Kötet,  Fejezet

1     I,   2| össze belõlük egy marékkal a perzekútor -, de ehhez én hatökör vagyok.~
2     I,   2|       s akkor is megszidta a perzekútor, hogy ötödik tányérra való
3     I,   2|     mondjad! - villant fel a perzekútor szeme. De csak az almáriumra
4     I,   2| Nevetett a betyár, nevette a perzekútor is, de azért utoljára mégiscsak
5     I,   2|   veretlek.~Már akkor állt a perzekútor. Szúrt a szeme, mint a vasvilla.
6     I,   2|      aztán elnevette magát a perzekútor. Ez nem is lett volna baj,
7     I,   2|    támolygott ki az ajtón. A perzekútor pedig boldogan tette el
8     I,   2|   ahogy a követségbe küldött perzekútor beszámolt neki, s olyan