| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | ||
| Alphabetical [« »] 700 1 8 2 9 1 a 19905 á 5 a-y 7 a-yak 1 | Frequency [« »] ----- ----- ----- 19905 a 7592 az 4079 hogy 3775 nem | Móra Ferenc Tápéi furfangosok IntraText - Concordances a |
Kötet, Fejezet
1 I, 1| körül tudtam bukfencezni a pernyésgödröt, ha senki 2 I, 1| hogy nem való vagyok erre a pályára, mert a nyilvánosság 3 I, 1| vagyok erre a pályára, mert a nyilvánosság elõtt nem tudok 4 I, 1| tudok bukfencet vetni. Pedig a nyilvánosságot csak fél 5 I, 1| utcáról bekukucskált rám a deszkakerítés hasadékán 6 I, 1| egyidõs gentleman, akihez a legõszintébb irigység fûzött. 7 I, 1| Jóska függetlenítette magát a polgári divattól, és télen 8 I, 1| hogy abba belefért volna a Dzsingisz kán feje is. Ezt 9 I, 1| akart volna helyezkedni a Daru utcai társadalom világfölfogásával, 10 I, 1| öreg Zsibritának kellett a sapka, és nyáron õ hordta 11 I, 1| sapka, és nyáron õ hordta a szalmából készült párszárítót.~ 12 I, 1| hogy Jóska bekukucskált a kerítésen, ami még nem lett 13 I, 1| Játjak!~Én akkor éppen a fejem tetején álltam, de 14 I, 1| fejem tetején álltam, de a következõ pillanatban már 15 I, 1| pillanatban már benne voltam a pernyében. Szerencsére puhára 16 I, 1| politikus belebukfencezik a pernyésgödörbe, s minél 17 I, 1| ezért emlékezetes nekem ez a télvégi nap, hanem, mert 18 I, 1| vacsorát.~Letappogtam magamról a hamut és beoldalogtam a 19 I, 1| a hamut és beoldalogtam a szobába. Szerencsére szülém 20 I, 1| nagyon bele volt merülve a Krisztusatyafiság könyvébe. 21 I, 1| könyvébe. Odakuporodtam mellé a padkára, a hóna alá fúrtam 22 I, 1| Odakuporodtam mellé a padkára, a hóna alá fúrtam a fejemet, 23 I, 1| padkára, a hóna alá fúrtam a fejemet, és néztem, hogy 24 I, 1| fejemet, és néztem, hogy mozog a szája:~- Ö-rül-je-tek-és-vi-gad-ja-tok-mert-a-ti-ju-tal-matok-bõ-sé-ges-meny-nyek-ben.~ 25 I, 1| Ö-rül-je-tek-és-vi-gad-ja-tok-mert-a-ti-ju-tal-matok-bõ-sé-ges-meny-nyek-ben.~A voces paginarum hamar elaltatott. 26 I, 1| fölébredtem, még mindig ott ültünk a padkán, az óltetõrõl besütött 27 I, 1| padkán, az óltetõrõl besütött a frissen esett hó, a félhomályban 28 I, 1| besütött a frissen esett hó, a félhomályban is ki bírtam 29 I, 1| félhomályban is ki bírtam venni a szülém arcát. Most már lecsukott 30 I, 1| állítottam be közé és a jó Isten közé -, mit vacsorázunk 31 I, 1| máma?~Elõször végigmondta a miatyánkot, keresztet vetett, 32 I, 1| keresztet vetett, megcsókolta a könyv tábláján a feszületet, 33 I, 1| megcsókolta a könyv tábláján a feszületet, aztán felelt:~- 34 I, 1| kenyérrel.~- Jaj, gyerekem, a szalonna most elment adóba - 35 I, 1| adóba - vette elõ anyám a kanapé sarkából az abrosszal 36 I, 1| kenyeret. - Örüljünk, hogy a mindennapi kenyeret megadja 37 I, 1| mindennapi kenyeret megadja a jó Isten.~Arról persze még 38 I, 1| talpköve az adó, s hogy annak a malackának, amit karácsonyra 39 I, 1| karácsonyra vágtunk, az volt a hivatása, hogy féloldal 40 I, 1| szalonnájával fönntartsa az államot. A jó Istenrõl azonban már 41 I, 1| vajalját adhatott volna a kenyérkéhez. No, majd ha 42 I, 1| semmivel se verte ki az álmot a szemembõl. Csöndesen ültek 43 I, 1| Az istene ne legyen ennek a rossz háznak, legjobb volna 44 I, 1| nyugtalan álmom volt, égett a házunk, ropogott a nádtetõ, 45 I, 1| égett a házunk, ropogott a nádtetõ, mint disznópörzsöléskor 46 I, 1| mint disznópörzsöléskor a szalma. Az apám pedig vasvillával 47 I, 1| két úriembert forgatott a tûzben.~- Mit csinál, édesapám? - 48 I, 1| Megpörkölöm, fiam, ezeket a disznó koslebálókat.~A koslebálók 49 I, 1| ezeket a disznó koslebálókat.~A koslebálók azok az úriemberek 50 I, 1| írnok, aki kalamust hordott a füle mellett, meg egy bakter, 51 I, 1| az összeírási íveket és a tintásüveget. No meg az 52 I, 1| tintásüveget. No meg az is a bakter tisztje volt, hogy 53 I, 1| volt, hogy megakadályozza a kötelességteljesítésben 54 I, 1| kötelességteljesítésben a kutyákat, akik minden házban 55 I, 1| Reggel, ahogy kisütötte a nap az álmot a szemembõl, 56 I, 1| kisütötte a nap az álmot a szemembõl, az elsõ dolgom 57 I, 1| kiszaladni az udvarra, megnézni a nádtetõt. Megvolt friss 58 I, 1| Megvolt friss jó egészségben, a nagy mohacsomók elevenen 59 I, 1| itt - szólalt meg bennem a lelkiismeret. - A Lacika 60 I, 1| bennem a lelkiismeret. - A Lacika gombja miatt fogta 61 I, 1| Lacika gombja miatt fogta el a jó Isten a kenyerünk mellõl 62 I, 1| miatt fogta el a jó Isten a kenyerünk mellõl a szalonnát.