1-boldo | bolin-elszo | elt-gyalo | gyanu-jorav | josag-kulcs | kunko-megva | megve-ormot | orolt-szaza | szazo-uszko | utodj-zuzma
Rész
4509 11| vigyázzatok, hogy a falába ne ütõdjünk, mert akkor reggelre megesznek
4510 11| lábát a vízbe, s ha halacska ütõdött hozzá, kacagott, ha sikló
4511 11| nadálytõvirágok lila koronás fejét ütögette le egy kõrisfagallyal. Pipitér
4512 5| mikor egy hosszú dárda orron ütötte.~A dárda végében pedig valami
4513 11| vitéz katonái olyan helyeslõ üvöltésbe fogtak, hogy a generális
4514 12| vadak halállármáját: a róka üvöltését, a farkas nyívását, a borz
4515 10| aludni nem lehetett. A szél üvöltött, bõgött, borzalom volt hallgatni,
4516 2| girbegurba kardot s a mellé ilyen üzenetet:~- A kegyelmes basa tudja,
4517 16| kapun. Sürgött-forgott, ugrabugrált jobbra-balra, s egypárszor
4518 9| Éveken át fogyott, veszett, s ugyanannyi hét alatt tízakkorára dagadt,
4519 7| hosszú során. Nincs az itt úgyse, akit õk keresnek.~Azután
4520 11| vagy te, Szitáry Tamás. Egy ujjadat se mozdítod az édesapádért.
4521 8| olyant is talál, aki már egy ujjal se tudja védeni magát? Többet
4522 15| Csakhogy nem a rongyosok ujjongtak, hanem az ostromló sereg.
4523 1| borúsnak rég nem látta az ura homlokát, s maga is megszeppent.
4524 17| Téged pedig, öreg szolga, uradhoz való nagy hûségedért udvarunkba
4525 5| civódással lehettek az ország urai. Néha kihallott egy hang,
4526 3| valaki:~- Aj, haj, nagy urakuk meg se nem látulják szegin
4527 2| hát valaki Szitáry Kristóf uramért a Cseperke utcába!~Mire
4528 6| hacsak nem az Apafi Mihály uramét akarád mondani.~- Mit beszélsz,
4529 16| borult a nyakába.~- Aránus úrficskák, mennit emlegettelek tiktukat!
4530 8| továbbvinni.~- No, majd bírlak én, úrficskám - kapta ölbe a gyereket
4531 8| német.~Ez a nyárfacsepõte Úrháza romjain nõtt. Elpusztította
4532 9| teljesen elszikkad a vize, s úrrá lesz az ember a termõföldeken.~
4533 8| rézgarast, ne mondd, hogy nem úrral volt dolgod.” Én meg örültem
4534 7| Kristóf ór fiai? Azi az urszágháburítóé? Azi a sólyomkoppasztué?
4535 10| viszi befelé a lápon. S úszkál a vándorláp, amerre hajtja
4536 10| micsoda aranycsillagok úszkálnak ott a vízen?~- Az a vízicsorbóka
4537 12| akikkel a minapában itt úszkáltál Sárvár alatt?” - kérdi õ. „
4538 10| mikor röpülnek, a gólyák úgy úsznak a kék magasban, hogy a tolluk
4539 12| hova lehet lépni, hol kell úszni, hol lehet gázolni. Aki
4540 10| beszélt: az Isten szigete úgy úszott a láp szabad tükrén, mint
4541 15| dübörögve, csörögve a sziklás utakon. Utánuk a kővári hadak,
4542 3| budai basa ükegyelmessige. Utálatus teremtis. Legjubban szeretnik
4543 12| szigetrõl, Sárvárnak vettem utamat. Bementem Buzáth uramhoz,
4544 8| dolmányomról egy ezüstgombot, s utánakiáltok a lovasoknak: „Héj, vitéz
4545 2| gondolhatott a fejedelem is, mert utánakiáltott Szitárynak:~- Tudod mit,
4546 15| csörögve a sziklás utakon. Utánuk a kővári hadak, lándzsások,
4547 11| kedvére való volt ez az utazgatás. Legalább megjárták a vízi
4548 8| pártfogoltjait a hosszú útban, s olyan mesék voltak ezek,
4549 6| Pipitér volt a Cseperke utcai ház gondviselõje, régi hûséges
4550 5| karon Tamás az öccsét.~Az utcákon nagy volt a nyüzsgés, a
4551 6| Ahogy a két gyerek leért az utcára, Ádámka kétségbeesetten
4552 6| mintha valami láthatatlan útitársával beszélgetne. Pedig csak
