Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|    belõlem a keserûség. Földhöz vágtam a piros tollat. Nem akarok
 2     I,   1|        kaptam Vas Matyit, s úgy vágtam a földhöz, hogy jobban se
 3     I,   1|     visszahõkölt, mintha mellbe vágtam volna.~- Tesséék?~Egy kicsit
 4     I,   1|      Elég, mehetsz a helyedre - vágtam közbe, mert attól féltem,
 5     I,   2|         haramia, hát biz én úgy vágtam tarkón Császárt, hogy a
 6     I,   2|         látod, milyen nagy fába vágtam a kis fejszém, nem is akarja
 7     I,   2|        neki adni.~Savanyú képet vágtam, mint aki citromba harapott,
 8     I,   2|   mosolygott rám.~- I... igen - vágtam ki elszántan.~- Nagyszerû! -
 9    II,   2|       kezet adott egymásnak, én vágtam szét a kötést. Ezzel aztán
10    II,   3|            Hát az már mindegy - vágtam elébe a történetfilozófiai
11    II,   3|         is tanúsítani.~- Mit? - vágtam az arcába a hangomat. -
12    II,   4| népektõl. Most már elszántabban vágtam neki az erdõ fõnyiladékának. (