1-boldo | bolin-elszo | elt-gyalo | gyanu-jorav | josag-kulcs | kunko-megva | megve-ormot | orolt-szaza | szazo-uszko | utodj-zuzma
Rész
4009 7| keresztülgázolok mind a százon. Csak éppen az oroszlán
4010 8| Váradra a magyar foglyokat százszámmal, s hogy viszi a német a
4011 10| aki éppen vadkacsatojást szedegetett a süvegébe a sás közt.~-
4012 7| falatig, s éppen a morzsáit szedegették össze a drága perzsaszõnyegrõl,
4013 1| szarvashajszolásban, szinte szédelegtem a melegtõl. Ejnye, mondom
4014 5| világ, lefogta a szemét, és szédelegve kapaszkodott a bátyja karjába.
4015 12| zsibongás, hogy csak úgy szédelgett bele a Tamás feje. A sziget
4016 9| szárított gomba, õrölt makk, szederlekvár, fõtt sulyom, volt ott füstölt
4017 10| szikes homokját a szárnyára szedi, s mind rázúdítja a lápra:
4018 3| magukat, akik hírvirágot szednek a harcok mezején.~Aki épkézláb
4019 11| csíkot, ki a tisztásokon szedrezett. Akinek még egyéb dolga
4020 11| hegyében, ki a tocsogókon szedte kézzel a csíkot, ki a tisztásokon
4021 9| mert itt mindenki a maga szegénye.~Azzal letört az öreg egy
4022 6| Tamásom - azt akarta mondani szegényke, de nem bírta. Legalább
4023 1| az öcséddel, megríkattam szegénykét az elébb.~De csakolyan volt
4024 5| mozdult onnan. Ádámkát, szegényt elnyomta az álom, de álmában
4025 10| csak a szemhatár alját szegik be a ködbe borult nádasok.
4026 3| kis ozsonna.~- Csak ulan szegines, ulan piszliczárus - mentegette
4027 14| beleharaptam!~Elmondta aztán szegrül végre, hogy játszotta el
4028 12| megharagította tegnap, s el is szégyellte magát egy kicsit. Eh, mégse
4029 14| Buzáth uram, nagyságodnak szégyenkezõ szolgája.~- Bánom is én! -
4030 1| tatároknál?~A kis apród fölemelte szégyenletében nekipirult képét, s úgy
4031 17| Mihály uram, balról egy üres szék. S amikor Szitáry Kristóf
4032 1| ereszkedett a fejedelemfi széke elõtt, s megcsókolta az
4033 3| nem terem valahány lófõ székellyel, s szét nem üt a kutyafejû
4034 3| hogy vagy akadt párja a Székelyföldön, vagy se. Ott is volt õ
4035 2| tízezrével vitte rabszolgának a székelyt meg a szászt. S hogy ne
4036 3| a cimbalmot, lovagolt a széken, megmosdatta a macskákat,
4037 11| aztán Pipitér kiáskálta, szekercével megfarigcsálta õket, s azt
4038 10| úgy tesz: mér-mér - az a széki csér. Tudta, hogy köhög
4039 12| generálisukhoz, s kétségbeesve széledtek szét a keresésére. Külön-külön
4040 10| tavaszig, míg a langyos szelek ki nem szabadítják, és meg
4041 7| lobog ki a kastélypadlás szelelõjén. Nem lehetett az egyéb,
4042 16| kiveri a szememet ez a sok szeles népség! Pedig meg akarom
4043 2| nem ereszti ugyan hozzá a szelet, de elfogja tõle a napot
4044 5| pisszegett, Tamás csak a szája szélét harapdálta dacosan.~A hajnal
4045 12| öreg fölkelt, odament a nád szélibe, s beletapsolt egyik tenyerével
4046 1| haragos, inkább csak szomorú. Szelíden simogatta meg a kis Apafi
4047 11| visítsatok úgy, nem vagytok ti szélkiáltó madarak! Akinek pedig nem
4048 10| megtáncoltatja minden kis szellõ. Végre aztán nekitámad valami
4049 12| gyékénypaplannal, mert hûvös hajnali szellõcske lengedezett, s nekiindult
4050 10| S ez az új telep minden szellõlebbenésre inog, lebeg a vízen, megrebben
4051 12| sóhajtása volna esténként a szellõlibbenés, mely átsuhan az Isten szigetén,
4052 7| mezeirõl került hófehér csikók, szélnél sebesebb berber lovak nyihároztak
4053 7| testvér belépett, és egyszerre szembe találta magát Hajdár basával.
4054 11| s elállt csodálkozásában szeme-szája, ahogy meglátta a város
4055 10| mikor aztán kimegy az álom a szemébõl, egyszerre minden íze megelevenedik
4056 8| Káprázik már a te öreg szemed is a sok nyomorgás miatt.
4057 16| jóindulattal, de az öreg olyan szemeket vetett rá, mint a vasvilla.
