Kötet,  Fejezet

1     I,   2|           úgy megszaporodtunk, hogy kitelt volna belõlünk egy század.
2     I,   2|          olyan bozontos, hogy bõven kitelt volna belõle mind a kettõ.
3     I,   2|            a gazdátokat! Nektök mán kitelt az esztendõtök, möhettök
4     I,   2|            kényelmes ember a János, kitelt tõle, hogy ott hagyta. No,
5     I,   2|          volt, hogy itt az államnak kitelt a becsülete, ha szavazásra
6    II,   1|        efféle csiricsáré találmány, kitelt minden egymagából. Valamikor
7    II,   1|          három esztendeig, amikorra kitelt a szolgálata, s hazavitte
8    II,   1| háromesztendei béreskedést, s mikor kitelt az ideje, vitte is Soñorát
9    II,   3|    napszámosaimnak megmondtam, hogy kitelt az esztendejük. Káromkodva