4553 1| zsörtölõdött mindenkivel, aki útjába került. A nádmézes kávé
4554 9| senki meg nem adóztatta, útjait az Istenen kívül senki ki
4555 11| eresztesz bennünket a magunk útján? Azóta rég megszabadítottuk
4556 16| boldogságukat.~Csupa ünnep volt az útjuk hazafelé. A sárvári furcsa
4557 12| mert volna vágni akármilyen útnak, de hogy hagyja itt magára
4558 10| elkezdene járni-kelni?~A tavasz utója felé Tamás egyszer nagy
4559 7| elhordta a ködmönt, alig érték utol a fiúk.~- Ejnye, öreg, de
4560 8| ennivalójukat úgy kéregették össze úton-útfélen. Ha nem volt, nem ettek,
4561 2| kegyelmed, micsoda gonosz tréfát ûz velünk megint ez a tarka
4562 5| az ország pénzét, csúfot ûzött a mi fejedelmi személyünkbõl,
4563 3| Piszliczár házában, reggel aztán uzsgyé, isten hírivel!~Szitáry
4564 3| abrakulni. Luvak már kapták uzsonnát.~Azt akarta mondani a jó
4565 15| vele venni Bécset.~Mikor uzsonnatájban megérkezett a sereg Sárvár
4566 16| mint fehér galambsereg, ûzte, hajtotta szívükben egyik
4567 12| nyugvóhelyére.~„Nini, a Pipitér vacka üres, Pipitér nem hált idebent
4568 11| megállott a két gyerek vackánál. Sokáig nézte õket, ahogy
4569 7| intett vissza a basa -, majd vacsora után beszéljünk arról. Meg
4570 7| elõhúzta lebernyege alól a vacsoráját: akkora darab fekete kenyeret,
4571 9| ki volt békülve az elsõ vacsorával.~- Nem eszik ilyent Hajdár
4572 3| erdüben terekek, tatáruk, vad haramiákuk. Maradtuk szegin,
4573 15| vadkörtével lövöldöz.~- No, az még vadabb is lesz, amivel mink visszalövünk!
4574 1| édes cselédem. Odakint vadászgattam veled az erdõszélben. Sütött
4575 2| a sólyom után az udvari vadászokat. Nyugtasd meg a basát, jó
4576 4| sólyommadara. Nem is tartott vadászsólymot, hiszen nem volt már lóra
4577 2| fejedelem karján egy betanított vadászsólyom, Teleki uram meg a szárnya
4578 8| kellett hajtani az erdõ vadját, aki ott keresett téli szállást
4579 10| oda Pipitérhez, aki éppen vadkacsatojást szedegetett a süvegébe a
4580 15| tréfa. Ez már több, mint vadkörte.~Csakugyan visszahúzódott
4581 15| összevissza kékítettek a kemény vadkörték.~- Ennyit üzentek mindössze.
4582 9| érte a tavaszon egy sapka vadlúdtojást.~Kisvártatva négyfelõl is
4583 17| az én nádasomban, az én vadmadaraim közt.~- Legyen a te akaratod
4584 5| odvas fából kifüstölik a vadméheket, s a sok nekibõszült méhecske
4585 9| lehetett fogni.~Ádámka még vadmézzel is megpakolta a füstölt
4586 7| Piszliczár olyan hamar, mivel vádolják Szitáry Kristófot.~Ádámka
4587 3| mint odakint kóborolni a vadon erdõkben. Aztán a gyerekek
4588 10| kerekedik belõled ebben a vadonban. Meglásd, hogy Apafi terád
4589 17| befutotta azt már azóta a fehér vadrózsa. Levele se volt, csupa virág
4590 9| Egy külön világrész õsi vadságban, ahogy az Isten megteremtette.
4591 7| arra járok,~ahol jó emberek~vadszõlõs tornácon~vígan nevetgélnek,~
4592 14| meglepõdve a fejedelem. - Miért vág kelmed olyan keserves képet,
4593 3| csatában kapta ezt a hosszú vágást? Hát az a kerek forradás
4594 1| elijed tõle. Vagy keményebben vágja a kapát a földbe, haragosabban
4595 10| micsoda éles levelek, úgy vágnak, mint a kard!~- Úgy is hívják
4596 3| idõjin! Sehuva nem mészelsz. Vagynak erdüben terekek, tatáruk,
4597 3| rikácsolására riadt föl.~- Hol vágyul, úrficska? Itt is vágyun
4598 16| drágalátus fejedelem, én vágyum a becsulátus Piszliczár.