4058 14| bánatos arcokkal, kisírt szemekkel találkozott Buzáth Gáspár.~„
4059 15| Jöjjön ide őnagysága a maga személyében. Tiveletek nem állunk többet
4060 5| csúfot ûzött a mi fejedelmi személyünkbõl, s megcsúfolta a váradi
4061 8| hozzá, csak intettem neki a szememmel: én vagyok, édes gazdám. „
4062 7| hajatuk megrángatulja, szemetek kikaparulja!~Ebben a percben
4063 7| portáján. De jól kinyissátok a szemeteket!~A basa tapsolt, s mély
4064 10| csak sík vizet lát, csak a szemhatár alját szegik be a ködbe
4065 16| rúgja, harapulja becses szemiledet. Kalickába vágyunk berekesztelve
4066 1| összébb-összébb ráncolt szemöldökkel jelentgette, hogy milyen
4067 1| ólmos õszi felhõk közül egy szempillanatra kikukucskál a nap: utána
4068 15| uramat.~Nem telt bele három szempillantás: rettentõ örömujjongások
4069 12| s olyan sûrû, összetartó szemre, de a legkönnyebb láb alatt
4070 13| Hanem aztán nekem ne tégy szemrehányást, ha olyan deresen lovagoltat
4071 8| csak úgy nyekkent. Ádámka szemrehányóan mondta neki:~- Pipitér,
4072 8| szívük vérzett bele, amit a szemük látott.~Az ennivalójukat
4073 10| leverte õket a lábukról. Szemük-szájuk tele lett porral.~- Szaladjunk
4074 3| úgy néztek utána kimeredt szemükkel, mintha tudnák, hogy sose
4075 1| Tán nem akart a kis lovam szénát enni álmodban?~A fejedelem
4076 13| behúzódott az odújába tovább szenderegni. - Csak aztán jól bezárja
4077 1| be a fejedelem csizmáját!~Szepegve, elcsukló hangon mondta,
4078 3| rajtafeledkezett a kert sok szépségén, hogy csak a Piszliczár
4079 7| mit segít õrajtuk a nagy szépségivel?~- Ugyan, Ádámka, hogy járhat
4080 4| legyezõvel.~- Mi járatban vagy, szerelmes fiam? - kérdezte az erdélyi
4081 17| de sehol se találta. Jó szerencse, hogy Piszliczár uram is
4082 16| Alighanem kívánt volna is neki szerencsés jó napot a maga módján,
4083 13| elfelejtek kegyelmednek szerencsét kívánni ahhoz, hogy ilyen
4084 5| elétek nem kerülünk, míg szerencsétlen apánkurunkat meg nem szabadítjuk.
4085 6| Tán megzavart az a nagy szerencsétlenség, szegény öreg Pipitér?~-
4086 7| menjetek bátran, és járjatok szerencsével. Kinek volna lelke bántani
4087 1| minden aggodalma. Gyengéd szeretettel összekoccantotta a három
4088 3| sörtés fejét.~- Iluci nágyun szeretje májmut, azért tartuk házamnál.~-
4089 7| egész bokréta, s amit úgy szeretnek a török urak, hogy még télre
4090 11| Pipitér, édes Pipitér, szeretnék az édesapámhoz menni!~-
4091 11| Isten kertjét? Tán jobban szeretnél a Piszliczár kertjében kergetõdzni -
4092 3| Utálatus teremtis. Legjubban szeretnik nyakadnak kicsavarulni neki.~-
4093 3| feleleteit hallotta, s azt szerette volna kérdezni, ha merte
4094 3| fertelmes állatot meg már hol szerezte kelmed? - kérdezte Szitáry
4095 16| belule.~- Hát aztán hol szerezted õket?~- Mit tudjak én aztat,
4096 10| A gunyhó tetején, ahol szétcibálta a szél, betündökölt az esthajnali
4097 12| a buzgóság.~A rongyosok szétfutottak az õrállomásaikra, de egyben
4098 13| Befelé, rongyosok!~A bokrok szétnyíltak, s kilépett közülök a rongyos
4099 11| meg nem élünk. Mától fogva szétosztalak benneteket tízenként a sziget
4100 2| a fejedelem -, mindjárt szétszalajtom a sólyom után az udvari
4101 4| dühében.~Hajdár basát majd szétvetette a méreg. Még akkor is táncolt,
4102 11| sok rongyos gyereket.~A szigetbeliek is észrevették a katonákat,
4103 11| meglátta a város tövében elúszó szigetecskét s rajta a sok rongyos gyereket.~
4104 11| mondtam, az menjen az Isten szigetérõl, amerre lát.~Dehogyisnem
4105 12| el lehetett volna vinni szigetestül. Némelyik istenadta gyerek
4106 12| soha nem taposta az Isten szigetét, mint most. Játékban, hancúrozásban
4107 9| mért mondtam ezt a partot szigetnek. És mért Isten szigetének.~ ~
4108 15| Mi lesz most õvelük? Se szigetük, se váruk már. Még Pipitér
4109 10| a Mátrából, a hajdúrónák szikes homokját a szárnyára szedi,
4110 15| tarackok, dübörögve, csörögve a sziklás utakon. Utánuk a kővári
4111 12| világnak egy-egy tartománya? Szikra pattan valahonnét a száraz
4112 12| sötétkék augusztusi égen szikrák lobbantak ki, hosszú, fényes
4113 12| egyesével, s néha tarka szikrazáporrá hullottak szét, s tûzpillangók
4114 5| Tamásnak pedig egyre jobban szikrázott a szeme, ahogy egyenként
4115 10| a háló ing, lebeg a víz színe alatt, míg a szél tele nem
4116 11| oldalon válogatott õrsége, színe-java az erdélyi hadaknak.~Az
4117 15| Tamás? Azt, hogy õk addig a színed elé nem kerülnek, míg szabad
4118 14| Inkább szomorú volt sápadt, színehagyott orcája, és vörösre sírva
4119 10| meg a levegõ, csudálatos színeket lát a szem égen-földön:
4120 10| gye-re, gye-re! Tudta, hogy szipákol a zsezse, hogy kopácsol
4121 12| ugyan? Tûzrózsák letépett szirmai, amiket játékos angyalkezek
4122 12| benne a szivárványcsillogású szitakötõk is. Halálos nagy lomhaság
4123 7| annyi, hogy:~- Jujuj!~Mert szitálni kezdett a hó, s azt nem
4124 6| tudod tán, hogy melyik a Szitáry-ház!~- Bizony nem tudom én,
4125 9| Pipitér -, készen van az új Szitáry-kastély. S ennek a kulcsát már el
4126 12| sárga, a harmadiknak zöld, a Szitáry-vitézek mind egyforma gúnyában járnak:
4127 5| hitványul meri a szájára venni a Szitáryak becsületes nevét!~Erre a
4128 6| régi hûséges cselédje a Szitáryaknak, udvarhelyi székely különben
4129 5| Odaintette magához a két Szitáryt.~- Ide hallgassatok, rab
4130 11| üres nádszálon nagyokat szítt a láp vizébõl.~- Hallod-e,
4131 6| erős kar kell hozzá és erős szív. Nem neked való az.~Ádámka
4132 9| összehúzódott, mint a száraz szivacs. Szárazon hagyott fél-félnapi
4133 12| tikkadtan röpködtek benne a szivárványcsillogású szitakötõk is. Halálos nagy
4134 5| méhecske mind a két Szitáry szívébe eresztette a fullánkját.~-
4135 2| régiségekért. Azért küldi neki szíves barátsággal ezt az öreg
4136 17| mosolygott a fejedelem. - S ha szívesen látod a vendéget, mához
4137 15| rázogatta, csak a fogát szívogatta, de nem szólt semmit. „Az
4138 8| nézelõdnivalóik akadtak az úton, s a szívük vérzett bele, amit a szemük
4139 16| galambsereg, ûzte, hajtotta szívükben egyik gondolat a másikat.
