1-boldo | bolin-elszo | elt-gyalo | gyanu-jorav | josag-kulcs | kunko-megva | megve-ormot | orolt-szaza | szazo-uszko | utodj-zuzma
Rész
3509 9| gyümölcs, szárított gomba, õrölt makk, szederlekvár, fõtt
3510 5| végigmérte õket tetõtõl talpig. Õróla már csakugyan elmondhatta
3511 11| lármát csaptak a sziget orrában, hogy egy szavát se lehetett
3512 1| találta hol a szemét, hol az orrát az ártatlan golyóval a pajtásainak,
3513 13| vele?~- Azt nem kötöm a te orrodra.~- No, hát tartsd meg magadnak! -
3514 5| mikor egy hosszú dárda orron ütötte.~A dárda végében
3515 7| bõ köpenyegükkel még az orrukat is eltakarták a fehér és
3516 11| másik oldalon válogatott õrsége, színe-java az erdélyi hadaknak.~
3517 7| egész magyar föld: bujdosók országa.~Egész Váradig senki meg
3518 5| országot, s együtt ült az egész országtanács.~- Nem lehet a fejedelemhez
3519 17| hogy hibáztunk, s íme, országunk tanácsosává teszünk.~Szitáry
3520 8| porfellegek verõdtek föl az országúton, hol elõttük, hol mögöttük.
3521 6| s azzal lefordultak az országútról arra a kis gyalogösvényre,
3522 10| Nincs a mocsárláznak jobb orvossága, mint annak a levele.~-
3523 11| azonban minden bajra tudott orvosságot. Nem kell félni, kieszeli
3524 6| Hohó - mondom én -, mikor õrzöttél énvelem birkát, te tintásujjú?”
3525 12| sziget szárnyas zsellérei - õslakói voltak inkább - mind kirepültek
3526 15| 15. Sárvár ostroma~Másnap hajnalban Kővár megindult
3527 15| hadiszerszámokat Sárvár ostromára.~Először ugyan megpróbáltak
3528 15| rongyosok ujjongtak, hanem az ostromló sereg. Buzáth uram olyan
3529 14| amit elveszejtett. Meg kell ostromolni Sárvárt. Segítsen benne
3530 15| legyenek?~- Meg kell kezdeni az ostromot. Hadd szólaljanak meg az
3531 3| almakásával, fácánpástétom, ostyásbéles, koszorúfánk; sose látott
3532 11| és sajnálkozva csóválta õsz fejét. - No, szolgám, majd
3533 3| Tamás éppen egy ökölnyi õszibarackot hámozgatott, mikor egyszer
3534 6| térdeltek ott, hallgatva az õszibogár szomorú pirregését a száraz
3535 6| nyárfalevelek alatt, meg az õszirózsák zizegését, ahogy a szél
3536 8| ezüstgombját!” Erre bevártak, osztán a legelsõ kamasz mindjárt
3537 6| erõsítgette Ádámka. S ahogy a nagy osztozás közben befordulnak a Cseperke
3538 12| Pipitértõl: befogadnák-e õt az Isten szigetére? Pipitér
3539 2| szászt. S hogy ne sajnálja otthagyni üres, kifosztott hajlékát
3540 9| szarvasai; s ami vízimadár otthonos a magyar földön, az õbenne
3541 15| rongyosok. Mi lesz most õvelük? Se szigetük, se váruk már.
3542 3| Báránypecsenye zsályával, õzcímer mandulatejjel, császármadár
3543 9| elélhetne egy ország; vannak õzei és szarvasai; s ami vízimadár
3544 12| gazdánk. Lehet, hogy valami õzike átcsalogatta az éjszaka,
3545 1| barna szeme volt, mint az õzikének, de tele vidámsággal és
3546 3| gazdákra is ráfér egy kis ozsonna.~- Csak ulan szegines, ulan
3547 3| akkorát ugrott, majd a padlásba verte a fejét.~- Kettuszász
3548 2| üzente a követtõl - egész padlásra való Attila-kardot vétettek
3549 1| de tele vidámsággal és pajkossággal. Érezte, hogy õ a legnagyobb
3550 12| milyen nagy urak lettek az õ pajtásai. Azok nem is hercegek, hanem
3551 15| míg velem nem jönnek a pajtásaim is: Szitáry Ádámka meg Szitáry
3552 1| orrát az ártatlan golyóval a pajtásainak, akkor aztán olyanokat sikoltott
3553 12| megriadt nyáj?~- Itt maradunk, pajtások, ahol vagyunk, s visszavárjuk
3554 1| apámuram, míg ilyen jó két pajtásom van, mint a Tamás meg az
3555 6| volna róla, mint a Kinizsi Pál sírkövérõl.~- No, most már
3556 5| Növesszen nagyra az ég, ifjú pálmafa! Erõsítse meg a szárnyaidat,
3557 5| megkésett rókapillét hajszolt a palota kertjében a kis herceggel,
3558 3| õkegyelme kukucskál ki abból a palotából.~Valóságos tündérpalota
3559 5| a nyüzsgés, a fejedelem palotája elõtt is sok volt a szájtátó,
3560 14| ugrott, s telekiabálták a palotát:~- Fogjatok gyorsan, nyergeljetek
3561 2| jenõi basának meg az volt a panasza, hogy az õ környékükön nem
3562 13| kulcsot, föltette rá a mázsás pántokat, aztán fölballagott a kapushoz.~-
3563 6| kérdezém tõle -, tán légyvesztõ papiros? Nem kell már az ilyenkor,
3564 6| elõhúzott a suba alól egy hosszú papirost, amirõl a fejedelem pecsétje
3565 5| uram, a fejedelem udvari papja, a két Szitáry gyerek meg
3566 5| küszöbén törülgette le a port a papucsairól a kaftánja sarkával. A Tamás
3567 13| nagy jó uram, itt maradok parancsolatodra - mosolygott Pipitér, s
3568 13| Ki fia vagy, hé, hogy így parancsolgatsz? - förmedt rá mérgesen a
3569 13| meghökkent:~- Nem-e? Én parancsolnék tán ebben a várban, vagy
3570 11| annak is, hogy hogy lehessen parancsolni az Isten szigetének, merre
3571 2| kimondhatatlan kár érte az én uramat, parancsolómat, a páratlan vitézségû Hajdár
3572 11| az öreg rögtön takarodót parancsolt. Õ maga azonban nem nyugodott
3573 2| uramat, parancsolómat, a páratlan vitézségû Hajdár basát.