4599 3| vágyul, úrficska? Itt is vágyun liliumszálum, enyim lányum:
4600 16| becses szemiledet. Kalickába vágyunk berekesztelve hamis firegje
4601 1| nem kõ volt a szíve, hanem vaj, de most meg nem lágyíthatta
4602 7| láttak õk semmit abból a vakító pompából! Búsan, lehajtott
4603 10| bohókásan bukdácsol: az a vakvarjú. Ahol nagy, fehér felhõk
4604 3| ha Szitáry ott nem terem valahány lófõ székellyel, s szét
4605 10| jászesõ. Mikor megindul a szél valahonnan a Mátrából, a hajdúrónák
4606 12| tartománya? Szikra pattan valahonnét a száraz zsombékba? Bujdosó
4607 7| elhúzódom itt a nyíresbe valahová, ti csak menjetek bátran,
4608 6| Ádámka odasúgott Tamásnak:~- Valakitõl el kellene búcsúznunk...~
4609 10| jégbilincsekkel oda nem kötözi valamelyik parthoz. Ott aztán alszik
4610 8| lovasoknak: „Héj, vitéz urak, valamelyiktek elhagyta a szép ezüstgombját!”
4611 15| Puskája azonban volt annak valamennyinek, hiszen találtak a várban
4612 12| szigetet a zátonytól.~Ez a hír valamennyire megnyugtatta Tamást. Az
4613 14| kilincset: az ajtó kinyílt. Valamin nagyon haragudhatott a fejedelem,
4614 2| azon gondolkozott, hogy tán valamivel meg is kellene ajándékozni
4615 16| fejedelem.~Erre Ádámka sietett a válasszal:~- Az egy nagy majom, nagyságos
4616 7| keresztülvezet a kincsesházon. Válasszatok, ami jólesik: amit megkívántok,
4617 11| még fejedelmet is kellene választani.~- Ne félj, szolgám, kerülhet
4618 7| mézes ajkú fülemüléim, mit választottatok magatoknak Hajdár basa kincseibõl?~-
4619 7| Hajdár basa kincseibõl?~- Mit választottunk volna, ó, nagy úr - rázta
4620 15| Utoljára aztán Ebeczki uram vállalta el a követséget. Abba a
4621 6| ej, úrfi - rázta meg a vállán a subát az öreg Pipitér -,
4622 5| Tamás dacosan rázta le válláról a fekete bársonyköpönyeget,
4623 11| szolgám? - fogta egyszer vallatóra Pipitér a gyereket, mikor
4624 1| nehéz sor, mert annak kárát vallja az egész ország. De legalábbis
4625 6| iramodott, de az öreg cseléd vállon ragadta õket.~- Hát aztán
4626 8| kamasz mindjárt a magáénak is vallotta a gombomat, pedig az öregapjának
4627 15| oldalukon, szakállas puska a vállukon, tollas buzogány a markukban.
4628 6| Édes vérem, nekünk el kell válnunk egymástól.~Ádámka sírva
4629 1| õket a fejedelem elé.~- Válogasson közülök nagyságod - hajolt
4630 7| rézveretû jászlak elõtt.~- Innen válogatnak maguknak paripát, akikre
4631 1| tisztességtudóan.~Volt miben válogatni, az bizonyos. Karmazsin
4632 2| Brassótól Kolozsvárig. Nem volt válogatós: ha pénzt nem talált, elhajtotta
4633 11| mocsár, a másik oldalon válogatott õrsége, színe-java az erdélyi
4634 9| Nem mese ez, hanem igaz valóság. Volt olyan esztendõ, amikor
4635 3| kukucskál ki abból a palotából.~Valóságos tündérpalota volt ez. Vertréz
4636 2| kaphat sólymot egész erdõre valót. S ez a gondolat olyan jókedvre
4637 6| a világnak - bizonygatta váltig. Márpedig õ úgyis utána
4638 15| a kocsiból, egy-két szót váltott a kapitányokkal, s nekiindult
4639 2| fejedelem majd sóbálvánnyá változott, szegény. Sose látott még
4640 12| suhantak az egek tündöklõ vándorai; néha sûrûn, mint a pelyhek,
4641 7| éneklés. Nem vagyunk mi vándordalnokok. Hanem vagyunk a Szitáry
4642 10| befelé a lápon. S úszkál a vándorláp, amerre hajtja a szél, egészen
4643 7| a mi rabszabadítóink.~A vándorlás egy kicsit elcsigázta õket,
4644 14| várkapuban beszélgetett egy vándorló formájú, harcsabajuszú öregemberrel.~-
4645 14| megtalálni.~- Hol, hol?~- Sárvár várában.~A fejedelem az ajtónak,
4646 7| bujdosók országa.~Egész Váradig senki meg nem kérdezte tõlük,
4647 7| Szitáry Kristóf nincs már Váradon. Ma délután jártak itt Apafi
4648 17| támadjon még valaha a mi várainkat elszedegetni, íme, neked
4649 12| csinálhatnak egyebet, mint hogy várakoznak, ha nem akarnak is? A szigetrõl
4650 15| hogy én alkudozzam a saját váramra? Dejszen énvelem szóba se
4651 11| lám, milyen jó azoknak a várbelieknek, azok bizonyosan tudnak
4652 15| jószántából kitakarodnak a várból, mehetnek isten hírével,
4653 2| takaros csizmát szabni a vargák a török katonáknak. Nagyon
4654 2| fejedelem küldene neki vagy száz vargát. De mindjárt vigyék magukkal
4655 17| fejedelemasszony nagyon várja azóta a fiát, ezt a haszontalan
4656 12| azért, hogy azon a helyen várják vissza, ahol elhagyta õket?
