1-boldo | bolin-elszo | elt-gyalo | gyanu-jorav | josag-kulcs | kunko-megva | megve-ormot | orolt-szaza | szazo-uszko | utodj-zuzma
Rész
2507 12| melléheveredve hallgatta a levelibéka kunkogását. Ez is azt jelenti, hogy
2508 16| ölében úgy lapultak a tiszta kunyhók, mint fehér galambsereg,
2509 7| kellett a görögnek! Akkorát kurjantott, mintha azt akarta volna,
2510 13| vár tövébe, s elkezdett kurjongatni torkaszakadtából:~- Hahó,
2511 8| hogy valami cimboráknak kurjongatok, de nagy jó uram megértette,
2512 15| várba. Csak úgy a tövéből kurjongatott fel a falakra: nesztek a
2513 10| s valahol a nádi farkas kurrogott.~A gunyhó tetején, ahol
2514 5| ajtó, s lehajtott fejjel, kuszált hajjal kilépett a fejedelem.
2515 6| ha átadod a kulcsokat.” „Kútba hányám” - mondom én. „Ne
2516 1| úgy van egymással, mint kutya a macskával.~- A fejedelem
2517 3| székellyel, s szét nem üt a kutyafejû tatárok közt. Azóta aztán
2518 4| Láncoljátok meg ezt a kutyahitût, s vessétek a legmélyebb
2519 12| szemre, de a legkönnyebb láb alatt is megnyílik, s feneketlen
2520 8| Összefagyott, kisebesedett lábacskája nem bírta már továbbvinni.~-
2521 1| öcsém, talán gyökeret vert a lábad, hogy hajnal óta úgy állod
2522 13| A kapus kinézett az apró lábak dobogására, s nem gyõzte
2523 7| tartok, hogy ha rám ösmer, a lábam elé téteti a fejemet.~Ádámka
2524 2| Apafi. - Csak nem akarsz a lábamba harapni?~Esze ágában se
2525 14| öregembernek gyékénybocskor volt a lábán, a bajusza meg a szájába
2526 1| kis apródjára, aki az ágy lábánál leste a fejedelem ébredését:~-
2527 12| elküldte a háztól, hogy ne lábatlankodjon otthon. Elküldte Kõvárra,
2528 1| ajtócsináltatásra. Mindig olyankor lábatlankodsz, mikor az ember legjobb
2529 13| verte a kaput ököllel, rúgta lábbal.~Pipitér kidugta a fejét
2530 4| nagy testû ember, mint a labda, s úgy toporzékolt, mint
2531 7| a kis Mihály célozott a labdájával, amikor Szitáry Tamás megfogta
2532 9| sekély a láp, hogy meg lehet lábolni, s ahogy a tarajos gyíkok
2533 10| az ingoványon: az a zöld lábú vízityúk; amelyik nehézkesen
2534 7| epeszti magát? Hátha itt a lábuk alatt csörgeti a láncát
2535 10| hosszú nyakukat elõre-, lábukat hátrafeszítve, méltóságosan
2536 10| kerekedett, hogy leverte õket a lábukról. Szemük-szájuk tele lett
2537 6| szolgám? Tenyerünkbe vesszük a lábunkat, s meg se állunk Nagyváradig.~
2538 2| gondol kegyelmed, futja-e a ládafia?~- Benne van az a vadonatúj
2539 2| nagy melegben?~Az ország ládájának meg olyan rossz természete
2540 6| nyakába is ugrott örömében.~- Ládd, bátyám, a jó Isten se akarja,
2541 12| hogy benõtt-e már a fejed lágya?~Hej, hogy ugrott föl Szitáry
2542 1| hanem vaj, de most meg nem lágyíthatta az Ádámka tekintete. Úgy
2543 6| Tamás kemény szívét meg nem lágyították a könnyek. Már õ csak egyedül
2544 11| meg, micsoda derék vitézek laknak az Isten szigetén, hátha
2545 8| ország. Ma bujdosik minden lakója, akit meg nem ölt a fegyver.
2546 12| nyugodalmat hoz a rajta lakóknak.~Egy este mást is hozott:
2547 9| azóta meg nagyon sokszor. Laktam én már az Isten szigetén.
2548 10| Pipitérhez. Mintha rab apjuk lánca csörgését hallották volna
2549 7| a lábuk alatt csörgeti a láncát valami sötét veremben? Hátha
2550 4| az ajtónálló katonáit:~- Láncoljátok meg ezt a kutyahitût, s
2551 7| s fel járkáltak a hosszú lándzsás õrök, a bõ köpenyegükkel
2552 15| Utánuk a kővári hadak, lándzsások, kopjások, muskétások.~Legelöl
2553 7| szagosítókkal kevert fáklyák lobogó lángjába.~Öreg este volt már, mikor
2554 12| legyezõ gyanánt hajlongó lángnyelveket, s el tudta hallgatni a
2555 12| elkezdett fehér és sárga lángokat hányni, fekete fellegeket
2556 12| maguk belsõ melege lobbantja lángra az összefülledt fûrétegeket?
2557 17| nõl egy kicsit a kis Iluci lányod.~Míg a fejedelem beszélt,
2558 3| vágyun liliumszálum, enyim lányum: Iluci.~No, az csakugyan
2559 3| örömében.~- Szaladuk az enyum lányumért, egyetlen kincsumért, nápkeleti
2560 11| Nem találta már örömét a lápban, pedig az csak most mutatta
2561 12| rémületesen szép látvány a lápégés.~Tamás óraszámra el tudta
2562 9| kenyértermõ mezõnk. S a kiszáradt lápfeneket fölszántották, bevetették,
2563 12| a fejét vagy háromszor a lápkútban, egyszerre nekifrissült.
