Kötet,  Fejezet

  1     I,   1|           adhatott volna a kenyérkéhez. No, majd ha apám hazajön -
  2     I,   1|               íveket és a tintásüveget. No meg az is a bakter tisztje
  3     I,   1|          akasztotta a botja kampóját:~- No, fiatalember, hogy kell
  4     I,   1|         örvendeztetett meg édesanyám:~- No cselédem, kertészpecsenye
  5     I,   1|                ellát engem az eperfa.~- No, minket se féltsen - kevélykedett
  6     I,   1|          csóválta meg a tarisznyáját:~- No Ferkó, találd ki, mit hoztam
  7     I,   1|           hittem, valami eltévedt rigó. No tartsd a kalapodat! Ezt
  8     I,   1|                  de fene-szépen szól!~- No - gondoltam magamban -,
  9     I,   1|        püspökkorodban se felejted el!~- No azt megnézzük - nevette
 10     I,   1|            magam is azt gondoltam, hogy no azt szeretném látni, mikor
 11     I,   1|            mennyei fenyõt felköszöntse. No, szegény gyereket akkor
 12     I,   1|              mintha csudálná önmagát.~- No, ezt megfizeti az Isten,
 13     I,   1|                a jövendõrõl beszélnek: „no hát, no hát!”) Nekiveselkedtem
 14     I,   1|          jövendõrõl beszélnek: „no hát, no hát!”) Nekiveselkedtem a
 15     I,   1|              azt a másikat?~- Azt is.~- No hát, ami a két vakondok-túrás
 16     I,   1|              földem fölött:~- Kár, kár!~No, azért is megmutatom, hogy
 17     I,   1|                 lopnak, akitõl van mit.~No, legalább az egyiket meghagyta
 18     I,   1|            mindjárt megszánt az apám.~- No, ne félj, a dinnyéd árát
 19     I,   1|           szülém - zokogtam keservesen.~No, lett erre olyan kacagás,
 20     I,   1|                 szép kabátot, mellényt.~No, mire a szép ruha elkészült,
 21     I,   1|               eltátottam rá a számat.~- No, öcsém, ne tátogj, hanem
 22     I,   1|            kisajtóban várakozott rám.~- No, szolgám, hogy szolgált
 23     I,   1|              ahogy én vevõmre néztem.~- No ni - gondoltam magamban -,
 24     I,   1|             kívül helyezett az ajtón.~- No, kisöcsém, gondolom, neked
 25     I,   1|                lehetett volna többet.~- No, gyerekem, lesz ám szüretre
 26     I,   1|                eszed már sose érik meg?~No, másodikos gimnazista koromra
 27     I,   1|                a tekintetes uraktól se.~No, Zólyomi tanár úr, az inspekciós
 28     I,   1|             meglátta a tiszta jelest.~- No, szüle, nagy öröme lehet
 29     I,   1|                Az írnok urat se ismeri. No, leülünk itt a küszöbre,
 30     I,   1|              Móráné lelkem, mindörökké! No hodzs vannak, hodzs vannak
 31     I,   1|             Adhassa inasnak is, nézzse. No, Isten hírivel!~De aki jó
 32     I,   1|         magyarul mondani?~Mély csönd.~- No, senki se meri megpróbálni?
 33     I,   1|       provokálásra:~- Egy vagy Isten.~- No, nem egészen. Micsoda szórend
 34     I,   1|                amelyik mindig enni kér.~No, az igaz is, hogy az emberben
 35     I,   1|       kipróbálgatta elõször a deákot.~- No, öcsém, százszor egy hány? -
 36     I,   1|                zsírt árult szegényke.~- No, Mári néni, annak pedig
 37     I,   1|                 kigurult a többi közül.~No, az öreg Torongyosnak se
 38     I,   1|                 emberségét kimutatni.~- No, legény, tanáld ki, mit
 39     I,   1|                  minden pénteken egy.~- No most már azt mondd meg,
 40     I,   1|                az édesanyám részérõl:~- No, komámuram, ha már úgyis
 41     I,   1|                a két szemem, ha tudtam. No, most már mindegy, majd
 42     I,   1|                Messzi keresztapámnak:~- No hát szégyentelen, vén lator
 43     I,   1|                tarisznyát elhajítottuk.~No, oda ugyan mehettünk. Azt
 44     I,   1|         nyitotta fel többet a szemét.~- No, fiúcska - kapta fel keresztapám
 45     I,   1|                oda is adta az anyjának. No, gondoltam, ezt a nagy örömet
 46     I,   1|           ásatni.~- Ebben a kalapban?~- No hallod, egy múzeumigazgató!~
 47     I,   1|                 a maga helyére. Így ni. No most a katedráról köpjön
 48     I,   1|                 a szája tátva maradt.~- No, ne készüljön olyan soká -
 49     I,   1|       rámutattam egy egérképû inasra:~- No, olvasd!~A gyerek addig
 50     I,   1|              hallgatta is türelmesen.~- No, fiam - simogatom ki egy
 51     I,   1|                ma?~- Megint háromkor.~- No jól van, kisfiam, feküdj
 52     I,   1|              megpántolt kukoricagombóc? No, majd imponálok én neked
 53     I,   1|             egészen vérszemet kaptam.~- No most már írjuk föl a spiritusz
 54     I,   1|           pompás sírkövet állítottak:~- No, ettõl is féltek, hogy visszajön.
 55     I,   1|                  hogy összekoccanunk.~- No apja, ne tüzeskedjen már.
 56     I,   1|                emelt gócnak látszott.~- No, mindegy, majd meglátjuk,
