Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|       padlásajtót, és megindultam fölfelé. De a kinyitott ajtón a
 2     I,   1|        jött lefelé, mint ahogy én fölfelé mentem, s olyan gorombán
 3     I,   2|   mozgatott jobbra-balra, lefelé, fölfelé, elõre, hátra, olyan serénykedéssel,
 4     I,   2| ágyúdörgés közt indult meg a Duna fölfelé vagy kétszázötven szegedivel.
 5    II,   1|         volt annyi esze, hogy nem fölfelé szaladt, hanem lefelé. Beugrott
 6    II,   1|    legalsót mosta fel, úgy haladt fölfelé, s mire fölért a legfelsõre,
 7    II,   2|               Hát! - lendíti Imre fölfelé a karját, igen örülvén annak,
 8    II,   3|         idõnként vasával fordítja fölfelé az ásót, végighúzza az élén
 9    II,   4|        valót. Urak, tekintetestõl fölfelé, itt még föltételesen se
10    II,   4|       hajót a szegedi portékával, fölfelé meg ember vontatta a parton
11    II,   4|          nagyapja, minden ivadéka fölfelé, tehát természetes, hogy