| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | ||
| Alphabetical [« »] nyúzom 1 o 2 ó 23 õ 560 ó-kasztília 1 ó-templom 2 óbégattak 1 | Frequency [« »] 633 aki 633 nagy 563 neki 560 õ 533 hanem 500 aztán 465 úr | Móra Ferenc Tápéi furfangosok IntraText - Concordances õ |
Kötet, Fejezet
1 I, 1| kellett a sapka, és nyáron õ hordta a szalmából készült 2 I, 1| Lacikának még én is, akit pedig õ mindig „fiatalembernek” 3 I, 1| ha az Isten élteti, akkor õ nevel belõlem olyan szabót, 4 I, 1| meg azon erõsködött, hogy õ is vacsorázott már. Mégpedig 5 I, 1| adhatta. Azt mondta, az õ foga már nem bírja.~Még 6 I, 1| pipacsvirágok közé, mint õ maga.~Például ebben a percben 7 I, 1| nem is tanította. Aki az õ iskolájában nevelkedett 8 I, 1| rendes ember ipszilonnal. Az õ diákjai nem azt kérdezgették 9 I, 1| édesanyám meg nem ment. De õ az ölébe húzott, és megcirókálta 10 I, 1| Emberhalál lesz abból, ha õ megpróbálja székkel törni 11 I, 1| szent napon? Majd éppen az õ gyereküket karolják fel 12 I, 1| hiszen nem volt már jobb deák õ se, mint mink. Nem dicsérte 13 I, 1| én elhúzom a kis erdõig, õ meg engem vissza. Jaj, istenem, 14 I, 1| humoristákat, de még az õ kedvükért sem igénylek földet. 15 I, 1| reám is bízta a boltot. Õ meg kiment varjút lõni a 16 I, 1| szélén hallotta, hogy az õ boltjában mindenki ingyen 17 I, 1| rubrikás papirost. Most már õ kivakarja onnan, amit beleírt? 18 I, 1| Nagyon jó ember volt, de most õ se segíthetett.~- Akinek 19 I, 1| csöndesen mind a ketten. Az õ könnye a teknõbe hullt, 20 I, 1| hullt, az enyém pedig az õ lábára.~De az igazi kínszenvedésre 21 I, 1| világon, aki próbálta az õ kínszenvedését, én vagyok 22 I, 1| adta ingyen a portékáját. Õ bizony kipróbálgatta elõször 23 I, 1| bennünket ajándékozni, pedig õ csak avas zsírt árult szegényke.~- 24 I, 1| szándékán.~Bezzeg tudta õ! Ha elkaphatta valamelyikünket, 25 I, 1| hamisságon töri a fejét. Õ volt köztünk a legkülönb 26 I, 1| Nebula bácsi volt a második, õ is ingyen adta a tojást. 27 I, 1| nagyon szép név, de tán még õ maga se tudta egy szuszra 28 I, 1| a fejemre csorgatták, és õ vállalta értem a felelõsséget 29 I, 1| dobogását hallottam. Pedig õ nem is az én keresztapám 30 I, 1| meg a kormánypálcájukat, õ se vált meg soha a sapkától 31 I, 1| az ebédben, mint amennyit õ egymaga a gallérja mögé 32 I, 1| dohányos szakajtóba. S míg õ ezzel bíbelõdött, addig 33 I, 1| tudjon tapasztani, mint õ. Nem repedezik, nem hámlik 34 I, 1| is látnivaló, hogy mindig õ volt a tolvaj.~Azonban, 35 I, 1| vette rossznéven, se az õ töviskoszorús fia, mert 36 I, 1| életben nem átkozta meg senki, õ csak Isten rendelésébõl 37 I, 1| a kukucska-piacra. Volt õ valaha urak szûcse is, szemefénye 38 I, 1| hordott a mellényén, és akkor õ is csak a sarokról kukucskálta 39 I, 1| lehorgasztotta a fejét. Õ csak bevándorolt volt a 40 I, 1| juhásznemzetségbõl való õ, ha mesterember kötötte 41 I, 1| semmi ártalmára sincs az õ Kossuth-szakálla. Idõvel 42 I, 1| elsõ-utolsó részlete volt õ szent felsége nagy adósságának -, 43 I, 1| antikvitások közt, mintha õ hajtaná a Göncöl-szekeret. 44 I, 1| hogy mindenki nevet, csak õ mered rám egy római patrícius 45 I, 1| Tudtomra akarta adni, hogy õ is tudja ám ezt.~Erre aztán 46 I, 1| édesanyánk is azt mondta, hogy õ se egyezkedne bele az apánk 47 I, 1| a rozmaringkoszorú fölé. Õ legalább azt hitte, hogy 48 I, 1| összeütközött a hitcikkelyekkel. Nem õ volt benne hibás, hanem 49 I, 1| összeomlásnak. (Csak azt tudom, hogy õ is tiltakozni fog ellene, 50 I, 1| a kormány, akárki volt, õ mindig annak korteskedett 51 I, 1| azonban még az se volt. Õ csak azért volt kormánypárti, 52 I, 1| az, aki haragudott, hanem õ.~A múlt õszön aztán hírül 53 I, 1| De hát ez egészen más, õ góc volt, én pedig nem szorosan 54 I, 1| ilyesmit muszáj megvenni, de õ már kivonta a forgalomból, 55 I, 1| nem bántotta senki, hiszen õ se bántott senkit.~Vagy 56 I, 1| rettenetes nagy hamhamham õ.