 57     I,   1|               már lánggal égett a haza.~No, Oroszlámoson nem égett,
 58     I,   1|                oroszlámosi táborából.~- No, ott bizonyosan nem voltak
 59     I,   1|           látásból?~- Szó sincs róla.~- No, hát akkor két lúd, egy
 60     I,   1|                tandem, kegyelmes urunk?~No, gondolom magamban, erre
 61     I,   1|               akta ma sincs elintézve.)~No de aztán egyszer meg is
 62     I,   1|                chefemre, Tömörkényre.~- No, Pista, most beszélj!~Az
 63     I,   1|              micsoda képeitek vannak!~- No? - mosolyodtam rá értetlenkedve.~-
 64     I,   1|                jöttem be a hivatalba.~- No, mire végzik az urak? -
 65     I,   1|              mindig arra gondolok, hogy no, ezt okvetlenül megmutatjuk
 66     I,   2|               ember is - mirõl is csak? No, nem az orráról, mert azt
 67     I,   2|            kicsit kedvében járjon vele. No és mi következik abból,
 68     I,   2|              csöndesen - a vadkörtét.~- No, ennek helyén a szíve -
 69     I,   2|              mögkívántam a vadkörtét?~- No, csak ennél nagyobb kívánsága
 70     I,   2|              így beszéltek magyarul.)~- No, ennek az embörnek magam
 71     I,   2|            fizették meg a negyvenet se.~No, nyargalt is mindjárt valami
 72     I,   2|                mint hajnalban a rigó.~- No, Gergõ öcsém - toppant eléje
 73     I,   2|               meglassította a menést.~- No, ezt megfogjuk - kapta le
 74     I,   2|              hát majd meg nem ismertem. No, én meg a dorozsmai bíró
 75     I,   2|                  mint másfelé a rigó.~- No, azt szeretném én hallani! -
 76     I,   2|                mindenféle dézsmaszedõk.~No, de ez a tudósok dolga,
 77     I,   2|             ispán az üres tarisznyát.~- No, annál szaporábban mehetünk,
 78     I,   2|                 a füleit a dudaember.~- No, szeretném azt a jeles bírót
 79     I,   2|               nevetve a dudaemberhez. - No, gyevi bíró, ugye, hogy
 80     I,   2|              kilenc kád szarkatojásnál. No, az úgyse nekünk való, mert
 81     I,   2|                  mint Mátyás királynak.~No, ez már valami, erre föl
 82     I,   2|       tegnapelõtt fogyott el vacsorára.~No, Mátyás, te se láttál még
 83     I,   2|                 bíróné is a rongyait.~- No azt mink is szeretnénk megtanulni.~-
 84     I,   2|          mérgesen letette Mátyás elé.~- No, szegény ember, ne mondd,
 85     I,   2|                fakanállal a kõlevest.~- No, gazduram, gyere velem -
 86     I,   2|                 bozontos szemöldökét. - No, majd csak találunk neki
 87     I,   2|             fekete levest édesítette.~- No, urak, tudjátok-e, mi ez? -
 88     I,   2|               lukpul polont szél fúj!~- No, csak el ne fújjon, kedves
 89     I,   2|          csurapéjából. - Violagyökeret? No, ezt mindjárt fölírom, hogy
 90     I,   2|                nagy kardcsörtetéssel.~- No, egy kutya sincs itthon
 91     I,   2|     megkérdezték Lázár Györgytõl, hogy „no, polgármester úr, hogy érzi
 92     I,   2|               meg nem kérdezte tõlük: - No, hát ti mire végeztétek
 93     I,   2|        kibélelte egy széles garassal.~- No - azt mondja - látom, hogy
 94     I,   2|           formázván a basa tar fejét.~- No, ezt jól kieszelted, kisbíró -
 95     I,   2|                oszt a macska mögötte.~- No, azért nekem se kell a más
 96     I,   2|       kasszájából fizetik a drótost.)~- No, asszony, de ráérsz. Tán
 97     I,   2|              szerecsen szolgák gúnyája: no, Jakab mester, úrrá leszel
 98     I,   2|              aki keményen rákiáltott:~- No gyerek, hány hét a világ?~-
 99     I,   2|              lengette szakállát a fa.~- No, majd meglátjuk - lépett
100     I,   2|            ember is ide tette a pénzét. No, akkor én is tehetem az
101     I,   2|                 patakzik a verejtéke.~- No, te is megkerültél, te papucsos
102     I,   2|                 lopta kend.~- Kaptam.~- No, azt mögéri. Erõvel, egészséggel!~
103     I,   2|            akarja adatni a nyargalót.~- No, azon én is ott akarok lenni -
104     I,   2|                 és magyar textilben.)~- No, melyiktek a vádló?~- Én
105     I,   2|               Mohamed az õ prófétája.~- No, ez derék gyaúr - enyhült
106     I,   2|                Engem? Móra Balázsnak.~- No hát, Móra Balázs, távozz
107     I,   2|                konyháról a feleségét:~- No, asszony, tudod-e, mi újság?~-
108     I,   2|            tudom. Nemzetes bíró uram.~- No hát nemzetes bíró uram azt
109     I,   2|                 nagy fönthangon nekem: „No ember, ne ez a rézgaras,
110     I,   2|            nemzetes asszonynak:~- Hiába no, fiam - nyögte töredelmesen -,
111     I,   2|          veregette meg az agár fejét.~- No, ez ugyan kitanult ebállat,
112     I,   2|          természete a núbiai agárnak.~- No, ez akkor nagyon becses
113     I,   2|                meg, aki neki tetszett~- No hát én megmutatom, hogy