3574 12| harmatot. Fonnyadó füvek párázata reszketett a légben, s tikkadtan
3575 8| elõttük nyargal azon a pej paripán, ugyan ki lehet? Az meg
3576 8| Így mulattatta Pipitér a pártfogoltjait a hosszú útban, s olyan
3577 10| oda nem kötözi valamelyik parthoz. Ott aztán alszik az úszó
3578 9| is sziget? Hiszen ez csak partja a lápnak.~Az öreg ravaszul
3579 12| onnan talán kigázolhat a partra, aki úgy ösmeri a lápot,
3580 7| nagy sokasága. Pecsenyék, pástétomok, mindenféle csemegével koronázva;
3581 12| csavarodik a karó körül a paszuly balra, a komló jobbra. Semmivel
3582 4| is táncolt, mikor a két patkót a markába nyomta Cselebi
3583 12| egy-egy tartománya? Szikra pattan valahonnét a száraz zsombékba?
3584 16| állt az oldalánál, lenge patyolat ruhácskájában, s nefelejcs
3585 4| kétfelõl is legyezte kerek pávatoll legyezõvel.~- Mi járatban
3586 11| ott feküdt a hosszú selymû pázsitban, a gunyhó elõtt, s arcával
3587 7| ínycsiklandoztató ételek nagy sokasága. Pecsenyék, pástétomok, mindenféle
3588 6| te?~- Hát azé, aki ezt a pecsétes levelet hozá az elébb. De
3589 6| papirost, amirõl a fejedelem pecsétje lógott.~- Ezt hozá az az
3590 8| aki elõttük nyargal azon a pej paripán, ugyan ki lehet?
3591 12| vándorai; néha sûrûn, mint a pelyhek, a nagyobbak egyesével,
3592 1| ajtót, mintha az ország pénze egyébre se kellene, csak
3593 16| pénzverõmester.~- Hm, hát a te pénzed ez, jó ember?~- Bizon hod
3594 2| kis hiba esett azokon a pénzeken. Nagyságodnak a képe volna
3595 13| is ló az egyik, annak is pénzes tarisznya van a hátán.~Az
3596 2| fejedelem, s vedd elõ az ország pénzesládájának a kulcsát. Mert azt csak
3597 5| Apátok eltékozolta az ország pénzét, csúfot ûzött a mi fejedelmi
3598 2| volna rájuk verve, de a pénzverõ kifelejtette róla a bajuszt.~
3599 16| lefelejtette a bajuszt a zalatnai pénzverõmester.~- Hm, hát a te pénzed ez,
3600 1| bizonyos, hogy mikor egy pár perc múlva bement, olyan rakás
3601 3| szemét.~A nap csakugyan az ég peremén vöröslött már, s pirosra
3602 7| szedegették össze a drága perzsaszõnyegrõl, mikor hogy, hogy se: besuhant
3603 3| aranyhaját, bársonyos kék szemét, pici piros ajkát reggelig elnézte
3604 15| szaladták magukat, s alig pihegtek a fáradtságtól.~A fejedelem
3605 7| eltakarták a fehér és hideg égi pihék elõl.~Szomorú kép volt ez
3606 1| fejedelemnek nem szabad egy napot pihennie?~Mit gondolt az úrfi, mit
3607 12| az öreg szájáról, hogy a pillájuk se rebbent.~Az öreg pedig
3608 10| Hát ezek a bíborszínû kis pillangók micsodák?~- Földimogyoró
3609 17| kolozsvári határba, a két gyerek pillantása legelébb is a temetőre esett.
3610 12| küszöbrõl egy háládatos pillantást ne vessen vissza a Pipitér
3611 16| Aztán nehéz sóhajjal pillantott Pipitér felé. - Meg akinek
3612 13| megadással ballagott le a pincébe.~- Nekem mindegy, csak ennem
3613 8| éltek. Tele csûreik, tele pincéik, tele kamráik. Vásárra begyülekezett
3614 16| tudjak én aztat, fejedelem? Pinz gurul ide-uda. Ma kápum,
3615 3| olyan nagyon kegyelmed?~- Ha pinzemet eldugugálok, mindjárt elükeresi.
3616 3| dehugy mészelsz el anni pinzzel éjszakának idõjin! Sehuva
3617 17| a két fiával meg az öreg Pipitérrel, fölállt a fejedelem, s
3618 12| Egyszerre azt kérdezte Pipitértõl: befogadnák-e õt az Isten
3619 7| ijesztett az a jámbor majom! - pirongatta Tamás.~- Micsoda, hát majom
3620 15| nyargalt vissza Kővárra. Nagy pironkodva állt meg a két kapitány
3621 7| kidugta fejét a Murmuc. Valami pirosat szorongatott a markában,
3622 3| peremén vöröslött már, s pirosra festette a Királyhágó fölött
3623 6| hallgatva az õszibogár szomorú pirregését a száraz nyárfalevelek alatt,
3624 1| Csupa sóhajtozás, csupa pisszegés. Sóhajtozni szegény fejedelem
3625 1| asztalról a levelensültet. Pisszegni meg a fejedelemasszony pisszegett,
3626 7| szeretett volna beköszönni a Piszliczár-kastélyba.~Elpanaszolni nagy keservüket
3627 3| lehettek Kolozsváron.~A Piszliczár-kastélyban kisvártatva csakugyan minden
3628 3| fiának, s betértek a szegin Piszliczárhoz, aki nem tudott hova lenni
3629 3| Begyunni, begyunni a háládatus Piszliczárhuz huzzá!~- Nem érünk mi rá,
3630 16| még friss jó egészségben a Piszliczárok?~Az egyik Piszliczár alatt
3631 3| nem látugatjátok a szegin Piszliczárt.~- No, egy órácska nem a
3632 3| Csak ulan szegines, ulan piszliczárus - mentegette magát jó elõre
3633 3| elosztják az éjszakát. Én pitymallattal útra kelek, ti csak nyújtózzatok,
3634 9| állóvíz? Tó-e vagy csak pocsolya, avagy éppen tenger? Két
3635 2| elverni annak a telhetetlen pogánynak.~- Elégnek elég lesz - sóhajtott
3636 2| amivel rá lehetne ijeszteni a pogányra, ha úgy kívánná a szükség.
