Kötet,  Fejezet

 1     I,   1| prémgallérja is, míg a moly meg nem ette! Meg volt ez festve szép
 2     I,   2|          fûszerszámmal. Péter pedig ette lélegzet nélkül, az egyik
 3     I,   2|        fojtós volt, hogy csak felét ette meg, felét a fõgenerálissal
 4     I,   2|          ebben az esztendõben!~Hej, ette is emiatt a kis inas szívét
 5     I,   2|         hogy „kukkurú”.~De akárhogy ette az irigység az öreg udvari
 6     I,   2|          veszett el, a tábornokokat ette a szégyen, a magyar katonáknak
 7     I,   2|            kenyere javát rabok közt ette meg -, s ez a prófosz keresztet
 8    II,   1|          volna, hála Zeusnak, mégse ette meg a drágát ez a fenevad!~
 9    II,   2|             akkor bizonyosan emiatt ette volna a méreg a kecskeméti
10    II,   3|             Aztán meg, hogy meg nem ette õket a föld annyi idõ óta?
11    II,   4|                                 Nem ette meg a farkas...~Vagy inkább
12    II,   4|        városban? Ojjé, a háborúban, ette volna meg a fene, aki kitalálta.