,
2100 1| útjába került. A nádmézes kávé keserû volt neki. A keserû
2101 7| drága bársony és selymek, kazallal a belõlük készült ékes mûvû
2102 10| hányja már a barkáját a kecskefûz!~- Meg is gallyazzuk nemsokára.
2103 3| mégpedig olyan, hogy az õ kedvéért a kertet is elfelejtette
2104 16| aki életében mindig nagy kedvelõje volt az állatoknak. S azzal
2105 1| se nézett az apja haragos kedvének.~Azzal mulatta magát, hogy
2106 11| rab ember fiainak nagyon kedvére való volt ez az utazgatás.
2107 12| bodorodott hullám.~Annál kedvesebbek voltak az esték, s Tamás
2108 7| kegyelmes basa azokat, akiket a kegyébe fogad!~- Innen halmozza
2109 7| akikre a basa rásütteti kegyelme napját!~Bizony nem bánta
2110 3| különösen Ádámkát fogadta kegyelmébe. Amit megtalált, azt egyenesen
2111 16| Akkor is én harapom meg kegyelmedet!~A fejedelem azonban megint
2112 13| Igaz is, majd elfelejtek kegyelmednek szerencsét kívánni ahhoz,
2113 17| az öreg -, inkább azt a kegyelmet kérem, hogy eresszenek engem
2114 14| Hanem arra vigyázzanak kegyelmetek, hogy annak a gyékénybocskoros
2115 7| Innen fegyverzi föl a kegyelt apródjait!~- Könnyû neki:
2116 3| a levele sárga, az ágai kékek. Volt fa, amelyik egyszerre
2117 15| ábrázatát, amit összevissza kékítettek a kemény vadkörték.~- Ennyit
2118 15| az álmatlanság karikája kéklett. Ahogy kiugrott a kocsiból,
2119 6| ereszkedtek ott, biztató kékség nem nevetett le a deres
2120 3| éjszakát. Én pitymallattal útra kelek, ti csak nyújtózzatok, ameddig
2121 10| kanálorrú gémek akkor is kelepelnek, mikor röpülnek, a gólyák
2122 12| fûrétegeket? Mindegy az, akárki keleszti, bizonyos, hogy valami rémületesen
2123 12| körülnézett, s megakadt a szeme a keleti ég alján. Izzott az, mint
2124 10| nádi emberek elõtt. Úgy keletkezik, hogy az állóvíz szélén
2125 7| szépet, ti kis emberek. Kellemes az orcátok, mint a tubafa
2126 6| szerint.~- Haza-e? - dörmögte kelletlenül. - Hol van az a haza?~-
2127 7| mintha majom volna, hogy ne kelljen neki dolgozni.~Pipitér ezen
2128 7| Pipitér -, mert ha én kirántom kelmedet abbul a cserzett bûribül,
2129 14| csóválta a fejét.~- Megbocsátok kelmednek, Buzáth uram, ha visszaszerzi,
2130 2| a fejedelem.~Még föl se kelt az asztal mellõl, mikor
2131 3| Volt olyan, amelyiknek a kelyhe piros volt, a levele sárga,
2132 3| ahol minden virágnak a kelyhében az Iluci szeme ragyogott,
2133 1| menten elijed tõle. Vagy keményebben vágja a kapát a földbe,
2134 3| A kereskedés mellett a kémkedés is kenyere volt. Amit a
2135 13| mindegy, csak ennem adjék kendtek eleget!~Azzal az egy-két
2136 1| a herceg, eleven, mint a kénesõ, fürge, mint a gyík. Nagy,
2137 3| kereskedés mellett a kémkedés is kenyere volt. Amit a töröktõl tudott,
2138 7| dolgokat, ha kapával keresné a kenyerét! - Bizonyosra vehetjük,
2139 9| elvész a láp, lesz helyette kenyértermõ mezõnk. S a kiszáradt lápfeneket
2140 7| Kegyelmes urunk, nem kenyerünk nekünk az éneklés. Nem vagyunk
2141 7| legelt. Éjszínfekete paripák, kényes arab mének, Kisázsia füves
2142 7| égi pihék elõl.~Szomorú kép volt ez nagyon, s mentül
2143 2| Legalkalmasabb lészen pedig azt borjú képében elhajtani.~A lippai basa
2144 14| beszél, nagyságos uram - képedt el Buzáth -, hát nem a sárvári
2145 3| vette a szobákat, s tarka képeket mutogatott a kastélybelieknek.
2146 1| szégyenletében nekipirult képét, s úgy nézett a fejedelemre,
2147 7| Csakolyan elszontyolodott képpel került a két testvér Hajdár
2148 2| aranyat, de a fejedelemtõl nem kér érte a basa többet, csak
2149 6| bizonyára nem is hallotta a kérdést. Némán meredt maga elé,
2150 6| Mi van abban, atyámfia - kérdezém tõle -, tán légyvesztõ papiros?