~ 63 I, 1| Isten a kenyerünk mellõl a szalonnát.~Lacika a legrongyosabb 64 I, 1| mellõl a szalonnát.~Lacika a legrongyosabb szabó volt, 65 I, 1| világon foltokat vetett a romlásnak indult nadrágokra 66 I, 1| fehér fércek akadoztak a szakállába, de gyámoltalan 67 I, 1| gyámoltalan és együgyû volt, mint a gyerek. Ezért hívtam Lacikának 68 I, 1| Akkor fölkászolódott, és a nyakamba akasztotta a botja 69 I, 1| és a nyakamba akasztotta a botja kampóját:~- No, fiatalember, 70 I, 1| szépen köszönni?~- Éljen a negyvennyolc! - rikkantottam 71 I, 1| hiszem, hogy lett volna a világon olyan kétségbeesett 72 I, 1| látni ebben az életben. A gomb piros csontból volt, 73 I, 1| hogy nõi keblen fogja össze a kabátot. A Lacika atilláján 74 I, 1| keblen fogja össze a kabátot. A Lacika atilláján azonban 75 I, 1| art nyert alkalmazást, s a mester tekintete mindig 76 I, 1| galambepéjét fölkavarta a politikai szenvedelem.~Hát 77 I, 1| politikai szenvedelem.~Hát ez a gomb volt az, amely két 78 I, 1| lappangott. Nem bírtam ellenállni a kísértésnek, és egy óvatlan 79 I, 1| könyökölt, lesodrogattam a kincset az atilláról. Meg 80 I, 1| Meg kell vallanom, hogy a bûntudat csak a gyomromon 81 I, 1| vallanom, hogy a bûntudat csak a gyomromon keresztül ébredt 82 I, 1| de egy percig se haboztam a jóvátétellel. Még aznap 83 I, 1| örve alatt odacsempésztem a gombot az Úr asztalára. 84 I, 1| Talán egyszerûbb lett volna a Lacika zsebébe csúsztatni, 85 I, 1| zsebébe csúsztatni, de akkor a jó Isten nem tudott volna 86 I, 1| róla, s én vele akartam a barátságot helyreállítani.~ 87 I, 1| cselédem, kertészpecsenye lesz a vacsoránk.~Hát az volt, 88 I, 1| hozzá. Kertészpecsenyének a sülttököt csúfolja a szegény 89 I, 1| Kertészpecsenyének a sülttököt csúfolja a szegény ember. Jó étel az 90 I, 1| hamarosan felmondtam neki a barátságot. Tél végén már 91 I, 1| Tél végén már vizet ereszt a tök, és elnyálkásodik a 92 I, 1| a tök, és elnyálkásodik a méze. Visszakívántam a mindennapi 93 I, 1| elnyálkásodik a méze. Visszakívántam a mindennapi kenyeret, hajával, 94 I, 1| bélivel. De bizony néha a hajával is be kellett érni. 95 I, 1| lehetett hozzá kapni. Ez volt a bérem azért, mert Vak Márinak, 96 I, 1| azért, mert Vak Márinak, a zöldséges kofának hazatoltam 97 I, 1| zöldséges kofának hazatoltam a piacról az üres talicskáját.~ 98 I, 1| járt, mostohán bánt velünk a földecskénk. Amit meghagyott 99 I, 1| földecskénk. Amit meghagyott a fagy, elverte a jég, leégette 100 I, 1| meghagyott a fagy, elverte a jég, leégette a nap.~- Az 101 I, 1| elverte a jég, leégette a nap.~- Az idén aszalt cseresznyét 102 I, 1| aszalt cseresznyét termett a cseresznyefa - vágta a sarokba 103 I, 1| termett a cseresznyefa - vágta a sarokba esténként az apám 104 I, 1| sarokba esténként az apám a posztó-tarisznyát.~Az is 105 I, 1| jó volt nekem már akkor, a magjára száradt cseresznye. 106 I, 1| Olyan szûkös volt nálunk a kenyér, hogy egyszer színét 107 I, 1| gyepes árokpartján, mikor a gazdag Dobákné, a csirkéskofa, 108 I, 1| mikor a gazdag Dobákné, a csirkéskofa, rám kiáltott 109 I, 1| csirkéskofa, rám kiáltott a muskátlis ablakukból:~- 110 I, 1| ablakukból:~- Te gyerek, szaggass a malackámnak egy kis papsajtfüvet 111 I, 1| papsajtok bodorodtak ott, a levelüket megszedtem a malackának, 112 I, 1| a levelüket megszedtem a malackának, én magam meg 113 I, 1| én magam meg teleraktam a zsebemet szép kerek papsajtocskával. 114 I, 1| Dobákné igen meg volt elégedve a munkámmal. Nagy karaj fehér 115 I, 1| rá mézet is - fordult be a kamrába.~De én már akkor 116 I, 1| én már akkor kívül voltam a kisajtón, és nekiestem a 117 I, 1| a kisajtón, és nekiestem a kenyérnek. De a falat nem 118 I, 1| nekiestem a kenyérnek. De a falat nem ment le a torkomon, 119 I, 1| De a falat nem ment le a torkomon, mert megképzett 120 I, 1| visszaragasztani - néztem a megcsonkult karajra, s belemarkoltam 121 I, 1| karajra, s belemarkoltam a papsajtba. Pedig most már 122 I, 1| Édesanyám azonban nem örült meg a kenyérnek. Inkább sírva 123 I, 1| ajándékom.