4140 7| köntösû tatár katona lépett a szobába. Nagy ezüst fülönfüggõjük
4141 14| duzzogóban!~A duzzogó az a szobája volt a fejedelemnek, ahová
4142 7| amikor elvezették õket szobájukba!~Még Tamás is táncolt örömében.~-
4143 3| édes álom sorra vette a szobákat, s tarka képeket mutogatott
4144 7| tietek - foglalóba.~Kilenc szobán vezette keresztül a két
4145 5| Tamás, lekuporodott egy szögletbe. Az ölébe húzta Ádámka fejét,
4146 6| Márpedig õ úgyis utána szökik - erõsítgette Ádámka. S
4147 12| elfeledkezett arról, hogy õ szökni akar, mindenki tudta nélkül,
4148 4| tudván tudta, hogy sohase szökött õneki meg a sólyommadara.
4149 7| de förtelmes úriember! - szörnyûködött el Pipitér. - Bátyja vagy
4150 7| bülbülmadáré.~Ádámka lehajtotta szöszke fejét, s tátogatta a száját,
4151 11| nyugodott le. Sokáig tett-vett, szöszmötélt kint a holdvilágos nyári
4152 2| nagyságos uram!~Az a szép szokása volt a jó Buzáth Gáspárnak,
4153 5| az õrök. Olyankor volt ez szokásban, ha valami nagy veszedelem
4154 16| ha a fejedelem meg nem szólal:~- Nem bánom, jó ember,
4155 15| kezdeni az ostromot. Hadd szólaljanak meg az ágyúk - vélte Ebeczki
4156 5| viseltem, hallgattam, mint szolgához illik. Most már szabad székely
4157 14| nagyságodnak szégyenkezõ szolgája.~- Bánom is én! - vont vállat
4158 2| Boldog vagyok, ha nagyságod szolgálatára állhatok - hajtotta meg
4159 1| ágyból, mikor már ráförmedt a szolgálattevõ kis apródjára, aki az ágy
4160 5| ott, ahol van; tinektek mi szolgáltatunk igazságot, amiképpen kértétek
4161 11| fölkelned, hogy a ti vén szolgátok eszén túljárhass!” - mormogta
4162 11| fejével. Szólni még nem szólhatott, mert most kortyogtatta
4163 14| tréfálkozik is: Ebeczki uramnak szólít. Hátha meg is lehetne engesztelni
4164 1| összefont karral, s ezt szólította meg a kis Szitáry gyerek:~-
4165 5| szalad kend, András bácsi - szólítottak meg a fiúk egy öreg székely
4166 9| Isten szigetén. No, mit szóltok hozzá, ugye, szép kis hely
4167 12| esõ. Pedig a láp ugyancsak szomjúhozik utána. Mintha az õ mély
4168 2| kezébe vette a kalitkát, és szomorodott szívvel indult kifelé. Bántotta,
4169 8| emberrel. Tamás jégcsapot szopogatott, Ádámkának már az sem kellett.
4170 8| begyülekezett hat vármegye, szorgalmukat, becsületességüket ismerte
4171 12| amiket játékos angyalkezek szórnak szét a hallgatag égi mezõkön?~
4172 16| emelgetni süvegecskéjét, s szórni a vidám köszöntést jobbra-balra
4173 7| a Murmuc. Valami pirosat szorongatott a markában, azzal integetett
4174 13| Ott kinn tágas, itt benn szoros!~- Jó, hogy itt vagy, szép
4175 5| maga se tudta, miért, egyre szorosabban ölelte egymást. Most egyszerre
4176 5| oldaluk.~- Bolond török, mért szorulnánk mint a te segítségedre?
4177 12| el tudta hallgatni a bent szorult lápi vadak halállármáját:
4178 15| volna vissza egymaga.~Annál szótlanabbak voltak a rongyosok. Mi lesz
4179 11| fölemelte a fejét, s el-elcsukló szóval rebegte:~- Pipitér... az
4180 1| ajándéka volt, gyönyörû sztambuli munka -, de meg nem állhatta,
4181 2| pogányra, ha úgy kívánná a szükség. Mert nagy elbizakodottságában
4182 1| s kiküldte Daczó uramhoz szüretelni Naláczi uramat, mert tudván
4183 1| Daczó uramhoz kocsikázom szüretre? Mit gondol maga, úrfi,
4184 3| lóra pattant, s a borongós szürkületben kiporoszkált a kastélyból.
4185 6| kiveri a szememet ez a sok szúnyog. Hogy mennének inkább udvari
4186 12| tisztáson, hogy elfüstölje a szúnyogfelhõket, s melléheveredve hallgatta
4187 11| hadakoznotok se kell, csak a szúnyogok ellen.~A rongyos hadseregnek
4188 3| becsulátus Piszliczár uram szúrós szeme is úgy villogott utána
4189 15| Csakugyan visszahúzódott a tábor még egy jó puskalövésnyire.
4190 15| Sárvár alá, s nekikészült a táborozásnak, Buzáth uram mérgesen dörzsölte
4191 15| három nap alatt, míg ott táboroztak tehetetlen bosszúsággal,
4192 13| garázdálkodják az úr! Ott kinn tágas, itt benn szoros!~- Jó,
4193 16| mosolyogtak a rég látott ismerõs tájak, az erdõkoszorús hegyormok,
4194 5| mikor Cselebi bég napáldozat táján megérkezett egy szürke szamáron.