2564 10| valamikor elszabadulunk Lápországból.~- Mikor lesz az, Pipitér,
2565 10| megindul? De hiszen az a láppart, amit Pipitér így szokott
2566 11| valamikor messzire esett a láptól, de a láp addig dagadozott,
2567 16| völgyek, amiknek ölében úgy lapultak a tiszta kunyhók, mint fehér
2568 11| hõsködést:~- Pipitér! Ha a lármánál egyéb nem kellene a hadvezérséghez,
2569 11| rongyosok olyan éktelen lármát csaptak a sziget orrában,
2570 17| otthon. Reggel azután majd lássuk egymást.~No, az a reggel
2571 5| imádkozásra hívta meg Magyari László uram, a fejedelem udvari
2572 7| semmi nevezetes. Mindenki láthatta rajtuk, hogy bujdosó szegény
2573 3| mintha tudnák, hogy sose látják többet. De a szegin becsulátus
2574 7| mindenfelé azt leste, nem látná-e meg valahol a harmadikat.
2575 13| várpincében. Ott még a legyek se látnak csípni, mert sötét van.~
2576 8| én vagyok, édes gazdám. „Látod-e, öreg, mire jutottam?” -
2577 16| nem várta be a fejedelmi látogatást a maga palotájában. Hogy
2578 2| madárnak.~- No, Szitáry uram, látott-e már aranyos szárnyú sólymot -
2579 6| keserves volt hallani.~- Sohase látsz többet sírni, édes jó Tamásom -
2580 12| apja se különben.~- Mit, te láttad a herceget, jó Pipitér?~-
2581 7| õket.~- Menjetek, amerre láttok, most már szabadok vagytok.~-
2582 3| eriszthetlek sehuva, míg meg nem látugatjátok a szegin Piszliczárt.~-
2583 3| nagy urakuk meg se nem látulják szegin embert!~- Hopp, gyerekek,
2584 7| vernyaduztatuk? Suha nem látultalak titeket, nevetek se nem
2585 1| az ablaktáblákat, mikor látván látod, milyen régen nem
2586 12| valami rémületesen szép látvány a lápégés.~Tamás óraszámra
2587 10| magasban, hogy a tolluk se lebben.~- Lám, lám - nevetett az
2588 10| Ahol nagy, fehér felhõk lebegnek, mintha valami óriási lisztes
2589 3| tündér-királykisasszony. Lebegõ aranyhaját, bársonyos kék
2590 12| s tûzpillangók gyanánt lebegtek le, hogy egyesüljenek földi
2591 7| nyájasan, s õ is elõhúzta lebernyege alól a vacsoráját: akkora
2592 5| Cselebi bég ezenközben lecihelõdött a szamárról, s már a tornác
2593 1| kezem, mikor egyszerre csak lecsap az égbõl egy sebes szárnyú
2594 5| a kardotokat!~A két fiú lecsatolta kardját, és átnyújtotta
2595 12| örömében. Pipitér azonban lecsendesítette õket.~- Gyerünk aludni,
2596 12| míg utoljára az õ feje is lecsukódott a fûbe. Elaludt, s álmában
2597 12| három órát. Mire a Fiastyúk lecsúszik odáig, ahol a máramarosi
2598 6| pipitér~Ahogy a két gyerek leért az utcára, Ádámka kétségbeesetten
2599 2| Erdélyországban, hogy mikor este lefeküdt a fejedelem, sose tudhatta
2600 16| volt rajta - az, amelyikrõl lefelejtette a bajuszt a zalatnai pénzverõmester.~-
2601 6| Kristófnak minden javait lefoglalta a fejedelem õnagysága.” „
2602 5| Ádámkával forgott a világ, lefogta a szemét, és szédelegve
2603 6| nézett rá az öccsére, s azzal lefordultak az országútról arra a kis
2604 1| vallja az egész ország. De legalábbis az udvarbeli népek mindig
2605 12| füvek párázata reszketett a légben, s tikkadtan röpködtek benne
2606 14| A mi legfõbb erõsségünk, legbiztosabb menedékünk.~- Bizony az,
2607 17| a két gyerek pillantása legelébb is a temetőre esett. A temetőben
2608 7| õket a várudvarra, annak a legelhagyatottabb részén kinyitott nekik egy
2609 15| lándzsások, kopjások, muskétások.~Legelöl talpig fegyverben a két
2610 2| gulya nevelkedik a letiport legelõkön, míg betakarítják az új
2611 8| Erre bevártak, osztán a legelsõ kamasz mindjárt a magáénak
2612 7| amelyikben a Hajdár basa ménese legelt. Éjszínfekete paripák, kényes
2613 13| Isten szigetének. Pipitér legelül, nyakában a kis Apafival.
2614 11| Hát olyan magatokformájú legénykék, mert ne gondoljátok ám
2615 3| Ilucinak aranyhajú, szelíd képû legénykét, Ádámnak virágoskertet,
2616 7| olyan kiéhezett két kis legénynek, aki hetek óta avas szalonnán
2617 14| nem, bizony nem.~- A mi legfõbb erõsségünk, legbiztosabb
2618 12| gyilkos hínár, amelyik a legharagosabb zöld, s olyan sûrû, összetartó
2619 9| rossz idõkben csakugyan a leghíresebb menedéke volt a Tisza-vidék
2620 3| ükegyelmessige. Utálatus teremtis. Legjubban szeretnik nyakadnak kicsavarulni
2621 2| süvegét elrabolta.~- Igen, a legkedvesebb sólyma. S a bölcs Musztafa,
2622 12| összetartó szemre, de a legkönnyebb láb alatt is megnyílik,
2623 11| borulva úgy zokogott, hogy a legöregebb sirály se tud különben.~-
2624 12| vetett a fejedelem fiának a legpuhább mohából, Szitáry Tamás fölnézett
2625 7| kérni rája a tündérkert legszebb liliomától, a fehér orcájú
2626 11| Ágrólszakadt szegény gyerekek, a legtöbbnek se apja, se anyja már. Úgy
2627 9| tiszta tükrei, melyek vize a legtüzesebb nyárban is hidegebb, mint
2628 11| Nézte, nézte õket, aztán leguggolt melléjük, s utoljára megcsókolta
2629 17| temetőben is arra a sírra, amit legutoljára láttak Kolozsvárból.~Egészen
2630 7| mulattatóddá, rabszolgáddá, legutolsó inasoddá; vagy vedd el mindkettõnk
2631 1| tornácról behallatszott a légydongás. Még Szitáry Tamás is elfehéredett
2632 3| kitanította a fiait: ki légyen voltaképpen Piszliczár uram.