3637 16| ember, megiszunk nálad egy pohár citromos vizet. Legalább
3638 7| õk semmit abból a vakító pompából! Búsan, lehajtott fejjel
3639 13| mégis összetöri minden porcikádat.~- Hát kicsoda kelmed? -
3640 8| õket.~Olykor-olykor nagy porfellegek verõdtek föl az országúton,
3641 10| Szemük-szájuk tele lett porral.~- Szaladjunk a gunyhóba,
3642 7| nézzetek körül a Hajdár basa portáján. De jól kinyissátok a szemeteket!~
3643 7| Egyszer akarták, akkor is pórul jártak vele.~Hídalmáson
3644 13| a strázsa.~- A fejedelem postása vagyok. Levelet hoztam tõle
3645 1| sebesebben döföli a tûvel a posztót, kinek hogy hozza magával
3646 8| nagykárolyi várba kocsiszámra a prédát, amit a magyar falukban
3647 16| alkalomra: olyan hosszú prémes dóka volt a nyakában, hogy
3648 11| nem hullott volna régen. Próbáld csak, ha nem hiszed.~Tamás
3649 15| énvelem szóba se állnak! Próbáltam én azt már egyszer. Még
3650 7| Pipitér.~- Hátha én tennék próbát - ajánlkozott Tamás, s akkorát
3651 4| kegyelmes basa bedugta nagy, puffadt kezét a haragosan vijjogó
3652 5| s végig-végigcirógatta puha fürtjét. - Ne félj, testvérkém,
3653 15| az oldalukon, szakállas puska a vállukon, tollas buzogány
3654 6| az olyan volt, hogy tán a puskagolyó is visszapattant volna róla,
3655 15| gyerek futkosott elõre-hátra. Puskája azonban volt annak valamennyinek,
3656 12| a kis herceg úgy bánni a puskával, hogy az apja se különben.~-
3657 7| sanyarogva, fegyver nélkül, puszta kézzel akartak egy nehéz
3658 8| kimondani, milyen irtóztató pusztaságokon mentek keresztül. Elhagyott
3659 1| Tamás, lelõtted volna azt a rablómadarat?~Szitáry Tamás fél térdre
3660 8| amit a magyar falukban rabolt. Ilyen nézelõdnivalóik akadtak
3661 7| neki: három világrészbõl rabolta össze õkegyelme ezt a töméntelen
3662 6| rázott egyet magán az öreg, s ráborította a cifra subát Tamásra. Mert
3663 17| Piszliczár uram.~Iluci pedig ráborult az apjára, s zokogva csókolgatta
3664 7| kézzel akartak egy nehéz rabot elvinni a hatalmas váradi
3665 6| apánkat. Ki kell hoznom a rabságból, hogy maga tisztázhassa
3666 7| váradi határban jártak a mi rabszabadítóink.~A vándorlás egy kicsit
3667 7| öcsémet udvari mulattatóddá, rabszolgáddá, legutolsó inasoddá; vagy
3668 2| vigyázzon rá, tízezrével vitte rabszolgának a székelyt meg a szászt.
3669 12| Szitáry Kristóf még most is rabul sínylõdik. Elõ se hozták
3670 7| fiúk.~- Ejnye, öreg, de rád ijesztett az a jámbor majom! -
3671 7| édesapánk tömlöcébe!~- Arra is ráérünk még - intett vissza a basa -,
3672 12| nem félted a fejedet, hogy ráesik valami bolond csillag, s
3673 13| robajjal csapta be a kaput, ráfordította a kulcsot, föltette rá a
3674 6| de az öreg cseléd vállon ragadta õket.~- Hát aztán hogy mennétek
3675 12| elfelejtették az álmosságot. Nagyon ragaszkodtak szegények öreg generálisukhoz,
3676 16| köszöntést jobbra-balra ragyogó szemével.~A két Szitáry
3677 17| a tanácsteremben, egyik ragyogóbb ruhában, mint a másik. Közepén
3678 7| Piszliczárnak, vigasztalást kérni rája a tündérkert legszebb liliomától,
3679 12| Elaludt, s álmában egyszerre rájött, mik azok a hulló csillagok.
3680 9| csirkéim, ha kitavaszodik. Majd rájöttök magatok is, mért mondtam
3681 3| volna õket.~Ádámka annyira rajtafeledkezett a kert sok szépségén, hogy
3682 2| Olyan sólymot kerestet rajtam, aminek aranyos a szárnya.
