Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|        én szemem meg diadalmasan villant oda az én elámult drága
 2     I,   2|       bujdosók szeme csodálkozva villant össze. Tizenöt esztendõ
 3     I,   2|      kell a szürkéket hajtani! - villant föl a János szeme. - Mennek
 4     I,   2|        Mondjad, fiam, mondjad! - villant fel a perzekútor szeme.
 5     I,   2|     szeme. De csak az almáriumra villant. Egy üveg piros bort állított
 6     I,   2|         kendöt.~- Nem hazudott - villant a Sándor vasvillaszeme a
 7     I,   2|           Abban a percben nagyot villant a fejük fölött az ég, hirtelen
 8    II,   2|         volna én azt már régen - villant föl a gyerek szeme.~- Úgy,
 9    II,   2|       csókaszemét.~De csak egyet villant, mert akkor már koppant
10    II,   4| szegényeinek!~- Sebaj, lelkem! - villant fel újra az öregúr szeme,
11    II,   4|          Ejnye, az angyalodat! - villant meg a csõsz szeme, s a lator