Kötet,  Fejezet

 1     I,   2| haragudott meg, csak fanyarul elmosolyodott.~- Illetlen tréfa volt,
 2     I,   2| haragos szót, inkább szelíden elmosolyodott.~- De hátha nem menni fognak?~-
 3     I,   2|     egy kicsit megenyhült, és elmosolyodott. Hja, magyar író! Hát persze
 4     I,   2|      fülét, Damjanich maga is elmosolyodott:~- Jó ember, mit csinálna
 5     I,   2|      erre.~A csapláros édesen elmosolyodott. - Jó embörök azok, nem
 6     I,   2|      már erre a tiszttartó is elmosolyodott.~- No hát akkor csak jól
 7     I,   2|   érezte, hogy õ a címzett, s elmosolyodott a tutajbajusz alatt. Korábban
 8    II,   1|   fejezetet - a jámbor király elmosolyodott, mondván:~- Ha már így esett,
 9    II,   1|       Thibaut mester boldogan elmosolyodott, és odakapott az állához.
10    II,   1|  úrnak, mint én vagyok.~Haydn elmosolyodott. Van olyan perc, mikor a
11    II,   4|      népek nevettek, Modol is elmosolyodott. Nem jutott neki eszébe,
12    II,   4|     ki bánt bennetöket.~Julis elmosolyodott, hogy õ ilyen utca hírivel