2151 11| vizébõl.~- Hallod-e, Pipitér, kérdeznék én tõled valamit.~- Hallom,
2152 3| hallotta, s azt szerette volna kérdezni, ha merte volna: fájt-e
2153 5| De nem maradt idejük a kérdezõsködésre, mert Tamás észrevette,
2154 12| úszkáltál Sárvár alatt?” - kérdi õ. „Biz azok a senki gyerekei” -
2155 3| ahogy Várad felé lovagolva kérdõre foghatta az édesapját: melyik
2156 15| percben leválik a süvegéről a kerecsenforgó. Úgy lesodorta azt onnan
2157 8| látott.~Az ennivalójukat úgy kéregették össze úton-útfélen. Ha nem
2158 13| Fölnégyeljük! Nyársba húzzuk! Kerékbe törjük!~Magára kapta a kacagányát,
2159 10| léphettek, s olyan szél kerekedett, hogy leverte õket a lábukról.
2160 10| Pipitér -, micsoda tudós ember kerekedik belõled ebben a vadonban.
2161 15| Sárvár felé a kővári nagy kerekes ágyúk, a kőhányó mozsarak,
2162 17| inkább azt a kegyelmet kérem, hogy eresszenek engem vissza
2163 2| sólyom helyett majd gólyát keres rajtunk. Annak pedig akkora
2164 12| kétségbeesve széledtek szét a keresésére. Külön-külön megnéztek volna
2165 12| Keresni találnak.~- Keresni keresik, de találni nem találják -
2166 3| is egészen igaz úton. A kereskedés mellett a kémkedés is kenyere
2167 7| Nincs az itt úgyse, akit õk keresnek.~Azután bevezették õket
2168 7| Én is gondoltam valamit.~Keresnék ám, ha tudnák hol keresni.
2169 7| Ádámka helybenhagyta:~- Keressük meg. Én is gondoltam valamit.~
2170 8| a beszélgetésre. Elõször keressünk valami enyhelyet, mert itt
2171 5| a fejedelem, - s még ti kerestek igazságot?! No, a ti számotokra
2172 2| arra kéret Hajdár basa, kerestesd meg az õ kedves sólyommadarát,
2173 2| Hajdár basa! Olyan sólymot kerestet rajtam, aminek aranyos a
2174 5| esett elõtte.~- Igazságot keresünk, nagyságos fejedelem!~-
2175 3| magyarázgatta a kis görög -, aki keresun, találun.~A gyerekek nem
2176 6| sírját, s átölelték a diófa keresztet. Sokáig-sokáig térdeltek
2177 7| énvelem bánni, s azon is keresztülgázolok mind a százon. Csak éppen
2178 3| Kint az erdõkben, amiken keresztülmentek, már sárga leveleket sodorgatott
2179 7| Majd ez a két szolga keresztülvezet a kincsesházon. Válasszatok,
2180 2| fejedelem. Éppen ezért arra kéret Hajdár basa, kerestesd meg
2181 3| benyitott a fiaihoz. Medvebõr kereveten feküdt a két gyerek egymást
2182 11| szeretnél a Piszliczár kertjében kergetõdzni - kivel no, hadd találjam
2183 3| bántsun, úrficska: a Murmuc kéri tülednek barackmagut. Csak
2184 7| környéken sincs senki. A kerítésen kilátszottak a ciprusok
2185 9| akik szeretik, és menedéket kérnek tõle. Vannak nádasai és
2186 2| magát Szitáry -, csak arra kérnék engedelmet, hogy elõbb búcsút
2187 7| Piszliczárnak, vigasztalást kérni rája a tündérkert legszebb
2188 1| Menjetek játszani, mókuskák, a kertbe. Nézzétek meg, hagyott-e
2189 1| csiripelték a hervadozó kertben a levélhulló oleander-bokrokon.
2190 16| Legalább megnézzük a szép kertedet, úgyis sokszor hallottam
2191 1| zsibongott át, mint méhdongás a kerten. De az is elcsendesedett,
2192 2| bátorságosan a rózsafáidat a görbe kertészbicskáddal, a kardforgatást csak bízd
2193 2| No, most már tedd le a kertészbicskát, jámbor fejedelem, s vedd
2194 17| Ádámnak, aki jobban szeret kertészkedni, mint hadakozni? Jól teszed,
2195 3| olyan, hogy az õ kedvéért a kertet is elfelejtette Ádámka.
2196 5| szolgáltatunk igazságot, amiképpen kértétek vala. Adjátok ide a kardotokat!~
2197 11| is meguntad már az Isten kertjét? Tán jobban szeretnél a
2198 3| is úgy villogott utána a kertkerítésen keresztül. A kis görög elégedetten
2199 2| fejedelem -, mert az is idõbe kerül, s attól tartok, meggondolja
2200 11| választani.~- Ne félj, szolgám, kerülhet ide még az is - pislogott
2201 12| fordítsuk meg a szigetet, s kerüljük meg ezt a nyírfás zátonyt,
2202 16| becsulátus Piszliczár. Ne kerülkozzátok el az én szegin házamut.
