Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library
Alphabetical    [«  »]
jezsuita 1
jézus 3
jézuska 7
jó 442
jóakaratából 1
jóakaratát 2
jóakaratban 1
Frequency    [«  »]
464 ezt
449 no
445 kis
442 jó
424 nagyon
419 azért
403 mi
Móra Ferenc
Tápéi furfangosok

IntraText - Concordances


    Kötet,  Fejezet
1 I, 1| állítottam be közé és a Isten közé -, mit vacsorázunk 2 I, 1| mindennapi kenyeret megadja a Isten.~Arról persze még 3 I, 1| fönntartsa az államot. A Istenrõl azonban már tisztább 4 I, 1| nádtetõt. Megvolt friss egészségben, a nagy mohacsomók 5 I, 1| gombja miatt fogta el a Isten a kenyerünk mellõl 6 I, 1| zsebébe csúsztatni, de akkor a Isten nem tudott volna róla, 7 I, 1| csúfolja a szegény ember. étel az annak, aki szereti, 8 I, 1| posztó-tarisznyát.~Az is volt nekem már akkor, a 9 I, 1| papsajtocskával. Abból lesz énnekem vacsorácskám.~Gazdag Dobákné 10 I, 1| édesanyám sápadt képe.~- De volna visszaragasztani - 11 I, 1| értem ébren. A papsajttól álma van az embernek, nem 12 I, 1| kenyeret a tarisznyába. - az Isten, ma is ad annyit, 13 I, 1| szívvidámító dolgok. Ez a ember csak nyáron foglalkozott 14 I, 1| iskolamûhelyétõl, ha drága édesanyám meg nem ment. 15 I, 1| neki fogott kigombolni a embert a bekecsbõl.~- Jaj, 16 I, 1| jajdítottam magamat, és pedig kiadósan.~- Jaj, jaj, jaj, 17 I, 1| Hanem azért azt mondta, hogy lenne elszalajtani Deskóért 18 I, 1| most csak mókázok mesemondó kedvemben. Az ám, azóta 19 I, 1| ültünk. Összeállt két-két pajtás, s addig fúrt-faragott, 20 I, 1| dolgot, azt sehogy se tudtuk helyre kötni. Bele is merültünk 21 I, 1| kuckóban. Ott lesz csak a világ a télen.~Nagy boglyakemencéje 22 I, 1| gondoltunk, hogy milyen lesz szánkóba ülni. Elõször 23 I, 1| vissza. Jaj, istenem, de lesz!~Kiértünk a falu végére. 24 I, 1| legalább az egyiket meghagyta a ember. Leszakajtom az indáról, 25 I, 1| azon fordult meg, hogy a Isten füleimet igen kicsire 26 I, 1| mesterségben, mert nem esett fogás a fülemen. Suszter, 27 I, 1| személyemet föltekintette:~- Nem matéria. Nem lehet nevelni. - 28 I, 1| meggyulladok, az pedig nem volna ilyen idõben - karácsony 29 I, 1| okádta a füstöt.~- Ez is lesz - nyújtotta ki érte 30 I, 1| elkapjanak elõlem.~Hirtelen ötletem támadt.~- Hallod-e, 31 I, 1| bebizonyította, hogy egészen fogás esik a fülemen.~Mikor 32 I, 1| neked harmadikos könyveket. lesze így?~Hát hogyne lett 33 I, 1| így?~Hát hogyne lett volna ? Az apám csakúgy nem értett 34 I, 1| költségvetése az életemnek. Hogy a Istennél nem nyert felsõ 35 I, 1| megijedni való ember. Drága mézeskalács ember volt, 36 I, 1| gyerektül egy pengõ jár.~- , jó, lelkem, csakhogy akkor 37 I, 1| gyerektül egy pengõ jár.~- Jó, , lelkem, csakhogy akkor 38 I, 1| Bajáki tanító úrékhoz, mindig emberünk volt az nekünk.~ 39 I, 1| nagyot nõttem-e. Nagyon ember volt, de most õ se 40 I, 1| az öregapámra csakugyan szívvel emlékeztek vissza 41 I, 1| Agócs fõtisztelendõ úr. ember az a szegényhez. De 42 I, 1| fõtisztelendõ úr igazán nagyon ember volt. Mindig ott sétált 43 I, 1| No, Isten hírivel!