~Azonban telt-múlt az idõ, 57 I, 1| huszonötöt. Tudniillik ötöt õ javított bele, de mire a 58 I, 1| Tömörkény már nem tehet, ámbár õ tudna legtöbbet mondani 59 I, 1| annyi esztendõ után az õ kezükben láttam viszont 60 I, 1| a háziállat-természetét. Õ csak afféle várjobbágy itt 61 I, 1| hangoztatják, amikor az õ podvás szívükrõl susog a 62 I, 1| a fenyõ csak elõõrs. Az õ korhadó fáinak kell megkövéríteni 63 I, 2| a szíve irántunk. Tudja õ azt az angol történelembõl, 64 I, 2| kanállal, késsel. Mert nem volt õ valami deli levente, akinek 65 I, 2| jeles. Amelyik sült malacra õ ráfogta a fegyverét, abból 66 I, 2| szenvedte meg úgy, mint õ. Bizony, mikor a király 67 I, 2| históriájában, csakhogy õ a mohácsi Lajos király idejére 68 I, 2| mondta rá Kórogyi Péter, hogy õ arra mindig készen van, 69 I, 2| se mink nem láttuk õt, se õ minket, pedig ugyancsak 70 I, 2| akivel így megjártuk - ugyan õ is csakúgy megjárta mivelünk.~ 71 I, 2| akartunk vele segíteni. Õ is megszánt minket, s gondoltuk, 72 I, 2| bennünket, Cilley Borbála - noha õ nem adott róla írást.~Borbála 73 I, 2| Antal úgy tudja, hogy az õ öregapjának az öregapja 74 I, 2| tömzsök embör, hogy nem adna õ abbul még magának Mátyás 75 I, 2| hajdúknak, hogy hivatalos õ oda régen.~A király csupa 76 I, 2| a király asztalánál. De õ ezt észre se vette egész 77 I, 2| lelkes királypárti hazafi, de õ meg is tudja mondani, hogy 78 I, 2| ember pünkösd napján az õ vendége legyen!~- Kivéve 79 I, 2| közjóra szolgál az, ha az õ eszük élesedik tõle.~De 80 I, 2| mondtak Tisza Kálmánnak, mint õ.~Körvadászaton volt a gróféknál 81 I, 2| mondom, hogy az már meg, de õ azt mondja, hogy nem lehet 82 I, 2| róla, de hát abban csak õ a hibás. A történettudósok 83 I, 2| hogy de bizony csak az õ mestersége a legelõbb való. ( 84 I, 2| is adott kenyeret. Akinek õ a fülébe súgott, az egyszerre 85 I, 2| káplán azt mondta, hogy õ is csak annyit tud, amennyit 86 I, 2| nem a termete. De amúgy õ volt a társaságban a legnyalkább, 87 I, 2| az öreg, hogy csak apja õ annak, a halászathoz fogható 88 I, 2| hogy minden huri lábáról õ vegyen mértéket - ezt szokta 89 I, 2| mazsolázta, se nem borsozta, mert õ csak a maga ízében szerette 90 I, 2| vár-e már nagyon engem, az õ méltatlan barátját?~- Vár 91 I, 2| világosan látta, hogy az õ magyar barátja emberhússal 92 I, 2| õt veri meg a másik, vagy õ veri meg a másikat - ezzel 93 I, 2| Nem is borotvált volna õ mást, csak a fõbírót, a 94 I, 2| szívét a keserûség, mikor az õ kezében is éppen olyan jól 95 I, 2| egyszer neked is ilyen.~Azzal õ is bebújt az ágy alá Jakab 96 I, 2| rossz ember rá nem akad, de õ egyszeriben rátalál, ha 97 I, 2| Vászontarisznyába rakosgatott pénzének õ se talált jobb helyet, mint 98 I, 2| a pénzt, el is jön érte. Õ se bántotta a tiedet, te 99 I, 2| tizenharmadik kérdezõsködõ, õ azzal csúfot tesz, ha addig 100 I, 2| kutyával együtt, akinek õ mindjárt ki akarja adatni 101 I, 2| volt, miképpen szólította õ meg emberséges szívvel ezt 102 I, 2| Egy az Isten és Mohamed az õ prófétája.~- No, ez derék 103 I, 2| többi igazhivõvel együtt õ is igyekezett a földet érinteni 104 I, 2| Egy az Isten és Mohamed az õ prófétája! - kiáltotta Móra 105 I, 2| Egy az Isten és Mohamed az õ prófétája! - mondta el Balázs 106 I, 2| olyan nagyhatú ember, mint õ.~Gondolom, ezt a szót sem 107 I, 2| igazságot kell tenni, akkor õ nem néz se Istent, se embert, 108 I, 2| rettenetesen megsértetted õ szent felségét! Mars az 109 I, 2| emberrel kukoricázni. Nemhogy õ nem maradt az áristomban, 110 I, 2| is azt hallottam, hogy az õ õsapjuk is éppen így bíráskodott. 111 I, 2| megnyugtatta õket, hogy tud õ annál jobbat is.~Másnap 112 I, 2| trónja mögé, s helyette õ mosta meg a nemes urak fejét.~ 113 I, 2| a minden lében kanálról. Õ hordja a koronát a derék 114 I, 2| fülemülék is elhallgattak már, s õ még mindig cincogott. S 115 I, 2| abból, ha rajtakapják, hogy õ zágoni fenyõlevél-tobákkal 116 I, 2| meg a török muskotályt. Õ maga is restellte ezt a 117 I, 2| valamely belsõ baja. Az õ természet szerént való mindenkori 118 I, 2| nem leszen, de még ha az õ tyúkok a mi kakasainkhoz 119 I, 2| nem felejthetem Zágont...~Õ nem is felejtette, hanem 120 I, 2| életû ember volt, s mivel õ is hallott a szép vargánéról, 121 I, 2| kellene megköszönni, hogy õ is tudjon róla. Azt javasolnám, 122 I, 2| Ami érthetõ is, mert az õ tisztje volt rendet tartani 123 I, 2| mutatni, milyen háládatos õ a hû magyarokhoz. S hogy 124 I, 2| szíve szándékát. Nem akart õ semmi különöset, csak éppen 125 I, 2| ábrázata. (Gyerekkorában látott õ olyanokat az apja karikatúragyûjteményében, 126 I, 2| Mert mi tagadás benne, õ is kuruc volt annak idején, 127 I, 2| fölséges fehérszemély? Láthat õ macskát Palkonyán is, mégpedig 128 I, 2| simogattassa meg a macskáit, hát õ azt is megpróbálja. (Ugyan, 129 I, 2| céloz a beszéd - olvasott õ már ilyent a Salamon és 130 I, 2| Kövér Imrére. Beszéljen már õ is, hiszen õ is ott volt 131 I, 2| Beszéljen már õ is, hiszen õ is ott volt a moziban.