2203 15| õk addig a színed elé nem kerülnek, míg szabad nem lesz az
2204 13| Ha a várkapura akarunk kerülni, nem kell megijedni egy
2205 15| akik oly rettentõ sokba kerültek nekem, pedig csak egy tallért
2206 5| többet addig elétek nem kerülünk, míg szerencsétlen apánkurunkat
2207 11| szigetére, aki ráfér, s nem kérünk tõle hajópénzt se.~Ajánlkozó
2208 16| frissitõ, ed kicsi hüsitõ. Ami kerulkozik szegin házamban.~Azután
2209 12| Egy este mást is hozott: kesernyés, fojtó füstszagot. Tamás
2210 7| Piszliczár-kastélyba.~Elpanaszolni nagy keservüket a becsületes Piszliczárnak,
2211 7| nincs kötve a szárnyatok!~Keskeny lépcsõkön, csavargós folyosókon
2212 10| téli álma mély és hosszú. Késõn alszik el, de nehezen is
2213 9| nevetett az öreg Pipitér -, készen van az új Szitáry-kastély.
2214 17| egymást. Még Buzáth uram is a keszkenõjét kereste, de sehol se találta.
2215 13| fölviszem - ígérte Pipitér készségesen, s azzal kiballagott a vár
2216 2| visszaküldeni.~- Hogyne, hogyne - készségeskedett a fejedelem -, mindjárt
2217 1| kiáltott:~- Hát temetésre készülök én, hogy ilyen gyászcsizmákkal
2218 11| sarkára. Minden tíz ember kap két-két evezõt: azzal hajtjátok
2219 7| nagy karéj fekete kenyeret, kétfelé törte, s a felét odaadta
2220 4| pedig két szerecsen szolga kétfelõl is legyezte kerek pávatoll
2221 3| diófa kapuja, mellette kétfelül két szájtátó kõoroszlán.
2222 7| mogyorófavesszõt. S hogy kétség ne férjen a szándékához,
2223 6| leért az utcára, Ádámka kétségbeesetten fordult az idősebb testvérhez.~-
2224 12| szegények öreg generálisukhoz, s kétségbeesve széledtek szét a keresésére.
2225 7| hozd vissza, ha lehet; de kettejüket minden okvetetlen.~A két
2226 1| Azzal mulatta magát, hogy a kettévágott gránátalma sikamlós magját
2227 7| apánkat, fogj itt helyette mi kettõnket. Veress engem láncra, küldj
2228 3| padlásba verte a fejét.~- Kettuszász aran? Aj, jaj, dehugy mészelsz
2229 7| mint a gerlicezokogás:~Te kevély sasmadár,~szálltodba, röptödbe~
2230 11| katonákat, s Pipitér annál kevélyebben igazgatta hadseregét. Tamás
2231 7| elbámészkodtak a szagosítókkal kevert fáklyák lobogó lángjába.~
2232 12| legnagyobb ellensége, a nyár. Kéveszámra szórta tüzes nyilait a vizek
2233 15| mitévők legyenek?~- Meg kell kezdeni az ostromot. Hadd szólaljanak
2234 3| cselédjeim, mert az ég hunyogatni kezdi a szemét.~A nap csakugyan
2235 1| ebédnél derült ki.~Szomorúan kezdõdött pedig az is nagyon. Csupa
2236 8| most.~- No, gyöngyeim - kezdte Pipitér, ahogy végigheveredtek
2237 15| senki. Hanem láthatatlan kezek úgy meghajigálták a követet
2238 1| kiszakítja a csõrével a kezembõl a süveget, s úgy elcsattog
2239 4| fölkészülni, mert saját két kezemmel akarom a lábára verni a
2240 5| állt oda a fejedelem elé, kézen fogva az öccsét, megszólalt,
2241 4| magához tért, már akkor kezén-lábán bilincsek csörögtek. Azokkal
2242 9| csudálkozás nélkül nyújtottak kezet a három jövevénynek.~- Isten
2243 3| milyen gazdája lehet ennek a kéznek? De abban a percben, ahogy
2244 14| õnagysága? - kérdezte valami kéztördelõ asszonycselédtõl. Az szólni
2245 11| napsütötte, evezõtörte, barna kezüket. Elõbb Tamásét, aztán az
2246 12| két tenyerébõl, elkezdett kiabálni:~- Pipitér, Pipitér! Nem
2247 13| atyámfia, nekem nem sietõs! - kiabált föl Pipitér. - Hanem aztán
2248 12| ezt a parancsot kétszer kiadni. Még olyan jókedvû nép soha
2249 11| Egészen megfiatalodtam tõle. Kiállnék birkózni akár veled is,
2250 16| Ádámkát. Piszliczár pedig kiállt az út közepére, s ott bukdácsolt
2251 13| még tetszett is a tréfa, s kiálltak a bástyákra lesni: mi lesz
2252 3| ha a város közepén nem kiált valaki:~- Aj, haj, nagy
