Kötet,  Fejezet

1     I,   2|    a nagybélû pogánynak?~- Édös a szõlõnk, mint a méz, azzal
2     I,   2| uraknak, alhatnak, mint az édös tej, röggelig.~- Hát valami
3     I,   2|    töttem.~- Hogy volt az, édös fiam?~- Úgy, tekintetös
4     I,   2|  innen vele! - Mögyök mán, édös fiam, mögyök - mondom neki -,
5     I,   2|     De a füledre feküdtél, édös sógorom!~Az embernek kipattant
6     I,   2|   gondját a hálótársadnak, édös sógorom!~A csárdás csak
7     I,   2|   Ne kezdd újra az alvást, édös sógorom. Majd kialhatod
8    II,   4| kívánt el az Úristen az én édös kisfiam helyött!~Aztán habart
9    II,   4|    õket.~- Kik vannak ott, édös uram?~- A kísértõk. Hárman.