~- 132 I, 2| fölülrõl lefelé. Igenis, õ tud errõl az uralkodóról 133 I, 2| Mária Trézia, mert már akkor õ is öreg asszony volt, és 134 I, 2| formázza legjobban, mert õ se szeret magában aludni, 135 I, 2| pedinterjeiknek, hogy az õ karrierjük kedvéért nem 136 I, 2| Lavater azt állította, hogy õ minden embernek a fejállásából, 137 I, 2| akasztatta a huncut pedintert, õ a két szemével látta az 138 I, 2| visszatért a kanta vízzel, hogy õ is nagyon szeretné elmondani 139 I, 2| nem vagyunk rászorulva az õ latin-görög-zsidó ábécéjükre, 140 I, 2| nézik õt? Azt hiszik, hogy õ pénzért csinál forradalmat? 141 I, 2| hogy a politika nem az õ ügykörébe tartozik, és bizalmasan 142 I, 2| bele, eszébe jutott, hogy õ azokat egy pipa dohányért 143 I, 2| ennélfogva biztos, hogy õ ajánlotta neki a magyar 144 I, 2| levelet maga Metternich írta. Õ Felségének a külsõ dolgokra 145 I, 2| Akkor nem is drachma.~- Õ maga találta.~- Akkor azt 146 I, 2| A telegráf masina nem az õ találmánya volt, õ csak 147 I, 2| nem az õ találmánya volt, õ csak javított rajta. Az 148 I, 2| elégtétel a pürgereknek, ha az õ hajdúikkal mindenki szeme 149 I, 2| üsse part, hát bánja is õ, csapják meg Jánost a katonák. 150 I, 2| míg szépen vannak; mert ha õ egyszer kijön a béketûrésbõl 151 I, 2| rossz üzlet lesz, mert ha õ fizet, akkor az egész város 152 I, 2| adni, hogyan szabadulhatna õ meg a két szomszédjától.~ 153 I, 2| az elemi iskolák is, hogy õ inasiskolát akar csinálni 154 I, 2| csizmapucolója és szótárkészítõ. De õ a tizenegyedik foglalkozást 155 I, 2| visszavonulásra a peregrinust, hanem õ maga tologatta ki mosolyogva 156 I, 2| nagy öröm lesz Izsákon, ha õ minden gyereknek egyforma 157 I, 2| deák. Azon mosolygott, hogy õ már két napja nem ebédelt; 158 I, 2| rendõrség azt mondta, hogy õ megadni megadja, de elõször 159 I, 2| azonban a szivart egy darabig õ se tudta bevenni, hanem 160 I, 2| mélyebb lett a csend. És mikor õ is elhallgatott, felállt 161 I, 2| a nagyapámtól hallottam. Õ volt a legmódosabb ember 162 I, 2| garasa az övénél. Arra aztán õ is rávicsorította a fogát 163 I, 2| azon az éjszakán. Mert az õ bírójuk Milicája is elveszett 164 I, 2| hogy abban az idõben, mikor õ élt, a sport mint ilyen, 165 I, 2| hanem gyakorlati célból, õ bonyolítván le hét falu 166 I, 2| csinálnék vele a háborúban?~- Õ a legnagyobb kincsem. Jó 167 I, 2| Édesapám szûcsmester volt, õ szabta az arany csillagot 168 I, 2| szépet, mint amilyeneket õ mondott, ha esténként körülvettük 169 I, 2| repül a világba! Akkor pedig õ nem kerülhet az asszony 170 I, 2| igazgatta a feje alját, õ rakta lázban égõ homlokára 171 I, 2| ünneplõ koronáját, mint õ a nagy batyut a hátán.~- 172 I, 2| végigfurulyázta az utcákat. Erre õ megbillentette a hátán a 173 I, 2| már az édesapámra maradt. Õ is csakúgy megbecsülte, 174 I, 2| tudott, vállat vont, bánja is õ.~- No jó - mondta az ezredes, 175 I, 2| magától azzal, hogy nem élt õ soha patikaszerrel.~December 176 I, 2| bibliás ember volt, engem is õ ríkatott meg az elsõ teológiai 177 I, 2| lett belõlem pap.~Különben õ is szép szál legény volt 178 I, 2| szemét tûzzel kiverni, mikor õ igazán senkinek se vétett. 179 I, 2| írtam meg azt is, ami az õ apjával történt ottan. Mikor 180 I, 2| magyarul. Húsz forintért bizony õ el nem földelteti magát 181 I, 2| azon a tanyai ebéden, amit õ rendelt meg a tiszteletemre, 182 I, 2| szerzett a perzekútornak, amit õ nem kevesebb kellemetlenséggel 183 I, 2| némi kis halhatatlanságra õ is szert tett Szeged és 184 I, 2| mi környékünkön mégiscsak õ vitte köztünk legtöbbre 185 I, 2| oktatni akarta õket, azt õ tudja. Tõlem õ is csak azt 186 I, 2| õket, azt õ tudja. Tõlem õ is csak azt a választ kapta, 187 I, 2| kisujjához hozzájusson, mivel az õ társadalmi köreiben elterjedt 188 I, 2| szerezte a talizmánt, mint õ. (Lehet, hogy tõle tanult 189 I, 2| viselt dolgai tekintetében. Õ nem szolgált ugyan alatta, 190 I, 2| Az igaz, hogy Rádaynak õ lett a jobbkeze, de csak 191 I, 2| honvédõnek, mert ha valaki, õ igazán meggyõzõdéses híve 192 I, 2| valóban senki se hallott. Õ többre vágyott ennél: az 193 I, 2| mint ahogy Sándornak meg õ volt az asszonya.