3683 2| helyett majd gólyát keres rajtunk. Annak pedig akkora szárnya
3684 1| perc múlva bement, olyan rakás csizmát vitt a két karján,
3685 12| vizekben. Ilyenkor õ tüzet rakott a gunyhó elõtt a tisztáson,
3686 12| amelyik csak vizet ereszt, ha rálépnek, s meghimbálja az embert,
3687 3| hámozgatott, mikor egyszer rámordul valaki és a vállára teszi
3688 14| dolmányát, ki a nyakravalóját ráncigálta Buzáth uramnak.~- Felelj,
3689 1| fejedelemasszony egyre összébb-összébb ráncolt szemöldökkel jelentgette,
3690 3| csinált.~Tamás ugyancsak ráncolta is a homlokát, ahogy ezeket
3691 1| csak ezt a csúnya nagy ráncot akartam elkergetni a homlokodról.~
3692 1| kapát a földbe, haragosabban rángatja a fûrészt, sebesebben döföli
3693 6| hogy most már nincs gondja ránk a jó Istennek, mert másfelé
3694 1| Mihály, hogy ki akarják alóla rántani a fejedelmi trónust. Õ magáért
3695 7| ajánlkozott Tamás, s akkorát rántott az ajtókopogtatón, hogy
3696 3| bohóságot, ha a gazdasszonykája ráparancsolt. Verte a cimbalmot, lovagolt
3697 7| maguknak paripát, akikre a basa rásütteti kegyelme napját!~Bizony
3698 14| Mert érezte, hogy ugyan rászolgált a büntetésre.~- Hol van
3699 8| vár tövében a fiúk, míg rátaláltak az öreg Pipitérre. Azazhogy
3700 7| rab ember fiai!~- No, most rátok férne Isten õfelsége segedelme -
3701 3| hogy róla folyik a szó, rávicsorította a fogát a gazdájára, s haragosan
3702 7| fülû szerecsen, s megint rávigyorgott a két gyerekre.~- Gyerszün,
3703 8| Pipitér alig bírta életre rázni õket, mikor a hajnal beköszöntött
3704 10| óriási lisztes zsákokat rázogatna valami láthatatlan kéz:
3705 15| Buzáth Gáspár csak a fejét rázogatta, csak a fogát szívogatta,
3706 6| bennünket az Isten hidege.~Azzal rázott egyet magán az öreg, s ráborította
3707 10| szárnyára szedi, s mind rázúdítja a lápra: az a jászesõ. Erdõket
3708 12| szájáról, hogy a pillájuk se rebbent.~Az öreg pedig sorra-rendre
3709 11| fejét, s el-elcsukló szóval rebegte:~- Pipitér... az elébb...
3710 5| egymásra.~- A mi apánk? - rebegték elkékült ajakkal, aztán
3711 10| homokot a sikoltozó nádra. Recsegett-ropogott minden, a két gyermek reszketve
3712 1| sürögtek-forogtak ott a nevetõ reggeli napfényben. Csak egy nagy,
3713 3| szemét, pici piros ajkát reggelig elnézte volna Ádámka. De
3714 2| fejedelem mennyire él-hal a régiségekért. Azért küldi neki szíves
3715 3| uram, hogy kétszáz aranyat rejteget ez a madár a szárnya alatt,
3716 8| elbújtak valamerre, s biztos rejtekbõl nézték, hogy viszi a török
3717 11| csapatostul verték is fel rejtekén a kócsagot. Nem találta
3718 9| népének az Ecsedi-láp. Ez a rejtelmes víztömeg, amelyikrõl még
3719 12| evezõrudakat csak Pipitér rejthette el. S miért tette volna
3720 5| város kapuját, és idekint rekedünk - kapta karon Tamás az öccsét.~
3721 11| evezõknek, s megkerülve egy rekettyés földnyelvet, a sziget elkanyarodott
3722 14| baj, Ebeczki uram.~„Nini - reménykedett Buzáth uram -, a fejedelem
3723 12| keleszti, bizonyos, hogy valami rémületesen szép látvány a lápégés.~
3724 12| egyben vissza is szaladtak rémült arccal.~- Nem lehet innen
3725 3| amelyik a majom láttára rémülten verte magát a kalitka drótjához.~
3726 6| maradsz a Cseperke utcában, rendben tartod a házat, gondot viselsz
3727 8| városokra sokszor akadtak, s rendesen ilyen helyen éjszakáztak.
3728 8| hordja õket a víz. Ez a rengeteg nádas az Ecsedi-láp.~ ~
3729 3| Akkorákat kacagtak, hogy rengett bele a ház, mikor a majom
3730 4| hátha ez is könnyebben repül azután - mosolygott Szitáry.~
3731 10| láthatatlan kéz: ott a sirályok repülnek, a halászkák úgy cikáznak,
3732 17| tévedésünk miatt. Aki hibázik, ne restellje bevallani: mi bevalljuk,
3733 2| fejedelem.~- No, most lesz része benne - mondta Teleki, s
3734 7| annak a legelhagyatottabb részén kinyitott nekik egy kisajtót,
3735 16| felelte Piszliczár. S olyan reszketés állt bele a karjába, hogy
3736 12| Fonnyadó füvek párázata reszketett a légben, s tikkadtan röpködtek
3737 7| Tamás, magához ölelve a reszketõ Ádámkát.~Az éjszakai vendég
3738 9| nyüzsgött még abban az idõben a réti vizekben. Úgyhogy marékkal
3739 1| Világéletében mindig attól rettegett jó Apafi Mihály, hogy ki
3740 7| körül: hátha jön is már az a rettenetes basa a Pipitér fejéért.
3741 1| találta ezt az álmot valami rettentõnek. Mindössze a kis piros száját
3742 8| adok a fáradságodért egy rézgarast, ne mondd, hogy nem úrral
3743 7| csikorogva nyílt ki egy rézkilincses ajtó, s kivigyorgott rajta
3744 7| berber lovak nyihároztak a rézveretû jászlak elõtt.~- Innen válogatnak
3745 12| éjszakákon át, fölneszelve minden rezzenésre: jön-e már vissza Pipitér?~
3746 2| járni.~- A sólyommadara? - rezzent össze a fejedelem.~Eszébe
3747 16| Elandalodásukból Pipitér rezzentette fel õket.~- Nini, mindjárt
3748 13| Magára kapta a kacagányát, riadót fúvatott, s kisvártatva
3749 12| mert ha itt volna, ezt a riadozást ki nem bírta volna szó nélkül.
3750 3| Piszliczár rikácsolására riadt föl.~- Hol vágyul, úrficska?
3751 3| hogy csak a Piszliczár rikácsolására riadt föl.~- Hol vágyul,
3752 4| váradi mecset tornyán delet rikoltozott a török barát, akkorra Szitáry
3753 3| csodálatos bokrokat, sehol se ringat olyan balzsamszagú virágokat.