4657 7| bujdosó csapatokat látni, mint varjúsereget a búzavetésben vagy verebeket
4658 14| mikor utoljára látták. A várkapuban beszélgetett egy vándorló
4659 7| katona beeresztette õket a várkapun. Süveglevéve sóhajtott föl
4660 13| de tovább nem visz. Ha a várkapura akarunk kerülni, nem kell
4661 8| Vásárra begyülekezett hat vármegye, szorgalmukat, becsületességüket
4662 8| kellett bujdokolni vagy három vármegyét. Azazhogy nem nagyon kellett
4663 15| egy futárt a kolozsvári várnagyhoz, hogy eressze szabadon Szitáry
4664 16| rongyosok ott is maradtak a régi várnéppel együtt, hanem Pipitér nem
4665 6| vásárig.~Mikor kiértek a városból, Ádámka odasúgott Tamásnak:~-
4666 5| csendben fölharsogott a városi hajdúk kürtszava. Azt jelenti
4667 8| leégett falvakra, kihalt városokra sokszor akadtak, s rendesen
4668 13| hûvös helyrõl. Odalent a várpincében. Ott még a legyek se látnak
4669 14| Buzáth -, hát nem a sárvári várról?~- Hát kelmed, Ebeczki uram,
4670 10| vesszeibõl fonunk halfogó varsát.~- Pipitér, micsoda aranycsillagok
4671 17| Éjszaka megjött az esõ, a rég várt esõ, s úgy szakadt az áldás,
4672 7| folyosókon vezette le õket a várudvarra, annak a legelhagyatottabb
4673 15| õvelük? Se szigetük, se váruk már. Még Pipitér is hallgatagon
4674 13| mondtad mindjárt? Hiszen téged várunk egy fél esztendeje. Nyitom
4675 1| tizenkét apród állt sorfalat, várva a fejedelem kilépését. Deli
4676 2| tudta, hogy az az ócska vas vadonatúj korában se ért
4677 3| váradi török bazárból a vásárfiát. Kardot Tamáskának, húros
4678 6| akár meg se álljatok a túri vásárig.~Mikor kiértek a városból,
4679 8| tele pincéik, tele kamráik. Vásárra begyülekezett hat vármegye,
4680 7| basa udvarában~talpig nehéz vasban~titeket siratgat,~láttam
4681 16| szemeket vetett rá, mint a vasvilla. Alighanem kívánt volna
4682 8| aki már egy ujjal se tudja védeni magát? Többet is, mint amennyit
4683 8| tömlöce körül? Az lenne a vég, hogy ti is odakerülnétek
4684 5| Adja Isten, hogy a mai végezéstek meg ne bánjátok. Mi pedig,
4685 11| mondta megindultan az öreg, s végig-végigsimogatta a gyerek elkócosodott, hosszú
4686 5| Néha kihallott egy hang, s végigbömbölte az egész folyosót:~- Gyalázat!~-
4687 2| aztán a németnek a hátát végigcirógatták a karddal a basa urak, akkor
4688 8| kezdte Pipitér, ahogy végigheveredtek a leterített subákon -,
4689 5| a szeme, ahogy egyenként végigmérte õket tetõtõl talpig. Õróla
4690 1| az ágy elé. A fejedelem végignézett rajtuk, és elkiáltotta magát:~-
4691 2| szép országban!~Akkor aztán végigrabolta a török az országot szép
4692 7| ránézett, káprázott a szem. Végszámra a drága bársony és selymek,
4693 11| Erdélynek ez a hatalmas végvára valamikor messzire esett
4694 15| megkaparintották Erdély végvárát. A három nap alatt, míg
4695 13| itt, jó ember! Hogy búcsút vehess a gyerekeidtõl, ha mink
4696 2| engedelmet, hogy elõbb búcsút vehessek a két fiamtól.~- Sose búcsúzkodjál,
4697 7| a kenyerét! - Bizonyosra vehetjük, hogy ezt mondta volna az
4698 12| azon törte az eszét, hol vehetne õ olyan lajtorját, amin
4699 8| bontogatta érte, jól szemügyre vehettem az én nagy jó uramat. Mert
4700 7| a kulcsot is elvitték - vélekedett az öreg Pipitér.~- Hátha
4701 15| le nem megyek addig, míg velem nem jönnek a pajtásaim is:
4702 15| szólaljanak meg az ágyúk - vélte Ebeczki uram.~Buzáth uramnak
4703 7| reszketõ Ádámkát.~Az éjszakai vendég egy kicsit följebb tolta
4704 3| azonban belekapaszkodott a vendégeibe.~- Iluci megterigette asztaltut.