4195 3| esztendõben egyszer ha látta háza táját. Máskor mindig vendégeskedni
4196 9| eszembe, hogy én ezen a tájon hagytam el valahol a csillagos
4197 6| tevé, hogy hozá, legalább takarék bele egy kis füstölt szalonnát.~
4198 16| apámuram, csak a bal karját takargatja vele, mióta olyan csúnyán
4199 11| zátonyban, s az öreg rögtön takarodót parancsolt. Õ maga azonban
4200 8| emberrel, mikor olyant is talál, aki már egy ujjal se tudja
4201 8| Jó, jó, Pipitér, de azt találd ki már, hogy kicsoda, akit
4202 12| keresik, de találni nem találják - szólt közbe Pipitér -,
4203 11| kergetõdzni - kivel no, hadd találjam ki! Az Ilucival vagy a Murmuccal?~
4204 14| arcokkal, kisírt szemekkel találkozott Buzáth Gáspár.~„Nini, itt
4205 8| eleséggel. Másfél napig nem találkoztak élõ emberrel. Tamás jégcsapot
4206 12| vigyázott rám jobban!~- Keresni találnak.~- Keresni keresik, de találni
4207 3| a gyerekek is nagyon jól találták magukat. Akkorákat kacagtak,
4208 11| akartok, s azt esztek, amit találtok. De hadakoznotok se kell,
4209 3| kis görög -, aki keresun, találun.~A gyerekek nem nagyon tudakozódtak,
4210 16| éppen elejtette Piszliczár a tálcát.~- Nagyságus, méltuságus,
4211 16| visszaérkezett, a kezében egy aranyos tálcával, aranyos tálcán kristálybillikomokkal.~-
4212 15| kerültek nekem, pedig csak egy tallért adtam értük, az is lyukas
4213 2| turbános fejét a fejedelem talpa alá. Mikor aztán elérte
4214 2| alázatos szolgád, Cselebi bég talpad alatt nyugtathassa hitvány
4215 12| ébresztõt, mikor Tamás már talpra ugrott. Az álomméz ugyan
4216 11| Isten szigetén, hátha kedve támad velük megismerkedni. Hajrá,
4217 17| Tamás! Hogy kívánságod ne támadjon még valaha a mi várainkat
4218 11| evezõtörte, barna kezüket. Elõbb Tamásét, aztán az Ádámkáét.~ ~
4219 12| s nyugtalanul sietett ki Tamáshoz, aki még jobban megijesztette,
4220 8| magam: „Hej, Ádámka, hej, Tamáska, hol csavarogtok olyan sokáig?”
4221 3| bazárból a vásárfiát. Kardot Tamáskának, húros muzsikát az Ádámkának.”~
4222 7| Aj-jaj, Adamku, aj-jaj Tamásku, eltisztulkodjatok innen,
4223 6| látsz többet sírni, édes jó Tamásom - azt akarta mondani szegényke,
4224 6| ráborította a cifra subát Tamásra. Mert a cifra suba alatt
4225 5| készült a lelkiereje is. Támolyogva dõlt neki a falnak, odaszorította
4226 5| még igazság Erdélyország tanácsházában!~Azzal visszafordult, s
4227 15| kapitányok sátrát, akik elkezdtek tanácskozni: mitévők legyenek?~- Meg
4228 8| Miklós uram, a fejedelem tanácsosa: látom a délceg tartásáról.
4229 17| fejedelem õnagysága meg a tanácsosai.~Ott ültek a nagy bársony
4230 17| hibáztunk, s íme, országunk tanácsosává teszünk.~Szitáry szólni
4231 8| mint az álom. Hátha még tanácsot is ad az éjszaka. Ne féljetek,
4232 5| Gyerünk a fejedelemhez!~A tanácsterem ajtajában azonban ötösével
4233 13| oldalát verte a falba, olyan táncolásba kapott örömében.~- Micsoda,
4234 15| különben. Mintha csak én tanítottam volna a mesterét.~De a többi
4235 5| vissza Tamás kevélyen. - Tanuld meg, öcsém, hogy az olyan
4236 12| Elküldte Kõvárra, hogy hadd tanuljon bele a hadimesterségbe az
4237 1| nagyságos fejedelem! Hol tanultál te magyarul, te gyerek,
4238 8| mentek keresztül. Elhagyott tanyákra, leégett falvakra, kihalt
4239 11| hadaknak.~Az õrség most kint tanyázott a lápra nézõ bástyafalakon,
4240 9| teremnek édes gyökereket és tápláló bogyókat; vannak virágoskertjei,
4241 12| olyan jókedvû nép soha nem taposta az Isten szigetét, mint
4242 10| vízityúk; amelyik nehézkesen tappog: az a vöcsök; amelyik ügyetlenül
4243 3| hosszú, hegyes fejét.~- Egy tapudtat se eriszthetlek sehuva,
4244 5| végképp be nem eresztelek, te tar varjú! - csúfolta a hajdú
4245 15| kőhányó mozsarak, a mezei tarackok, dübörögve, csörögve a sziklás
4246 9| lehet lábolni, s ahogy a tarajos gyíkok fickándoztak az iszapban,
4247 13| az egyik, annak is pénzes tarisznya van a hátán.~Az elõbb a
4248 12| sorra-rendre elõszedte, ami a tarisznyájában volt. Nagy darab földet
4249 13| Meg a zsoldot is hozom a tarisznyámban.~- Isten hozott, jó ember! -
4250 8| örültem a garasnak, mert míg a tarsolyát bontogatta érte, jól szemügyre
4251 6| kicsinyég? Ne félj, szemmel tart az Isten azért minket is.