~Volt a 194 I, 2| elsõnek a gyerekkel, az õ vállát érte a golyó, s míg 195 I, 2| nõttek a gyerekek, vacsoránál õ karajozta a kenyeret mindenkinek, 196 I, 2| neki. Egyrészt azért, mert õ már kibetyárkodta magát, 197 I, 2| meghallotta a lova nyerítését, õ maga figyelmeztette az asszonykát:~- 198 I, 2| cigányasszony kivetett a kártyán. Õ lett az aranycsipkéje a 199 I, 2| kopóknak, hogy a nagy vad az õ felesége köténye mögé bújt.~ 200 I, 2| ígéretével csalták kelepcébe. Õ úgy tudja, Ráday öreg szolgája, 201 I, 2| félt az öthalmi csárdától, õ is vissza meri adni a vizitet 202 I, 2| visszatérni az élet. Hallotta õ már máskor is tréfázni Sándor 203 I, 2| asszonynak valót lát, majd õ kiküld valami igazlátókat 204 I, 2| hiányosságot semmiben, még õ dolgát végzi odabent, nem 205 I, 2| hivatalánál fogva -, hogy õ felét se végezte el annak, 206 I, 2| jelentette Laucsiknak, hogy õ már elég sok cifra káromkodást 207 I, 2| nemzetes úr hitte, mert õ sohase hazudott - legföljebb 208 I, 2| volt így elragadtatva tõle. Õ azért rendelt titkárt Sándor 209 I, 2| vagyok én neked.~Az is volt. Õ rendelte oda a betyár útjába 210 I, 2| jelentést róla, jobb vallató-e õ, mint a bíró.~Hát vallott 211 I, 2| úri dolga lesz. Elidõzne õ itt akár száz esztendeig, 212 I, 2| belépett, engedelmet kért, hogy õ is megtömhesse a pipáját, 213 I, 2| a dolog, mert másnap már õ kezdte a vallatást.~- Ég-e 214 I, 2| ólomból is lehet hurkot kötni? Õ meg volt nyugodva abban, 215 I, 2| hogy nézik. Éjfél után már õ is csak Kossuthot éltette, 216 I, 2| a betyárt. Számot vetett õ ezzel elõre, mint lehetõséggel. 217 I, 2| csinál belõle titkot, hogy az õ száján is lakat van. Pedig 218 I, 2| száján is lakat van. Pedig õ nem volt ijedõs ember, s 219 I, 2| a párhuzam nem mindig az õ javukra üt ki. Például Sándor 220 I, 2| város követe. Bizonyosan õ is Kossuth szabad katonáját 221 I, 2| szamosújvári börtön volt az õ Szent Ilonája, ahol - szabómesterségre 222 I, 2| iránt való tiszteletbõl õ is Tyrasnak nevezte a vadászebét, 223 I, 2| én is csakúgy tennék az õ helyükben. Mégse hagyhatja 224 I, 2| mégiscsak könnyelmûség az, hogy õ ennek a falujának soha színét 225 I, 2| tudja magáról hitetni, hogy õ nem polgáriasodott pesti 226 I, 2| olyan messzi menni, mikor az õ faluja, Jászapáti sokkal 227 I, 2| el Jászapátit. Tudniillik õ nem jászember volt, csak 228 I, 2| aki azt mondta, hogy az õ gyerekkorában a zsiráfot 229 I, 2| fejét.~- A fene gondolta. Õ a hibás, mért nem tett rá 230 I, 2| akinek kezén maradt a sas. Az õ pártkasszája jobban futotta. 231 I, 2| piacon vásárolni -, de pókot õ se tudott adni.~- Honnan 232 I, 2| visszasegítettem a családi tûzhelyhez. Õ már tudja, hány lába van 233 I, 2| vörös plajbászos férfiú. Õ meg így adta tudtomra, hogy 234 I, 2| adta tudtomra, hogy nem õ az az ostoba ember, aki 235 I, 2| ember, aki már évek óta az õ metódusa szerint diskurál 236 I, 2| inkább az ital kedvelése. Õ úgy okoskodott, hogy ha 237 I, 2| hogy elsõ személy az Atya. Õ két ujjal azt felelte, hogy 238 I, 2| három ujjal. Jó, jó, fogta õ össze egy ökölbe az ujjait, 239 I, 2| neked a kettõ! Hát erre õ azt feleli nekem a három 240 I, 2| Mike Pál úgy érezte, hogy õ a címzett, s elmosolyodott 241 I, 2| nagy dolog van készülõben, õ is segítségért szalajtott 242 I, 2| az is hátrahökken, mint õ.~- Te vagy az, öcsém?~- 243 II, 1| nagy megbecsülést, mert õ is beleadta az eszét a közügyekbe, 244 II, 1| aranyperec világított a nyakában. Õ kapta aztán az ölébe szép 245 II, 1| magát foggal, körömmel, s az õ jajgatása hallatszott legtovább:~- 246 II, 1| tõlük, nem látták-e, akiket õ keres. De bizony mindenütt 247 II, 1| tette hozzá mosolyogva - õ is gagyog már annyit a mi 248 II, 1| két hallgatag férfi közt õ vitte a szót egész a határig. 249 II, 1| vidékérõl került oda, és õ tanította görögre Vergiliust. 