~De aki ember, az csak nem tudja 44 I, 1| kirakatában a tábla, hogy házból való gyereket fölvesz 45 I, 1| almás emberek egyformán szívvel voltak hozzánk, 46 I, 1| egy piros almával.~Olyan népek voltak ezek mind, 47 I, 1| szakadtáig.~A sok áldott lélek közt csak egy volt, 48 I, 1| beléjük tömni azt a drága sok étket! - hápogta savanyúan. - 49 I, 1| sajnálja, hogy nem sikerült a vásár.~Megkerültük az iskolát, 50 I, 1| el a kutyák, hogy milyen világ volt az, mikor a piacon 51 I, 1| Komámasszony, tudja, hogy keresztény vagyok, nem kívánom 52 I, 1| összedûlt volna. Biz az három fertály órányira volt 53 I, 1| istenes ember.~- Foltjával a csizma is - állította 54 I, 1| Ha már szerencsét adott a Isten, minek szerencsétlenkednénk 55 I, 1| nem olyan jól.~- Nem baj, lesz az úgy is. Eredj be, 56 I, 1| Szent elõtt. De ezt se a Isten nem vette rossznéven, 57 I, 1| a nagy selyemkendõmet.~- - fordította el a szûcs 58 I, 1| is, ott is vetett egy-egy szót az ismerõs üzletfeleknek, 59 I, 1| új inast fogadott, akinek fogás esik a fülin.~- Kicsi 60 I, 1| Nézd-e, mit vettem én az én kis fiamnak, úri kis fiamnak? 61 I, 1| hasznára vált az iskola hírnevének. Nem buktattam 62 I, 1| pedagógus és nekem mindmáig igaz barátom.~- Fegyelmezni, 63 I, 1| múltkor?~Szelíd képû, csendes, gyerek volt, mindig végigaludta 64 I, 1| esztendõt elenged nekem a Isten a purgatóriumban. 65 I, 1| s addig járt panaszra a Istenhez, míg eljárást nem 66 I, 1| beleeresztettem a Dunába. Ott helyen van nagyon, majd, 67 I, 1| látod a szegény embert?~Régi pajtásom volt, pesti újságíró, 68 I, 1| szál gyufával, amivel a pajtásomnak világítani akartam. 69 I, 1| képviselõje, személy szerint való barátom verte az asztalt.~- 70 I, 1| nemcsak áldozatkészek, hanem hazafiak is, akik elöljártak 71 I, 1| gondoltam. Könyvvel élõ embernek , de az írástudatlan szemét 72 I, 1| írástudatlan szemét nem kapja meg. lenne jobbat találni. Ha 73 I, 1| a telefonkagylót. - Nem lesz az így. Azt fogják 74 I, 1| Ezért bocsátja meg nekem a Isten a többit.~Lassanként 75 I, 1| urat, de nem engedett. Hát , lelkük rajta, csináljanak, 76 I, 1| vállalom a felelõsséget, ha . Ha rossz lesz, akkor arra 77 I, 2| Angliában is akkor volt világ, mikor a clarence-i 78 I, 2| belehalunk. Hiszen, ha a régi étvágyunk megmaradt volna, 79 I, 2| megszánt minket, s gondoltuk, szívvel veszi, ha mink is 80 I, 2| Hát éjfél után, te többel ?~- Hát akkor is ott voltam - 81 I, 2| odalépkedett a tûzhöz.~- estét, földi!~- Ödd mög, 82 I, 2| estét, földi!~- Ödd mög, ha - vetette foghegyrõl 83 I, 2| önnék egy kis vadkörtét, ha volna.~- Jó az annak, aki 84 I, 2| vadkörtét, havolna.~- az annak, aki szereti. Eredj, 85 I, 2| megszólítják.~- Ki vagy, mi vagy, ember? - kérdezte a király.~- 86 I, 2| asszony, egy terítéköt ennek a embörnek a cselédök asztalán.~- 87 I, 2| a szeme. Márpedig az nem lenne, ha a mostani világban 88 I, 2| otthon hagyta.)~- Adjon Isten estét! - köszönt be illedelmesen.~- 89 I, 2| illedelmesen.