4252 8| tanácsosa: látom a délceg tartásáról. Jó, jó, Pipitér, de azt
4253 6| Cseperke utcában, rendben tartod a házat, gondot viselsz
4254 3| érdemesebb ilyen szép madarat tartogatni, mint ez a sólyom - mutatta
4255 11| generálisságot már csak magamnak tartom. Jó lesz-e így, vitéz katonáim?~
4256 12| a vízi világnak egy-egy tartománya? Szikra pattan valahonnét
4257 11| megjárták a vízi világnak olyan tartományait is, ahol ember még soha
4258 4| meg a sólyommadara. Nem is tartott vadászsólymot, hiszen nem
4259 3| nágyun szeretje májmut, azért tartuk házamnál.~- Már akkor mégiscsak
4260 3| járt: hol a töröknél, hol a tatárnál, hol a németnél. Persze
4261 1| te gyerek, tán a krími tatároknál?~A kis apród fölemelte szégyenletében
4262 3| Vagynak erdüben terekek, tatáruk, vad haramiákuk. Maradtuk
4263 7| leszun masodik futamulása tatáruknak!~- Csend abban a rossz gúnyában,
4264 10| elkezdene járni-kelni?~A tavasz utója felé Tamás egyszer
4265 10| nehezen is ébred. Odakint már tavaszi ruhába öltözködnek a cseresznyefák,
4266 10| aztán alszik az úszó sziget tavaszig, míg a langyos szelek ki
4267 9| megtalálnám! Adnék érte a tavaszon egy sapka vadlúdtojást.~
4268 7| Hajdár elé, mint amilyennel távoztak tõle.~- No, mézes ajkú fülemüléim,
4269 5| legyintett a kezével, szobájába távozván.~- Az már a ti dolgotok,
4270 1| száját biggyesztette el.~- Tebenned volt a hiba, apámuram. Ha
4271 2| vitézségû Hajdár basát. Tegnapelõtt elszökött a sólyommadara,
4272 13| Hanem aztán nekem ne tégy szemrehányást, ha olyan
4273 7| apátokat Apafi Mihálynak: tegyen vele, amit akar. Akkor vitték
4274 6| mondd meg azt is, hogy mit tegyünk.~- Hát mit tennénk, szolgám?
4275 6| csépelék vele, arról én nem teheték.~Tamás megértette ebbõl,
4276 4| csörögtek. Azokkal meg nem tehetett egyebet, csak a börtön falát
4277 12| mind aludtak, mint az édes tej. Csak Tamás virrasztott
4278 11| forgatott a kezében nagyobb tekintély okából.~- A naplopásnak
4279 6| búcsúznunk...~Tamás elborult tekintettel nézett rá az öccsére, s
4280 2| fejedelem elé, mint valami nagy teknõsbéka. S mikor odaért elé, nagy
4281 6| észrevette, mert szürke kis szeme telefutott könnyel.~- Nézd, nézd -
4282 14| uram az ablaknak ugrott, s telekiabálták a palotát:~- Fogjatok gyorsan,
4283 10| rajta fák is. S ez az új telep minden szellõlebbenésre
4284 9| voltak ám már koldusok az új telepesek. Hordtak nekik össze annyi
4285 1| mondani. Nefelejcskék szeme teleszaladt könnyel, hosszú aranyfürtös
4286 16| híres Szitáry gyerekeket. Teleszórták õket virággal, jutott belõlük
4287 7| hazájában hírbõl se ismeri a telet. A csukott ajtók elõtt le
4288 3| egyenesen õhozzá vitte, s úgy teletömködte a dolmánykája zsebét törökszilvával,
4289 2| az éhét elverni annak a telhetetlen pogánynak.~- Elégnek elég
4290 10| vizek, sejtelmes hangokkal telik meg a levegõ, csudálatos
4291 9| számították azt az idõt, mikor teljesen elszikkad a vize, s úrrá
4292 7| szeretnek a török urak, hogy még télre is nyílatják melegházban.
4293 12| pedig csak nem jött, hiába teltek a napok, hetek. Helyette
4294 2| kis aprópénzzel - üzente a temesvári basa.~A jenõi basának meg
4295 1| már eléje kiáltott:~- Hát temetésre készülök én, hogy ilyen
4296 6| az istenkertjébe vezet: a temetõbe. Ott megkeresték az édesanyjuk
4297 17| legelébb is a temetőre esett. A temetőben is arra a sírra, amit legutoljára
4298 17| pillantása legelébb is a temetőre esett. A temetőben is arra
4299 11| ahol csakúgy el vagyunk temetve, mint édesapánk Apafi tömlöcében?
4300 1| gesztenyés bodor fürtjeit.~- Temiattad volt ott az a ránc, édes
4301 8| nem ölt a fegyver. Három templomából csak egy maradt, annak is
4302 9| fehér falvakat, piros tornyú templomokat. Napsugaras, derûs napokon
4303 9| falvakat szép piros tornyú templomokkal, s boldogan nézték, hogy
4304 16| mint amilyen hív szolgád õ tenéked.~Meg is ijedt aztán az öreg,
4305 13| lovászgyerekkel, aki a várban ténfergett, könnyen boldogultak. Azoknak
4306 9| csak pocsolya, avagy éppen tenger? Két dajkája is van: a Szamos
4307 9| hidegebb, mint a havasi tengerszemeké.~Néhol olyan sekély a láp,
4308 2| holtig való jó barátjává tenne, ha kisegítene egy kis aprópénzzel -
4309 7| öreg Pipitér.~- Hátha én tennék próbát - ajánlkozott Tamás,
4310 6| hogy mit tegyünk.~- Hát mit tennénk, szolgám? Tenyerünkbe vesszük
4311 15| magától is.~Mit volt mit tenni, visszasomfordált Ebeczki
4312 12| tölcsért csinálva a két tenyerébõl, elkezdett kiabálni:~- Pipitér,
4313 12| szélibe, s beletapsolt egyik tenyerével a másikba. Csörgött, ropogott
4314 6| nevetett le a deres földre egy tenyérnyi se.~Tamás oda se figyelt,
4315 6| Hát mit tennénk, szolgám? Tenyerünkbe vesszük a lábunkat, s meg
4316 10| emberi hatalom szét nem tépheti, s ez a háló ing, lebeg
4317 17| félj, fiam, majd magához tér az, mire Kolozsvárra érünk.
4318 10| vadonban. Meglásd, hogy Apafi terád bízza a madarasházát, ha
4319 7| Egyszerre aztán megcsuklott a térde, leborult a basa elõtt.