2633 15| elkezdtek tanácskozni: mitévők legyenek?~- Meg kell kezdeni az ostromot.
2634 7| mást mondok én nektek. Legyetek az én kis apródjaim, különb
2635 12| óraszámra el tudta nézni a legyezõ gyanánt hajlongó lángnyelveket,
2636 4| legyezte kerek pávatoll legyezõvel.~- Mi járatban vagy, szerelmes
2637 4| szerecsen szolga kétfelõl is legyezte kerek pávatoll legyezõvel.~-
2638 6| olyan, akit az elébb nyakon legyintettem: tudom, hálát adna az Istennek.~-
2639 6| idősebb testvérhez.~- Hová legyünk most, édes bátyám? Van-e
2640 6| atyámfia - kérdezém tõle -, tán légyvesztõ papiros? Nem kell már az
2641 7| mint a bülbülmadáré.~Ádámka lehajtotta szöszke fejét, s tátogatta
2642 7| kieriszelem Murmucot, fületek leharapolja, hajatuk megrángatulja,
2643 7| sötét veremben? Hátha az õ lehelete csapja meg az arcukat annál
2644 13| beszélek a fejeddel, csak belül lehessek!~- Ide ugyan be nem kerülsz,
2645 11| módját annak is, hogy hogy lehessen parancsolni az Isten szigetének,
2646 3| piros nyelvével, hogy azt lehetetlen volt megállni nevetés nélkül.~-
2647 12| sûrûbben hulló égi tüzeken. Mik lehetnek ugyan? Tûzrózsák letépett
2648 2| törököt a földrõl.~- Miben lehetünk segítségedre, emberséges
2649 1| megszidta, aki nevetett, lehordta, aki komoly képet vágott;
2650 14| kicsoda az?~Buzáth uram lehorgasztotta a fejét.~- Azt én se tudom.
2651 7| akart felelni, de Hajdár leintette õket a fölemelt ujjával.~-
2652 15| uram a feje körül, hirtelen lekapja a nyakát, hát abban a percben
2653 5| idekint! - sóhajtott Tamás, lekuporodott egy szögletbe. Az ölébe
2654 5| becsületes szívvel és tiszta lélekkel szeretné szegény Erdélyországot,
2655 10| felé Tamás egyszer nagy lelkendezve szaladt oda Pipitérhez,
2656 1| pedig még azután is nyomja a lelkét az aggodalom, azon is tud
2657 5| fölindultsága, s repülni készült a lelkiereje is. Támolyogva dõlt neki
2658 1| gyerekeket is? Tamás majd lelõtte volna a sólymot. Ugye, Tamás,
2659 1| a sólymot. Ugye, Tamás, lelõtted volna azt a rablómadarat?~
2660 11| sirály se tud különben.~- Mi lelt, kis szöszkém? - térdelt
2661 12| törõdtek úgy, hogy mire a nap lement, mind aludtak, mint az édes
2662 16| is ott állt az oldalánál, lenge patyolat ruhácskájában,
2663 12| hûvös hajnali szellõcske lengedezett, s nekiindult a világnak,
2664 7| csak selyemkeszkenõ. Nem lengethette azt egyéb, csak az Iluci
2665 10| tüzike. Hosszú piros füzérét lengeti a szél, s elijesztgeti vele
2666 15| fegyverben a két kapitány, széles lengyel kard az oldalukon, szakállas
2667 11| bele zselléreket is?~- Kik lennének azok, öreg Pipitér?~- Hát
2668 12| fönt nem fodorodott felhõ, lent nem bodorodott hullám.~Annál
2669 9| máshol karónak megjárná -, lenyesegette a két végén, és belefújt.
2670 13| kapitány, amelyik egyet se lép, mégis összetöri minden
2671 7| kötve a szárnyatok!~Keskeny lépcsõkön, csavargós folyosókon vezette
2672 13| igen, nagy jó uram. Itt lepett meg bennünket a bátkai erdõben.~-
2673 10| nézték meg, mert hármat se léphettek, s olyan szél kerekedett,
2674 17| fejedelem csendet intett.~- Lépj elõ, Szitáry Tamás! Hogy
2675 12| Megmondom, úrfiak, de lépjenek közelebb. Nagyon csacska
2676 15| hallgatott a jóskodásra, hanem lépkedett sebesen a vár felé. Láttára
2677 12| tenyerét. Aki tudja, hova lehet lépni, hol kell úszni, hol lehet
2678 1| feketével. De még át se lépte a küszöböt, mikor a fejedelem
2679 1| se látszott ki közülük. Lerakta õket a fejedelem elé.~-
2680 1| rosszat: valami rossz szerzet leskelõdik a fejedelemségünk után.~
2681 13| s kiálltak a bástyákra lesni: mi lesz itt, ha Buzáth
2682 15| süvegéről a kerecsenforgó. Úgy lesodorta azt onnan egy golyó, mintha
2683 12| ingó bürüre lépett, amelyik leszakadt alatta? A gyerek elfeledkezett
2684 8| megtudom én azt is. Azzal leszakajtok az alsó dolmányomról egy
2685 6| cselédeket: egész kis gazda leszel. Nem örülsz-e neki, Ádámka?~
2686 7| csavárgu, mert ha in kilépik, leszun masodik futamulása tatáruknak!~-
2687 2| beleültetett, azt a másik letaszította.~Apafi Mihály uram a török
2688 12| mondta az öreg, s maga is letelepedett a tûz mellé. Már akkor Ádámka
2689 12| lehetnek ugyan? Tûzrózsák letépett szirmai, amiket játékos
2690 16| mert mondani együgyû cseléd létére, s kapta volna már vissza
2691 8| ahogy végigheveredtek a leterített subákon -, most már ide
2692 9| két tenyerét az öreg, s letette magát egy nádzsombékra. -
2693 2| kövér gulya nevelkedik a letiport legelõkön, míg betakarítják
2694 9| mindenki a maga szegénye.~Azzal letört az öreg egy nádszálat -
2695 1| én fölkelek a könnyedet letörülgetni, akkor lesz miért itatnod
2696 12| neki, hogy milyen nagy urak lettek az õ pajtásai. Azok nem
2697 11| még egyéb dolga nem akadt, leült a sziget szélére, és lógatta
2698 15| nyakát, hát abban a percben leválik a süvegéről a kerecsenforgó.