250 II, 1| és úgy számított, hogy az õ unokájából is lehet még 251 II, 1| ne tegye most a lábát az õ békességes városából. Itt 252 II, 1| legbizalmasabb embere. Mindig õ zárta rá a hálószobát a 253 II, 1| hálószobát a királyra, s õ strázsálta az ajtót reggelig.~ 254 II, 1| csak királynõ.~- Az az õ baja, mit fáj ez nektek? - 255 II, 1| bejött a királyné, bement az õ hitveséhez, akik pedig kívül 256 II, 1| kénytelen volt belátni, hogy az õ szabad akaratából választott 257 II, 1| ördög a templom tetejére?~- Õ is Isten teremtése, fiam - 258 II, 1| s látod, ezen a helyen õ is Neki szolgál; mert itt 259 II, 1| hiányzott, körmeneteken õ vitte a zászlót mint jó 260 II, 1| fogolymadaras oltárterítõkkel õ látta el nemcsak a székesegyházat, 261 II, 1| azt vette a fejébe, hogy õ uralkodni fog, s csakugyan 262 II, 1| a kártyajátékot, s ezzel õ is jól járt, meg az ország 263 II, 1| ért a történetnek, amibe õ belepirosodott, az asszony 264 II, 1| közbevágott, hogy nem örül õ többet ebben az életben 265 II, 1| ebben az idõben mégiscsak õ viselte a legfontosabb miniszteri 266 II, 1| legfontosabb miniszteri tárcát. Õ végezte ki nagynevû és szépcímû 267 II, 1| fáradt kezébõl a pallost, és õ maga szedte le a dívánülõ 268 II, 1| komolyan vette ezt a címet. Õ is úgy akarta üdvözíteni 269 II, 1| lehetett elégedve a szultán, de õ az éjszakák rendjérõl is 270 II, 1| virágjában élvezni akarta õ azt. - Most már megmondom 271 II, 1| alcaldénak, hogy legelõbb az õ talpára kössön útilaput.~ 272 II, 1| azon törte a fejét, hogy az õ segítségükkel hogyan lehetne 273 II, 1| öreg ember, csakhogy persze õ mindjárt tudta róla, hogy 274 II, 1| Allah a lányaidat, hogy az õ szemükkel hódítsd meg azt, 275 II, 1| teliholdnak felelt meg. Õ járt minden esthajnalon 276 II, 1| kútra az ezüstkorsóval, s õ is hamar megtalálta a maga 277 II, 1| Tessék három esztendeig az õ béresével egy sorban kaszálni, 278 II, 1| odaengedte vetélytársának, beérte õ azzal is, hogy hazáig a 279 II, 1| gondolod, lányom? Hiszen õ is hallotta a feltételt. 280 II, 1| lator. Viszlek a bíróhoz, õ mondja meg, milyen kárpótlás 281 II, 1| Egy az Isten és Mohamed az õ prófétája! Neked igazad 282 II, 1| fejéért, mert úgy nézem, õ volt kora legokosabb embere, 283 II, 1| legokosabb embere, amennyiben õ volt I. Ferenc francia királynak 284 II, 1| is okos ember volt, mert õ meg az asszonyok bolondja 285 II, 1| privilégium-levele arra, hogy õ legyen a francia királyok 286 II, 1| polgármestert se ismeri. Õ aztán megismertette vele 287 II, 1| hogy most már az essen az õ jobbja felõl.~Annál jobban 288 II, 1| ha annak szólnának, az õ közbenjárására mindjárt 289 II, 1| kellett törõdniök, hogy az õ kísértetük nem a túlvilágról 290 II, 1| Ungargasse nevezetessége mégse õ volt, hanem Anna Mária, 291 II, 1| nem szokott részt venni. Õ csak egy-két pohár borra 292 II, 1| Talán éppen ezért lett õ a harmóniák fejedelme. Az 293 II, 1| Mozart nagyot sóhajtott. Õ is Weber Aloysiát szerette, 294 II, 1| törõdött vele, hogy most az õ hangját hallják meg az öregasszonyok.~- 295 II, 1| van a banda: játsszák az õ ajándékminétjét, s befejezik 296 II, 1| merte a jó embereket, hanem õ sompolygott ki közéjük egy 297 II, 1| egy hetet várjon még, mert õ úgy érzi, hogy akkor már 298 II, 1| felelte egy másik hang. - Vagy õ öl, vagy õt ölik. Franciaországot 299 II, 1| fogadós vállat vont, tudja is õ. Jómódú emberek lehetnek, 300 II, 1| vakarta a tarkóját. Mit ártsa õ magát a királyok dolgába? 301 II, 1| királyok dolgába? Azokból õ meg nem él, mert azok nem 302 II, 1| bocsánatot kérni. Még örült, hogy õ nem keveredett gyanúba, 303 II, 1| a zug éppen oda visz az õ minisztériumába.~Berryer 304 II, 1| Tudniillik minden reggel õ foglalta írásba azokat a 305 II, 1| akkorára készen lett vele. Mert õ otthon csak krétával szokott 306 II, 1| Mindegy az, majd elolvassa ezt õ maga a miniszternek.~Oda 307 II, 1| címzett fogadóban, ahol õ lakik, most szállt meg egy 308 II, 1| egy papformájú ember, és õ hallotta, hogy azt Damiens 309 II, 1| a királyára, ahogy tud, õ bizony hazamegy Béarnba 310 II, 1| fûnek-fának, hogy megmondta õ ezt elõre, akkor õ nem szerkeszt 311 II, 1| megmondta õ ezt elõre, akkor õ nem szerkeszt többet pikáns 312 II, 1| fûtõl-fától, hogy hol lakjon õ ezután?~ 313 II, 1| lehetett volna szeretni, õ pedig olyan nõrõl álmodozott, 314 II, 1| élnek nagyon szûkösen, amit õ keres. A cár megkérdezte, 315 II, 1| pokolba.