2253 10| cinege. Amelyik madár azt kiáltja: kölyök, kölyök! - az a
2254 12| hogy a nap tüzes fáklyája kialudjon a messze vizekben. Ilyenkor
2255 11| megvolt, akkor aztán Pipitér kiáskálta, szekercével megfarigcsálta
2256 2| mázsa arannyal se lehet kibélelni.~Szitáry Kristóf a kezébe
2257 3| Legjubban szeretnik nyakadnak kicsavarulni neki.~- Hát miért haragszik
2258 1| asszony vala máskülönben, s kicsibe múlt, hogy egyszer meg nem
2259 3| megterigette asztaltut. Kell kicsinkát abrakulni. Luvak már kapták
2260 6| Istennek, mert másfelé néz egy kicsinyég? Ne félj, szemmel tart az
2261 10| Az új földön nemsokára kidugják fejüket a mohák, mohák fölött
2262 7| embernek. Hát még olyan kiéhezett két kis legénynek, aki hetek
2263 2| fejedelem elsõ hallásra is kiérezte a hírbõl a veszedelmet.~-
2264 7| eltisztulkodjatok innen, mert ha kieriszelem Murmucot, fületek leharapolja,
2265 6| álljatok a túri vásárig.~Mikor kiértek a városból, Ádámka odasúgott
2266 3| hogy attól lehetett félni, kiesik az ablakon.~- Begyunni,
2267 11| orvosságot. Nem kell félni, kieszeli õ a módját annak is, hogy
2268 1| az ország gondját!~Tamás kifordult a kacki piros csizmákkal,
2269 2| sajnálja otthagyni üres, kifosztott hajlékát az istenadta nép,
2270 5| mint mikor az odvas fából kifüstölik a vadméheket, s a sok nekibõszült
2271 12| zátonyra, s onnan talán kigázolhat a partra, aki úgy ösmeri
2272 10| kard!~- Úgy is hívják azt, kígyókardnak. Párja neki ez a gömbölyû
2273 6| játszadozott velük.~Ádámka kigyomlálta a virág közül a hosszú muhart,
2274 10| sárkányt vagy a koronás kígyót?~- Nem ám, hanem kócsagot!
2275 5| lehettek az ország urai. Néha kihallott egy hang, s végigbömbölte
2276 8| tanyákra, leégett falvakra, kihalt városokra sokszor akadtak,
2277 5| bársonyköpönyeget, amelyen ezüsttel volt kihímezve az Apafiak õsi címere: a
2278 16| õ abban csakugyan, hogy kihullott a sólyomnak az aranyszárnya.
2279 4| felõl is, másik felõl is kihúzott - egy-egy nagy, rozsdás
2280 16| igazi Piszliczár. Ugyan kihúzta magát erre a nevezetes alkalomra:
2281 13| beszélni. Hanem erre a furcsa kijelentésre egy kicsit meghökkent:~-
2282 7| megrángatulja, szemetek kikaparulja!~Ebben a percben a másik
2283 1| a csengettyûs hintóba, s kiküldte Daczó uramhoz szüretelni
2284 1| közül egy szempillanatra kikukucskál a nap: utána még nagyobb
2285 7| sincs senki. A kerítésen kilátszottak a ciprusok fekete csúcsai:
2286 7| megkívántok, a tietek - foglalóba.~Kilenc szobán vezette keresztül
2287 1| sorfalat, várva a fejedelem kilépését. Deli szép nemesúrfiak,
2288 7| hárum csavárgu, mert ha in kilépik, leszun masodik futamulása
2289 5| Hanem ahogy a folyosóra kiléptek, elszállt haragos fölindultsága,
2290 14| Buzáth uram megnyomta a kilincset: az ajtó kinyílt. Valamin
2291 12| jószág ez a nád, bizony még kilocsogná, ha meghallaná, amit tervelünk.~
2292 10| hajtások.~Hanem mikor aztán kimegy az álom a szemébõl, egyszerre
2293 11| odaállt Pipitér elé, aki kimelegedve a nagy hadvezérkedésben,
2294 3| kõoroszlánok úgy néztek utána kimeredt szemükkel, mintha tudnák,
2295 7| mind a harminckét fogát kimutatta a fekete legény, nem jelenthetett
2296 15| küldött a sárváriakhoz: kínálja föl nekik a békét. Ha maguk
2297 7| kukoricakenyérrel!~- Edzsél, dzsermek! - kínálkozott a szerecsen is nagy nyájasan,
2298 15| követnek csakugyan fel kellett kínálni a békét, mert be nem eresztették
2299 7| torták, marcipánok - csak úgy kínálták magukat az embernek. Hát
2300 7| választottatok magatoknak Hajdár basa kincseibõl?~- Mit választottunk volna,
2301 7| többet ért még a Hajdár basa kincseinél is. Aranycsíkos abrosszal
2302 7| vitték el, mikor nektek a kincseket mutogatták.~A két gyereknek
