Kötet,  Fejezet

 1     I,   1| szóltál? Tudok én orvosságot arrul is. Majd mindjárt lehozom
 2     I,   1|    ad maguknak egy kis írást arrul, hogy és mint. Azt azután
 3     I,   2|  mondod ebben, majd legalább arrul engöm is mögemlögetnek a
 4     I,   2|      ugye?~- Az, az, lelköm, arrul üsmernek itt mindönkit.~
 5     I,   2| mogyorófahájjal, hogy holtig arrul koldulsz.~Jakab mesternek
 6     I,   2|  vóna a Kossuth-bankó.~- Nem arrul van itt szó, Sándor. Nem
 7    II,   2|    lovon, az is szamár volt, arrul is leestem. Õszintén megvallom,
 8    II,   3|      Nézze, nem tudok mán én arrul, amit maga beszél, mert
 9    II,   3|     trónörökös.~- De hisznek arrul mást is, hallja. Mert, tudja,
10    II,   3|     méltányosnak találom, és arrul maga írást ad nekem. Így
11    II,   4| löszöl bolond, hogy letöszöl arrul, amihöz jussod van!~Nem,
12    II,   4| sincs. (Ugyan nyáron is csak arrul jó, hogy a legyek leginkább