~A cár meghökkent. Õ ugyan mindenkihez goromba 316 II, 1| azonban nagyot lökött rajta, õ is a vállával. A kezének 317 II, 1| akarta bizonyítani, hogy õ dekadens költõ létére se 318 II, 1| biztosította a két urat arról, hogy õ is az Aubry-kutyák nemzetségébõl 319 II, 1| úgy is mint gentleman. Õ se bántott senkit, õt se 320 II, 1| többszörös milliomos volt, s ha õ csak egy közönséges lovagias 321 II, 1| fölfedezte magában, hogy õ tulajdonképp az igazság 322 II, 1| vállalta, hogy majd eligazít õ mindent. S másnap megkezdõdvén 323 II, 1| viselt subában láttam, holott õ maga csupa új subákat csinált.~ 324 II, 1| érthetetlen gondolata támadt, hogy õ megfürdik a tengerben. Meg 325 II, 1| írást kapott róla, hogy az õ életében senki a házához 326 II, 1| embernek az a tudat, hogy õ a Campo Santo falán kívül 327 II, 1| beszélgetést nem én kezdtem, hanem õ. Én csak néztem a zöld fûbõl 328 II, 1| el nem hiszi neki, hogy õ az egyenes, és a világ a 329 II, 2| szobalányt. (Mári ugyan õ és szolgáló, de ha már belekerül 330 II, 2| nagyon csúszós lesz, és õ már negyven év óta nem szeret 331 II, 2| nálunk. Megjegyezte, hogy õ a kubát jobb szereti, mint 332 II, 2| toljam belülrõl a kulcsot, õ majd húzza kívülrõl.~Alázatosan 333 II, 2| keresi az igazságot, mert õ a panaszos. Meg is látszik 334 II, 2| azért fizetik a bírót, hogy õ kérdezzen.~- Hát mért ment 335 II, 2| ellenségét lecsökkentik, és az õ szavát akarják hallani az 336 II, 2| kendhez húz az asszony, ha õ mentette meg?~- Az û kötelessége 337 II, 2| álmodhatta, ha akarta, hogy õ az Esküdt, és lapáttal szeleli 338 II, 2| igen örülvén annak, hogy õ a tájékozottabb, holott 339 II, 2| tájékozottabb, holott nem is az õ kezében van az újság. - 340 II, 2| Futós Bárány Pál. (Nem õ volt a futós, hanem a lova, 341 II, 2| szónoki hevület is. Még mindig õ a fõszóvivõ, és õhozzá intézi 342 II, 2| Pista bácsit, és megint õ veszi át a szót.~- Nézze, 343 II, 2| a híres hagymának, akkor õ megeszi a saját fejét. Azzal 344 II, 2| a híres baracknak, akkor õ ott marad kecskeméti embernek, 345 II, 2| hogy ilyen csúfság érte az õ öreg fejét. No, majd megmutatja 346 II, 2| fejét. No, majd megmutatja õ, hogy hogy meg tudja keményíteni 347 II, 2| keményíteni a szívét. Meg õ. Még a tulajdon unokáját 348 II, 2| jutott. Szépen kitervelte már õ magában, hogy ha majd õ 349 II, 2| õ magában, hogy ha majd õ is fölkerül az égi mezõkre, 350 II, 2| mert ebben a mesterségben õ nagyon ki van tanulva. Az 351 II, 2| megtudja a jó Isten, hogy õ ilyen lágyszívû. No, hát 352 II, 2| nem ám. Majd megmutatja õ, csak találjon még egyszer 353 II, 2| legöregebb napszámosomat, õ mondja, hogy beszélhetek 354 II, 2| beszélhetek én, amit akarok, õ jobban tudja, hogy ki vagyok 355 II, 2| Istennek csak az jár, amit õ meghagy, de ez éppen istenfélelembõl 356 II, 2| hányná a szikrát, hanem az õ szeme is, s rögtön odaígérné 357 II, 2| nevezetû, azt állítja, hogy õ százesztendõs koráig elélne 358 II, 2| Vigyázzak csak, hogy megcickézi õ a négyökröst!~- Ejnye, hejnye, 359 II, 2| ötödik dûlõ becsületét.~Nem õ volt az elsõ nagyhatalom, 360 II, 2| szégyellte volna magát, hogy õ olyan poszt, akinek nincs 361 II, 2| Vízrajzi jelentésekkel õ nem él, a rádió ide különben 362 II, 2| réti ember. Ugyan beszélt õ a naphoz is, ha nem akart 363 II, 2| réti ember, és nemsokára õ is megkapta a hírt.~Álmában 364 II, 2| alá bújtatta az ölébe, s õ maga csak akkor kenyerezett 365 II, 2| s hebegve mondja, hogy õ már egyszer levizsgázott, 366 II, 3| markukban Ferenc József õ felsége legkoraibb rézkrajcárját 367 II, 3| akármirõl szólt a terefere, õ mindig ki tudta vágni a 368 II, 3| énbennem megállt az ütõ.~Õ segített akkor is, mikor 369 II, 3| írhatott ez a városi úr az õ neve mellé piros keresztet - 370 II, 3| ügyet se vet rá. Most már õ emlékszik leghangosabban, 371 II, 3| Velünk együtt nekiguggolt õ is, markolászta két kézzel 372 II, 3| Nagyobb igazság okáért az õ bokrukról lopta a mogyorót, 373 II, 3| fertálykiló húsért, aminek az õ öreg gyomra meg tud felelni. 374 II, 3| fokot mutat a napon - ugyan õ mutatna többet is, de az 375 II, 3| szerint nem is terjesztette õ a rémhírt, csak úgy négyszemközt 376 II, 3| menekedhet az igézet alól, õ is közénk fúrja a fejét.