2303 7| lehajtott fejjel ballagtak át a kincses termek hosszú során. Nincs
2304 7| szolga keresztülvezet a kincsesházon. Válasszatok, ami jólesik:
2305 3| kristálybillikomokban.~- Tán kincset talált kelmed, Piszliczár
2306 3| enyum lányumért, egyetlen kincsumért, nápkeleti gyengyumért -
2307 13| maradt sereghajtónak.~A kapus kinézett az apró lábak dobogására,
2308 6| visszapattant volna róla, mint a Kinizsi Pál sírkövérõl.~- No, most
2309 13| garázdálkodják az úr! Ott kinn tágas, itt benn szoros!~-
2310 7| Hajdár basa portáján. De jól kinyissátok a szemeteket!~A basa tapsolt,
2311 7| legelhagyatottabb részén kinyitott nekik egy kisajtót, s gyöngéden
2312 13| Kisvártatva azonban megint kinyitotta. - Igaz is, majd elfelejtek
2313 1| a te fejedre teszem, már kinyújtom a kezem, mikor egyszerre
2314 7| képe. De még a kezét is kinyújtotta, csakhogy nem a kapukulcsot
2315 5| egymást. Most egyszerre kipattant az ajtó, s lehajtott fejjel,
2316 13| megmondani, hogy most ugyan kipihenheted magad. Gondoskodtam a számodra
2317 10| Hajnallott. A nap felsõ karimája kipiroslott az ég alján, s elsõ sugárcsomója
2318 5| S a nagyobb fiú most már kipirult orcával, fölemelt homlokkal
2319 3| a borongós szürkületben kiporoszkált a kastélyból. A nagy kõoroszlánok
2320 4| Várad felé, Tamás másnap kipróbálhatta volna már a kardot, Ádámka
2321 12| valami bolond csillag, s kipróbálja, hogy benõtt-e már a fejed
2322 8| borított térség volt Ölyved. Kirabolta a német.~Ez a nyárfacsepõte
2323 7| Drágakövekkel és elefántcsonttal kirakott fegyverek, amikre ha ránézett,
2324 3| már, s pirosra festette a Királyhágó fölött gomolygó ködöt. Piszliczár
2325 4| csak a kardját se bírta kirántani, úgy megbénult a karja,
2326 6| te tintásujjú?” Erre õ kirántja vala a kardját, én pedig
2327 7| szót Pipitér -, mert ha én kirántom kelmedet abbul a cserzett
2328 12| õslakói voltak inkább - mind kirepültek a hajnalt köszönteni a maguk
2329 13| fúvatott, s kisvártatva kirobogott a kapun az egész fegyveres
2330 10| jutottunk mi az éjszaka?~Kirohantak mind a ketten, Pipitér körülnézett,
2331 14| valamerre az erdõben?~- Kirõl beszél, nagyságos uram -
2332 7| részén kinyitott nekik egy kisajtót, s gyöngéden kitaszította
2333 7| paripák, kényes arab mének, Kisázsia füves mezeirõl került hófehér
2334 9| nézték, hogy zsugorodik egyre kisebbé a vízszörnyeteg, s reménykedve
2335 8| sem kellett. Összefagyott, kisebesedett lábacskája nem bírta már
2336 2| való jó barátjává tenne, ha kisegítene egy kis aprópénzzel - üzente
2337 5| mikor kilépett az urak kíséretében. Odaintette magához a két
2338 16| boldogságtól, ahogy a fejedelem kíséretével bevonult a kapun. Sürgött-forgott,
2339 2| Szitárynak:~- Tudod mit, Kristóf? Kísérjen el egy darabon a két fiad
2340 2| derítette, hogy egész az ajtóig kísérte a hajlongó követet, s már
2341 6| bírta. Legalább utoljára kisírja magát istenigazában - gondolta
2342 14| csupa bánatos arcokkal, kisírt szemekkel találkozott Buzáth
2343 16| hosszú dókában.~- Szaladj, kislányom, az édesapád után - fordult
2344 1| bátyád hozza be, annak a kisujja különb legény, mint te mindenestül.~
2345 12| gondolta magában -, de kiszabadítanám ezzel az édesapánkat!” S
2346 6| bátyjától, mehet vele a rab apát kiszabadítani. A nyakába is ugrott örömében.~-
2347 11| Buzogány helyett tövestül kiszakajtott vadmákot forgatott a kezében
2348 1| sebes szárnyú sólyommadár, kiszakítja a csõrével a kezembõl a
2349 10| nádkórókon a száraz leveleket kiszorítják helyükbõl az elevenzöld,
2350 15| békét. Ha maguk jószántából kitakarodnak a várból, mehetnek isten
2351 7| Tamás azonban mindjárt kitalálta, mi a hiba. Hát az, hogy