~- Én már megettem a másik karajt - vörösödtem 124 I, 1| bundás gombócot. (Az meg a hajába fõtt krumplinak az 125 I, 1| törülgette meg anyám a szemét - eltesszük a kenyeret 126 I, 1| anyám a szemét - eltesszük a kenyeret apádnak. Szegény 127 I, 1| ki lesz éhezve, ha hazaér a szõlõbõl.~Azt már én nem 128 I, 1| már én nem értem ébren. A papsajttól jó álma van az 129 I, 1| embernek, nem fekszi meg a gyomrát. Csak hajnalban 130 I, 1| Csak hajnalban ébredtem föl a szóváltásra.~- Ne bántsd, 131 I, 1| anyám, s belecsúsztatta a kenyeret a tarisznyába. - 132 I, 1| belecsúsztatta a kenyeret a tarisznyába. - Jó az Isten, 133 I, 1| sajtocskát is találtunk a láda fenekén. Ott felejtõdött 134 I, 1| fenekén. Ott felejtõdött még a télen, s úgy megkeményedett, 135 I, 1| megkeményedett, hogy nem vette magába a kést. Anyám örült is neki 136 I, 1| nem bírja.~Még akkor is a kõvé vált sajtot majszoltam, 137 I, 1| mikor este az apám hazaért a szõlõbõl. Vígan csóválta 138 I, 1| szõlõbõl. Vígan csóválta meg a tarisznyáját:~- No Ferkó, 139 I, 1| ez annál is - bontogatta a tarisznya csücskit. - Nézd-e, 140 I, 1| madárlátta kenyér!~Tulajdon az a kenyér volt, amit én adtam 141 I, 1| anyámnak.~Azóta tudom, mi az a „mindennapi kenyerünk”.~ 142 I, 1| Én és a zene~Ne tessék rossznéven 143 I, 1| hogy én vagyok elõbb, mint a zene. Nem szerénytelenségbõl 144 I, 1| van ez így, hanem amilyen a kérdés, olyan a felelet. 145 I, 1| amilyen a kérdés, olyan a felelet. A kérdésben pedig 146 I, 1| kérdés, olyan a felelet. A kérdésben pedig ilyen volt 147 I, 1| kérdésben pedig ilyen volt a sorrend. Idézhetem szószerint 148 I, 1| érthetõen és röviden arra a kérdésre felelni: milyen 149 I, 1| milyen az ön viszonya: a) az énekhez, b) a zenéhez? 150 I, 1| viszonya: a) az énekhez, b) a zenéhez? Szíves válaszát 151 I, 1| zenéhez? Szíves válaszát a hó végéig kérjük, mivel 152 I, 1| rovatunkat lezárjuk.~Ezt a kérdést Budapestrõl intézte 153 I, 1| Az egyik mint szerkesztõ, a másik mint kiadó. Közlik 154 I, 1| Közlik velem azt is, hogy ezt a kérdést hazánk több jelesének 155 I, 1| jelesének is föltették. A honorárium nem sok, csak 156 I, 1| válaszuk közzétételéért, amire a zenekedvelõ magyar közönség 157 I, 1| tagadom, nagyon jólesett ez a figyelem. Elõször azért, 158 I, 1| van alkalma az embernek a mai világban tízezer koronáért 159 I, 1| viszonyom az énekhez és a zenéhez. Szégyen, nem szégyen, 160 I, 1| gondoltam rá. De ha már a zenekedvelõ magyar közönséget 161 I, 1| is úgy gyötri ezirányban a kíváncsiság, akkor illik, 162 I, 1| többféle módja van. Az ember a bal karjára veszi az elaltatandót 163 I, 1| karjára veszi az elaltatandót a pólyában, megy vele le és 164 I, 1| pólyában, megy vele le és fel a szobában, s a szabad kezével 165 I, 1| le és fel a szobában, s a szabad kezével ott ütögeti 166 I, 1| szabad kezével ott ütögeti a pólyát, ahol leggömbölyûbb 167 I, 1| ahol leggömbölyûbb benne a gyerek. Lehet úgy csinálni, 168 I, 1| kel az íróasztaltól, hanem a babakocsit egy zsineggel 169 I, 1| egy zsineggel hozzáköti a lábához, aztán hol elõrerúgja 170 I, 1| lábához, aztán hol elõrerúgja a lábát, hol hátrarántja. 171 I, 1| novellákból úgy tudom, hogy a rendes nagyapák dallal altatják 172 I, 1| unokáikat. Hát megpróbáltam a rendes nagyapaságot. Az 173 I, 1| mozdulatot: bedugta mind a két fülecskéjét.~Azt hiszem 174 I, 1| fülecskéjét.~Azt hiszem a kérdés a) pontjára lehetõleg 175 I, 1| fülecskéjét.~Azt hiszem a kérdés a) pontjára lehetõleg értelmesen 176 I, 1| értelmesen és röviden feleltem.~A zenéhez való viszonyom már 177 I, 1| ötesztendõs lehettem, mikor a kocsiúton találtam egy rézbõl 178 I, 1| indokolással, hogy azon a pénzen, amiért nem dolgozott 179 I, 1| doktrinér ember volt, ami a szûcsipari pályán különösen 180 I, 1| férfiú voltam. Befektettem a talált pénzt. Mégpedig körtemuzsikát 181 I, 1| körtemuzsikát vettem rajta a ponyván áruló tótoknál.~ 182 I, 1| ponyván áruló tótoknál.