Kötet,  Fejezet

 1     I,   2|         magyar csak Pétert, Imrét, Sándort mond, támaszték nélkül.
 2     I,   2|           szelídebben ítélem meg a Sándort. Rájöttem, hogy egy római
 3     I,   2|           2~Városi ember, ha Rózsa Sándort emlegetik elõtte, mindig
 4     I,   2|   nyugodalmat, és nagyon tisztelte Sándort. Ha meghallotta a lova nyerítését,
 5     I,   2|            szintén megemlíti, hogy Sándort a perzekútorság ígéretével
 6     I,   2|       meglátszott, hogy felismerte Sándort, ahogy az megállt elõtte,
 7     I,   2|      többre becsüli, mert ez Rózsa Sándort szolgálta... Nem volt szívem
 8     I,   2|             hogy megveri szemmel a Sándort, úgyhogy az álmában minden
 9     I,   2|        tette, akit szemügyre vett. Sándort félnap alatt úgy kihozta
10     I,   2| barátságosan, és hagyta passziózni Sándort a cellában is, az udvaron
11     I,   2|  megkiáltotta az udvarláson kapott Sándort, sõt úgy tréfaformán meg
12     I,   2|             hogy ez már nem szánja Sándort az akasztófától. Sápadt
13     I,   2|         lehet a síneket fölszedni.~Sándort kiverte a verejték.~- Idáig
14     I,   2|            lenni valaminek, amiért Sándort nemcsak a közvélemény karolta