2699 10| sejtelmes hangokkal telik meg a levegõ, csudálatos színeket lát
2700 12| se jött elõ. Ellenben a levegõben támadt olyan zsibongás,
2701 10| szúnyogot.~- Nini, micsoda éles levelek, úgy vágnak, mint a kard!~-
2702 1| majd elfújta az asztalról a levelensültet. Pisszegni meg a fejedelemasszony
2703 1| csiripelték a hervadozó kertben a levélhulló oleander-bokrokon. Hiszen
2704 12| melléheveredve hallgatta a levelibéka kunkogását. Ez is azt jelenti,
2705 3| gyerekek meg úgy, hogy deli leventéknek álmodták magukat, akik hírvirágot
2706 10| olyan szél kerekedett, hogy leverte õket a lábukról. Szemük-szájuk
2707 10| ünnep van ma: fõzhetünk már levest is, mert érik a harmatkása.
2708 1| fejedelmi süveget. Nosza, leveszem a süveget, hogy majd a te
2709 8| fiaim: ahogy lesz, úgy lesz, libából lúd lesz.~A három bujdosó
2710 10| csér. Tudta, hogy köhög a libuc, hogy sípol a gyöngyvér,
2711 7| rája a tündérkert legszebb liliomától, a fehér orcájú Ilucitól.~
2712 3| Iluci.~No, az csakugyan liliomszál volt, mégpedig olyan, hogy
2713 3| úrficska? Itt is vágyun liliumszálum, enyim lányum: Iluci.~No,
2714 10| lebegnek, mintha valami óriási lisztes zsákokat rázogatna valami
2715 13| ugyan be nem kerülsz, uram - lóbálta Pipitér csendesen a fejét,
2716 12| augusztusi égen szikrák lobbantak ki, hosszú, fényes csóvákat
2717 12| tüzet? A maguk belsõ melege lobbantja lángra az összefülledt fûrétegeket?
2718 15| öregember magasra emelte a lobogót, és tisztelgett vele.~„Úristen,
2719 17| tövétől a hegyéig, s úgy lobogott az esti fuvallatban, mintha
2720 17| fuvallatban, mintha annak a keze lobogtatna köszöntőben fehér keszkenőt,
2721 15| lett volna.~- Ej, de szép lövés volt, forgós-teringette! -
2722 15| ellenséget, amelyik vadkörtével lövöldöz.~- No, az még vadabb is
2723 15| szándékban, tehát meg ne lövöldözzék - és odaballagott a vár
2724 3| Szitáry ott nem terem valahány lófõ székellyel, s szét nem üt
2725 11| leült a sziget szélére, és lógatta a lábát a vízbe, s ha halacska
2726 6| Istent keresné vele. Vastag, lomha októberi felhők ereszkedtek
2727 12| szitakötõk is. Halálos nagy lomhaság borult a vizekre, fönt nem
2728 4| egy-egy nagy, rozsdás lópatkót.~Bezzeg úgy ugrott fel a
2729 5| bent a palotában is ijedt lótás-futás.~- Mért szalad kend, András
2730 3| beértek. De keresztül is lovagoltak volna rajta, ha a város
2731 13| szemrehányást, ha olyan deresen lovagoltat meg a kapitány, amelyik
2732 3| parázs, ahogy Várad felé lovagolva kérdõre foghatta az édesapját:
2733 1| apám? Tán nem akart a kis lovam szénát enni álmodban?~A
2734 8| elvágtat mellettem tizenkét lovas darabont. Sárga dolmányukról,
2735 8| ezüstgombot, s utánakiáltok a lovasoknak: „Héj, vitéz urak, valamelyiktek
2736 13| szál cseléddel, szakáccsal, lovászgyerekkel, aki a várban ténfergett,
2737 15| nélkül sarkantyúba kapta a lovát, s úgy nyargalt vissza Kővárra.
2738 13| másik percben már a vízben lubickolt egész népe az Isten szigetének.
2739 8| lesz, úgy lesz, libából lúd lesz.~A három bujdosó aztán
2740 3| Kell kicsinkát abrakulni. Luvak már kapták uzsonnát.~Azt
2741 15| tallért adtam értük, az is lyukas volt.”~Harmadnap reggelre
2742 10| nagyon kell rajta keresni a lyukat, amibe beletûzhessük.~De
2743 15| el a követséget. Abba a lyukba, amit a süvegén ütött a
2744 14| nézegessek, olyan-e, mint a macskáé vagy mint a csókáé. Annyit
2745 3| a széken, megmosdatta a macskákat, s elõkeresett mindent,
2746 1| egymással, mint kutya a macskával.~- A fejedelem haragszik -
2747 11| nem vagytok ti szélkiáltó madarak! Akinek pedig nem tetszik,
2748 10| sok gyöngyszem.~Tamásnak a madarakra volt nagy gondja. Fák hegyén,
2749 3| világosság bántja az én madaramat” - gondolta magában. Gyorsan
2750 10| hogy Apafi terád bízza a madarasházát, ha valamikor elszabadulunk
2751 3| mutatta Szitáry Kristóf az õ madarát, amelyik a majom láttára
2752 7| bántani két ilyen ártatlan madárfiókát?~Hanem azért akárhogy bátorítgatta
2753 9| mint amekkora régen volt. Magába nyelt szántóföldeket, fehér
2754 11| gyerek meg öregember. A magabíró férfi odakint verekszik
2755 9| embereknek, hogy a láp nem hágy magából csúfot ûzni.~A láp bosszút
2756 7| zsebébe. Ádámka beleharapott a magáéba, de mindjárt eleredt a könnye.~-
2757 8| legelsõ kamasz mindjárt a magáénak is vallotta a gombomat,
2758 1| rántani a fejedelmi trónust. Õ magáért már nem bánta volna, de
2759 1| melegtõl. Ejnye, mondom magamban, mi nehezet érzek én magamon?