4320 11| Mi lelt, kis szöszkém? - térdelt melléje ijedten Pipitér. -
4321 6| keresztet. Sokáig-sokáig térdeltek ott, hallgatva az õszibogár
4322 7| elõtt. Tamás is melléje térdepelt, akármilyen nehezére esett,
4323 2| szegény kis bokor megbújik a terebély fa tövében, aki nem ereszti
4324 3| mészelsz. Vagynak erdüben terekek, tatáruk, vad haramiákuk.
4325 3| markukból, ha Szitáry ott nem terem valahány lófõ székellyel,
4326 9| Vannak nádasai és erdõi, amik teremnek édes gyökereket és tápláló
4327 11| mind, hogy: „Haszontalan teremtés vagy te, Szitáry Tamás.
4328 1| mert ezt súgta-búgta minden teremtett lélek. Hanem azt senki se
4329 3| ükegyelmessige. Utálatus teremtis. Legjubban szeretnik nyakadnak
4330 2| drótkalitkában.~- Mégpedig ma, uram teremtõm, de mindjárt - tette hozzá
4331 2| kedves sólyommadarát, és ne terheltessél neki visszaküldeni.~- Hogyne,
4332 10| a levele.~- Pipitér, ki terígette a zöld gyékény közé azokat
4333 7| fejjel ballagtak át a kincses termek hosszú során. Nincs az itt
4334 2| ládájának meg olyan rossz természete volt, hogy fenékig is kotorászhatott
4335 16| ajtaját, s egyszerre ott termett a vendégek elõtt. De nem
4336 9| noha a vadmákot is bõven termi a láp, hanem kell érteni
4337 9| s úrrá lesz az ember a termõföldeken.~S akkor a láp hirtelen
4338 8| tatár.~Ez a kõvel borított térség volt Ölyved. Kirabolta a
4339 12| kilocsogná, ha meghallaná, amit tervelünk.~Mit súgtak-búgtak, mit
4340 15| atlaszdolmány feszül a karcsú testén, zománcos kard csillog az
4341 9| hogy felhasogatták a láp testét ekével: most már házakat
4342 7| elszedte a fejedelem. Még ez a testi gúnyánk se miénk, hanem
4343 12| hogy egyesüljenek földi testvéreikkel, melyeket az égõ láp köszöntõképpen
4344 6| kétségbeesetten fordult az idősebb testvérhez.~- Hová legyünk most, édes
4345 5| puha fürtjét. - Ne félj, testvérkém, jó az Isten!~A tanácsteremben
4346 10| az a cerkõ; amelyik úgy tesz: mér-mér - az a széki csér.
4347 17| kertészkedni, mint hadakozni? Jól teszed, jó ember, csak várj még
4348 3| mindjárt elükeresi. Akárhuva teszelem, elüveszeli.~A majom, mintha
4349 1| hogy majd a te fejedre teszem, már kinyújtom a kezem,
4350 3| rámordul valaki és a vállára teszi a kezét.~Nagy, csúnya fekete
4351 9| alatt nem kellett mákos tésztát érteni, noha a vadmákot
4352 10| farkas kurrogott.~A gunyhó tetején, ahol szétcibálta a szél,
4353 7| ha rám ösmer, a lábam elé téteti a fejemet.~Ádámka ijedten
4354 5| egyenként végigmérte õket tetõtõl talpig. Õróla már csakugyan
4355 5| bocsátotta le a keresztbe tett dárdát, s a szürke csacsi
4356 11| nem nyugodott le. Sokáig tett-vett, szöszmötélt kint a holdvilágos
4357 13| gyerekeket.~- Az már beszéd. Hova tetted õket?~- Nem tettem én sehova.
4358 5| a fejedelemhez bemenni - tették keresztbe dárdájukat a darabontok.~-
4359 13| Hova tetted õket?~- Nem tettem én sehova. Ott vannak már
4360 7| szolgám. Ember az, csak tetteti magát, mintha majom volna,
4361 6| levelet hozá az elébb. De jól tevé, hogy hozá, legalább takarék
4362 17| hûségének miatta s a mi tévedésünk miatt. Aki hibázik, ne restellje
4363 12| õkegyelme vissza -, csinálnék én teveled jobb vásárt is.” „Mi vásárt,
4364 12| értük szép summa aranyat, s tied lenne a fele.” „Itt a kezem,
4365 13| én is kapaszkodok még a tiedbe, ha nem sikerül Buzáth urammal
4366 7| jólesik: amit megkívántok, a tietek - foglalóba.~Kilenc szobán
4367 12| párázata reszketett a légben, s tikkadtan röpködtek benne a szivárványcsillogású
4368 16| úrficskák, mennit emlegettelek tiktukat! Mennit nem siratultam háládatusan
4369 5| büntetését ott, ahol van; tinektek mi szolgáltatunk igazságot,
4370 6| õrzöttél énvelem birkát, te tintásujjú?” Erre õ kirántja vala a
4371 11| gondoljátok ám azt, hogy tirajtatok kívül nincs egyéb gyerek
4372 9| leghíresebb menedéke volt a Tisza-vidék bujdosó népének az Ecsedi-láp.