3754 13| már a sárvári vár tövében ringatódzott. Pipitér összehívta a rongyosokat.~-
3755 10| szabadítják, és meg nem indítják a ringó hullámokon:~- Eredj, amerre
3756 14| abban az idõben nem volt ritkaság az ilyen dolog.~A fejedelem
3757 13| öregembernek!~Pipitér pedig nagy robajjal csapta be a kaput, ráfordította
3758 12| farkas nyívását, a borz röfögését, a hiúzkölyök makogását.~
3759 12| reszketett a légben, s tikkadtan röpködtek benne a szivárványcsillogású
3760 10| már õket a szavukról, a röpülésükrõl. Tudta, hogy a nádirigó
3761 10| akkor is kelepelnek, mikor röpülnek, a gólyák úgy úsznak a kék
3762 5| elkékült ajakkal, aztán rohantak az apródok szobájába.~No,
3763 5| gyerek valami megkésett rókapillét hajszolt a palota kertjében
3764 1| kicsi fiam. Rosszat álmodtam rólad az éjszaka.~- Mit álmodtál,
3765 8| Ez a nyárfacsepõte Úrháza romjain nõtt. Elpusztította a török.~
3766 8| Virágzó város volt. Ma csupa romladék. Üszköt vetett rá a moldvai
3767 12| azokat add el nekem, vén rongyházi!” „Ó, ó - mondom én -, hát
3768 13| közülök a rongyos hadsereg, rongyosabban, mint valaha, mert a bozót
3769 12| benneteket a töröknek a rongyosokkal együtt.~Ádámka összeborzongott,
3770 12| tenyerével a másikba. Csörgött, ropogott a nád, s kilépett belõle
3771 1| mosolygott is.~- Még annál is rosszabb álmom volt, édes cselédem.
3772 2| oltogasd szép bátorságosan a rózsafáidat a görbe kertészbicskáddal,
3773 3| gömbölyû aranyalmákat. A rózsák akkorára nõttek, mint máshol
3774 7| karbunkulusok, mogyorónyi rubintok, galambtojásnyi gránátok.
3775 5| Jön-e már, hozza‑e már a rubintos kardot, az aranyos citerát?~
3776 12| langyos vérét. A karcsú nádak ruganyos dereka meghajlott, koronás
3777 1| fejedelem azzal fogadta:~- Úgy rugdosod azt az ajtót, mintha az
3778 16| ne kívánd aztat. Csipi, rúgja, harapulja becses szemiledet.
3779 13| verte a kaput ököllel, rúgta lábbal.~Pipitér kidugta
3780 10| ébred. Odakint már tavaszi ruhába öltözködnek a cseresznyefák,
3781 17| tanácsteremben, egyik ragyogóbb ruhában, mint a másik. Közepén a
3782 16| oldalánál, lenge patyolat ruhácskájában, s nefelejcs szeme már messzirõl
3783 17| s rongyos hadseregedet ruházd föl ebbõl a kétszáz aranyból,
3784 5| bizodalmam annak ivadékaiban, aki rútul visszaélt fejedelme bizalmával.~
3785 11| vágott közbe az öreg, és sajnálkozva csóválta õsz fejét. - No,
3786 2| a fejedelem -, de nagyon sajnálom azokat a szép új aranyakat.~-
3787 7| láttam sehol se!~Hát te, sánta varjú,~merre elbicegtél,~
3788 3| ellenségnek, hogy meg ne sántuljon. Igaz, hogy neki is összemetélték
3789 7| gyerekét, akik rongyosan, sanyarogva, fegyver nélkül, puszta
3790 5| szélére, a váradi útra, s a sárguló fûbe heveredve lesték a
3791 12| rongyosokat a sziget négy sarkán. A vitéz hadsereg olyan
3792 15| vadkörtével, hogy esze nélkül sarkantyúba kapta a lovát, s úgy nyargalt
3793 16| nyakában, hogy éppen csak a sarkantyúja látszott ki alóla. A kis
3794 10| szolgám, csak nem a hétfejû sárkányt vagy a koronás kígyót?~-
3795 11| tízenként a sziget négy sarkára. Minden tíz ember kap két-két
3796 5| a papucsairól a kaftánja sarkával. A Tamás szavára visszafordult,
3797 5| hadnagyot -, tán a török van a sarkunkban?~- Az ám - mordult vissza
3798 15| rettentõ örömujjongások közt sarokra nyílt a nagy vaskapu. Csakhogy
3799 14| a fejével biccentett egy sarokszoba felé.~- Ott ni! A duzzogóban!~
3800 13| fejemnek, elvették fölûle Sárvárat!~Pipitért meg-megrázta belülrõl
3801 15| előtt.~- No, mit üzentek a sárváriak?~A legény megmutatta az
3802 15| kapitány követet küldött a sárváriakhoz: kínálja föl nekik a békét.
3803 14| nyergeljetek hamar! Gyerünk Sárvárra!~- Nagyságos fejedelem...
3804 3| étel, a fejedelem udvarában sátoros ünnepkor se esznek olyat.
