Kötet,  Fejezet

 1     I,   2|             A fogam, a fogam! Úgy fáj, hogy már a földet is rágom
 2     I,   2|      Parázsó.~- Hogyhogy? Már nem fáj?~- De nem is fájt, komám.
 3     I,   2|           azt gondolta magában:~- Fáj neki itthagyni a jó helyet,
 4     I,   2|         panaszkodtam, uram. Azért fáj a szegénységem, hogy én
 5     I,   2|     elszisszentette magát.~- Jaj, fáj!~- Mögütött? - lobbant sárgát
 6     I,   2|    idejébõl ered. Akinek valamije fáj, arra ma is ráolvasnak a
 7     I,   2|           majd meggyógyul, ha nem fáj”. (Legföljebb a honoráriumban
 8    II,   1|     királynõ.~- Az az õ baja, mit fáj ez nektek? - nevetett a
 9    II,   2|       ügön kevés löhet, mert ügön fáj.~Azzal tisztelgett a poharával
10    II,   4|          Fáj-e, kis szívem?~- Nem fáj netöm - nevetett a gyerek -,
11    II,   4| keserûséggel mondja Illés. Nagyon fáj neki, hogy az egy pohár