2352 3| sündisznó.~Azalatt Szitáry kitanította a fiait: ki légyen voltaképpen
2353 7| egy kisajtót, s gyöngéden kitaszította õket.~- Menjetek, amerre
2354 17| odatámaszkodik a diófa fejfára, s kiterjeszti a két karját, mintha ölelésre
2355 16| hosszú köpönyeget. Bizony még kitöri benne a lábát.~- Ó - mondta
2356 17| a szomorú éjszakán, hogy kitől vette el a pénzt Piszliczár
2357 2| nekividámodva kérdezte:~- Aztán kitõl küldenénk el azt az aranyszárnyú
2358 2| eszedbe vedd, uram!~Azzal kitotyogott az ajtón, a fejedelem pedig
2359 7| fenesi csatában három fogát kiütém õkegyelmének, s attól tartok,
2360 9| fickándoztak az iszapban, kiütõdik a hátuk a vízbõl; máshol
2361 15| karikája kéklett. Ahogy kiugrott a kocsiból, egy-két szót
2362 7| ezüstünk nekünk nincsen, amivel kiválthatnánk az apánkat. Amink volt is,
2363 3| görbe körmökkel, s Tamás kíváncsian fordult meg: milyen gazdája
2364 16| drágalátus fejedelem, ne kívánd aztat. Csipi, rúgja, harapulja
2365 2| kulcsát. Mert azt csak nem kívánhatjátok, hogy ingyen hajkurásszuk
2366 2| ijeszteni a pogányra, ha úgy kívánná a szükség. Mert nagy elbizakodottságában
2367 13| kegyelmednek szerencsét kívánni ahhoz, hogy ilyen jó vásárt
2368 16| mondjad meg neki, nem kívánom én, hogy ebben a kegyetlen
2369 2| magában Apafi -, s ha egyéb kívánsága nincs a váradi basának,
2370 17| elõ, Szitáry Tamás! Hogy kívánságod ne támadjon még valaha a
2371 16| mint a vasvilla. Alighanem kívánt volna is neki szerencsés
2372 15| lehetett látni az arannyal kivarrott címert, a karddal átfúrt
2373 11| kertjében kergetõdzni - kivel no, hadd találjam ki! Az
2374 15| arcát nem lehetett ugyan jól kivenni a nagy magasságban, de járása-kelése,
2375 9| másfelé már a fajtája is kiveszett. Paradicsomkert a láp annak,
2376 11| bohósággal, öreg Pipitér?~Pipitér kivette a szájából a nádat, s megkínálta
2377 7| egy rézkilincses ajtó, s kivigyorgott rajta egy hasított fülû
2378 3| az éjszakát, mint odakint kóborolni a vadon erdõkben. Aztán
2379 5| törököt, s aligha meg nem kocogtatja a fejét a dárdanyéllel,
2380 15| kéklett. Ahogy kiugrott a kocsiból, egy-két szót váltott a
2381 1| este, hogy ma Daczó uramhoz kocsikázom szüretre? Mit gondol maga,
2382 17| érünk. Fektessétek föl egy kocsira, Pipitér majd gondját viseli
2383 8| német a nagykárolyi várba kocsiszámra a prédát, amit a magyar
2384 10| szemhatár alját szegik be a ködbe borult nádasok. Az ám, és
2385 12| ahol a máramarosi hegyek ködlenek, akkor nekünk ott fent kell
2386 6| csavargatta bele. Õ maga egy szál ködmönben maradt, de az olyan volt,
2387 6| Nézd, nézd - törülgette a ködmöne ujjával -, majd kiveri a
2388 7| Azzal ugyancsak elhordta a ködmönt, alig érték utol a fiúk.~-
2389 3| Királyhágó fölött gomolygó ködöt. Piszliczár uram azonban
2390 10| széki csér. Tudta, hogy köhög a libuc, hogy sípol a gyöngyvér,
2391 16| hogy meg nem mozdult semmi költögetésre. Pedig még a Murmuc is megsimogatta
2392 17| eztet a szip örvendezkedést könny nélkül a becsulátus ember.~
2393 4| kegyelmes basa, hátha ez is könnyebben repül azután - mosolygott
2394 1| vagy, mert ha én fölkelek a könnyedet letörülgetni, akkor lesz
2395 3| kérdezte Szitáry Kristóf, a könnyeit törülgetve nevettében.~-
2396 6| szívét meg nem lágyították a könnyek. Már õ csak egyedül megy
2397 13| aki a várban ténfergett, könnyen boldogultak. Azoknak még
2398 15| se, kik azok, akik olyan könnyûszerrel megkaparintották Erdély
2399 7| belõlük készült ékes mûvû köntösök.~- Ilyenekben járatja a
2400 5| fázósan húzta össze magán a köntöst, mikor kilépett az urak
2401 7| mély meghajlással két piros köntösû tatár katona lépett a szobába.