~ 377 II, 3| múzeumba. Azt hiszik, hogy õ volt a Rudolf trónörökös.~- 378 II, 3| engedett eszközét, és most már õ folytatja a csontok szétturkálását. 379 II, 3| mosolyogtak rá emberi szemek. Erre õ is elvigyorodott, kisgyerek 380 II, 3| barátságosan vigyorog, mintha õ is a bandába tartozna. A 381 II, 3| van úgy vélekedni, mert õ a Máderné asszony.~Ellenben 382 II, 3| Arról meg az derült ki, hogy õ az ifjabb Máder, s ez idõ 383 II, 3| drótseprût. Egyelõre azonban õ is a hazai régészetnek szentelte 384 II, 3| neki ezzel az újsággal. Õ is mosolyogva vágott a szavamba:~- 385 II, 3| cserepekbe akadozik az õ ásója is, mint minden szegény 386 II, 3| semmi nyugtalansága, látta õ már azt a szomszédoknál 387 II, 3| újságba, mit találtunk az õ földjén. Szeretne rá büszke 388 II, 3| hogy vigyázzon a tûzre, míg õ visszajön, és hol csellenghetett 389 II, 3| szent királyunk pénze. Az õ népe csontjai fekszenek 390 II, 3| csinált ilyen bolondot. Õ elküldte a muzulmánjait 391 II, 3| tekintetét.~Azért mégse õ csinálta a bajt, hanem én 392 II, 3| taplóhoz. De az is lehet, hogy õ is úgy járt vele, mint a 393 II, 3| észre, még János se, ámbár õ észrevehette volna, mert 394 II, 3| észrevehette volna, mert éppen õ ejtette oda az illetõ cifraságot, 395 II, 3| ismeri a fajtát, amelyhez õ is tartozik velem együtt. 396 II, 3| hogy az egész világ az õ Senki-szigete...~Rábízom 397 II, 3| állítva, és a bandában megint õ a vezér.~És telik-múlik 398 II, 3| tulajdonosával, akik az õ udvara földjében tartózkodnak 399 II, 3| állam engedelmét arra, hogy õ mint bormérõ szolgálhassa 400 II, 3| tüsténkedett Mihály. Sõt õ maga is beáll a napszámosok 401 II, 3| nyelvén beszélni. Ha már õ arra vetemedik, akkor beütött 402 II, 3| Megkeveredett az az ember?~- Nem õ, hanem a szüle.~- A szüle? 403 II, 3| Úgy számít a paraszt, hogy õ egy napszám, a kocsija a 404 II, 3| nem volt ott. Alighanem õ ült fekete varjú képében 405 II, 3| bizonyítani kell, hogy õ nem patagóniai vagy libériai 406 II, 3| belügyminiszter úr írást ád róla, hogy õ ismer téged, mint magyar 407 II, 3| változás érte volna, mióta õ leköltözött a partoldalba. 408 II, 3| vállára fordított nyakkal. Õ csak a piros, zöld és kék 409 II, 3| hírét a gót királyoknak, se õ, se senki ebben a tartományban. 410 II, 3| Azoknak ugyan mesélhette, hogy õ milyen nagy nembõl származik. 411 II, 3| vizeken a kotrógépek, csakhogy õ több ésszel él, mint azok. 412 II, 3| Isten is dísznek szánta az õ tarisznyája szíjára. Lám, 413 II, 3| csinálni. De hát nem tett õ semmi rosszat - nyugtatja 414 II, 3| adják, veszik. Nem járt õ soha ilyen helyen, s nem 415 II, 3| valami hiba. De abban nem õ a hibás. Õ be tudja bizonyítani, 416 II, 3| De abban nem õ a hibás. Õ be tudja bizonyítani, kinek 417 II, 3| De hát honnan teremtsen õ elõ ötszáz pengõt a magyar 418 II, 3| akart azzal?~- Istenem, hát õ is ésszel élõ ember. Kétszáznegyven 419 II, 3| tanyának olyan rongyos, mint õ embernek. De csak vagyon 420 II, 3| hinném el neki, hogy az õ földjében is tartózkodnak 421 II, 3| olyan okos embert, mint õ.~- Löhetségös - erõsített 422 II, 3| föld alatt is. Mindig az õ kezébe kapaszkodtam, ha 423 II, 3| bronzfüggõket, meg a kengyelvasat, õ csak a földet markolászgatta, 424 II, 3| itt már készen vagyunk, az õ földjére kerül a sor.~Illés 425 II, 3| állított be Zalán király õ felségéhez. S õ is azt a 426 II, 3| Zalán király õ felségéhez. S õ is azt a feleletet kapta, 427 II, 3| egész télen hányta-vetette õ azt magában.~- Nagyeszû 428 II, 3| volna, ha azt hiszem, hogy õ is olyan régifajta öreg.~- 429 II, 3| lettem volna rá figyelmes, ha õ pártfogásába nem vesz engem. 430 II, 3| Klárai.~- Tudom, rendes ember õ is. Napszámosom volt, igaz-e? - 431 II, 3| te hagyod-e? Azt mondta, õ se hagyja. No, ha te se 432 II, 3| éppen akkorra érkezik oda, õ is kiveszi a részét a közörömbõl, 433 II, 3| minden háznak van, még az õ sárgunyhójuknak is, de mi 434 II, 4| hogy nem kerülközne-e az õ számára valami viseltes 435 II, 4| már akkor is tudta, mi az õ hivatala karácsony éjszakáján, 436 II, 4| öregember. A történet az õ története. Én azért mondom 437 II, 4| szavajárása édesapámnak. S mivel õ takácsmester volt, én is 438 II, 4| ráborultam a havas halomra, az õ szavát is hallottam:~- Ügyes 439 II, 4| Hajnal Matyikát, azt csak õ tudhatja. Talán valami titkos 440 II, 4| nem volt írástudó ember. Õ csak azt vette észre, hogy 441 II, 4| kubikos-dinasztia sarjadéka volt õ, anyja, öreganyja, dédanyja 442 II, 4| szívfájás nélkül megállni, hogy õ ilyen cigányéletre jutott.