Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|            közlékeny és nyíltszívû úriember volt. Ahogy az édesanyám
 2     I,   2|    szegediek tudtak? Ez volt az az úriember, akit a tanyai kioszkjában
 3     I,   2|           a tekintélyünk. De jeles úriember volt ez a bég-basa, mártírhalált
 4     I,   2|     Törvénytisztelõ, rendes, derék úriember, aki türelmesen végighallgatta
 5     I,   2|            az álmot az olyan finom úriember szemébõl? - lett egyszerre
 6    II,   2| szolgálatnak tekinteni, amit egyik úriember mindig szívesen megtesz
 7    II,   2|            Az ajtót is a nagylelkû úriember nyitotta ki neki. Úgy is
 8    II,   3|        boltok elõtt, és rászól egy úriember:~- Hé, földi, jöjjön csak
 9    II,   3|            se mer szólni, mikor az úriember lefeszegeti a szíjról a
10    II,   3|      mondja nagyon barátságosan az úriember -, hagyja itt nálam ezt
11    II,   3|          Mért mondhatta neki az az úriember, hogy ne féljen? Valami
12    II,   4|           a kocsisnak, ugyan az is úriember volt, hogy õ vigye be a
13    II,   4|      csodálkozva. No hát, hogy egy úriember még ezt se éri föl ésszel!~-
14    II,   4|   tájékozódni. Beszélt-e már velük úriember olyan kérdésekrõl, hogy