Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|      leejtette a pápaszemét, és azért sírt, mert nem volt, aki föladja
 2     I,   1|         táncolt a falon, amely mintha sírt volna örömében, ahogy a
 3     I,   2|          halászok furulyája is sokáig sírt a parti füzesben.~Azonban
 4     I,   2|        törökök markukkal hányják be a sírt - a koldusok közt pedig
 5    II,   3|            foltokat, amik elárulják a sírt, azt mondom Jánosnak:~-
 6    II,   3|       elfogynak az õsök, és az utolsó sírt kell berajzolni a mappába.
 7    II,   3|              Mi a baj?~- Az, hogy egy sírt elhagytunk a nyáron. A negyvenhármas,
 8    II,   3|           csücsköt, azt mondja, nyolc sírt talált benne, mindenféle
 9    II,   4|              találunk valami ma ásott sírt, amibe még nem költözött
10    II,   4|              hozom a tejet.~Már akkor sírt Marika is, és a tanító úr
11    II,   4| fehérszeméllyel is, s ki nevetett, ki sírt rajta, kit milyennek teremtett
12    II,   4|         ruhádhoz.~Aztán feldombolta a sírt a rossz ásóval. Az asszony
13    II,   4|               aranycsillámú futóhomok sírt a kerekek alatt éles, sikoltó,