Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|    útján támadtak nekem, és keményen megparancsolták, hogy azt
 2     I,   2|    több a világon. Utoljára keményen rászólt a fiúra.~- Te pedig
 3     I,   2|  fülön fogta a kis inast, s keményen rámordult:~- Lódulj, kölyök!
 4     I,   2|   bekocogott a basához, aki keményen rákiáltott:~- No gyerek,
 5     I,   2|     lehet, asszony - mondta keményen az új bíró. - Elsõ a kötelesség.
 6    II,   2|    legény vagy te? - nézett keményen Márton apó. - No, hát akkor
 7    II,   3|     állunk, az én szavam is keményen pattog. „Ügyetlen,” „Utat.” „
 8    II,   3|     a sarkam a földbe, hogy keményen álljak rajta. Egy kicsit
 9    II,   4|   No? ! - mordul rá az öreg keményen.~- Nem ér az semmit, akárhogy
10    II,   4|  kis lábakra. „Kopp, kopp”, keményen és önérzetesen koppantak
11    II,   4| fegyverünk stb., ennélfogva keményen kell fogni az iskolamulasztókat.~