Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|               No hát szégyentelen, vén lator kend!~- Ejnye, ejnye Márton! -
 2     I,   1|            tányérral is megeszik a vén lator.~De hiába vártuk, nem jött,
 3     I,   2|                az éjszaka, te országos lator?~- Én? - vörösödött el a
 4     I,   2| káposztatorzsán farsangoló apádnak, te lator! Hát te azt hiszed, hogy
 5     I,   2|            akarják megdézsmálni ezek a lator vasas-németek a kis tanyán.
 6    II,   1|                  Tõlem nem szabadulsz, lator. Viszlek a bíróhoz, õ mondja
 7    II,   1|          írnoktól telik.~- Hû, de nagy lator lehet! - szörnyûlködött
 8    II,   1|                  Hiszen az még nagyobb lator, mint az én gazdám, az isten
 9    II,   4|             pedig nem ok nélkül hívták Lator Andrásnak, noha a pusztabírónál
10    II,   4|             lett a neve a népek száján Lator András. De világért se rossz
11    II,   4|                asszony, se gyerek.~III~Lator András bevezette Modolt
12    II,   4|         villant meg a csõsz szeme, s a lator rávetette magát az asszonyra.
13    II,   4|               fele mán kiengedött.~VII~Lator csõsz arra ébredt föl, hogy
14    II,   4|             ember korában sokat látott Lator csõsz a városokban. Az ez,