Kötet,  Fejezet

 1     I,   2|         a fínomkodásnak. Ahogy a hadnagy a Latrán utcában leszállt
 2     I,   2|        Eb kérdi, de nem attól!~A hadnagy nagyot sodort a kajla bajuszán.~-
 3     I,   2|         én - vont vállat a kuruc hadnagy. - Legalább kipihenhetem
 4     I,   2|    helyet, a vidám cimborákat.~A hadnagy pedig ennyit mondott:~-
 5     I,   2| megszólal a kurucból lett labanc hadnagy.~- Mondanék én egyet, kettõ
 6     I,   2|      lovat? - fordult Dóriához a hadnagy.~- Azt mondtam.~- De azt
 7     I,   2|     mosolygott a bajusza alatt a hadnagy. - Hát enyim a ló, generális
 8     I,   2|     bedúródott a szobába, elöl a hadnagy.~- Pszt! - intett a fölemelt
 9     I,   2|      fogdmegek. Szluha elkapta a hadnagy karját.~- Szluha vagyok,
10     I,   2|      ordította vissza futtában a hadnagy.~Már akkor negyedik napja
11    II,   4|       hátraszólt a tisztjének:~- Hadnagy úr, ez ám a föld!~Nem tette