2760 11| generálisságot már csak magamnak tartom. Jó lesz-e így, vitéz
2761 1| magamban, mi nehezet érzek én magamon? Akkor veszem észre, hogy
2762 1| Az ám, ni, ezt ugyan magamtól is tudhattam volna! Csak
2763 16| hörögte Piszliczár, s magáról megfeledkezve, mind a két
2764 10| gólyák úgy úsznak a kék magasban, hogy a tolluk se lebben.~-
2765 15| sisakot, mikor az öregember magasra emelte a lobogót, és tisztelgett
2766 15| ugyan jól kivenni a nagy magasságban, de járása-kelése, szép
2767 12| s magasztalni az Urat, a magasságbelit, kinek kristálypalotájában
2768 12| köszönteni a maguk nyelvén, s magasztalni az Urat, a magasságbelit,
2769 15| de járása-kelése, szép magatartása, minden mozdulása egészen
2770 9| kitavaszodik. Majd rájöttök magatok is, mért mondtam ezt a partot
2771 11| öreg Pipitér?~- Hát olyan magatokformájú legénykék, mert ne gondoljátok
2772 11| rég elvesztettétek volna magatokkal együtt - vágott közbe az
2773 7| fülemüléim, mit választottatok magatoknak Hajdár basa kincseibõl?~-
2774 15| mondani. Majd megösmer az magától is.~Mit volt mit tenni,
2775 10| érik a harmatkása. Annak a magja ez a sok gyöngyszem.~Tamásnak
2776 15| mink visszalövünk! Annak a magjába fejestül beletörik a foguk!~
2777 1| kettévágott gránátalma sikamlós magját hüvelykujja meg a mutatóujja
2778 9| s a kalász adott olyan magot, aminõt sose látni a mi
2779 2| vargát. De mindjárt vigyék magukkal a csizmának való bõrt is.
2780 8| talált õrájuk. Mert õk szinte magukról se tudva kóvályogtak elõre-hátra,
2781 11| ha eresztesz bennünket a magunk útján? Azóta rég megszabadítottuk
2782 2| fejedelem, majd találunk mink magunknakvalót ebben a szép országban!~
2783 3| tülednek barackmagut. Csak a magut szereti barackbul a Murmuc.~
2784 7| venni. Fölkiáltott hát neki magyarázatképpen:~- Nem vagyunk mi csavargók,
2785 3| Hát csak Isten adutta - magyarázgatta a kis görög -, aki keresun,
2786 5| estéli imádkozásra hívta meg Magyari László uram, a fejedelem
2787 7| divat volt az ilyen felemás magyarság. S ha a szó nem lett volna
2788 5| az Isten minden jóravaló magyart!~Többet aztán nem törõdtek
2789 1| fejedelem! Hol tanultál te magyarul, te gyerek, tán a krími
2790 17| szívesen látod a vendéget, mához egy hétre az egész udvarommal
2791 5| Kristóf. Adja Isten, hogy a mai végezéstek meg ne bánjátok.
2792 16| Piszliczár alatt a Murmuc majmot értette az öreg, de bizony
2793 3| Iluci nágyun szeretje májmut, azért tartuk házamnál.~-
2794 9| szárított gomba, õrölt makk, szederlekvár, fõtt sulyom,
2795 10| nádasok. Az ám, és a nagy makkfa sincsen sehol se!~- Pipitér,
2796 10| tollászkodik ennek a nagy makkfának az irányában.~- No, azt
2797 12| röfögését, a hiúzkölyök makogását.~Egyszer aztán az ég megirigyelte
2798 9| is.~Ami alatt nem kellett mákos tésztát érteni, noha a vadmákot
2799 13| Jó, hogy itt vagy, szép mákvirág - csikorgatta a fogát Buzáth
2800 3| Báránypecsenye zsályával, õzcímer mandulatejjel, császármadár almakásával,
2801 1| az orra alá valami gonosz manó.~Hát mikor a fejedelem álmodik
2802 13| visszaordított Pipitérre:~- Te csak maradj itt, jó ember! Hogy búcsút
2803 13| ne hagyjatok! Fussatok, maradjatok! Jaj, ilyen gyalázat! Jaj
2804 2| garázdálkodások után csendességben maradjon egy kicsit. Addig, míg összeszedi
2805 16| Sose féltse kelmed, benne maradnak a rongyosok!~A rongyosok
2806 13| Igenis, nagy jó uram, itt maradok parancsolatodra - mosolygott
2807 6| neked is, ne félj. Te itthon maradsz a Cseperke utcában, rendben
2808 16| rongyosok!~A rongyosok ott is maradtak a régi várnéppel együtt,
2809 3| tatáruk, vad haramiákuk. Maradtuk szegin, becsulátus Piszliczár
2810 12| mint a megriadt nyáj?~- Itt maradunk, pajtások, ahol vagyunk,
2811 12| lecsúszik odáig, ahol a máramarosi hegyek ködlenek, akkor nekünk
2812 7| déligyümölcsök, torták, marcipánok - csak úgy kínálták magukat
2813 6| zsebébe csúsztatott egy marék földet az édesanyjuk sírjáról.