114     I,   2|                volt neki a szavajárása.~No, ami neki nehéz volt, bezzeg
115     I,   2|           szólította meg a fejedelem -, no, mire végzed?~- Fogadj Isten,
116     I,   2|               akarja fogni sehogy se.~- No hát akkor ne is veszkõdj
117     I,   2|                vagyok a fejedelemnél.~- No Isten éltesse a vadász urat,
118     I,   2|              búcsúzni az útmutatótól.~- No, innen már hazatalálok magam
119     I,   2|              székelyt, és rákiáltott:~- No, Szûr Péter, hát te vagy
120     I,   2|            kacagva fordult oda hozzá:~- No, fejedelem uram, most már
121     I,   2|             akkor elõvette a hegedût.~- No, nézzsük, melyikünké a sebb
122     I,   2|               is katonának teremtett.~- No, majd megválik, fiam - mondta
123     I,   2|              kicsit ijedten a cigány.~- No, azt okosan tetted - ment
124     I,   2|               moccant a fejedelem se.~- No dádé, soruls most, mint
125     I,   2|                labanc hadak fõvezére. - No, majd meglátjuk, hány zsákkal
126     I,   2|             hamiskodunk a fehérnéppel. „No, kádi”, mondom a bírónak, „
127     I,   2|        kakukkszón járt az esze.~- Hiába no - mosolyodott el fanyarul
128     I,   2|                a fejedelem õnagysága.~- No én csak annyit mondok -
129     I,   2|                 akárhányszor kérdeztem. No megállj, megmellesztelek,
130     I,   2|            azért is azzal borsolt rá.~- No, Kelemen, kendnek is rossz
131     I,   2|         megcsendült a hajnali harang.~- No, most meglesem!~Széthajtotta
132     I,   2|                  mint az aranyforinton.~No azért mégiscsak elképedtek
133     I,   2|               beszéltek a legénykék.)~- No annak örülök - köszörülte
134     I,   2|              csorba fogadról. Mondd már no, hol lebzselnek a cimboráid?~-
135     I,   2|                közelereszteni magához.)~No, a királyasszony papagája
136     I,   2|               az udvari tányérnyalók.~- No, pácsi - nevetett oda Mária
137     I,   2|               kérdésre meg tud felelni. No hát, pályáztak ott mindenféle
138     I,   2|               azt mondta a csikósnak:~- No csikós, tied a szanki báróság,
139     I,   2|          tubákkal az elmés kapitányt.~- No hát csak igyekezzen az úr
140     I,   2|               az ördögök óbesterérõl.~- No, ez elég unalmas volt -
141     I,   2|     bekaronkozott közéjük a Lavaterrel. No, tudós, itt mutasd ki a
142     I,   2|             pénzért csinál forradalmat? No, azért is meglakoltatja
143     I,   2|                 mert papírból vannak.~- No, van-e rájuk nyomtatva valami?~-
144     I,   2|                  mint a gellérthegyi.~- No ez derék dolog - bólintott
145     I,   2|              mindennapos ájtatosság”.~- No lelkem, csak ennél nagyobb
146     I,   2|                  mikor nem akarja is.~- No hát ide hallgass, fiam János!
147     I,   2|      megértettem, méltóságos gróf úr!~- No hát akkor isten hírével!
148     I,   2|                 odaszólt a kocsisnak:~- No fiam, János, kezdhetjük!
149     I,   2|                is befordult a sarkon.~- No ez derék dolog - ment elébe
150     I,   2|             gróf urat kérném komának.~- No, még csak az kellene, hogy
151     I,   2|            játszik a szalmásistállóban. No, az nagy öröm lesz Izsákon,
152     I,   2|                fekete mellénye alját. - No, ha erre a mellényre ad
153     I,   2|                 a csizmavakaró kése is.~No, ez nem lett volna hiba,
154     I,   2|          készítette az aznapi postát.~- No, Szombati uram - rúgta le
155     I,   2|             vette a fölmérendõ lábat.~- No, ez már más - enyhült meg
156     I,   2|                 a házban a Haynau híre. No nem Bánhidy Gergely uramat
157     I,   2|           sastól tanulnak a fiatalok.~- No repülni én is megtanítalak
158     I,   2|                 a padról.~- Ördögöt már no - intette le szigorúan a
159     I,   2|           kaparták õket a buckák alá.~- No, most már segítsetek összefogni
160     I,   2|               öreg Titulászhoz inasnak.~No, ettõl megijedtem, mint
161     I,   2|              fogózni a tornácoszlopban. No, ilyet már mégse tennék,
162     I,   2|                kicsit kiszabták belõle. No, nem egyedül, hanem többedmagával
163     I,   2|              vállat vont, bánja is õ.~- No jó - mondta az ezredes,
164     I,   2|                édesapám tarisznyábul.~- No hát akkor mondd meg nekem,
165     I,   2|             használati utasítást, hogy „no, most már csak szíja az
166     I,   2|                 el nem fogyott volna!~- No? Nem értelek. Csak nem akarsz
167     I,   2|           asszony van az ajtó mögött.~- No, Guszti? - pödörte a bajszát
168     I,   2|                 láttuk erre mifelénk!~- No, most se a magam jószántából
169     I,   2|       tekintetes úr csúffá a házamat?~- No hát akkor itt a színben