~A körtemuzsika nagyon elegáns 183 I, 1| az egyik oldala piros, a másik sárga, addig, amíg 184 I, 1| másik sárga, addig, amíg hol a szájával, hol a kezével 185 I, 1| amíg hol a szájával, hol a kezével le nem szedte róla 186 I, 1| nem szedte róla az ember a festéket. De szépen szóló 187 I, 1| elvesztette. Kár, hogy kiment a divatból. Filharmonikusok 188 I, 1| használhatnák, de például a parlamenti harmóniát nagyon 189 I, 1| vele szolgálni. Azt hiszem, a házelnök is méltányolná 190 I, 1| alatt, és megrikkantottam a körtemuzsikát.~Keresztanyám 191 I, 1| bazsarózsaképe mindjárt kipiroslott a zsalun.~- Ejnye, te vagy 192 I, 1| eltévedt rigó. No tartsd a kalapodat! Ezt azért adom, 193 I, 1| Egy aranykrajcár hullott a kalapomba. Öt perc múlva 194 I, 1| perc múlva mellé pendült a második.~- Ezt meg azért 195 I, 1| puritán közgazdasági elmélete. A talált krajcár már fiadzott 196 I, 1| keresztanyámnál próbáltam szerencsét.~A szegénysoron ugyanis másképp 197 I, 1| embert keresztanyákkal, mint a királyoknál. A princeknek 198 I, 1| keresztanyákkal, mint a királyoknál. A princeknek egy keresztanyjuk 199 I, 1| van és sok keresztnevük. A szegényember gyerekének 200 I, 1| csak egy van, de annál több a keresztanyja, és ez sokkal 201 I, 1| de még most is sajnálom a szegény kis princeket, hogy 202 I, 1| keresztanya becézgeti, hullatván a kalapjába az aranykrajcárt.~ 203 I, 1| mutattak annyi fogékonyságot a zenéhez, mint a nõk. Õk 204 I, 1| fogékonyságot a zenéhez, mint a nõk. Õk mindjárt a második 205 I, 1| mint a nõk. Õk mindjárt a második krajcáron kezdték 206 I, 1| komaasszonyon, sógoron behajtottam a zenepénzt. Úgy tele lett 207 I, 1| zenepénzt. Úgy tele lett a kalap, hogy alig bírtam. 208 I, 1| hogy alig bírtam. Mire a magunk ablaka alá értem, 209 I, 1| értem, le is kellett tennem a földre. Isten látja a lelkem, 210 I, 1| tennem a földre. Isten látja a lelkem, hogy nem a pénzvágy, 211 I, 1| látja a lelkem, hogy nem a pénzvágy, hanem a tiszta 212 I, 1| hogy nem a pénzvágy, hanem a tiszta mûvészi ambíció vezetett, 213 I, 1| mikor itt is megszólaltattam a szépen szóló muzsikát.~Már 214 I, 1| következik, amely nem tartozik a haza zenekedvelõ közönségére. 215 I, 1| legföljebb nádihegedûvel. Az a szokásom azonban azóta is 216 I, 1| fogadok azoknak, akik unják a nótámat. El lehet engem 217 I, 1| engem hallgattatni, csak a kalapom kell kibélelni aranykrajcárral.~ 218 I, 1| Hogy tanultam meg írni?~A napsütéses hosszú õszre 219 I, 1| következett abban az esztendõben. A nagy hófúvások betemették 220 I, 1| nagy hófúvások betemették a házunkat, nem lehetett mozdulni 221 I, 1| lehetett mozdulni se ki, se be. A vasárnapok csak olyanok 222 I, 1| csak olyanok voltak, mint a hétköznapok, lelkes állat 223 I, 1| mulatságom, mint hallgatni a szelek üvöltözését. A szelek 224 I, 1| hallgatni a szelek üvöltözését. A szelek nagyon oda voltak 225 I, 1| nagyon oda voltak szokva a padlásunkra s én már a szavukról 226 I, 1| szokva a padlásunkra s én már a szavukról megismertem, melyik 227 I, 1| melyik az északi, melyik a déli, melyik fúj Dunáról, 228 I, 1| elhallgattam, mikor összevesztek a széltestvérek a nádtetõn, 229 I, 1| összevesztek a széltestvérek a nádtetõn, és harsogva-zúgva 230 I, 1| kergették egymást ki s be a szelelõlyukakon.~Egyszer 231 I, 1| határoztam, hogy elbújok a kémény mellett, és meglesem 232 I, 1| kémény mellett, és meglesem a szélfiúkat. Különösen a 233 I, 1| a szélfiúkat. Különösen a napkeleti széllel szerettem 234 I, 1| csõsz azt mesélte, hogy az a legkedvesebb fia a hajnalnak, 235 I, 1| hogy az a legkedvesebb fia a hajnalnak, piros köpönyegje 236 I, 1| láthatja színrõl színre a szelet, csak a leheletét 237 I, 1| színrõl színre a szelet, csak a leheletét érzi, de ha egy 238 I, 1| Egyszer napáldozat felé a Mária-képre akasztott csokorból 239 I, 1| árvalányhajat, kiszöktem a konyhára, kinyitottam a 240 I, 1| a konyhára, kinyitottam a padlásajtót, és megindultam 241 I, 1| megindultam fölfelé. De a kinyitott ajtón a szél sebesebben 242 I, 1| fölfelé. De a kinyitott ajtón a szél sebesebben jött lefelé, 243 I, 1| azonban magammal rántottam a grádicsról valami ottfelejtett 244 I, 1| én úgy fogadtam, mintha a szélpajtás hajította volna 245 I, 1| eltartott egy hétig, míg a rozsdát letisztogattam róluk. 246 I, 1| Aztán elõhúztam az ágy alul a kukoricamorzsoló kis széket, 247 I, 1| széket, s abba belevertem a szögeket kalapáccsal, azután 248 I, 1| nagy gömbölyû szög volt a kutyafejû tatár, arra mindig 249 I, 1| már úgy ki volt lyuggatva a kis szék, mint a rosta. 