Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|         befelé szokott folyni a könnye, ahogy azóta megtanultam.~
 2     I,   1|   csöndesen mind a ketten. Az õ könnye a teknõbe hullt, az enyém
 3     I,   2| hegedûjét, úgy kopogott rajta a könnye, mint a záporesõ.~- Hej,
 4     I,   2|        onnan, s úgy potyogott a könnye a bankóra, mint a záporesõ.~-
 5     I,   2|     ember volt ez a Sándor. Egy könnye nem esett azért, hogy Bécset
 6     I,   2|       ér az semmit - eredt el a könnye megint szegénykémnek. -
 7    II,   1|     illetõdve, hogy több volt a könnye, mint a csókja. Térden állva
 8    II,   2|       de még akkor is hullott a könnye. Ó, hogy ilyen csúfság érte
 9    II,   4|  kettõjüknek a sírást, míg az õ könnye is ki nem csordult.~- Hány
10    II,   4|      mosolyog, hogy kicsordul a könnye. - A kórházba viszem szegénykét,