4705 3| háza táját. Máskor mindig vendégeskedni járt: hol a töröknél, hol
4706 17| S ha szívesen látod a vendéget, mához egy hétre az egész
4707 3| németnél. Persze mind olyan vendégség volt az, ahol ágyúszóval
4708 3| 3. A vendégszerető Piszliczár~Mióta a fejedelem
4709 12| legalább a szemével búcsút ne venne a hû, öreg cselédtõl. Bizonyosan
4710 12| uramhoz, s azt kérdeztem tõle: venne-e gombát, mert annak nagyon
4711 7| varjúsereget a búzavetésben vagy verebeket a sövényen. Az volt akkor
4712 1| nevesse magát, s a vállára ne veregessen Szitáry Tamásnak.~- Csak
4713 11| A magabíró férfi odakint verekszik a törökkel, némettel.~S
4714 6| esik neki a beszéd:~- Édes vérem, nekünk el kell válnunk
4715 7| csörgeti a láncát valami sötét veremben? Hátha az õ lehelete csapja
4716 7| kardja mutatta, hogy ez a veres képû ember nem lehet más,
4717 10| alján, s elsõ sugárcsomója véres kard gyanánt feküdt végig
4718 7| itt helyette mi kettõnket. Veress engem láncra, küldj követ
4719 12| felszívogatta a láp langyos vérét. A karcsú nádak ruganyos
4720 7| akit te ártatlanul láncra verettél. Nagy urunk, add vissza
4721 2| Benne van az a vadonatúj veretû kétszáz arany, amit tegnap
4722 5| lesték a barnuló alkonyatban: veri-e már a port hazafelé az édesapjuk
4723 4| kezemmel akarom a lábára verni a patkókat. Majd megmutatom
4724 7| Mit? Az enyim fedil alatt vernyaduztatuk? Suha nem látultalak titeket,
4725 8| Olykor-olykor nagy porfellegek verõdtek föl az országúton, hol elõttük,
4726 16| Ebbõl az aranypénzbõl nem vertek többet ennél a kétszáz darabnál.
4727 11| törõdött vele, ha csapatostul verték is fel rejtekén a kócsagot.
4728 3| Valóságos tündérpalota volt ez. Vertréz födele, márványoszlopai,
4729 2| Nagyságodnak a képe volna rájuk verve, de a pénzverõ kifelejtette
4730 8| akadtak az úton, s a szívük vérzett bele, amit a szemük látott.~
4731 7| kérdezem tõled.~Hollómadár, vesd le~fekete gyászruhád,~nem
4732 6| beabroncsoltatod a fejed, hogy szét ne vesse a nagy bölcsesség. Hát azt
4733 12| háládatos pillantást ne vessen vissza a Pipitér sás nyugvóhelyére.~„
4734 10| gallyazzuk nemsokára. Az õ piros vesszeibõl fonunk halfogó varsát.~-
4735 16| megnézem, ha ilyen nagyon veszedelmes jószág - mondta a fejedelem,
4736 2| hallásra is kiérezte a hírbõl a veszedelmet.~- Úgy, tán már megint elveszejtette
4737 1| érzek én magamon? Akkor veszem észre, hogy fönt felejtettem
4738 6| jószántából.” „Nagy legyek vesznek ettõl el - mondá õ. - Arról
4739 7| õket az istállókba, noha vétek istállónak mondani ezt a
4740 2| padlásra való Attila-kardot vétettek már vele a basa urak.~De
4741 6| Isten keze valahol idegenben veti meg síri ágyukat?~Tamás
4742 5| kezébe, akinek gyalázatos vétke veszedelembe sodorta az
4743 12| Meg se kérdezték tõle, vétkes-e vagy ártatlan. Úgy lehet,
4744 16| becsulátus Piszliczár, hogy hol vetted te ezeket az aranyakat?~
4745 3| közben az idõ, hogy észre se vették, mikor Hídalmásra beértek.