250 I, 1| lyuggatva a kis szék, mint a rosta. Akkor aztán a búbos 251 I, 1| mint a rosta. Akkor aztán a búbos kemencébe próbáltam 252 I, 1| kemencébe próbáltam beleverni a szögeket, de ez nem nagyon 253 I, 1| nem nagyon tetszett. Mert a tapasztott sárfalba nagyon 254 I, 1| nagyon könnyen belementek a szögek, és kihúzni is nagyon 255 I, 1| nemcsak nekem nem tetszett ez a mulatság, hanem szülémnek 256 I, 1| megpirongatott, hogy minek bántom a kemencét, mikor a kemence 257 I, 1| bántom a kemencét, mikor a kemence se bánt engem.~- 258 I, 1| csudálkozva. - Hát ki bántja a kemencét? Én az öreg óriásnak 259 I, 1| óriásnak vertem szögeket a hasába, aki elnyelte Jancsit 260 I, 1| aggodalmasan csóválta meg a fejét, és panaszosan fordult 261 I, 1| fütyörészgetve varrogatta a juhbõrbõl való ruhákat:~- 262 I, 1| apja, miket eszel ki ez a bolondos gyerek! Attól félek, 263 I, 1| igazság, mert én akkoriban még a kukoricacsutkáról is azt 264 I, 1| tudtam beszélgetni, mint a mozsártörõvel. Nekem a világon 265 I, 1| mint a mozsártörõvel. Nekem a világon minden élt, és én 266 I, 1| mint õ maga.~Például ebben a percben is, mikor édesanyám 267 I, 1| rám, meghallottam, hogy a macskabagoly elnyávogta 268 I, 1| macskabagoly elnyávogta magát kint a tetõn, és mindjárt tudtam 269 I, 1| szegény macskabagolynak. Az a baja volt, hogy leejtette 270 I, 1| baja volt, hogy leejtette a pápaszemét, és azért sírt, 271 I, 1| utat. Nagyon megesett rajta a szívem, és szerettem volna 272 I, 1| mégse nõhetsz fel, mint a ló-sóska az árokparton.~ 273 I, 1| szívvidámító dolgok. Ez a jó ember csak nyáron foglalkozott 274 I, 1| tanítónak. Szegény emberek adták a keze alá gyereküket, akik 275 I, 1| drágállották az igazi iskolát. A Kese kalapos iskolájában 276 I, 1| kellett se könyv, se irka. A kalapos az ajtaja felsõ 277 I, 1| fölírta krétával az ábécét, s a gyerek addig rajzolta õket 278 I, 1| nem. Arról azt tartotta a kalapos, hogy az nem magyar 279 I, 1| sem az egyik iskolát, sem a másikat. Mirevaló az iskola? 280 I, 1| másikat. Mirevaló az iskola? A sárgarigók se járnak iskolába, 281 I, 1| sárgarigók se járnak iskolába, a gyíkok se járnak, mégis 282 I, 1| olyan madarat tud cifrázni a subára, hogy majd megszólal. 283 I, 1| voltak, úgy vagdosták le a sárkányok fejét, mint én 284 I, 1| sárkányok fejét, mint én a vadmákokét, de azt sose 285 I, 1| megolvassa, hogy hányat szól a kakukk, vagy hogy hány tojás 286 I, 1| vagy hogy hány tojás van a vércsefészekben, de azért 287 I, 1| ír az ember szûcskrétával a láda tetejére, vagy sárgafölddel 288 I, 1| tetejére, vagy sárgafölddel a ház falára mindenféle szép 289 I, 1| semmihez se hasonlítanak ezen a világon, ugyan mirevaló 290 I, 1| rezzentett ki apám abból a nagy hallgatagságból, amibe 291 I, 1| jobbnak láttam lenyelni a többit, amit mondani akartam. 292 I, 1| egyszer nyomára jöjjek azoknak a kincseknek, amiknek a bûbájos 293 I, 1| azoknak a kincseknek, amiknek a bûbájos Küsmödi a tudója.~ 294 I, 1| amiknek a bûbájos Küsmödi a tudója.~Persze a Küsmödi 295 I, 1| Küsmödi a tudója.~Persze a Küsmödi kincsei meg nem 296 I, 1| nem menthettek volna engem a Kese kalapos iskolamûhelyétõl, 297 I, 1| húzott, és megcirókálta a bozontomat.~- De ilyen télben 298 I, 1| adom ám ki szegénykémet a házból. Gyenge virágszálam, 299 I, 1| dehogy eresztem ki ebbe a vad idõbe! Tél fagyában, 300 I, 1| annyit én is tudok, mint az a vén szeleburdi. Ne félj 301 I, 1| telik.~Akárhogy fûtötték a búbost, a malomszoba ablaka 302 I, 1| Akárhogy fûtötték a búbost, a malomszoba ablaka egész 303 I, 1| át ki nem engedett. S az a befagyott ablak volt az 304 I, 1| édesanyám gyûrûs ujja rajta a palavesszõ. Lesz-e valaha 305 I, 1| palavesszõ. Lesz-e valaha a világon gyémántból faragott 306 I, 1| íróvesszõ, mely drágább lehetne a munkában megbarnult, jeges 307 I, 1| fáradhatatlanul kopogott a jégvirágos üvegen? És lesz-e 308 I, 1| üvegen? És lesz-e valaha a világon szépírómester, aki 309 I, 1| sírtunk, sokat kacagtunk azon a télen. Voltak gonosz, makacs 310 I, 1| egyszerre elõ tudott hívni. A „g” betûnek sohase fogom 311 I, 1| fogom megbocsátani azokat a könnyeket, melyek a világ 312 I, 1| azokat a könnyeket, melyek a világ legdrágább szemébõl 313 I, 1| legjobban, mert ez volt a legkönnyebb. Le tudtam írni 314 I, 1| legkönnyebb. Le tudtam írni a számmal is: csak rá kellett 315 I, 1| hogy marad abból elég, ha a fele lefagy is.