2814 9| a réti vizekben. Úgyhogy marékkal lehetett fogni.~Ádámka még
2815 3| voltaképpen Piszliczár uram. Görög marhakereskedõ volt biz õkelme annak elõtte
2816 12| gyámoltalan gyereket, aki máris olyan, mint a megriadt nyáj?~-
2817 4| táncolt, mikor a két patkót a markába nyomta Cselebi bégnek.~-
2818 7| Valami pirosat szorongatott a markában, azzal integetett kifelé,
2819 6| látta meg, mikor a hantot markolászta. De az öreg Pipitér alighanem
2820 15| vállukon, tollas buzogány a markukban. Olyan hadikészülettel voltak,
2821 3| Ki se eresztették volna a markukból, ha Szitáry ott nem terem
2822 6| világnak - bizonygatta váltig. Márpedig õ úgyis utána szökik - erõsítgette
2823 3| mikor a majom elkezdett mártogatóst táncolni.~Csinált az száz
2824 16| szanaszét gurulva a folyosó márványán.~- Áj-háj, enim szép aránim! -
2825 5| odaszorította égõ homlokát a hûs márványhoz, s megint összeszedte magát.~-
2826 16| úgy hanyatt vágta magát a márványkövön, hogy meg nem mozdult semmi
2827 5| nyögve cammogott föl a széles márványlépcsõkön. A kis fejedelemfit estéli
2828 3| volt ez. Vertréz födele, márványoszlopai, diófa kapuja, mellette
2829 7| istállónak mondani ezt a márványpalotát, amelyikben a Hajdár basa
2830 12| el. S miért tette volna másért, ha nem azért, hogy azon
2831 8| egy-két harapás eleséggel. Másfél napig nem találkoztak élõ
2832 12| beletapsolt egyik tenyerével a másikba. Csörgött, ropogott a nád,
2833 5| magához szorította az öccsét, másikkal megforgatta feje fölött
2834 12| egyiknek piros a dolmánya, a másiknak sárga, a harmadiknak zöld,
2835 7| mert ha in kilépik, leszun masodik futamulása tatáruknak!~-
2836 10| megindul a szél valahonnan a Mátrából, a hajdúrónák szikes homokját
2837 2| akkora szárnya van, hogy egy mázsa arannyal se lehet kibélelni.~
2838 13| a kulcsot, föltette rá a mázsás pántokat, aztán fölballagott
2839 7| Garmadával a sok ékkõ, mázsaszámra az arany, ezüst csecsebecse.
2840 4| a citerát.~Mire a váradi mecset tornyán delet rikoltozott
2841 10| csillag.~„Ejnye, megnézem, meddig aludtunk: este van-e, vagy
2842 3| fölkészülõdött, benyitott a fiaihoz. Medvebõr kereveten feküdt a két gyerek
2843 13| volt. Ijedten ugrott föl a medvebõrrõl, s kereste a kardját a félhomályban.~-
2844 7| közelükben. S ez a gondolat meg-megdobogtatta a rab ember fiainak szívét.
2845 1| integetett a fejedelemasszony, s meg-megrántotta az asztal alatt Mihályka
2846 13| fölûle Sárvárat!~Pipitért meg-megrázta belülrõl a nagy nevethetnék,
2847 13| Utoljára aztán csendesen, megadással ballagott le a pincébe.~-
2848 8| az énekeket hallgassa, s megadózzon érte egy-két harapás eleséggel.
2849 7| apátok, hogy így füttyszóra megajándékozhatnám a szabadságával.~Tamás fölegyenesedett,
2850 11| esett neki jól a tréfa.~Este megakasztották a szigetet valami zátonyban,
2851 16| fenyegesse az ujjával Pipitért.~- Megállj, vén róka, kerülsz te még
2852 11| mikor bement a gunyhóba, megállott a két gyerek vackánál. Sokáig
2853 3| kertje meg olyan volt, mintha megállt volna fölötte a nyár. Meg
2854 12| hogy még a csillagok is megálltak rá. Ahelyett, hogy elszaladoztak
2855 11| fejét. - No, szolgám, majd megbánod, hogy nem ittál ebbõl a
2856 4| se bírta kirántani, úgy megbénult a karja, s mire magához
2857 15| magadnak!~- A fejedelem megbocsát nektek.~- Azt majd csak
2858 14| kedvetlenül csóválta a fejét.~- Megbocsátok kelmednek, Buzáth uram,
2859 2| valami szegény kis bokor megbújik a terebély fa tövében, aki
2860 12| össze-összehúzta még a pilláit, de hogy megbuktatta a fejét vagy háromszor a
2861 12| ha nem hiszitek.~S azzal megcsillantott a holdfényben egy olyan
2862 5| fejedelmi személyünkbõl, s megcsúfolta a váradi basa õkegyelmét.
2863 7| akadt a szó. Egyszerre aztán megcsuklott a térde, leborult a basa
2864 6| meglátom, ha a hátam megett megdézsmálja a gyapjút a juhász.~Ez az
2865 10| szemébõl, egyszerre minden íze megelevenedik a tömérdek testû óriásnak,
2866 17| akart szólni, de a fejedelem megelõzte:~- Tudjuk, mit akarsz mondani,
2867 7| engesztelésképpen. A basa megengesztelõdött, s elküldte az apátokat
2868 9| akkorra közös akarattal megépítették az új nádgunyhót.~- No,
2869 2| valamikor. Testvérek közt is megérne ezer aranyat, de a fejedelemtõl
2870 12| elõ a vitézek, de ahogy megértették a dolog állapotát, egyszerre
2871 1| fejedelem rosszat álmodott~Megesik biz az a szegény emberen
2872 11| ütõdjünk, mert akkor reggelre megesznek bennünket a halak.~Egy puskalövésnyire
2873 6| azért meglátom, ha a hátam megett megdézsmálja a gyapjút a
2874 11| Pipitér kiáskálta, szekercével megfarigcsálta õket, s azt mondta a két
2875 17| ölelésre hívogatna. Egy kicsit megfehéredett a haja, egy kicsit megsárgult
2876 16| hörögte Piszliczár, s magáról megfeledkezve, mind a két kezével kapkodott
2877 11| fölséges vízbõl. Egészen megfiatalodtam tõle. Kiállnék birkózni
2878 15| csak azt a harcsabajuszút megfoghassam!~- Hiszen csak megfoghassuk:
2879 15| megfoghassam!~- Hiszen csak megfoghassuk: mindjárt tyúkkal-kaláccsal
2880 7| labdájával, amikor Szitáry Tamás megfogta a kezét: „Ne bántsd azt
2881 5| szorította az öccsét, másikkal megforgatta feje fölött a kardját.~-
2882 11| szigetet, Pipitér megint megfújta a nádkürtöt. Nemsokára jöttek
2883 2| idõbe kerül, s attól tartok, meggondolja magát a török, és sólyom
2884 9| S akkor a láp hirtelen meggondolta magát, és visszatért. Éveken
2885 15| Hanem láthatatlan kezek úgy meghajigálták a követet vadkörtével, hogy
2886 7| A basa tapsolt, s mély meghajlással két piros köntösû tatár
2887 12| karcsú nádak ruganyos dereka meghajlott, koronás fejük ingva-lengve
2888 14| Buzáth uram kétszer is meghajolt elõtte köszöntésképpen,
2889 12| bizony még kilocsogná, ha meghallaná, amit tervelünk.~Mit súgtak-búgtak,
2890 7| volna, hogy Kolozsváron is meghallják.~- Micsuda? A Szitáry orfiuk?