170     I,   2|        fejszével strázsálok a küszöbin.~No csak ez a biztatás kellett
171     I,   2|                is kibírhatatlan volt.~- No, öcsém, ízlik-e a bárányleves? -
172     I,   2|              utoljára Magyarországon.~- No, még egy tányérral, öcsém.
173     I,   2|    szolgálatkész ember volt a betyár.~- No, Jóska, gyere velem - nyugasztotta
174     I,   2|          asztalhoz tessékelte Jóskát.~- No, ülj le, fiam.~A betyárnak
175     I,   2|                és odatolta Jóska elé.~- No, legény, van-e bicskád?
176     I,   2|                ha még bicskád se volna? No, ne kéresd magad, mint éjfélkor
177     I,   2|        Ejnye-hejnye, tekintetös uram.~- No, mondom, ne uraztasd magad,
178     I,   2|               Igyál Jóska és beszélj.~- No, írja az úr - szegte föl
179     I,   2|              Szöröncsés Fekete Jóska.~- No, mi baj már megint, Jóska?~-
180     I,   2|                örült neki a másik is -, no, hogy van kend, Sándor bácsi?~-
181     I,   2|               puskája van hozzá, látom. No, adjon Isten, Sándor bácsi!~- ...
182     I,   2|                  de nem bírom beérni.~- No kerüljön beljebb, ha gondolja...~
183     I,   2|       Löhetségös - biccentett Sándor.~- No ugye? Hát begyünne-e kend
184     I,   2|           Embörök dolga az, nem a tied. No eriggy, cselédöm, mert ami
185     I,   2|                  mint a karikásostor.~- No elõre, hozd a hajítófákat!
186     I,   2|                 meg öröme is telt benne no, mert gyerekkora óta nem
187     I,   2|              mégy te senkihez észért.~- No jó, de a vasúthoz hunnan
188     I,   2|               valami tagadást töszök.~- No majd megválik, Sándor -
189     I,   2|                 ötforintos bankókkal.~- No, Kati lelkem, hogy éled
190     I,   2|                 a Modolt is aláfogta.~- No, hát ehhez mit szólsz, Kati
191     I,   2|                 karikagyûrû fénylett.~- No Kati, jóra szántad magad?~-
192     I,   2|                a sorsfordító végzést:~- No, tekintetös uram, mond-e
193     I,   2|                komoly arccal fogadta:~- No, Sándor - nyújtotta felé
194     I,   2|              városunkat elpusztíttatni? No hadd gyûjjön az írnok, maga
195     I,   2|                is kivette a szájából.~- No hát, ha igazságot keres
196     I,   2|            ajtón beesett a nótáriushoz.~No, az se volt baj, mert ott
197     I,   2|                van ennél furcsább is.~- No?~- A másikat mög - azt mondja -
198     I,   2|             ugatnak, nagyot harapnak.~- No jó, majd a napokban kimustráljuk
199     I,   2|          tiszttartó is elmosolyodott.~- No hát akkor csak jól megnézzen
200     I,   2|               tiszttartó nyitotta ki:~- No, nézzük azokat a híres bécsi
201     I,   2|              nevelve.~- Bújjatok már ki no, fene belétek! - rúgta meg
202     I,   2|                 Én vagyok itt a bíró.~- No szép úri név - bólogatott
203     I,   2|                 voltak.~- Menjetek már, no - hárította el õket Péter
204     I,   2|                és föl se kelek estig.~- No majd itt leszek én vele
205     I,   2|               lakik?~- Fönt a várban.~- No azt útba ejthetem egy kis
206     I,   2|     Kormányválság a millennium örömére! No csak az kellene még nekünk!~
207     I,   2|                vagyok, tekintetes úr.~- No nézze, itt egy korona, vágjon
208     I,   2|             istenhegyi csõsz kereste.~- No mi baj, bácsi?~- Tekintetes
209     I,   2|             hiába olyan nagyeszû ember! No pedig itt csak neki kell
210     I,   2|               jöhetnek a nyakorjánok.~- No, vesszetek meg - lengette
211     I,   2|           kitelt tõle, hogy ott hagyta. No, nem mondtam?~Diadalmasan
212     I,   2|                hüledezve az igazgató.~- No, nem az egészet, maradt
213     I,   2|             szolgál a haza ifjúságának. No, nem kell rosszat gondolni
214     I,   2|              sincs!~Hát hiszen nincs is no, akárhogy cifrázzuk a dolgot.
215     I,   2|                fonják copfba a haját.~- No hallja! - nevetett szegény
216     I,   2|              lelke, hanem apámnak is.~- No hát én mégiscsak azt mondom -
217     I,   2|           vezércikknek az egyszeregyet. No cenzor, erre mit mondasz
218     I,   2|                 táncolni a kocsiúton.~- No, uram, sikerült? - kérdezte
219     I,   2|             visszafordult a vargához.~- No, mester, megértették egymást
220     I,   2|           Dorozsmára a szolgabíróhoz.~- No, mi jót hoztatok, tápéi
221     I,   2|                 hajlongott a fõkövet.~- No hát én azt mondom kelmeteknek -
222     I,   2|               nem szabad nyulat lõni.~- No? Ezek nem puskák? - mutattak
223     I,   2|            furfangosok összenevettek.~- No ezeket lóvá tettük!~Mikor
224     I,   2|            mosolyodott el az alispán. - No, igen örülök. Talált-e már
225     I,   2|               mindjárt azt mondta, hogy no, fogadom, az a százdi kanász