3805 15| vonták föl a kapitányok sátrát, akik elkezdtek tanácskozni:
3806 7| hófehér csikók, szélnél sebesebb berber lovak nyihároztak
3807 3| aki hazájáért viselhet sebet a homlokán.~Tamás gyereknek
3808 9| vannak virágoskertjei, amik sebforrasztó balzsamot és gyógyító füveket
3809 7| rátok férne Isten õfelsége segedelme - mondta nekik Pipitér,
3810 5| szabadítjuk. Isten minket úgy segéljen!~A tanácsurak egyike-másika
3811 7| Hiszen szép virág, de mit segít õrajtuk a nagy szépségivel?~-
3812 1| az aggodalom, azon is tud segíteni. Akkorát üt az üllõre a
3813 7| értek -, mert én ugyan nem segíthetlek most benneteket. Én be nem
3814 8| van ám az öreg Pipitérnek segítsége” - integettem neki vissza,
3815 10| Forrnak, zubognak a vizek, sejtelmes hangokkal telik meg a levegõ,
3816 15| a jó urak csakugyan nem sejtették még most se, kik azok, akik
3817 9| tengerszemeké.~Néhol olyan sekély a láp, hogy meg lehet lábolni,
3818 17| odanyújtotta a maga piros selyem zsebbelijét.~- A lippai
3819 12| gyerekeknek gyöngyéletük lenne, selyemben, bársonyban járnának. Kapnék
3820 4| s csak úgy fújtatott a selyemdíványon a nagy melegtõl, pedig két
3821 2| Teleki, s elõvett két kis selyemerszényt. - Ebben az erszényben száz
3822 1| félrehúzta az ágy nehéz selyemfüggönyét, és mérgesen tekintett ki
3823 7| lehetett az egyéb, csak selyemkeszkenõ. Nem lengethette azt egyéb,
3824 7| Hajdár basával. Violaszín selyempalástja, villogó tekintete, drágaköves
3825 1| fejedelem pedig azért is valami selyempapucsba bújtatta a lábát - a lippai
3826 7| Végszámra a drága bársony és selymek, kazallal a belõlük készült
3827 15| csavargatta a szél. Vörös selymén szépen meg lehetett látni
3828 11| mert ott feküdt a hosszú selymû pázsitban, a gunyhó elõtt,
3829 7| most?~Nem is nyúltak többet semmihez, elbámészkodtak a szagosítókkal
3830 12| bizonyosan haragudott, mert semmilyen hívásra se jött elõ. Ellenben
3831 7| Piszliczár uram, Iluci nem oka semminek se. Látta õ, mikor visszatekintett,
3832 12| paszuly balra, a komló jobbra. Semmivel se törõdik azóta, hogy ennek
3833 7| járatban vagytok? Õk se mondták senkinek. Egyszer akarták, akkor
3834 11| Ajánlkozó mindjárt akadt seregestül. Ágrólszakadt szegény gyerekek,
3835 13| Apafival. Pipitér hátul maradt sereghajtónak.~A kapus kinézett az apró
3836 7| ember karon fogta õket.~- Siessetek, ifjú sólymok, míg meg nincs
3837 5| ez, hogy nyolc az óra.~- Siessünk haza, mert bezárják a város
3838 4| Megmondod neki, hogy magam is sietek fölkészülni, mert saját
3839 8| õket.~- Nem jó az a nagy sietség, atyámfiai! Aztán mire mennétek
3840 10| Akármerre néz, mindenfelé csak sík vizet lát, csak a szemhatár
3841 1| a kettévágott gránátalma sikamlós magját hüvelykujja meg a
3842 13| kapaszkodok még a tiedbe, ha nem sikerül Buzáth urammal a vásár.~
3843 11| ütõdött hozzá, kacagott, ha sikló csavarodott rá, jajgatott.~
3844 9| bölömbika búgna, és a tõcsmadár sikoltana egyszerre. A másik percben
3845 1| pajtásainak, akkor aztán olyanokat sikoltott örömében, hogy az ajtónálló
3846 10| s suhogtatta a homokot a sikoltozó nádra. Recsegett-ropogott
3847 17| öntenék. Reggelre azonban sima volt az ég, mint a két Szitáry
3848 10| Az ám, és a nagy makkfa sincsen sehol se!~- Pipitér, Ádámka!
3849 12| Kristóf még most is rabul sínylõdik. Elõ se hozták abból a tömlöcbõl,
3850 10| hogy köhög a libuc, hogy sípol a gyöngyvér, hogy fütyül
3851 10| valami láthatatlan kéz: ott a sirályok repülnek, a halászkák úgy
3852 17| bizánti selem. Én már beléje siránkuztam. Csak meg nem állhatulja
3853 17| szolgám!~Nem lehetett azt sírás nélkül megállni, ahogy ez
3854 11| ajakkal. Ádámka még most is sírásra görbült szájjal. Nézte,
3855 7| talpig nehéz vasban~titeket siratgat,~láttam jó apátok!~A szakállas
3856 16| emlegettelek tiktukat! Mennit nem siratultam háládatusan apáduratuk!~
3857 6| valahol idegenben veti meg síri ágyukat?~Tamás azt gondolta,
3858 7| hazátlan bujdosók,~akik anyánk sírján~rab apánk siratjuk,~rab
3859 6| marék földet az édesanyjuk sírjáról. Ki tudja, nem jó lesz-e
3860 6| megkeresték az édesanyjuk sírját, s átölelték a diófa keresztet.
3861 6| róla, mint a Kinizsi Pál sírkövérõl.~- No, most már mehetünk
3862 6| hallani.~- Sohase látsz többet sírni, édes jó Tamásom - azt akarta
3863 17| esett. A temetőben is arra a sírra, amit legutoljára láttak
3864 5| címere: a karddal átfúrt sisak.~S a nagyobb fiú most már
3865 15| címert, a karddal átfúrt sisakot, mikor az öregember magasra
3866 11| hoztál bennünket ide a vizek sivatagába, ahol csakúgy el vagyunk
3867 11| meg igazán, hogy mit tud. Smaragdtenger ott, ahol víz; paradicsomkert
3868 2| ábrázatú fejedelem majd sóbálvánnyá változott, szegény. Sose
3869 3| keresztülmentek, már sárga leveleket sodorgatott le a fákról a hûvös õszi
3870 7| szabadon!~A basa ámulva sodorgatta a szakállát, aztán vállára
3871 5| gyalázatos vétke veszedelembe sodorta az országot. Vessétek le
3872 11| szigete. Csendes idõben a víz sodra vitte, máskor a szél hajtotta
3873 3| csalogatásra föl nem emelte csúnya, sörtés fejét.~- Iluci nágyun szeretje
3874 12| fölségesebbet és méltóságosabbat. A sötétkék augusztusi égen szikrák
3875 1| az Ádámka tekintete. Úgy sötétlett rajta a rossz álom, mint
3876 7| búzavetésben vagy verebeket a sövényen. Az volt akkor az egész
3877 16| fiai vannak. - Aztán nehéz sóhajjal pillantott Pipitér felé. -
3878 12| utána. Mintha az õ mély sóhajtása volna esténként a szellõlibbenés,
3879 10| lesz az, Pipitér, mikor? - sóhajtottak a gyerekek.~- Ne féljetek,
3880 1| pedig az is nagyon. Csupa sóhajtozás, csupa pisszegés. Sóhajtozni
3881 1| sóhajtozás, csupa pisszegés. Sóhajtozni szegény fejedelem sóhajtozott,
3882 1| Sóhajtozni szegény fejedelem sóhajtozott, mégpedig akkorákat, hogy
3883 11| elkanyarodott a vár alól. Tamás sóhajtva nézett vissza: lám, milyen
3884 6| átölelték a diófa keresztet. Sokáig-sokáig térdeltek ott, hallgatva
3885 7| ínycsiklandoztató ételek nagy sokasága. Pecsenyék, pástétomok,
3886 15| magában -, akik oly rettentõ sokba kerültek nekem, pedig csak
3887 6| öreg Pipitér?~- No, azt sokért nem adnám, ha valami olyat
3888 2| felejtem mondani, hogy a basa sólymának aranyos volt a szárnya.