4373 5| megszólalt, s hangja bátran és tisztán csengett, mint az ezüst.~-
4374 11| szedte kézzel a csíkot, ki a tisztásokon szedrezett. Akinek még egyéb
4375 12| rakott a gunyhó elõtt a tisztáson, hogy elfüstölje a szúnyogfelhõket,
4376 6| hoznom a rabságból, hogy maga tisztázhassa ki a nevét abból a mocsokból,
4377 6| fejedelem õnagyságának? Tisztelem õkegyelmét a neve napján,
4378 2| maguknak a basa urak.~- Szépen tiszteltetem a fejedelmet, holtig való
4379 2| kellene ajándékozni a nagy tisztesség tudásért, mikor a követ
4380 1| közülök nagyságod - hajolt meg tisztességtudóan.~Volt miben válogatni, az
4381 12| mint láthatatlan ujjak titkos betûit. Hangtalanul, nesz
4382 15| őnagysága a maga személyében. Tiveletek nem állunk többet szóba!~
4383 9| s ugyanannyi hét alatt tízakkorára dagadt, mint amekkora régen
4384 11| szétosztalak benneteket tízenként a sziget négy sarkára. Minden
4385 3| õkelme annak elõtte vagy tizenöt esztendõvel s egyszer Brassóban
4386 2| legyen, aki vigyázzon rá, tízezrével vitte rabszolgának a székelyt
4387 9| egyszerre. A másik percben vagy tízfelõl hozta vissza a harapós szél
4388 9| micsoda. Folyó-e vagy állóvíz? Tó-e vagy csak pocsolya, avagy
4389 9| a bölömbika búgna, és a tõcsmadár sikoltana egyszerre. A másik
4390 11| ki a fák hegyében, ki a tocsogókon szedte kézzel a csíkot,
4391 9| minden mindenkié.~Délután még többen jöttek, s mire leborult
4392 12| mindenki tudta nélkül, s tölcsért csinálva a két tenyerébõl,
4393 9| igenelt. Fejük felett zúzmarás tölgyek, körülöttük nagy bugájú
4394 3| barátságos födél alatt tölteni az éjszakát, mint odakint
4395 7| rabolta össze õkegyelme ezt a töméntelen drágaságot! Bizony hírbõl
4396 10| minden íze megelevenedik a tömérdek testû óriásnak, a lápnak.
4397 12| sínylõdik. Elõ se hozták abból a tömlöcbõl, amelyikbe akkor dugták,
4398 8| ólálkodnátok napszámra a tömlöce körül? Az lenne a vég, hogy
4399 7| el bennünket az édesapánk tömlöcébe!~- Arra is ráérünk még -
4400 11| temetve, mint édesapánk Apafi tömlöcében? Látod, nem jobb lett volna,
4401 7| neki dolgozni.~Pipitér ezen töprengett egész úton. Tamás meg azon
4402 3| bukdácsolt a lovak lába elõtt, s tördelte a kezét, csóválta a hosszú,
4403 13| Nyársba húzzuk! Kerékbe törjük!~Magára kapta a kacagányát,
4404 11| hallgatagabb lett õ. Nem törõdött vele, ha csapatostul verték
4405 14| török volt-e?~- Német-e, török-e?~- Én egyiket se hiszem,
4406 2| gonosz mulatság volt az a törökbarátság háborús idõben.~De nem volt
4407 2| hiába az ajándék, aki a törökhöz viszi a fejét, sose tudhatja,
4408 11| férfi odakint verekszik a törökkel, némettel.~S csakugyan,
4409 3| vendégeskedni járt: hol a töröknél, hol a tatárnál, hol a németnél.
4410 12| Hol ám, fiaim, valahol Törökországban! Mert ezt még nem is tudjátok,
4411 3| teletömködte a dolmánykája zsebét törökszilvával, hogy csak úgy dagadt tõle.~
4412 1| abból, ha álmában borsot tört az orra alá valami gonosz
4413 16| elmesélte bujdosása hosszú történetét. Még Pipitérnek is elõ kellett
4414 3| Szitáry Kristóf, a könnyeit törülgetve nevettében.~- Ajándikuzta
4415 15| eresztették a várba. Csak úgy a tövéből kurjongatott fel a falakra:
4416 10| gondja. Fák hegyén, káka tövén, nád sûrûjén csak azokat
4417 11| hozzájuk. Buzogány helyett tövestül kiszakajtott vadmákot forgatott
4418 11| idõben már a vár nyugati tövét nyalogatta a vizével. Annál
4419 17| Levele se volt, csupa virág a tövétől a hegyéig, s úgy lobogott
4420 1| kis álmot is elveszitek tõlem?~- „Majd elhallgat, ha megunja” -
4421 10| csak megnézzük. Jó lenne a tolla a süvegünk mellé. Nem nagyon
4422 15| szakállas puska a vállukon, tollas buzogány a markukban. Olyan
4423 10| hanem kócsagot! Éppen ott tollászkodik ennek a nagy makkfának az
4424 2| elõhívták, akkorra már ott tollászkodott a fejedelem karján egy betanított
4425 10| úsznak a kék magasban, hogy a tolluk se lebben.~- Lám, lám -
4426 16| amerre mentek, mindenfelé tolongott a nép, hogy megláthassa
4427 7| vendég egy kicsit följebb tolta az arcán a csuklyát.~- Szitáry
4428 4| ember, mint a labda, s úgy toporzékolt, mint a szilaj ló. Földhöz
4429 7| Csak éppen az oroszlán torkába nem akarom szántszándékkal
4430 13| s elkezdett kurjongatni torkaszakadtából:~- Hahó, hahó, nagy baj
4431 14| olyan keserves képet, mintha tormába harapott volna?~- Jaj, nagyságos
4432 5| lecihelõdött a szamárról, s már a tornác küszöbén törülgette le a
4433 7| ahol jó emberek~vadszõlõs tornácon~vígan nevetgélnek,~nem láttam
4434 4| citerát.~Mire a váradi mecset tornyán delet rikoltozott a török
4435 9| máshol feneketlen örvényeibe tornyokat lehetne belesüllyeszteni.~
4436 13| Pipitér kidugta a fejét a toronyablakon.~- Hohó, otthon garázdálkodják
4437 7| harmadikat. Hátha abban a toronyban epeszti magát? Hátha itt
4438 11| hadsereg összeverõdött. Ki a torzs közt keresett fészket, ki
4439 15| jégeső.~- Jó lesz innen továbbhúzódni, mert ennek már fele se
4440 8| lábacskája nem bírta már továbbvinni.~- No, majd bírlak én, úrficskám -
4441 11| kapitányom.~Nem ért semmit a tréfálkozás. Tamás föl nem derült tõle.~„
4442 14| vissza a szót. Aztán még tréfálkozik is: Ebeczki uramnak szólít.
