Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|    összebújtunk valamennyien és csendesen morogtunk:~- Ide nem ül!
 2     I,   2|         két ember viselte magát csendesen, Parázsó, az udvari bolond,
 3     I,   2|         Kis Kampó fölállt, szép csendesen lerakott magáról kardot,
 4     I,   2|        azt kattogta vissza szép csendesen:~- Magyar molnár: lisztes
 5     I,   2|        hát elmentem - szuszogta csendesen Szombati uram -, már meg
 6     I,   2|    ahova igyekszünk.~Azzal szép csendesen beleeresztette magát abba
 7     I,   2|      Béni is, s mosolygott szép csendesen a szõke bajuszkája alatt,
 8     I,   2|        akkor befelé fordult, és csendesen elaludt.~Napáldozattájon
 9     I,   2|         helyére akarja azt szép csendesen visszatenni.~- Láttam az
10    II,   1|      Anna Mária - mondta a férj csendesen -, hát muszáj nekünk mindig
11    II,   1|        se háborodott. Szokatlan csendesen mondta:~- Most már még ebbe
12    II,   2|    meggyõzni.~- No-no - mondták csendesen a vének -, hiszen mondott
13    II,   2| motyogta szánakozva.~Aztán szép csendesen kiterelte a három báránykát
14    II,   4|         Julis - mondta az ember csendesen, és megindult az ablak felé.~