3889 4| Hazahoztam az elszökött sólymodat, kegyelmes uram.~- Add ide,
3890 7| õket.~- Siessetek, ifjú sólymok, míg meg nincs kötve a szárnyatok!~
3891 7| az urszágháburítóé? Azi a sólyomkoppasztué? Mit? Az enyim fedil alatt
3892 1| égbõl egy sebes szárnyú sólyommadár, kiszakítja a csõrével a
3893 11| láttam... láttam egy sólyommadarat. Pipitér, Pipitér, édes
3894 2| kerestesd meg az õ kedves sólyommadarát, és ne terheltessél neki
3895 4| elõtt állt az aranyszárnyú sólyommal.~Nagy, kerek fejû, bibircsókos
3896 16| csakugyan, hogy kihullott a sólyomnak az aranyszárnya. Mármost
3897 3| ebédlõszobában. Bizonyosan a sólyomra vigyázott a jó ember, hogy
3898 2| jutott az álma arról a másik sólyomról, amelyik a fejedelmi süvegét
3899 1| álmodik rosszat? No, az nehéz sor, mert annak kárát vallja
3900 12| Isten szigetére.~Egyszerû sora volt annak nagyon. Pipitér
3901 7| a kincses termek hosszú során. Nincs az itt úgyse, akit
3902 11| örömükben, mikor Pipitér sorba állítgatta õket a gunyhó
3903 1| elõszobában tizenkét apród állt sorfalat, várva a fejedelem kilépését.
3904 13| fordul a másik oldalára. Mi sorod van vele?~- Azt nem kötöm
3905 7| jóra fordul most már a sorotok!~Hej, de egymás nyakába
3906 12| se rebbent.~Az öreg pedig sorra-rendre elõszedte, ami a tarisznyájában
3907 8| aranyos Pipitér?~- Várjatok sort, lelkeim - intette õket
3908 7| hogy jóra fordul most már a sorunk. Hej, mégiscsak derék ember
3909 3| fekete kéz volt, hosszú, sovány ujjak, éles, görbe körmökkel,
3910 13| szólt ki megint dühösen a strázsa.~- A fejedelem postása vagyok.
3911 8| végigheveredtek a leterített subákon -, most már ide hallgassatok.
3912 13| jámbornak, ha mind a két fülére süket is volt. Ijedten ugrott
3913 3| üveges tornácról, mint egy sündisznó.~Azalatt Szitáry kitanította
3914 16| kíséretével bevonult a kapun. Sürgött-forgott, ugrabugrált jobbra-balra,
3915 1| jegenyék, ahogy vidáman sürögtek-forogtak ott a nevetõ reggeli napfényben.
3916 1| vadászgattam veled az erdõszélben. Sütött a nap kegyetlen, el is fáradtam
3917 1| hogy tudná õ a jókedvét süttetni, ha akarná. De nem akarja.
3918 10| vadkacsatojást szedegetett a süvegébe a sás közt.~- Jaj, Pipitér,
3919 16| aki nem gyõzte emelgetni süvegecskéjét, s szórni a vidám köszöntést
3920 15| követséget. Abba a lyukba, amit a süvegén ütött a golyó, beletűzött
3921 15| abban a percben leválik a süvegéről a kerecsenforgó. Úgy lesodorta
3922 2| sólyomról, amelyik a fejedelmi süvegét elrabolta.~- Igen, a legkedvesebb
3923 7| beeresztette õket a várkapun. Süveglevéve sóhajtott föl az égre:~-
3924 10| megnézzük. Jó lenne a tolla a süvegünk mellé. Nem nagyon kell rajta
3925 10| kipiroslott az ég alján, s elsõ sugárcsomója véres kard gyanánt feküdt
3926 1| egész délelõtt, mert ezt súgta-búgta minden teremtett lélek.
3927 12| meghallaná, amit tervelünk.~Mit súgtak-búgtak, mit se, mindegy az. Csakhogy
3928 7| fedil alatt vernyaduztatuk? Suha nem látultalak titeket,
3929 12| Hangtalanul, nesz nélkül suhantak az egek tündöklõ vándorai;
3930 10| belekapaszkodott a fák koronájába, s suhogtatta a homokot a sikoltozó nádra.
3931 9| makk, szederlekvár, fõtt sulyom, volt ott füstölt csík is.~
3932 12| járnának. Kapnék értük szép summa aranyat, s tied lenne a
3933 12| fejével, eltûnõdött az egyre sûrûbben hulló égi tüzeken. Mik lehetnek
3934 10| hegyén, káka tövén, nád sûrûjén csak azokat kereste. Megösmerte
3935 12| tündöklõ vándorai; néha sûrûn, mint a pelyhek, a nagyobbak
3936 11| közepén keresett valami sûrûséget, oda bevette magát, s a
3937 12| embert is elbírja, melyik a suta hínár, amelyik csak vizet
3938 6| Nézd, öcsém, nekem meg kell szabadítanom az apánkat. Ki kell hoznom
3939 10| a langyos szelek ki nem szabadítják, és meg nem indítják a ringó
3940 5| szerencsétlen apánkurunkat meg nem szabadítjuk. Isten minket úgy segéljen!~
3941 8| hogy a vén Pipitér egymaga szabadítson ki hármatokat?~- Hát akkor
3942 7| amerre láttok, most már szabadok vagytok.~- Jó ember - fordult
3943 17| megköszönni neki visszaadott szabadságát. A fejedelem sietett felemelni.~-
3944 7| füttyszóra megajándékozhatnám a szabadságával.~Tamás fölegyenesedett,
3945 9| testvérek a nyomorúságban és szabadságban. Tudták, hogy itt akarnak
3946 7| meg, kinek köszönhetjük a szabadságunkat. Ki vagy te?~Az ember egészen
3947 8| esztendõvel úgy hívták: Szabadszentkirály. Virágzó város volt. Ma
3948 2| nem tudnak takaros csizmát szabni a vargák a török katonáknak.