4746 12| innen a szigetrõl, Sárvárnak vettem utamat. Bementem Buzáth
4747 1| csendesen, s azzal karjára véve a fejedelem piros csizmáit,
4748 10| Eredj, amerre a Teremtõ keze vezérel!~ ~
4749 6| amely az istenkertjébe vezet: a temetõbe. Ott megkeresték
4750 8| Pipitér bácsi?~- Ahová én vezetlek, fiaim. Az lesz az igazi
4751 7| Tamás a fejét -, hiszen nem vezettek el bennünket az édesapánk
4752 2| elveszejtette Attila a kardját? Vezettesse kegyelmed a követet a tanácsterembe.
4753 6| beszélgetne. Pedig csak magával viaskodott, s mikor megindult a szava,
4754 5| volt az arca, mint a sárga viasz, de a szeme úgy égett, mint
4755 16| süvegecskéjét, s szórni a vidám köszöntést jobbra-balra
4756 11| elborult a képe. Mentül vidámabban hancúroztak a többiek, annál
4757 1| mint az õzikének, de tele vidámsággal és pajkossággal. Érezte,
4758 1| Szitáry gyerek:~- Tamás, vidd be a fejedelem csizmáját!~
4759 7| becsületes Piszliczárnak, vigasztalást kérni rája a tündérkert
4760 2| sajnálja, nagyságos uram - vigasztalta Teleki -, úgyis egy kis
4761 14| Ebeczki uram is. Hanem arra vigyázzanak kegyelmetek, hogy annak
4762 2| hogy olyan is legyen, aki vigyázzon rá, tízezrével vitte rabszolgának
4763 3| vigyázott a jó ember, hogy el ne vigye a macska.~Annál mélyebben
4764 2| száz vargát. De mindjárt vigyék magukkal a csizmának való
4765 16| eléje ugrott, s jókedvû vigyorsággal átnyújtott neki egy piros
4766 16| megsimogatta az üstökét, s úgy vihogott mellé, mint aki tudja, hogy
4767 3| nápkeleti gyengyumért - vihogta a kis ember, s úgy elgurult
4768 4| puffadt kezét a haragosan vijjogó madár szárnya alá, s egyik
4769 3| ébredt addig, míg fel nem vijjogta az ebédlõben hagyott sólyom.~„
4770 12| szórta tüzes nyilait a vizek világára, s felszívogatta a láp langyos
4771 1| a fejedelemségünk után.~Világéletében mindig attól rettegett jó
4772 5| hajnal piros fénye hidegen világította be a folyosót, mire a tanácsurak
4773 2| mert kelmed már csak világlátott ember.~- Olyant azért mégse
4774 7| ha a szó nem lett volna világos, az a hangos mosolygás,
4775 3| Hajnallik már, bizonyosan a világosság bántja az én madaramat” -
4776 9| két folyónak.~Egy külön világrész õsi vadságban, ahogy az
4777 7| apródjait!~- Könnyû neki: három világrészbõl rabolta össze õkegyelme
4778 7| Violaszín selyempalástja, villogó tekintete, drágaköves kardja
4779 3| uram szúrós szeme is úgy villogott utána a kertkerítésen keresztül.
4780 12| hatalma bizonyságképpen villogtat a gyarló föld felett: „Ej,
4781 12| hogy el lehetett volna vinni szigetestül. Némelyik istenadta
4782 7| találta magát Hajdár basával. Violaszín selyempalástja, villogó
4783 3| egyszerre hordozott fehér virágcsillagokat és gömbölyû aranyalmákat.