226     I,   2|     megfenyegette az öklével a házat:~- No, megállj, kutya, majd teszek
227     I,   2|                 alá, és meggyújtotta:~- No, kutya, tudd meg, kivel
228     I,   2|              panaszolták az angyalok.~- No, ez nem jól van így - tûnõdött
229    II,   1|            Señora, én meghalok érted.~- No, ne siesd úgy el a dolgot -
230    II,   1|              madrigáljaimon elaludni.~- No azzal én nem nagyon dicsekednék
231    II,   1|             tördöste a kezét Salamon.~- No akkor meg már mindegy -
232    II,   1|              lovagok pedig megjöttek.~- No, zsidó, kész-e a pecsenyénk?~-
233    II,   1|                 arcában gyönyörködni.~- No, azt megtehetitek - vigyorodott
234    II,   1|                megkérdezte Karafulát:~- No komám, miféle új bolonddal
235    II,   1|                  dörrent rá a király.~- No igen, nem tudok nagyobb
236    II,   1|               köthessék a felsõbbséget! No, majd megmutatom én ennek
237    II,   1|      emlegetitek mindig a világosságot. No megálljatok: ha csak az
238    II,   1|          nyavalya már a látásától is.~- No látjátok - mosolyodott el
239    II,   1|             zörgette meg a kilincset.~- No, ki az? - morogta egy mérges
240    II,   1|                nekem sütöd a harcsát.~- No, ezt eltaláltad, te szotyák! -
241    II,   1|               lelkecském az ajtón, hogy no dadus, mit szólsz hozzá,
242    II,   1|                  mint a szakértõknek.~- No, ha nem bolond, akkor semmi
243    II,   1|     sajtóhibákról ismertem rá.)~Mindegy no, ismeretlen honfitársamnak
244    II,   2|               fordult se té, se tova.~- No, ezzel megjártuk! - kacagta
245    II,   2|         asszonynak az izéje...~- Mizéje no, csak mondja kend ki bátran!~-
246    II,   2|              magát egy nyelet borral.~- No, gyék kend!~Azzal összemennek.
247    II,   2|                 aztán kivágta a szót:~- No, úgy vöszöm észre, akkor
248    II,   2|        szentatyám?~- Nem tudom, fiam.~- No majd megmondom, szentatyám. „
249    II,   2|               az a legtisztább munka.~- No jó - harákol az öreg -,
250    II,   2|                mén... sten!~-...sten!~- No mán mög a zöldeket hagyigálja
251    II,   2|                   biccent rá az öreg. - No hoci, öcsém, egy kéket,
252    II,   2|               kékhez: hát éppen fele!~- No ugye? - néznek mindketten
253    II,   2|             keze nehezedik a vállára.~- No bátya, mond-e háborút?~A
254    II,   2|               kend azt az újságot.~- Ne no! - mondja egy kicsit sértõdötten
255    II,   2|               hozzágondolván azt, hogy „no, látod, tégöd is mink töttünk
256    II,   2|                az igazságot a mérnök.~- No ugye? - villan végig a pogácsaalmaképû
257    II,   2|                hanem Szent Mihály lova.~No, gondoltam magamban, most
258    II,   2|                 hozzon be takarmányt.~- No, látja! - kapta föl az öreg
259    II,   2|             tõle.~- Ez? Vellámhárétó.~- No? - néztem nagyot. - Csak
260    II,   2|                 csinálják a városban.~- No nem egészen. Az urak vasból
261    II,   2|              hetipiac után.~- Kérdözze, no, mi járatban vagyunk? -
262    II,   2|                valót.~- Bélyegre valót? No? Tán hír érkezett a Paliról?~
263    II,   2|              tán?~- Azt megtudhassuk.~- No lelköm, akkor nincs hiba -
264    II,   2|            álmélkodott a makói ember -, no, holnap reggel majd föltekintem
265    II,   2|               se lehet utánuk mászni.~- No, akkor hát én hazafelé is
266    II,   2|                 a híres hagyma terem.~- No, akkor együtt megyünk -
267    II,   2|               kezét a makai embernek.~- No, komám, kend se bolond emberrel
268    II,   2|                 még idefönt a járást.~- No, majd útbaigazítom én kelmedet,
269    II,   2|                a szeme Márton apónak. - No, mondtam én, ebbõl lesz
270    II,   2|               Én meg a Vigyázz kutya.~- No, hát ketten is nagyon rosszul
271    II,   2|          megfélemledve az öreg csõsz.~- No, azért mondom - fújt nagyot
272    II,   2|           csúfság érte az õ öreg fejét. No, majd megmutatja õ, hogy
273    II,   2|                 hogy õ ilyen lágyszívû. No, hát nem lesz az többet,
274    II,   2|                 dobbant nagyot a szíve.~No el is kapta a fejét mindjárt,
275    II,   2|                kolompszó elõl.~- Hiába, no, ami regula, regula - sóhajtotta
276    II,   2|           nézett keményen Márton apó. - No, hát akkor ide hallgass!
277    II,   2|            elveszed, csak a füle marad. No azt mondd meg, ha te olyan
278    II,   2|            nevette el magát a gyerek.~- No, ezt már szeretem - enyhült
279    II,   2|                is halljam.~- Mondja mán no, hány csillagja van a maga
280    II,   2|                 odaszól a szolgámnak:~- No, tartson velem maga is.~
281    II,   2|          közgazdasági tevékenységben.~- No, hagyjunk holnapra is -
