Kötet,  Fejezet

 1     I,   2| Félegyháza.~- Lössz-e még?~- Tán ölég is most mán ebbül ennyi.~-
 2     I,   2|      ebbül ennyi.~- Hát egyelõre ölég, fiam. Köszönöm a szívességöd.~-
 3     I,   2|    magának, mikor magának is vót ölég tarka macskája?~Andrássy
 4     I,   2|    nevette el magát a fogdmeg. - Ölég bolond kend, ha nem lû magának
 5    II,   2|  kukoricaföldrül, s kend egymaga ölég akar neki lönni? - csúfolódott
 6    II,   2|       csodálkozott az asszony.~- Ölég lössz az hat hétre.~- Hát
 7    II,   3|     azután a bal tenyerén.~- Hát ölég nehéz. Nézd-e, Pétör!~A
 8    II,   4| röpködnek, esõ lössz. De mondok, ölég vót mán az esõbül, mögriasztgatom
 9    II,   4|         porhoz - vágott közbe. - Ölég lössz ez erre a bajra.~-
10    II,   4|          elnézéssel válaszolt.~- Ölég fürge a gyerök, úgy mögszaladja
11    II,   4|    tizenhét métermázsa.~- Nagyon ölég - csillan föl a remény az