~A világból 316 I, 1| elég, ha a fele lefagy is.~A világból pedig csak annyit 317 I, 1| csak annyit láttam ezen a télen, amennyit a jégbe 318 I, 1| láttam ezen a télen, amennyit a jégbe karcolt betûkön keresztül 319 I, 1| lehetett. Fagyott madarakat a hóban. A Báró cigány rõzseszedõ 320 I, 1| Fagyott madarakat a hóban. A Báró cigány rõzseszedõ gyerekeit. 321 I, 1| láttam egy nagy H betûnek a létrájában.~Azon az estén 322 I, 1| létrájában.~Azon az estén ezt a szót kapartam bele a jégvirágok 323 I, 1| ezt a szót kapartam bele a jégvirágok mezejébe:~KINC ~ 324 I, 1| Édesapám odaállt mögém a mécsessel, hogy jobban lássa, 325 I, 1| jobban lássa, mit dolgozom. A betûk árnyéka óriássá nyúlva 326 I, 1| óriássá nyúlva vetõdött ki a hóra, s úgy reszketett a 327 I, 1| a hóra, s úgy reszketett a mécs lobogásában, mint valami 328 I, 1| így kell azt írni.~Azzal a körmével egy rendes S betût 329 I, 1| De én ravaszul csóváltam a fejemet, hogy engem nem 330 I, 1| látni. S mikor észreveszem a hibát, mindig teleszalad 331 I, 1| hibát, mindig teleszalad a szemem könnyel, és megcsókolom 332 I, 1| könnyel, és megcsókolom a szívemmel a ráncos öreg 333 I, 1| megcsókolom a szívemmel a ráncos öreg kezet, mely 334 I, 1| ráncos öreg kezet, mely a kígyóbetût elõször mutatta 335 I, 1| fája...~Nyolcéves voltam, a harmadik elemibe jártam, 336 I, 1| jártam, és elõször léptem a közszereplés terére. A közszereplés 337 I, 1| léptem a közszereplés terére. A közszereplés tere az öregtemplomunk 338 I, 1| volt. Úri divatot kezdtek a városunkban, karácsonyfát 339 I, 1| karácsonyfát állítottak föl a szentélyben, az oltár mellett, 340 I, 1| alkalmas kis rongyost, aki a mennyei fenyõt felköszöntse. 341 I, 1| Szegedtõl kölcsönkérni, futotta a kiskunoknak a maguk emberségébõl 342 I, 1| kölcsönkérni, futotta a kiskunoknak a maguk emberségébõl is. De 343 I, 1| maguk emberségébõl is. De a bibliai példázat szerint 344 I, 1| példázat szerint sokan voltak a hivatalosak, kevesen a kiválaszthatók. 345 I, 1| voltak a hivatalosak, kevesen a kiválaszthatók. Az egyik 346 I, 1| kiválaszthatók. Az egyik selypített, a másikat nagyon kamaszollották, 347 I, 1| másikat nagyon kamaszollották, a harmadikat csak segédlettel 348 I, 1| segédlettel lehetett volna a karácsonyfa alá állítani. 349 I, 1| ilyen ünnepi alkalomnál. A legtöbbnél meg az volt a 350 I, 1| A legtöbbnél meg az volt a baj, hogy az ijedtségtõl 351 I, 1| hogy az ijedtségtõl elállt a szavuk, ami ugyan bajuszosabb 352 I, 1| Utoljára bennem összpontosult a közbizalom. Elég rongyosnak 353 I, 1| vad-fekete hajam, s csengett a hangom, mint valami úri 354 I, 1| úr.~- Nem félek én, csak a kutyáktól - mondtam önérzetesen, 355 I, 1| kicsit halkabbra vettem a szót - meg a Bakteroktól.~ 356 I, 1| halkabbra vettem a szót - meg a Bakteroktól.~Megnyugtattak, 357 I, 1| hogy ezeket nem eresztik a templomba, s kezembe adták 358 I, 1| templomba, s kezembe adták a köszöntõ verset, amit Fehér 359 I, 1| úr írt, Isten nyugtassa a haló porában. Szép hosszú 360 I, 1| Szép hosszú vers volt, a két elsõ sorát még akkor 361 I, 1| mondani, ha majd odafönt a nagy vizsgán találkozom 362 I, 1| nagy vizsgán találkozom a tanító úrral.~Szép karácsony 363 I, 1| furcsa szó volt benne, mint a mondsza meg a jövel, s ezekkel 364 I, 1| benne, mint a mondsza meg a jövel, s ezekkel ríkattam 365 I, 1| ezekkel ríkattam meg legjobban a Daru utcai nemzetet a próbaszavalásokon. 366 I, 1| legjobban a Daru utcai nemzetet a próbaszavalásokon. Akkor 367 I, 1| tapasztaltam elõször, hogy a szónok mindig akkor éri 368 I, 1| szónok mindig akkor éri el a legnagyobb hatást, ha olyant 369 I, 1| akkora jégcsapok lógtak a tetõnkrõl, hogy a feldobott 370 I, 1| lógtak a tetõnkrõl, hogy a feldobott sapkámmal le bírtam 371 I, 1| sapkámmal le bírtam törni a hegyüket. Azóta se szopogattam 372 I, 1| tud produkálni. Amellett a torkot is edzette, és nagy 373 I, 1| szónokoknak nagyon ajánlhatom, a jégcsapszopogatástól elmúlik 374 I, 1| szegény édesanyám rám adta a nagykendõjét, csomóra kötve 375 I, 1| nagykendõjét, csomóra kötve