282    II,   2|               vele a városi cimborát.~- No, maga erre helyhözködjön,
283    II,   2|              mán mögapadt egy kicsit.~- No ugye, ódzik mán a kend bocskora?~-
284    II,   2|               mint az elrothadt szíj?~- No, Virgonc - mondta a kutyájának -,
285    II,   2|                 Három könyérre valót.~- No? - csodálkozott az asszony.~-
286    II,   2|              hasát az ostorral.~- Eredj no, hátha valaki pártodat fogja!~
287    II,   2|                volt törvénye a sírás.~- No, Virgonc, hát te mire végzöd? -
288    II,   2|                 hangja, hanem a haragé. No de ez már szûkölés! Már
289    II,   2|       incselkedett vele a víz színén.~- No gyere, te szégyöntelen! -
290    II,   2|                úgy kötötte a vállára.~- No, így talán szöröncsét próbálhatunk! -
291    II,   2|               hívták a regattistákat.~- No, ne a szemit meresztgesse
292    II,   2|           borban meg, hogy szédítsen.~- No, a szivarban is van különbség,
293    II,   2|           ötpengõs?~- Huszonkettõvel.~- No és a szivarcsodák? A sztaniolba
294    II,   2|                 már elég volt belõle.~- No de a próba?~- Megvolt már,
295    II,   3|               voltak ezök az illetõk.~- No?~- Az aradi vértanúk, hallja.~-
296    II,   3|             mindönütt, ahun némöt volt.~No, az ilyesmi beszéd nem is
297    II,   3|              akárhogy lapátolta felé.~- No - gondolta Küsmödi -, ha
298    II,   3|                ember aszaltalmát ért.~- No - próbáltam neki kedveskedni -,
299    II,   3|             Adjon Isten, tekintetös úr. No, hogy mondja az újság? Zavari-e
300    II,   3|            Fordult velem egyet a világ, no, mondok, mégiscsak fölokosítom
301    II,   3|              családbul való löhetött.~- No, ez szép történet - ismerem
302    II,   3|                vizsgáztat az esperes.~- No fiam, ki volt Átilla? -
303    II,   3|         formázom Theodosius császárt.~- No, mi járatban van, bácsikám? -
304    II,   3|           mögvan az Átilla koporsója.~- No, hála Istennek - kukkantam
305    II,   3|             Ahun koppan, ott a koporsó.~No, azt hiszem, az archeológia
306    II,   3|             hallja-e, más baj is van.~- No?~- Egy kis jutalom köllene
307    II,   3|                 a múzeumnak az is jó.~- No, kár, hogy magábul adóbeszödõ
308    II,   3|              odahujántott neki:~- Hé?~- No?~- Mán mögént vizslatik.~-
309    II,   3|                 az aranyplajbászt is.~- No mondja már, hogy hívják
310    II,   3|                  az kakassá változik.~- No - mondom -, akkor vigyázni
311    II,   3|            partra?~- Csakis.~- Gyerünk, no. Kotormány, maga csak nézelõdjön
312    II,   3|                 belõle egy aranycsat.~- No, akkor én is mutatok madarat! -
313    II,   3|    kukoricagóréból a másik hun utódot - no nem tudsz szépen köszönni
314    II,   3|              fertálykiló híján.~Mindegy no, csak próbát kell tenni
315    II,   3|                a szõlõmet csúffá tönni, no. Mögmondtam már az Imrének
316    II,   3|          kitaslagott az ereszet alul.~- No, bátya, ugye hogy nekem
317    II,   3|          incselkedve fordultam hozzá:~- No, bátya, ha az ötszázadik
318    II,   3|             parancsomnak tesz eleget:~- No, emberek, heverünk egyet,
319    II,   3|              nemcsak az emberség teszi, no. Van ennek most nagyobb
320    II,   3|               Szirovicából a rémhírt:~- No, puli, fene beléd, mögbuktál,
321    II,   3|             Erre mondtam én aztán, hogy no, emberek, hûvösöljünk egy
322    II,   3|                magával vitte a sírba.~- No?~- Volt neki egy bõr-acskója,
323    II,   3|            gazdája gatyaszárát.~- Gyere no, te veszött - veregeti meg
324    II,   3|             teleönti a posztótányért.~- No, te bojnyik, ez a tied.~
325    II,   3|        koponyáját tartják tiszteletben. No, nem éppen azért, mert a
326    II,   3|               mög, mit tud ez a vajz.~- No, nézzük, mit tud a vajz?~
327    II,   3|             csak úgy a vállam felett.~- No?~- Nézze... igazgató úr...
328    II,   3|                itt, a saláta végiben!~- No, ott nem bántjuk - mondom -,
329    II,   3|           magyarul is otan megtanultam.~No, gondoltam magamban, ottan
330    II,   3|              negyednapra felkeresett.~- No, mi újság, Dusán? Csak nem
331    II,   3|             Inkább a gazdának szólok:~- No, Dusán, kuporodjon oda egy
332    II,   3|               adott a közvéleménynek.~- No az is szögény királ löhetött,
333    II,   3|        tarisznya arannyal a feje alatt? No, hiszen Schliemann is ököllel
334    II,   3|                tyúk megette a kenyerét. No, majd ha kisüt a nap, õk
335    II,   3|              ellenséggel etetném meg.~- No, Döncõ - kezdem nyájasan -,
336    II,   3|              tarisznya után.~- Hoci mán no, azt az ijedt szentségit
337    II,   3|             híres aranymázsálás volt.~- No, ha olyan bizonyos benne,
