Kötet,  Fejezet

 1     I,   2|               ugyancsak néztük egymást.~Átilla nagyurunk volt az illetõ,
 2     I,   2|                S ekkor tette meg nekünk Átilla urunk azt a barátságot,
 3     I,   2|               mi következik abból, hogy Átilla már ezerötszáz évvel ezelõtt
 4    II,   3|             esperes.~- No fiam, ki volt Átilla? - kérdi a gyereket.~A gyerek
 5    II,   3|              háta mögül a tudósabbak:~- Átilla hun király vót...~A gyereknek
 6    II,   3|                szeme. Kivágja bátran:~- Átilla hun király vót, hun nem!~
 7    II,   3|            mögjelönteni, hogy mögvan az Átilla koporsója.~- No, hála Istennek -
 8    II,   3|             osztán elszaladtak, mert az Átilla eljajdította magát.~- Ejnye-hejnye,
 9    II,   3|                 milyen koporsója van az Átilla királynak?~- Érckoporsó,
10    II,   3|             sarcolhatta a népeket az az Átilla.~- Hát az már mindegy -
11    II,   3|                megkeressem a földjén az Átilla királyt.~Ki sem vette a
12    II,   3| motívum-vándorlás a szíjvégeken! Nem az Átilla, csak a koporsója. Legalább
13    II,   3|                 éppen elférhet benne az Átilla koporsója. Ejnye, hogy maradhatott