2402 7| hosszú lándzsás õrök, a bõ köpenyegükkel még az orrukat is eltakarták
2403 7| volt, nem tudhatták, mert a köpönyeg csuklyája úgy a fejére volt
2404 7| besuhant hozzájuk valami fekete köpönyeges alak. Ki volt, mi volt,
2405 16| nyakában hordozza azt a hosszú köpönyeget. Bizony még kitöri benne
2406 5| majd elszedik a csókáknak a körmét mentül elõbb!~Ádámkával
2407 3| sovány ujjak, éles, görbe körmökkel, s Tamás kíváncsian fordult
2408 7| becsukdosva, még csak a környéken sincs senki. A kerítésen
2409 2| volt a panasza, hogy az õ környékükön nem tudnak takaros csizmát
2410 9| felett zúzmarás tölgyek, körülöttük nagy bugájú nádak csikorgó
2411 7| legalább azt mondd meg, kinek köszönhetjük a szabadságunkat. Ki vagy
2412 10| egészen addig, míg be nem köszönt a tél, s jégbilincsekkel
2413 2| kegyelmes basának. S még meg is köszönte a nagy jóakaratát, ámbátor -
2414 12| mind kirepültek a hajnalt köszönteni a maguk nyelvén, s magasztalni
2415 14| kétszer is meghajolt elõtte köszöntésképpen, de a fejedelem nem akarta
2416 16| süvegecskéjét, s szórni a vidám köszöntést jobbra-balra ragyogó szemével.~
2417 5| kapja a kezét, bizony búbon köszönti az Apafi fia a Hajdár basa
2418 17| annak a keze lobogtatna köszöntőben fehér keszkenőt, aki a vadrózsák
2419 16| nefelejcs szeme már messzirõl köszöntötte Ádámkát. Piszliczár pedig
2420 12| testvéreikkel, melyeket az égõ láp köszöntõképpen küldött eléjük.~Tamás, ahogy
2421 14| bajos lesz oda bemenni - köszörülte a torkát Buzáth uram. -
2422 1| De nem akarja. Dúlt-fúlt, kötekedett, zsörtölõdött mindenkivel,
2423 13| sorod van vele?~- Azt nem kötöm a te orrodra.~- No, hát
2424 2| fejedelem, csak éppen a kardját kötötte fel, de nem az Attila-félét,
2425 10| jégbilincsekkel oda nem kötözi valamelyik parthoz. Ott
2426 1| fejedelem õnagyságának csupa kötözködés az élete, mióta az ágyasházából
2427 7| ifjú sólymok, míg meg nincs kötve a szárnyatok!~Keskeny lépcsõkön,
2428 2| leégett városokat, míg a kövér gulya nevelkedik a letiport
2429 2| hüvelyébõl.~No, a váradi basa követe nagyon emberségtudó szerzet
2430 7| délután jártak itt Apafi követei. Ötszáz aranyat hoztak a
2431 14| hm... izé... alássan követem, bajos lesz oda bemenni -
2432 5| Apafi fia a Hajdár basa követét.~- Ne bántsd azt az öregembert,
2433 8| aztán mondta tovább, ahogy következik:~- Közel persze nem mehettem
2434 15| lesz semmi bántódásuk.~A követnek csakugyan fel kellett kínálni
2435 15| Ebeczki uram vállalta el a követséget. Abba a lyukba, amit a süvegén
2436 15| kapkodták a fejüket, hullott közéjük a golyó, mint a jégeső.~-
2437 8| tovább, ahogy következik:~- Közel persze nem mehettem hozzá,
2438 13| amelyikkel Buzáth uram közelebbrõl szeretett volna beszélni.
2439 7| de itt van valahol az õ közelükben. S ez a gondolat meg-megdobogtatta
2440 13| mind a két Szitáry gyerek, középen a kis Apafival. Pipitér
2441 9| a téli alkonyat, akkorra közös akarattal megépítették az
2442 12| alszik valahol a vitézei között.~Sorra járta a rongyosokat
2443 8| hogy kicsoda, akit úgy közrefogtak, mint verebek a baglyot.
2444 8| Mert õ volt az, akit úgy közrekaptak, mintha még megláncolva
2445 12| Pipitér azonban nem volt közte egyik felekezetnek se.~Tamásnak
2446 5| fõméltóságú urak, hogy egy sincs köztetek, aki olyan becsületes szívvel
2447 1| egy nagy, fekete fiú állt köztük komolyan, széles mellén
2448 1| hogy a feje se látszott ki közülük. Lerakta õket a fejedelem
2449 15| kővári nagy kerekes ágyúk, a kőhányó mozsarak, a mezei tarackok,
2450 12| szigetén. „Edd meg magad, vén koldus - mordult õkegyelme vissza -,
2451 9| Mert nem voltak ám már koldusok az új telepesek. Hordtak
2452 7| akart szóba állni a két kis koldussal. A török nem valami beszédes
2453 17| amit legutoljára láttak Kolozsvárból.~Egészen befutotta azt már
2454 16| lett, mentül közelebb értek Kolozsvárhoz. Ahogy eléjük mosolyogtak
2455 2| barátságosan, Brassótól Kolozsvárig. Nem volt válogatós: ha
2456 12| körül a paszuly balra, a komló jobbra. Semmivel se törõdik
2457 1| nevetett, lehordta, aki komoly képet vágott; befogatott
2458 1| fekete fiú állt köztük komolyan, széles mellén összefont
2459 5| herceg. Kemény bõrlabdájával kontyon akarta találni a törököt,
2460 3| mellette kétfelül két szájtátó kõoroszlán. Kis fekete ember izgett-mozgott
2461 3| kiporoszkált a kastélyból. A nagy kõoroszlánok úgy néztek utána kimeredt
2462 10| szipákol a zsezse, hogy kopácsol a csencsege, hogy citteg
2463 1| Szitáry Tamásnak.~- Csak nagy kópénak adsz te enni, Tamás fiam!