~ 443 II, 4| ilyenkor egy fadarabbal õ is úgy döfölte a földet, 444 II, 4| az is úriember volt, hogy õ vigye be a karján Matyikát 445 II, 4| venni a fûrészgyárban. Még õ a deszkát válogatta (mert 446 II, 4| való átcsoportosításoknak õ a tudója. Lehet, hogy hármunknak 447 II, 4| faragjak belõled, ami alatt õ nyilván azt érti, amit régebben 448 II, 4| hoztuk, ámbár igazság szerint õ hozott minket, mint igen 449 II, 4| ha bekerülünk a városba, õ lesz a tyúkketrecünk dísze.~ 450 II, 4| elmén a dugott-bálba. És õ lesz az, aki meggyújtja 451 II, 4| ángyó az impérium, nemhiába õ körömködte össze az egész 452 II, 4| belátom, milyen nagyeszû ember õ.~A Matykó gyerek azonban, 453 II, 4| a kukoricaföld széliben. Õ a tanító, a pipacsok a gyerekek, 454 II, 4| neve. Bevisszük a városba, õ is megfér ott, ahol mink.~ 455 II, 4| komaasszonyt, hogy most már õ a soros. Neki kell nyomba 456 II, 4| most már mirõl gyógyítsa õ a Pirost, akkor az úgynevezett 457 II, 4| el is felejtettem, hogy õ még hátra van.~Zuginé az 458 II, 4| Ha azt mondta volna, hogy õ egy ismeretlen bombavetõ, 459 II, 4| Marikára nem nézek, mégis õ felel:~- Majika sopik - 460 II, 4| feleségem is, nem érti a dolgot õ se. Tegnap még a lábán volt 461 II, 4| tudott semmit, csak morgott. Õ bizony nem szokta nézegetni 462 II, 4| eredés, öt évvel ezelõtt õ is ilyen mocskos kis béka 463 II, 4| nagy esõ járt ott, ahol õ született, de öt év nagy 464 II, 4| hordja az orrát, mintha õ hajtaná a Göncöl szekerét.~ 465 II, 4| megcsóválta a fejét. Nem jöhet õ már vissza.~- Miért te?~- 466 II, 4| lehet meztéláb állni Isten õ szent felsége elé.~- Hány 467 II, 4| történeti hitellel? Pétör az õ neve, senki se hívja másnak, 468 II, 4| kettõjüknek a sírást, míg az õ könnye is ki nem csordult.~- 469 II, 4| teknõben ringatta. Mikor õ született, akkor már nem 470 II, 4| szerint nem is született. Õ csak úgy lett, mint a vadrózsa 471 II, 4| olyannak teremtette, hogy õ szégyellte magát a halott 472 II, 4| számoltatta senki. Nem forgolódott õ úri népek közt, csak magaformájúak 473 II, 4| ha megsegíti abban, hogy õ is a maga fészkében húzhassa 474 II, 4| a cinegemadár. Nem bánja õ, ha akkora lesz is, mint 475 II, 4| tizenhárom holdat örökölt, de az õ halmát nézte ki a szolgabíró, 476 II, 4| el a nagy sarcot, annak õ adja meg a végtisztességet, 477 II, 4| fogtomra senki, ha hébe-hóba õ is elbánt egy-egy kis halottal. 478 II, 4| kapni, csak korpa legyen, s õ gyõzi korpával, liszttel, 479 II, 4| Cigánynak vagy Bogárnak hívja. Õ más névre szoktatta, de 480 II, 4| kimagyarázkodott, hogy nem sértegette õ a hivatalos tekintélyt, 481 II, 4| nem is láttak a tanyán. Õ maga a régi rongyait viselte, 482 II, 4| gyerek többre vitte, mint õ.~A temetés után úgy érezte 483 II, 4| hogy nagy bûnös asszony õ, de nem a halott ura miatt, 484 II, 4| nevelve az Aminektégöd, hogy õ vakkantsa fel a gazdát, 485 II, 4| nem kell megijedni, állja õ a posztot most is. Az új 486 II, 4| elem, aki nem tudja, hogy õ az. (Aki kisgazdának hívja 487 II, 4| lesz még ilyen piros az õ kis vászonzacskójának a 488 II, 4| haragszik. Öreg ember már õ arra, hogy az ilyen cselefendi 489 II, 4| krajcárt, igen örült neki, hogy õ most megtakarított harmincat.~ 490 II, 4| a magáét, az most már az õ dolga, tud-e menni vagy 491 II, 4| õstermelõkonjunktúra, amikor õ volt felül, és maradt most, 492 II, 4| általános pusztulásban, amikor õ esett alulra, s mindnyájunkat 493 II, 4| felfedezetlen és ismeretlen, mint az õ idejében volt, s amilyen 494 II, 4| Ami annyit jelent, hogy õ megnyugszik Isten rendelésében, 495 II, 4| többen vannak, mint ahogyan õ gondolja...~~Hazudnék, ha 496 II, 4| ajánlottam neki hármat, amire õ kijelentette, hogy isten 497 II, 4| beszédhez is ért, ennélfogva õ a legkantárosabb legény 498 II, 4| malacát a vásárra, mert az õ lovai szántanak, vagyis 499 II, 4| koma, azt mondja, ha az õ kocsiját rákapcsolnánk az 500 II, 4| a csöndér, és fölírta az õ nevit is. Ki is hozták pünkösdkor