Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|          ért véget, hogy csontom tört volna. Azóta meggyõzõdtem
 2     I,   1|           amelyik még egyszer se tört el.~Ez a pipa-ügy úgy kivette
 3     I,   1| kancsináltnak, és csak azért nem tört ki a nyelve szegénynek,
 4     I,   2|      olyan rettenetes üvöltésben tört ki, amilyent még nem hallott
 5     I,   2|  kihajolhatott a kocsiból.~- Nem tört semmije, jó asszony?~- Nem
 6     I,   2|       semmije, jó asszony?~- Nem tört? - acsarkodott a jó asszony
 7     I,   2|          Az öregnek különben nem tört csontja, a vármegye hajdúja
 8     I,   2|      Persze puhába esett, nem is tört csontja, de keresni kellett,
 9     I,   2|    karban ekkora sas-szenvedelem tört ki. A direktor ellenben
10     I,   2|        lesz is, mint egy kétfelé tört mákszem, csak pók legyen.~
11    II,   4|          a remény az emberfecske tört szemében.~- Akkor annyit