Kötet,  Fejezet

 1     I,   2|           vóna - okosítanak föl az ásó emberek -, de csak gyerök
 2    II,   1|            én a tied, édes szívem, ásó, kapa válasszon el bennünket
 3    II,   3|            csontját veti is föl az ásó, csak meg kell kaparni,
 4    II,   3|           fa irányában is akadt az ásó az aranyabroncsba annak
 5    II,   3|         hogy a rémhírre kiesett az ásó az embereim kezébõl, de
 6    II,   3|   szõlõgyökérben is megreccsent az ásó. Vigyázatra intettem a munkásaim,
 7    II,   3|      sírban is csonthoz koccant az ásó, mire kiértem. Früstök után
 8    II,   3|   sündisznófészökbe vágott bele az ásó, oszt azt mondta a tekintetös
 9    II,   3| keresztfiak vállán összekoccant az ásó a lapáttal. A népek nevettek.
10    II,   3|            markolászgatta, amit az ásó, lapát kihajigált a mélységekbõl.
11    II,   4|      kezükben van a csákány meg az ásó, az enyémben csak plajbász,
12    II,   4|            Nem esett még kezire az ásó, Julisnak meg már nem való