hátul a derekamon. Csak azért hullott 376 I, 1| derekamon. Csak azért hullott a könnyem, mert az orromat 377 I, 1| meg az államat harapdosta a hideg. De hát ez nem szúrt 378 I, 1| rendes orr cinegét fog. A tanítóké, tanítónõké is 379 I, 1| másért akadt meg rajtam a Honthy Berta kisasszony 380 I, 1| mikor meglátott -, hogy ez a kisgyerek egy kicsit túlozza 381 I, 1| kisgyerek egy kicsit túlozza a rongyosságot. Mégis csak 382 I, 1| gazdátlan kabátot? Az volt a terv, hogy az ünnep után 383 I, 1| Szente tanító úr elvisz a Stross szomszéd boltjába, 384 I, 1| boltjába, és ott fölruháznak a Jézus nevében, de azt elõbb 385 I, 1| ment el mellettünk, sietett a templomba, perzsia-galléros 386 I, 1| beharmatozták az égi magasok a lelkét.~- Én odaadhatnám 387 I, 1| lelkét.~- Én odaadhatnám a gyerkõcének addig a bekecsemet - 388 I, 1| odaadhatnám a gyerkõcének addig a bekecsemet - mondta egy 389 I, 1| mindjárt neki fogott kigombolni a jó embert a bekecsbõl.~- 390 I, 1| fogott kigombolni a jó embert a bekecsbõl.~- Jaj, kérem, 391 I, 1| ijedten az öregember -, hanem a hétköznaplót. Már hozom 392 I, 1| mert csakugyan kihozta a hétköznaplót. Azt, amiben 393 I, 1| Csakugyan egészen eltakarta a rongyosságomat, alul csak 394 I, 1| rongyosságomat, alul csak a csizmácskám hegye látszott 395 I, 1| hegye látszott ki belõle, a kezem pedig egyáltalán ki 396 I, 1| egyáltalán ki sem látszott, a kezem feje a könyökéig érhetett. 397 I, 1| sem látszott, a kezem feje a könyökéig érhetett. Arra 398 I, 1| ma is mindig érzem ezt a finom szagot, valahányszor 399 I, 1| valahányszor díszmagyart látok.~A zsúfolt templomot se felejtem 400 I, 1| elül az úri rendek, aztán a subás, ködmönös kiskunok, 401 I, 1| subás, ködmönös kiskunok, a berliner-kendõs öregasszonyok, 402 I, 1| berliner-kendõs öregasszonyok, a sötét oltárokon csillogó 403 I, 1| viaszgyertyák szaga összekeveredve a karácsonyi früstökével, 404 I, 1| karácsonyi früstökével, a mézesfokhagymáéval - olyan 405 I, 1| tanító úrnak is szöget ütött a fejébe, mikorra beviaskodtuk 406 I, 1| mikorra beviaskodtuk magunkat a szentélybe, és közölte aggodalmát 407 I, 1| Székre kellene állítani ezt a hüvelykmatyit, hiszen így 408 I, 1| egészen elvész!~Szólították is a harangozót, de az vállvonogatással 409 I, 1| vállvonogatással felelt a sekrestye-ajtóból. Emberhalál 410 I, 1| megpróbálja székkel törni át ezt a tömeget!~- Föl kell tenni 411 I, 1| tömeget!~- Föl kell tenni a kõpadkára a gyereket! - 412 I, 1| Föl kell tenni a kõpadkára a gyereket! - mondta valaki, 413 I, 1| nyalábolt valaki, és ráállított a márványkorlátra, ami a szentélyt 414 I, 1| ráállított a márványkorlátra, ami a szentélyt elválasztja a 415 I, 1| a szentélyt elválasztja a hajótól. Egyszerre mindenkinél 416 I, 1| nagy, mint akkor voltam a félegyházi öregtemplomban! 417 I, 1| öregtemplomban! Egy magasságban volt a fejem a piros ruhás Máriácskáéval, 418 I, 1| magasságban volt a fejem a piros ruhás Máriácskáéval, 419 I, 1| ruhás Máriácskáéval, aki a legsötétebb oltáron lakott 420 I, 1| és mégis oda sütött rám a mosolygása, és mégis rásimította 421 I, 1| mosolygása, és mégis rásimította a kezét a szívemre, amely 422 I, 1| mégis rásimította a kezét a szívemre, amely nyugtalanul 423 I, 1| amely nyugtalanul vert ebben a szédülõs magasban, és azóta 424 I, 1| hogy el se veszi onnan a halálos órák párnájáig.~ 425 I, 1| meg kellett várni, amíg a polgármester úr megjön, 426 I, 1| polgármester úr megjön, a karácsonyi gyertyácskák 427 I, 1| is találtak illendõeknek a kerubinok, és én már kezdtem 428 I, 1| kezdtem álomba zsibbadni a márványpadkán. De végre 429 I, 1| minden gyertyán kinyílt a lángvirág, és Szente tanító 430 I, 1| volna bátor. Csengettyûzött a szavam az emberfejek felett, 431 I, 1| felett, mint az angyaloké a bethlehemi mezõkön:~Szép 432 I, 1| instrukció szerint szétvetettem a két karomat, és a hosszú, 433 I, 1| szétvetettem a két karomat, és a hosszú, lelógó kabátujjak 434 I, 1| szereztem is olyan sikert a Fehér tanító úr költészetének, 435 I, 1| arkangyal is abbahagyta a szószék oldalán a sátántaposást, 436 I, 1| abbahagyta a szószék oldalán a sátántaposást, és szalutált 437 I, 1| sátántaposást, és szalutált a lángkardjával.