Kötet,  Fejezet

1     I,   1|       iskolából.~Tanító urunk szomorúan nézett utána, aztán kedvetlenül
2     I,   1|       mást, gyerekem - mondta szomorúan -, Gergulics úrnál próbálok
3     I,   1| semmit, bátyám - mondta Palkó szomorúan. - Amilyen az elsõ, olyan
4     I,   2|        füllentette egy kicsit szomorúan és egy kicsit ijedten a
5     I,   2|       falubeliek.~A vak ember szomorúan mosolygott, kivette a szájából
6     I,   2|       lehet - botorkált odább szomorúan.~Hanem azért harmadszor
7     I,   2|       a válláról a zsákot, és szomorúan meresztette ránk a nagy
8     I,   2|        aki nem hazulról jött.~Szomorúan lógatta a fejét szegény
9    II,   4|   lehorgasztotta a fejét. Nem szomorúan, csak elfásodottan.~- Nincs