4443 6| neki Tamás. - Nincs most tréfára való idõ. Csak tudod tán,
4444 2| kegyelmed, micsoda gonosz tréfát ûz velünk megint ez a tarka
4445 1| alóla rántani a fejedelmi trónust. Õ magáért már nem bánta
4446 7| Kellemes az orcátok, mint a tubafa virágja, és édes a szavatok,
4447 3| dúskálkodik a földi jóban? - tudakolta mosolyogva Szitáry Kristóf.~-
4448 3| találun.~A gyerekek nem nagyon tudakozódtak, hogy melyik tündér szállította
4449 2| ajándékozni a nagy tisztesség tudásért, mikor a követ egyszerre
4450 2| törökhöz viszi a fejét, sose tudhatja, hogy visszahozza-e.~Valami
4451 7| alak. Ki volt, mi volt, nem tudhatták, mert a köpönyeg csuklyája
4452 1| ni, ezt ugyan magamtól is tudhattam volna! Csak Szitáry Ádám
4453 16| hol szerezted õket?~- Mit tudjak én aztat, fejedelem? Pinz
4454 14| Buzáth Gáspár.~„Nini, itt már tudják, hogy oda van Sárvár!” -
4455 13| bátkai erdõben.~- Ember, tudod-e, mit beszélsz? Az innen
4456 9| való járás a legnagyobb tudomány a világon, s az öreg Pipitér
4457 10| öreg Pipitér -, micsoda tudós ember kerekedik belõled
4458 2| Musztafa, a váradi basa udvari tudósa azt olvasta ki a csillagok
4459 8| Pipitér, te még semmit sem tudsz az apánkról.~- Vagy igen.
4460 17| szigeten. Majd meglátjuk, tudsz-e csíkot fõzni hajdúkáposztával.
4461 11| mint az erdei vadak, s nem tudtak hova lenni örömükben, mikor
4462 9| nyomorúságban és szabadságban. Tudták, hogy itt akarnak megtelepedni
4463 8| Mert õk szinte magukról se tudva kóvályogtak elõre-hátra,
4464 7| Hajdár basa. - Nem olyan tücski-hajcsi ember a ti apátok, hogy
4465 9| fagyasztani, s vannak tiszta tükrei, melyek vize a legtüzesebb
4466 10| úgy úszott a láp szabad tükrén, mint valami mesebeli nagy,
4467 3| úrficska: a Murmuc kéri tülednek barackmagut. Csak a magut
4468 3| nevettében.~- Ajándikuzta tülemnek a budai basa ükegyelmessige.
4469 16| eltolvajulta gonosz májum tülemtul, s ide nem ádulda nekemnek.~
4470 3| tudakozódtak, hogy melyik tündér szállította a sok pompás
4471 3| volt, Iluci volt benne a tündér-királykisasszony. Lebegõ aranyhaját, bársonyos
4472 3| abból a palotából.~Valóságos tündérpalota volt ez. Vertréz födele,
4473 3| szeretett volna már kint lenni a tündérpalotából. Ádámka azonban nagyon otthon
4474 10| úszó láp nem ismeretlen tünemény a nádi emberek elõtt. Úgy
4475 12| egyre sûrûbben hulló égi tüzeken. Mik lehetnek ugyan? Tûzrózsák
4476 10| nádban!~- Nem tûz az, csak tüzike. Hosszú piros füzérét lengeti
4477 11| a ti vén szolgátok eszén túljárhass!” - mormogta magában, s
4478 3| s karcsú szárukon akkora turbánliliomok hintázták magukat, hogy
4479 2| mesterkedett, hogy hogy dughatná turbános fejét a fejedelem talpa
4480 6| hogy akár meg se álljatok a túri vásárig.~Mikor kiértek a
4481 1| fûrészt, sebesebben döföli a tûvel a posztót, kinek hogy hozza
4482 3| világ járt akkor, hogy a tûzhely körül csak a gyerekek meg
4483 12| megirigyelte ezt az ijesztõ tûzijátékot a földtõl. Gyújtott õ másikat,
4484 12| szikrazáporrá hullottak szét, s tûzpillangók gyanánt lebegtek le, hogy
4485 12| tüzeken. Mik lehetnek ugyan? Tûzrózsák letépett szirmai, amiket
4486 10| ki szórta el a földön?~- Tyû, gyerekek, nagy ünnep van
4487 15| csak megfoghassuk: mindjárt tyúkkal-kaláccsal kell hozzá lennünk. Tudja
4488 1| ország. De legalábbis az udvarbeli népek mindig megsiratják
4489 6| cselédje a Szitáryaknak, udvarhelyi székely különben származása
4490 17| mához egy hétre az egész udvarommal meglátogatlak azon a híres
4491 15| fel a gyékénybocskorban az udvaron, addig, míg a fejedelem
4492 17| uradhoz való nagy hûségedért udvarunkba fogadunk, és gondunk lesz
4493 16| Majd belenézek édesapátok ügyébe. Hátha ártatlan õ abban
4494 2| a legalkalmasabb ember; ügyes is, hûséges is, háládatos
4495 1| benyitott az ágyasházba. Ügyet se vetett rá, hogy a fejedelem
4496 10| tappog: az a vöcsök; amelyik ügyetlenül ugrik: az a szárcsa; amelyik
4497 3| Ajándikuzta tülemnek a budai basa ükegyelmessige. Utálatus teremtis. Legjubban
4498 1| segíteni. Akkorát üt az üllõre a kalapáccsal, hogy az aggodalom
4499 11| Pipitér -, ki akar a hajónkra ülni? Mindenkit fölveszünk az
4500 17| õnagysága meg a tanácsosai.~Ott ültek a nagy bársony karosszékekben
4501 2| Hol az egyik, hol a másik ültetett gazdát az erdélyi fejedelmi
4502 11| tudod, él-e, hal-e.”~Pipitér ümmögött valamit, de a rongyosok
4503 3| fejedelem udvarában sátoros ünnepkor se esznek olyat. Báránypecsenye
4504 2| kotorászhatott benne az ember, mégis üresen húzta ki a kezét. Olyankor
4505 15| feledkeztem Szitáry Kristófról. Üsse kõ, hát legyen szabad Szitáry
4506 14| uramnak egyre jobban izzadt az üstöke, s nagyon csendesen szólalt
4507 16| Murmuc is megsimogatta az üstökét, s úgy vihogott mellé, mint
4508 8| volt. Ma csupa romladék. Üszköt vetett rá a moldvai tatár.~
|