338    II,   3|       Kistelekön egy hitelös zsidó...~- No, nekem ahhoz nincs szerencsém.
339    II,   3|                szólt ki a szõr közül.~- No, így legalább eccör az életbe
340    II,   3|         szájában, aki bánni tud vele.~- No János, ezt meg kell tanulni -
341    II,   3|       asszonynak, és azt mondja neki: - no, bokrétolj, oszt eriggy,
342    II,   3|          vizeskorsóját, dohányacskóját. No igen, meg azt a kis réz
343    II,   3|              fölrebbenõ siserahadnak.~- No - kapja vissza a fejét a
344    II,   3|                 hát elõre köll fizetni. No, mit szól hozzá?~Hát mit
345    II,   3|                öregnek látni a másikat? No, ezt megfigurázom. Ráhagyom,
346    II,   3|                 megnyájasítom a szót.~- No hát, mit akar ebbül kihozni?
347    II,   3|             csak tovább, Jakab bácsi!~- No mögálljon csak. Akkor maga
348    II,   3|             ezzel mán a végrehajtót is.~No, akkor csakugyan nincsen
349    II,   3|             mint ázott kutya a vizet.~- No, ilyen a te szöröncséd -
350    II,   3|          örömemben rázott ki a hideg.~- No, ez derék dolog volt, Döncõ.
351    II,   3|           beütött az ördög a határba.~- No, mi a baj ?~- Mihállyal
352    II,   3|              tesz a panaszbíróságnak.~- No, majd én is ott leszek.
353    II,   3|              mondta Mihály csöndesen.~- No most, hallom, majd lesz.
354    II,   3|            vennem a hivatalos hangot.~- No, odébb innen, szüle. Kend
355    II,   3|             tartottam a szivartárcám.~- No, gyújtsunk rá, Mihály, aztán
356    II,   3|                az állami polgárságot.~- No, az még nem ördögi mesterség -
357    II,   3|                ilyen nagydarab asszony? No, mi van még abban az írásban?~-
358    II,   3|               tökéletlen emberek maguk. No hívja hamar az urát.~Mihálynak
359    II,   3|               Tisza, mégse folyamvíz.~- No, az nem - mosolyodott el. -
360    II,   3|                 neki a bolondságot - Ne no, de hát mit tudsz vele csinálni?~
361    II,   3|               kiszabadulhasson innen.~- No itt az írás, jó ember, mához
362    II,   3|                De csak vagyon az mégis, no; mert ha az nem volna, akkor
363    II,   3|      árpaföldjére. - Látta, hová esött? No, ott a széle ennek a temetõnek,
364    II,   3|             végit, amelyik nem harap.~- No, nem tösz az semmit, olyannak
365    II,   3|                törvényadta fölénnyel:~- No Illés, tán melegházban tartotta
366    II,   3|            magának semmi szava sincs.~- No jó - fogta marékra Illés
367    II,   3|                fölásati a földet, ugye? No jó. Be is húzati. Az is
368    II,   3|                úr övszíján fityegett.~- No, Cuci - mondom nekividámodva -,
369    II,   3|               annak adtam egy pengõt.~- No Isten megáldja, Cuci, majd
370    II,   3|                megírva, ahogy elmondta. No, mondom ennek a Molnár Józsefnek,
371    II,   3|                Azt mondta, õ se hagyja. No, ha te se hagyod, akkor
372    II,   3|             mind letöredezett a körmöm. No, mondom Jóskának, ez így
373    II,   3|                 meg még egyszer, Antal! No? Érez valamit?~Antal szusszantott
374    II,   3|               tudja-e, miért?~- Mondja, no.~- Mert mind kiszagolgatták
375    II,   3|       dúskálódnak ilyen szép szagban.~- No, majd ha a többit is kiszedjük
376    II,   3|                 megtaláltatnák magukat.~No, majd meglátjuk. Még a holtak
377    II,   3|                 Aztat nem állítottam.~- No látja, akkor nem tettem
378    II,   3|            köhögte fel magát álmából.~- No, neköm nem adtak - szólalt
379    II,   4|                 iskola udvarán.~- Sebaj no - vigasztalta magát -, van
380    II,   4|            hideg nézésû szemét.~- Sebaj no - csapott a tenyerébe Antal
381    II,   4|                  vágja vissza a kisebb.~No, gondoltam magamban, ezekbõl
382    II,   4|           elõször elvirdította magát.~- No, hát nem úgy csikorog, mint
383    II,   4|               is. Átvitt Újszegedre is. No, nem éppen fülemüleszót
384    II,   4|      egészségére, Mák bácsi! Mondja már no, hadd tanuljak, mit hadakozik
385    II,   4|        ornitológia, hanem meteorológia. No, az is szép tudomány. De
386    II,   4|              szólal meg bátortalanul.~- No? ! - mordul rá az öreg keményen.~-
387    II,   4|               jóvá is tette a bûnét.)~- No - mondom -, hát azért is
388    II,   4|               Tekintetös úr, baj van.~- No?~- Möglépött a kacsa az
389    II,   4|              föl a szót:~- Kérdözze mán no, mért töreködtünk be magához,
390    II,   4|           Persze, fölfázott egy kicsit. No majd írunk neki valami port.~
391    II,   4|             neki minden harmadik nap.~- No gyerünk, Zuginé.~Zuginénak
392    II,   4|                 egy kicsit csodálkozva. No hát, hogy egy úriember még
393    II,   4|                 nagyobb, mint az enyim.~No ez olyan igazság, amivel
