Kötet,  Fejezet

 1     I,   2|   származású volt, s értette a szittya idiómát is.~A nemzetes úr
 2     I,   2|   azonban az ezredes debreceni szittya volt, egy hétig kellett
 3     I,   2|      még közel volt, s akadtak szittya keblek, amelyek nem gyûlölték
 4     I,   2|    harmadik török, de egyik se szittya. Nyelvészeti alapon is bizonyítani
 5     I,   2|  Mindjárt el is fújta egy öreg szittya.~Elment Simon disznót lopnyi,~
 6    II,   2|        Én ám - mondja a szûrös szittya minden megilletõdés nélkül,
 7    II,   3| fejinél - kacsint rám az egyik szittya. - Mit gondol maga, igazgató
 8    II,   3|      és megszorítottam az öreg szittya kezét, akinek élete végéig
 9    II,   3|        idomította egy kicsit a szittya szájhoz. Nem úgy mondta,
10    II,   4|       tanulta, s ha egy kicsit szittya dialektusban ejtette is
11    II,   4|        mondja egy tutajbajuszú szittya -, arra való a segél-mozdony,
12    II,   4|   Dehogynem tudta, szegény kis szittya! Úgy elõvette két bogár
13    II,   4|     istentelenek közt egy öreg szittya, ilyen meg ilyen nevezetû.