~- Ember vagy, 438 I, 1| jelezte Szente tanító úr annak a pillanatnak az elérkeztét, 439 I, 1| pillanatnak az elérkeztét, amikor a szónokot minden elfogadható 440 I, 1| Most már lejöhetsz, add ide a kezed!~Persze csak a kabátujjat 441 I, 1| ide a kezed!~Persze csak a kabátujjat adhattam oda, 442 I, 1| amelynek felsõbb régióiban a kéz tartózkodott, de azért 443 I, 1| tartózkodott, de azért nem a kézzel volt baj, hanem a 444 I, 1| a kézzel volt baj, hanem a lábbal. A lábak nem akartak 445 I, 1| volt baj, hanem a lábbal. A lábak nem akartak mozdulni, 446 I, 1| mintha gyökeret vertek volna a kõben.~- Gyere hát, nem 447 I, 1| nem hallod? - rántotta meg a tanító úr mosolyogva a kabátujjat. - 448 I, 1| meg a tanító úr mosolyogva a kabátujjat. - A nagyságos 449 I, 1| mosolyogva a kabátujjat. - A nagyságos úr akar megsimogatni.~ 450 I, 1| akkor az egész városban, a követ, az pedig akkor Holló 451 I, 1| mosolygott alattam. Átölelte a térdemet, és a hangja már 452 I, 1| Átölelte a térdemet, és a hangja már simogatott:~- 453 I, 1| leveszlek.~- Nem... nem ereszt a lábam - motyogtam pityergõre 454 I, 1| csakugyan úgy éreztem, mintha a lábam hozzánõtt volna a 455 I, 1| a lábam hozzánõtt volna a kõhöz.~- Mi a macska? Nem 456 I, 1| hozzánõtt volna a kõhöz.~- Mi a macska? Nem ereszt a lábad? - 457 I, 1| Mi a macska? Nem ereszt a lábad? - nevetett Holló, 458 I, 1| lábam elszabadult, de abban a percben el is jajdítottam 459 I, 1| Jaj, jaj, jaj, ne bántson!~A mosolygó arc lehajolt a 460 I, 1| A mosolygó arc lehajolt a lábam fejéhez és - Berta 461 I, 1| föl.~- Szent Isten, ennek a kisgyereknek odafagyott 462 I, 1| kisgyereknek odafagyott a lába a kõhöz!~A másikat 463 I, 1| kisgyereknek odafagyott a lába a kõhöz!~A másikat már óvatosan 464 I, 1| odafagyott a lába a kõhöz!~A másikat már óvatosan engesztelték 465 I, 1| jobban összebarátkozott a márvánnyal. A vakarás kiderítette, 466 I, 1| összebarátkozott a márvánnyal. A vakarás kiderítette, hogy 467 I, 1| talpatlan csizmácskákban léptem a közszereplés terére, s azért 468 I, 1| álltomban elõször elolvadt a meleg a talpam alatt, azután 469 I, 1| elõször elolvadt a meleg a talpam alatt, azután megfagyott, 470 I, 1| megfagyott, és hozzátapasztott a kõhöz.~- Sebaj, kikerül 471 I, 1| kõhöz.~- Sebaj, kikerül a maga foltjából - nyomogatta 472 I, 1| maga foltjából - nyomogatta a lábam Sor doktor úr, ahogy 473 I, 1| feküdtem összeszorított szájjal a követünk ölében. Tudta a 474 I, 1| a követünk ölében. Tudta a doktor úr, hogy a kenyérsütögetõ 475 I, 1| Tudta a doktor úr, hogy a kenyérsütögetõ asszony fia 476 I, 1| hozzájuk minden pénteken a kenyeret, azon melegen, 477 I, 1| kenyeret, azon melegen, ahogy a kemencébõl kiszedtük, és 478 I, 1| és különben is ismerte a fajtámat, hiszen a szegények 479 I, 1| ismerte a fajtámat, hiszen a szegények doktora volt a 480 I, 1| a szegények doktora volt a kis kopasz ember. Hanem 481 I, 1| lenne elszalajtani Deskóért a városi elõfogatosért.~És 482 I, 1| csak lépésben haladhatott a bõrruhás kiskunok és berliner-kendõs 483 I, 1| sokadalmában, akik eltûnõdtek a templomtéren, meg a világi 484 I, 1| eltûnõdtek a templomtéren, meg a világi dolgok változandóságán. 485 I, 1| még akkor is törülgették a szemüket a meghatottságtól, 486 I, 1| is törülgették a szemüket a meghatottságtól, és dicsérték 487 I, 1| meghatottságtól, és dicsérték a szép úri kitalálást, különösen 488 I, 1| úri kitalálást, különösen a nõi nemen levõk, egy-két 489 I, 1| elégedetlenül reszkettette a fejét, hogy az urak már 490 I, 1| fejét, hogy az urak már a templomból is panorámát 491 I, 1| tartanak az oltár elõtt.~- A mi kisfiunk volt az, sógorasszony - 492 I, 1| csoportban. De aztán felhagytak a népek fölvilágosításával, 493 I, 1| fölvilágosításával, mert a népek hol kinevették õket, 494 I, 1| érhette Márton sógorékat ezen a szent napon? Majd éppen 495 I, 1| gyereküket karolják fel a urak Krisztus urunk áldott 496 I, 1| születésén. Nagyon fehérképû volt a fiatal, aki papolt, a szaván 497 I, 1| volt a fiatal, aki papolt, a szaván is érzett, hogy mandulával 498 I, 1| pedig nem éreztem semmit a királyi dicsõségbõl, amellyel 499 I, 1| dicsõségbõl, amellyel bevonultam a Daru utcába, csak azt éreztem, 500 I, 1| éreztem, hogy parázs sütögeti a lenyúzott talpaimat. És