2891 3| drótjához.~Mikor aztán azt is meghallotta Piszliczár uram, hogy kétszáz
2892 12| jutott eszébe, hogy nyilván megharagította tegnap, s el is szégyellte
2893 12| vizet ereszt, ha rálépnek, s meghimbálja az embert, de le nem szakad
2894 13| kijelentésre egy kicsit meghökkent:~- Nem-e? Én parancsolnék
2895 15| a fejedelem, s egyszerre meghökkenve kapott a homlokához. Ejnye,
2896 13| akarunk kerülni, nem kell megijedni egy kis hideg fürdõtõl.
2897 12| Tamáshoz, aki még jobban megijesztette, elmondván neki, hogy Pipitér
2898 15| beletörik a foguk!~Azzal megindultak Sárvár felé a kővári nagy
2899 11| kis szöszkém, el - mondta megindultan az öreg, s végig-végigsimogatta
2900 10| szigete megindul, akkor mi is megindulunk - biztatta õket az öreg.~
2901 12| makogását.~Egyszer aztán az ég megirigyelte ezt az ijesztõ tûzijátékot
2902 11| hátha kedve támad velük megismerkedni. Hajrá, fiúk!~A rongyosok
2903 8| piros csizmájukról mindjárt megismertem vala õket. Ezek a fejedelem
2904 16| Nem bánom, jó ember, megiszunk nálad egy pohár citromos
2905 9| nádszálat - máshol karónak megjárná -, lenyesegette a két végén,
2906 11| ez az utazgatás. Legalább megjárták a vízi világnak olyan tartományait
2907 14| nagyságos uram. Én azt jöttem megjelenteni, hogy Sárvár elveszett.
2908 13| lesz itt, ha Buzáth uram megjön?~Az pedig nemsokára megjött
2909 15| akik olyan könnyûszerrel megkaparintották Erdély végvárát. A három
2910 7| ereszt a basa, mert nagyon megkedvelt benneteket.~- De még ha
2911 11| magában, s elment Ádámkát megkeresni. Nem nagyon kellett ugyan
2912 6| istenkertjébe vezet: a temetõbe. Ott megkeresték az édesanyjuk sírját, s
2913 12| 12. Pipitér elvész, de megkerül~Másnap reggel még a dobos
2914 11| nekiveselkedtek az evezõknek, s megkerülve egy rekettyés földnyelvet,
2915 5| két Szitáry gyerek valami megkésett rókapillét hajszolt a palota
2916 2| Gáspárnak, hogy minden mondatát megkettõztette, mintha nagy öröme telt
2917 11| kivette a szájából a nádat, s megkínálta vele Tamást.~- Olyan hideg
2918 7| Válasszatok, ami jólesik: amit megkívántok, a tietek - foglalóba.~Kilenc
2919 1| piros csizmáit, illedelmesen megkocogtatta az ajtót, s benyitott az
2920 16| apáduratuk!~Még Pipitért is megkörnyékezte nagy jóindulattal, de az
2921 17| leborult a fejedelem elõtt is, megköszönni neki visszaadott szabadságát.
2922 1| fejedelemre, hogy a kõ is meglágyult volna bele. Apafinak pedig
2923 9| fiaim, itthon vagyok én itt, meglaktam már én sokszor a lápot -
2924 8| közrekaptak, mintha még megláncolva is féltenék tõle a bõrüket.~
2925 10| belõled ebben a vadonban. Meglásd, hogy Apafi terád bízza
2926 7| mehetek a várba, mert ha engem meglát a basa, úgy belém szeret,
2927 16| mindenfelé tolongott a nép, hogy megláthassa a híres Szitáry gyerekeket.
2928 9| az öreg Pipitér -, majd meglátjátok, ha kitavaszodik, mit tud
2929 14| de a fejedelem nem akarta meglátni, pedig ránézett. Buzáth
2930 17| hétre az egész udvarommal meglátogatlak azon a híres szigeten. Majd
2931 6| birkanyíráskor, de azért meglátom, ha a hátam megett megdézsmálja
2932 3| forgatta a szemét, de Iluci meglegyintette az asztalkendõvel.~- Murmuc!~
2933 4| Kristóf szólni sem tudott nagy meglepetésében. Még csak a kardját se bírta
2934 14| Buzáth uram? - nézett rá meglepõdve a fejedelem. - Miért vág
2935 12| nevethetnékje.~- Hát mikor megléptem innen a szigetrõl, Sárvárnak
2936 3| órácska nem a világ, addig meglesz sólyma nélkül a basa - mondta
2937 15| gonosz nép elé? Bizony még meglövöldözik nagyságodat!~Apafi azonban
2938 2| felébred. A német volt annak a megmondhatója, meg a török. Hol az egyik,
2939 16| Kristóf uram vitte neki. Megmondjam-e most már, becsulátus Piszliczár,
2940 15| miféle népek vagytok!~- Majd megmondjuk a fejedelemnek. Vagy meg
2941 4| ajándékát Apafi Mihálynak! Megmondod neki, hogy magam is sietek
2942 12| kérdezték a gyerekek.~- Megmondom, úrfiak, de lépjenek közelebb.