2464 15| kővári hadak, lándzsások, kopjások, muskétások.~Legelöl talpig
2465 8| ettek, megszokták már a koplalást. S ahol nem adtak Isten
2466 1| Mihálynak, hogy csak úgy koppant.~Olyan csend lett, hogy
2467 1| Karmazsin csizma, sárga csizma, kordován csizma, bársonycsizma, szattyáncsizma
2468 11| koronás fejét ütögette le egy kõrisfagallyal. Pipitér mosolyogva nézett
2469 11| az a kár, hogy nem lehet kormányozni. Nem mi megyünk vele oda,
2470 2| városokat egymás után, úgyhogy kormos lett bele az ég Erdély fölött.~
2471 8| meg nem lehet más, mint Kornis Miklós uram, a fejedelem
2472 7| pástétomok, mindenféle csemegével koronázva; nádmézes édességek, déligyümölcsök,
2473 11| nem szólhatott, mert most kortyogtatta a legjobb ízût.~- Hadsereg,
2474 3| fácánpástétom, ostyásbéles, koszorúfánk; sose látott gyümölcsök,
2475 2| természete volt, hogy fenékig is kotorászhatott benne az ember, mégis üresen
2476 12| meglátta a kis herceget a kõvári vár kapujában, s elmesélte
2477 15| lovát, s úgy nyargalt vissza Kővárra. Nagy pironkodva állt meg
2478 12| lábatlankodjon otthon. Elküldte Kõvárra, hogy hadd tanuljon bele
2479 12| a kert, úgy elfüstöltünk Kõvárról, hogy nyomunk se maradt -
2480 8| rá a moldvai tatár.~Ez a kõvel borított térség volt Ölyved.
2481 9| dajkája is van: a Szamos meg a Kraszna, mégis olyan, mintha õ volna
2482 16| csakhogy egy kis hiba van a kréta körül. Ebbõl az aranypénzbõl
2483 1| magyarul, te gyerek, tán a krími tatároknál?~A kis apród
2484 16| hogy csörömpöltek bele a kristálybillikomok az aranyos tálcán.~- Szeretném
2485 3| édes italok csupa metszett kristálybillikomokban.~- Tán kincset talált kelmed,
2486 16| tálcával, aranyos tálcán kristálybillikomokkal.~- Megvágyun, de nem nágyun,
2487 12| a magasságbelit, kinek kristálypalotájában egymás után hunytak ki az
2488 7| kerek ablakra, amelyiknek kristályüvegén egy nagy piros virág integetett
2489 15| meg is feledkeztem Szitáry Kristófról. Üsse kõ, hát legyen szabad
2490 7| benneteket.~- De még ha küld, se megyünk az apánk nélkül -
2491 2| örülne tehát, ha a fejedelem küldene neki vagy száz vargát. De
2492 2| kérdezte:~- Aztán kitõl küldenénk el azt az aranyszárnyú madarat?~-
2493 2| él-hal a régiségekért. Azért küldi neki szíves barátsággal
2494 15| mi jobbat tud kelmed?~- Küldjön hozzájuk még egy békekövetet.~-
2495 9| ennek a két folyónak.~Egy külön világrész õsi vadságban,
2496 12| széledtek szét a keresésére. Külön-külön megnéztek volna minden nádszálat,
2497 5| fölharsogott a városi hajdúk kürtszava. Azt jelenti ez, hogy nyolc
2498 5| szamárról, s már a tornác küszöbén törülgette le a port a papucsairól
2499 1| feketével. De még át se lépte a küszöböt, mikor a fejedelem már eléje
2500 12| meg nem állhatta, hogy a küszöbrõl egy háládatos pillantást
2501 7| hetek óta avas szalonnán élt kukoricakenyérrel!~- Edzsél, dzsermek! - kínálkozott
2502 13| katona. - Még a kakas se kukorintott, mit akarsz ilyen korán?~-
2503 12| apródnak, ételfogónak, kuktának az efféle gyereknépet. Mindnyájan
2504 3| nézzétek, csakugyan õkegyelme kukucskál ki abból a palotából.~Valóságos
2505 6| jobb lesz, ha átadod a kulcsokat.” „Kútba hányám” - mondom
2506 9| nádgunyhók nemigen járnak kulcsra. Hiszen nincs, aki elõl
|