4784 16| gyerekeket. Teleszórták õket virággal, jutott belõlük még Pipitérnek
4785 10| micsodák?~- Földimogyoró virágjai azok, az csak a fölséges
4786 3| virágoskertet, ahol minden virágnak a kelyhében az Iluci szeme
4787 3| ringat olyan balzsamszagú virágokat. Volt olyan, amelyiknek
4788 16| erdõkoszorús hegyormok, a virágos halmok, a szelíd völgyek,
4789 3| képû legénykét, Ádámnak virágoskertet, ahol minden virágnak a
4790 10| örömet minden nap. A láp virágoskertje kezdett nyiladozni.~- Pipitér,
4791 9| tápláló bogyókat; vannak virágoskertjei, amik sebforrasztó balzsamot
4792 7| hívják azt a nagy piros virágot, amelyikbõl egy szál is
4793 8| hívták: Szabadszentkirály. Virágzó város volt. Ma csupa romladék.
4794 7| gyerekei, akik múltkoriban itt virradtunk föl a kelmed barátságos
4795 12| az édes tej. Csak Tamás virrasztott fél-fél éjszakákon át, fölneszelve
4796 3| ember az, aki hazájáért viselhet sebet a homlokán.~Tamás
4797 17| kocsira, Pipitér majd gondját viseli neki az úton.~Mikor a menet
4798 6| rendben tartod a házat, gondot viselsz a gazdaságra, igazgatod
4799 5| Fejedelem! Míg címeredet viseltem, hallgattam, mint szolgához
4800 11| két fülét befogni.~- Ne visítsatok úgy, nem vagytok ti szélkiáltó
4801 17| elõtt is, megköszönni neki visszaadott szabadságát. A fejedelem
4802 5| annak ivadékaiban, aki rútul visszaélt fejedelme bizalmával.~Ádámka
4803 16| kérdezte a gazdát, aki éppen visszaérkezett, a kezében egy aranyos tálcával,
4804 4| jöhetett volna Szitáry Kristóf visszafelé, mint amilyen gyorsan elkocogott
4805 2| fejét, sose tudhatja, hogy visszahozza-e.~Valami ilyesfélét gondolhatott
4806 1| kacki piros csizmákkal, és visszajött egy pár feketével. De még
4807 2| és ne terheltessél neki visszaküldeni.~- Hogyne, hogyne - készségeskedett
4808 15| vadabb is lesz, amivel mink visszalövünk! Annak a magjába fejestül
4809 13| Buzáth uram nyargaltában visszaordított Pipitérre:~- Te csak maradj
4810 6| hogy tán a puskagolyó is visszapattant volna róla, mint a Kinizsi
4811 15| is.~Mit volt mit tenni, visszasomfordált Ebeczki uram, s megtanácskozta
4812 14| kelmednek, Buzáth uram, ha visszaszerzi, amit elveszejtett. Meg
4813 7| semminek se. Látta õ, mikor visszatekintett, hogy valami fehérség lobog
4814 12| pajtások, ahol vagyunk, s visszavárjuk Pipitért. Addig szabad a
4815 4| bégnek.~- Ebben a nyomban visszaviszed az ajándékát Apafi Mihálynak!
4816 8| súgta vissza a katona. „Hová viszik szegény fejét?” „Kolozsvárra” -
4817 5| dolmányos hajdú ágaskodott, aki viszont a szürke szamárról tudhatta
4818 12| Bizonyosan kint alszik valahol a vitézei között.~Sorra járta a rongyosokat
4819 2| parancsolómat, a páratlan vitézségû Hajdár basát. Tegnapelõtt
4820 1| bement, olyan rakás csizmát vitt a két karján, hogy a feje
4821 11| szélére, és lógatta a lábát a vízbe, s ha halacska ütõdött hozzá,
4822 13| mosakodás.~A másik percben már a vízben lubickolt egész népe az
4823 11| nádszálon nagyokat szítt a láp vizébõl.~- Hallod-e, Pipitér, kérdeznék
4824 12| Halálos nagy lomhaság borult a vizekre, fönt nem fodorodott felhõ,
4825 11| nyugati tövét nyalogatta a vizével. Annál nagyobb volt a becsülete
4826 10| úszkálnak ott a vízen?~- Az a vízicsorbóka virágja. Nincs a mocsárláznak
4827 9| õzei és szarvasai; s ami vízimadár otthonos a magyar földön,
4828 10| állóvíz szélén az ezerféle vízinövény élõ és elkorhadt gyökere
4829 10| ingoványon: az a zöld lábú vízityúk; amelyik nehézkesen tappog:
4830 9| zsugorodik egyre kisebbé a vízszörnyeteg, s reménykedve számították