2943 1| állsz elejbem?! Hát nem megmondtam már tegnap este, hogy ma
2944 3| cimbalmot, lovagolt a széken, megmosdatta a macskákat, s elõkeresett
2945 4| lábára verni a patkókat. Majd megmutatom én neki, kicsoda az a Hajdár
2946 3| érezte magát, különösen mikor megneszelte, micsoda pompás kertje van
2947 16| fölemelt egy aranyat, s megnézegette elül-hátul. Hát az õ képe
2948 16| aranyos tálcán.~- Szeretném megnézni õkegyelmét - mondta a fejedelem.~
2949 12| keresésére. Külön-külön megnéztek volna minden nádszálat,
2950 12| legkönnyebb láb alatt is megnyílik, s feneketlen örvényt buggyant
2951 14| bántotta valami. Buzáth uram megnyomta a kilincset: az ajtó kinyílt.
2952 16| gombóc a torkán, de aztán megnyugodott egy kicsit, mikor látta,
2953 12| zátonytól.~Ez a hír valamennyire megnyugtatta Tamást. Az evezõrudakat
2954 15| meg se kell mondani. Majd megösmer az magától is.~Mit volt
2955 10| sûrûjén csak azokat kereste. Megösmerte már õket a szavukról, a
2956 9| azokon, akik bántják, de megoltalmazza, akik szeretik, és menedéket
2957 9| Ádámka még vadmézzel is megpakolta a füstölt csíkot, s nagyon
2958 15| ostromára.~Először ugyan megpróbáltak szépszerével boldogulni.
2959 6| meredt maga elé, s néha megrándult az ajka, mintha valami láthatatlan
2960 7| fületek leharapolja, hajatuk megrángatulja, szemetek kikaparulja!~Ebben
2961 12| kardért, mikor egyszerre csak megrázza a vállát valami nehéz kéz.~-
2962 10| szellõlebbenésre inog, lebeg a vízen, megrebben a gólya lába nyomán is,
2963 7| Halkan súgta oda a két megrettent gyereknek:~- Szaladjatok
2964 12| aki máris olyan, mint a megriadt nyáj?~- Itt maradunk, pajtások,
2965 1| az aranyat az öcséddel, megríkattam szegénykét az elébb.~De
2966 17| megfehéredett a haja, egy kicsit megsárgult az orcája; de azért mégiscsak
2967 10| a szem megvakul, a fül megsiketül bele.~- Ki nem mozdulhatunk
2968 16| költögetésre. Pedig még a Murmuc is megsimogatta az üstökét, s úgy vihogott
2969 1| az udvarbeli népek mindig megsiratják a gazdájuk rossz álmát.~
2970 11| magunk útján? Azóta rég megszabadítottuk volna az apánkat...~- Vagy
2971 16| vele, mióta olyan csúnyán megszaggatta a Murmuc.~- Ki az a gonosz
2972 7| bátorítgatta õket, öreg szíve majd megszakadt értük, mikor látta, hogy
2973 3| tatárok közt. Azóta aztán megszedte magát a kis ember, s olyanformán
2974 1| ura homlokát, s maga is megszeppent. Akire pedig pisszegett,
2975 1| borovicska édes.~A fejedelem megszidta, aki nevetett, lehordta,
2976 8| Ha nem volt, nem ettek, megszokták már a koplalást. S ahol
2977 3| egyszer Brassóban nagyon megszorongatták a torkát a moldvai tatárok.
2978 9| ezelõtt. De jó volna, ha megtalálnám! Adnék érte a tavaszon egy
2979 14| azt tudom, hogy hol lehet megtalálni.~- Hol, hol?~- Sárvár várában.~
2980 3| fogadta kegyelmébe. Amit megtalált, azt egyenesen õhozzá vitte,
2981 12| Tamás fölnézett az égre. Megtalálta már azt a lajtorját, amelyik
2982 15| visszasomfordált Ebeczki uram, s megtanácskozta a dolgot kapitánytársával.
2983 10| gólya lába nyomán is, s megtáncoltatja minden kis szellõ. Végre
2984 8| enyhelyet, mert itt mindjárt megtanít repülni a szél. A Somlyó-hegy
2985 13| rongyosok kemény keze hamarosan megtanította rá, hogy ki most az úr a
2986 9| Tudták, hogy itt akarnak megtelepedni a lápon, a senki országában,
2987 13| mert a bozót kegyetlenül megtépte õket. Szép hadirendben álltak,
2988 9| vadságban, ahogy az Isten megteremtette. Ország, amelynek népét
2989 3| belekapaszkodott a vendégeibe.~- Iluci megterigette asztaltut. Kell kicsinkát
2990 2| Kolozsvárra.~- Hm, az bizony megtörténhetett - hagyta rá Apafi.~- Jól
2991 8| tõle a bõrüket.~Itt az öreg megtörülgette a szemét az öklével. Azt
2992 12| akkor, mikor a fejedelem megtudja, hogy a herceg úrfi elveszett!~-
2993 8| akárhogy faggatták. Majd megtudják, ha odaérnek, csak odáig
2994 9| szemével.~- Majd azt is megtudjátok, csirkéim, ha kitavaszodik.
2995 8| baglyot. No, mondék, majd megtudom én azt is. Azzal leszakajtok
2996 12| Megfordult Kolozsváron is. Megtudta, hogy Szitáry Kristóf még
2997 13| az már! Az enyim már az! Megütközünk velük! Elfogjuk õket! Halálra
2998 1| tõlem?~- „Majd elhallgat, ha megunja” - gondolta Tamás, s odaállította
2999 11| ijedten Pipitér. - Tán te is meguntad már az Isten kertjét? Tán
3000 8| lesz.~A három bujdosó aztán megvackolt magának a meleg csurgó fejénél.
3001 3| Kettuszáz aran elig ára megvágun a szállumásnak.~ ~
3002 16| kristálybillikomokkal.~- Megvágyun, de nem nágyun, az a gonosz
3003 15| többet szóba!~Ebeczki uram megvakarta a feje búbját.~- Legalább
3004 10| falvakat eltemet: a szem megvakul, a fül megsiketül bele.~-
3005 3| ajtóból, s alig-alig bírt megválni tõlük.~„Bolondság - mormogta
3006 16| uram. Piszliczár bácsi, megvan-e még a Murmuc? - kérdezte
3007 16| beérünk Hídalmásra! Ugyan megvannak-e még friss jó egészségben
3008 5| a darabontok.~- Jó, majd megvárjuk idekint! - sóhajtott Tamás,
|