3949 7| semmihez, elbámészkodtak a szagosítókkal kevert fáklyák lobogó lángjába.~
3950 10| azok, nincs azoknál jobb szagú füstölõ a világon.~- Nézd
3951 5| pisszegett, Tamás csak a szája szélét harapdálta dacosan.~
3952 14| a lábán, a bajusza meg a szájába lógott, mint a harcsának.~-
3953 11| Pipitér?~Pipitér kivette a szájából a nádat, s megkínálta vele
3954 10| gondolta, s kibújt a gunyhó száján.~Hajnallott. A nap felsõ
3955 5| annak, aki hitványul meri a szájára venni a Szitáryak becsületes
3956 12| két gyerek a szót az öreg szájáról, hogy a pillájuk se rebbent.~
3957 11| most is sírásra görbült szájjal. Nézte, nézte õket, aztán
3958 13| odafordult a kapushoz, aki szájtátva nézte ezt a nagy égszakadást,
3959 11| uram. Tudjátok, az a dupla szájú, aki akármit mond, kétszer
3960 13| egy-két szál cseléddel, szakáccsal, lovászgyerekkel, aki a
3961 17| ebédet tud fõzni az udvari szakács, mikor a fejedelemnek jókedve
3962 17| esõ, a rég várt esõ, s úgy szakadt az áldás, mintha öntenék.
3963 16| bukott a hosszú dókában.~- Szaladj, kislányom, az édesapád
3964 7| megrettent gyereknek:~- Szaladjatok innen, ifjú szarvasok! Ha
3965 10| Szemük-szájuk tele lett porral.~- Szaladjunk a gunyhóba, gyerekek! Megjött
3966 12| õrállomásaikra, de egyben vissza is szaladtak rémült arccal.~- Nem lehet
3967 15| moldovai paripák habosra szaladták magukat, s alig pihegtek
3968 3| tudott hova lenni örömében.~- Szaladuk az enyum lányumért, egyetlen
3969 15| Szitáry Kristóf is! Mindjárt szalajtok egy futárt a kolozsvári
3970 13| szárazra értek, Pipitér egy szálig elbújtatta a népét a sûrû
3971 14| Ebeczki urammal elõremennénk szálláscsinálónak.~- Miért, Buzáth uram? -
3972 3| tudakozódtak, hogy melyik tündér szállította a sok pompás harapnivalót,
3973 2| kétszáz arany, amit tegnap szállítottak be mutatóba Zalatnáról.
3974 3| aran elig ára megvágun a szállumásnak.~ ~
3975 7| legénynek, aki hetek óta avas szalonnán élt kukoricakenyérrel!~-
3976 6| takarék bele egy kis füstölt szalonnát.~Azzal elõhúzott a suba
3977 5| táján megérkezett egy szürke szamáron. A csacsi, úgy látszik,
3978 9| vízszörnyeteg, s reménykedve számították azt az idõt, mikor teljesen
3979 13| kipihenheted magad. Gondoskodtam a számodra jó hûvös helyrõl. Odalent
3980 9| tenger? Két dajkája is van: a Szamos meg a Kraszna, mégis olyan,
3981 5| kerestek igazságot?! No, a ti számotokra talán lesz még igazság Erdélyország
3982 16| fényesebb, mint a másik, szanaszét gurulva a folyosó márványán.~-
3983 7| hogy kétség ne férjen a szándékához, azt is megmondta, hogy
3984 15| hogy ő nincs semmi rossz szándékban, tehát meg ne lövöldözzék -
3985 11| naplopás hónapszámra: mi szándékod van neked ezzel a sok bohósággal,
3986 15| beszéd. Csupa ijesztgetésre szánta ő az ágyúkat. Csak nem bolond,
3987 13| szegény báránykák, ahová szántad õket.~- Hol, csak nem a
3988 9| régen volt. Magába nyelt szántóföldeket, fehér falvakat, piros tornyú
3989 15| homlokán mély barázdákat szántott a nyugtalanság, szeme körül
3990 7| oroszlán torkába nem akarom szántszándékkal beledugni a fejemet. Majd
3991 13| urammal a vásár.~Ahogy a szárazra értek, Pipitér egy szálig
3992 10| amelyik ügyetlenül ugrik: az a szárcsa; amelyik bohókásan bukdácsol:
3993 9| Volt ott aszalt gyümölcs, szárított gomba, õrölt makk, szederlekvár,
3994 6| udvarhelyi székely különben származása szerint.~- Haza-e? - dörmögte
3995 5| pálmafa! Erõsítse meg a szárnyaidat, szilaj sasmadár! S ha valamikor
3996 10| hajdúrónák szikes homokját a szárnyára szedi, s mind rázúdítja
3997 12| bele a Tamás feje. A sziget szárnyas zsellérei - õslakói voltak
3998 7| sólymok, míg meg nincs kötve a szárnyatok!~Keskeny lépcsõkön, csavargós
3999 3| máshol a napraforgó, s karcsú szárukon akkora turbánliliomok hintázták
4000 9| egy ország; vannak õzei és szarvasai; s ami vízimadár otthonos
4001 1| kegyetlen, el is fáradtam a szarvashajszolásban, szinte szédelegtem a melegtõl.
4002 7| Szaladjatok innen, ifjú szarvasok! Ha ma nem mentek, holnap
4003 2| rabszolgának a székelyt meg a szászt. S hogy ne sajnálja otthagyni
4004 1| kordován csizma, bársonycsizma, szattyáncsizma annyi volt ott, hogy könnyû
4005 5| kaftánja sarkával. A Tamás szavára visszafordult, és áldást
4006 7| tubafa virágja, és édes a szavatok, mint a bülbülmadáré.~Ádámka
4007 10| kereste. Megösmerte már õket a szavukról, a röpülésükrõl. Tudta,
4008 14| elõkerült hamarosan, s tán századszor mesélte már el a fejedelemnek,
|