4831 9| Ecsedi-láp. Ez a rejtelmes víztömeg, amelyikrõl még azt se lehetett
4832 9| lehetett látni a tiszta víztükörben az elsüllyedt falvakat:
4833 10| nehézkesen tappog: az a vöcsök; amelyik ügyetlenül ugrik:
4834 16| virágos halmok, a szelíd völgyek, amiknek ölében úgy lapultak
4835 15| Apafi-lobogót csavargatta a szél. Vörös selymén szépen meg lehetett
4836 3| csakugyan az ég peremén vöröslött már, s pirosra festette
4837 14| színehagyott orcája, és vörösre sírva neki is a szeme. Buzáth
4838 15| fejedelem -, nemde nem te volnál-e Apafi Mihály herceg?~- Igenis,
4839 16| cseléde van! Ó, ha nekem volnának ilyen hûséges embereim!~
4840 3| kitanította a fiait: ki légyen voltaképpen Piszliczár uram. Görög marhakereskedõ
4841 9| két gyereket. - Nemhiába voltam én a Bocskai hajdúja már
4842 1| apámuram. Ha már vadászni voltunk álmodban, miért nem hívtad
4843 15| jó puskalövésnyire. Ott vonták föl a kapitányok sátrát,
4844 7| éhes embernek kalács a zabkenyér is.~De még azt se ette meg,
4845 16| lefelejtette a bajuszt a zalatnai pénzverõmester.~- Hm, hát
4846 2| szállítottak be mutatóba Zalatnáról. Elég lesz az éhét elverni
4847 17| könnye, hogy az éjszakai záporesõ se különben. Hát még mikor
4848 16| az Isten szigetére s hogy zárta ki Buzáth uramat a maga
4849 7| volna hagyatva. Ajtó, kapu zárva, az ablaktáblák becsukdosva,
4850 11| megakasztották a szigetet valami zátonyban, s az öreg rögtön takarodót
4851 12| szigetrõl át lehetne menni a zátonyra, s onnan talán kigázolhat
4852 12| kerüljük meg ezt a nyírfás zátonyt, hátha a másik végében van
4853 12| eltaszítani a szigetet a zátonytól.~Ez a hír valamennyire megnyugtatta
4854 13| parancsol.~- Nono - mondta zavarodottan Buzáth uram -, én is úgy
4855 13| Hozott a mándruc! Mit zavarogsz itt éjszakának idején?~-
4856 12| Elcsendesedett a csacska nádlevelek zizegése is. Azt hallgatták, hogy
4857 6| alatt, meg az õszirózsák zizegését, ahogy a szél játszadozott
4858 11| szolgám?~- Nagyon. Minden zizzenését, minden fuvallatát. Azt
4859 7| ott emberek is vannak. Zörgessünk rájuk, Tamás bátyám!~Azzal
4860 9| Kisvártatva négyfelõl is zörgött a nád: jöttek a lápi emberek,
4861 5| különben?~- Rab ember fiai - zokogta Ádámka.~- Szitáry Tamás
4862 17| pedig ráborult az apjára, s zokogva csókolgatta élettelen kezét.
4863 15| feszül a karcsú testén, zománcos kard csillog az oldalán.
4864 10| mintha valami óriási lisztes zsákokat rázogatna valami láthatatlan
4865 3| esznek olyat. Báránypecsenye zsályával, õzcímer mandulatejjel,
4866 12| áldozott le nyugaton. S a piros zsarátnok aztán elkezdett fehér és
4867 17| odanyújtotta a maga piros selyem zsebbelijét.~- A lippai bég ajándika.
4868 3| teletömködte a dolmánykája zsebét törökszilvával, hogy csak
4869 12| feje. A sziget szárnyas zsellérei - õslakói voltak inkább -
4870 11| Hátha eresztenénk bele zselléreket is?~- Kik lennének azok,
4871 10| Tudta, hogy szipákol a zsezse, hogy kopácsol a csencsege,
4872 1| csapatán valami halk kacagás zsibongott át, mint méhdongás a kerten.
4873 1| Dúlt-fúlt, kötekedett, zsörtölõdött mindenkivel, aki útjába
4874 13| Bánom is én!~- Meg a zsoldot is hozom a tarisznyámban.~-
4875 11| a rongyos hadseregbe. A zsoldotok ingyenlakás meg ingyenkoszt:
4876 12| pattan valahonnét a száraz zsombékba? Bujdosó nádi emberek gondatlansága
4877 9| s boldogan nézték, hogy zsugorodik egyre kisebbé a vízszörnyeteg,
4878 10| óriásnak, a lápnak. Forrnak, zubognak a vizek, sejtelmes hangokkal
4879 9| ímmel-ámmal igenelt. Fejük felett zúzmarás tölgyek, körülöttük nagy
|