Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|          ki bírtam venni a szülém arcát. Most már lecsukott szemmel,
 2     I,   1|          én mindig bánatos szülém arcát, nem sértett hiúság. Ellágyulva
 3     I,   1|     fekete haját, keskeny, sápadt arcát hiába birizgálta a zsalugáter
 4     I,   2|   veregette meg az öreg hõs piros arcát.~- Majd otthon számolunk,
 5     I,   2|          Kati fiam?~A Kati sápadt arcát elfutotta a vér, de azért
 6     I,   2|       bíróság, elfutotta a vér az arcát, és veszett dühvel rázta
 7    II,   1|      Aztán megcsókolta mind a két arcát:~- Menj békével, testvér.~
 8    II,   1|      Nevetve paskolta meg a lánya arcát.~- Hát te, tuba galambom,
 9    II,   1|      Irtózatos düh torzítja el az arcát, és valami rettenetes átkot
10    II,   3|        kalapját, ne takarja el az arcát.~- Jaj, akkor meglátják,
11    II,   4| gyerökömmel.~Az ember odatolta az arcát az asszony arcához.~- Osztán
12    II,   4|         egy kis suta mosolygás az arcát.~- Hozom neked a jegyet.
13    II,   4|   szájában, azzal meglötykölte az arcát, a kutya alul kihúzta a