394    II,   4|              hasára, mint az ujjaira.~- No ne búsulj, Palkó, hanem
395    II,   4|             jelképezi a karácsonyfán.~- No Palkó, most már magad is
396    II,   4|          oldalán, szemben a miénkkel.~- No, ha ott is dolgod végezted,
397    II,   4|                 fésût nem álló bozontú, no meg éppen olyan rongyoskás.
398    II,   4|               szépet, Pétör?~- Tudok.~- No, akkor olvass!~- De mit
399    II,   4|     olvasókönyvedet.~- Azám, ha vóna.~- No, kérd el a szomszédodét,
400    II,   4|                egy kicsit beleizzadt.~- No, most csukd be a könyvet -
401    II,   4|               Igenis, tudom.~- Mondjad, no!~- A Ferenc Jóska.~- Jól
402    II,   4|            egyszerre fölengednek rajta.~No, Pétört mégis a tej keverte
403    II,   4|          markába nyomta a törülközõt:~- No, hamar, ne szuszogd el az
404    II,   4|                 elõtt elállt a szava.~- No, mit félsz, hiszön ez a
405    II,   4|                nem lesz ott maradása.~- No, mit vadaskodsz? - ráncigálta
406    II,   4|                   A lánygyerök?~- Az.~- No, az kis helyön elfér. Az
407    II,   4|                 egy pöngõ. Az énekért - no, azért mög, amit szántál.~
408    II,   4|                gyereknek való holmik.~- No, Modol - zörgette meg az
409    II,   4|                 magáéról leszakított.~- No, lögyön egy kis fényösségöd
410    II,   4|                meg a hóhér-segédnek is. No igen, mert a hóhérsegéd
411    II,   4|               megint bejött a kalauz.~- No, embörök, ki vösz bõröndöt? -
412    II,   4|                  magyarázta a kalauz.~- No, akkor nem vöszöm mög -
413    II,   4|          nyolcvanhatodik esztendejét.~- No hát akkor volt ideje ilyen
414    II,   4|                bajuk volna egymással?~- No - mondom -, azért negyvennyolcban
415    II,   4|            arcába is, a gyerekébe is.~- No, mi az, jó asszony?~A menyecske
416    II,   4|              aztán összekapaszkodnak.~- No, nincs már semmi baj se -
417    II,   4|         kiáltotta vissza a kormányos.~- No, akkor inkább csak húzom -
418    II,   4|                és bekurjant az ajtón.~- No gyerünk, embörök!~Nem mozdul
419    II,   4|              mondja:~- Hát itt alszunk, no.~Egy rongyos ember végigvágja
420    II,   4|                aztán fölveti a fejét:~- No?~Ezt nem az asszonytól kérdezi,
421    II,   4|       báránybõrsüveges a markába köp.~- No, csülökre, embörök!~Még
422    II,   4|          legyint:~- Szamár vagy, Palkó. No, Egri Verka, mutasd meg,
423    II,   4|          elfelejtettem. Merre vagy mán, no, fene beléd! - Tapogat a
424    II,   4|                nekem öt pengõ bírságot. No, én el is csendesedtem erre,
425    II,   4|               megmondja a koma a nevét. No, akkor maga is öt pengõt
426    II,   4|           olvasta a fiókok felírását.~- No, akkor még leginkább díszgombot
427    II,   4|    elgondolkozott.~- Alighanem vezér.~- No látja, hogy tudja. Aztán
428    II,   4|                kellett a két hold föld? No hát menjen kend dolgára,
429    II,   4|                 vele, aki lekaszálja.~- No - rebbent meg János -, tán
430    II,   4| minekismondjákban, ügön, méhrágásban.~- No jó, ez nem számos. De van
431    II,   4|               Csak disznó van, kérem.~- No látja.~- Most már nem látom,
432    II,   4|               siratnod. A fene belétök, no, nem látjátok, hogy a szomszédé
433    II,   4|               lefelé ingatta a fejét.~- No, lányom - mondta másnap
434    II,   4|            akasztotta vissza a falra.~- No, hála Istennek - fordult
435    II,   4|                 láng a padlás száját.~- No, szaladjatok! Ne féljetök,
436    II,   4|              rajta a városi úr szíve.~- No azért ne virginálj itt,
437    II,   4|              vele bírni.~- Hagy mönjön, no - szólt ki az apja a dunna
438    II,   4|                 az apjuk.~- Mögállj mán no, hát a könyér? - lépett
439    II,   4|               kendõ lyukadozott volt.~- No, Isten hírivel, gyerököm!~
440    II,   4|            napáldozatkor odavetõdtem.~- No, bolondkák, no - hessegettem
441    II,   4|           odavetõdtem.~- No, bolondkák, no - hessegettem el õket -,
442    II,   4|              egyet, és továbbszaladt.~- No, te bolondka - törõdtem
443    II,   4|              azóta. Kiül az árokpartra, no gyere, zsák, most már kimutathatod,
444    II,   4|       megkérdezte szokás szerint, hogy „no, mire végzik kendtök?” Az
445    II,   4|               én adtam föl a kérdést.~- No, mire végzi, bátya?~- Könyerezök,
446    II,   4|               tán tud írást?~- Tudok.~- No akkor mögtanálja benne.
447    II,   4|             osztán kitöttek a tanyábul. No jó, mindég a magam szögénye
448    II,   4|                 belõle tökéletes ember. No, mi az ott hátul? Ti is
449    II,   4|         kigurult - nem ért neki semmit. No mindegy, ez az õ dolga,