~- Edd meg, ha ! - mordult mérgesen a 90 I, 2| kárba ne vesszen.~- Ejnye, ember, de kár, hogy tegnap 91 I, 2| Kisebb kõvel is beéri ez a ember.~Azzal keresett az 92 I, 2| szabódott asszonyával együtt:~- lesz nekünk a köve is!~- 93 I, 2| Hóbajárt basa is kegyetlen ember volt. Semmi kevélység 94 I, 2| azt mondja - látom, hogy helyen tartjátok az eszeteket. 95 I, 2| beleszoríthatnánk vagy hármat?~ szerencse, hogy odavetõdött 96 I, 2| az ünneplõ kaftánban.~- asszony, itt lakik-e az 97 I, 2| méltatlan barátját?~- Vár ám, embör, mert már nagyon éhös, 98 I, 2| borbély?~- Szolgálatodra, nagy uram, én vagyok az, akit 99 I, 2| Gyerünk odább egy házzal! Nem az ilyen néppel bolondozni, 100 I, 2| beállt vízimolnárnak. Áldott ember volt máskülönben, 101 I, 2| Egyébként ígérem, hogy ha a Isten sokáig köhögtet, írok 102 I, 2| iskolába.~- Megismeri a embert, megismeri a rosszat - 103 I, 2| mellé. - Körüludvarolja, aki , megmorogja, aki nem jó. 104 I, 2| jó, megmorogja, aki nem . Ez a természete a núbiai 105 I, 2| székely ember birkózott.~- napot adjon Isten, te szegény 106 I, 2| hordja a koronát a derék ura helyett. Hát való az 107 I, 2| asszony - ütött az asztalra a Apaffy -, mától fogva hallgass 108 I, 2| esett vezérestül.~Éppen reggelt integetett a hajnal 109 I, 2| Fáj neki itthagyni a helyet, a vidám cimborákat.~ 110 I, 2| megbánták, mert máskülönben igen pajtások voltak.~- A macska 111 I, 2| Dória, aki örült, hogy se a barátját nem kell megbántani, 112 I, 2| szerént való mindenkori kedve most nem ollyan gyakorta 113 I, 2| pogányul, hogy azt igen volt nem érteni a török 114 I, 2| aranyat is tegyetek bele a szó mellé, mert másképp 115 I, 2| köll engöm félteni, nagy uraim! Nem öszi mög a lúd 116 I, 2| a legelõ jószágot:~- Nem lössz ez így, te lúd! Úgy 117 I, 2| halbicskával.~- Mi legyen ez, ember? - kapta föl a fejét 118 I, 2| Buzogány. Hamar megszokták a helyet, az udvari dámákat, 119 I, 2| kandeleberek. Meglátolsz, ember, de biz isten.~Mosolygott 120 I, 2| kiesett alóla.~- Mit nem választani gyertyavilágnál? - 121 I, 2| Hetvenhat, felség.~- . És mennyi református?~- 122 I, 2| össze a bokáját.~- Van-e sok vitéz köztetek?~- Mind különb 123 I, 2| fegyverrel eltart engem az én királyném, szeretõt pedig 124 I, 2| valahol Temesben, és olyan magyar ember volt, hogy 125 I, 2| senkinek, hogy itt járt nálam.~ ember volt Tóth János - 126 I, 2| próbát a generál-stáb.~- , azt mi is megnézzük.~Csak 127 I, 2| kocsiból.~- Nem tört semmije, asszony?~- Nem tört? - acsarkodott 128 I, 2| Nem tört? - acsarkodott a asszony mérgesen. - Hát 129 I, 2| azt tudni elõre, hogy nem vége lesz annak, ha egy 130 I, 2| rossz volt hallgatni.~- Nem lesz ez így, méltóságos 131 I, 2| Igazságod van, fiam, János. az, ha az ember idejekorán 132 I, 2| szomszédjával meg nem verte volna a Isten. Két fecskefészekformájú 133 I, 2| városházára. Sok õneki a embere a magisztrátusbéliek 134 I, 2| vegye kend a házát a hátára, ember, és vigye ki a Tisza-partra 135 I, 2| Csirigán-portára azzal, hogy szomszédok gyanánt, kérõbe 136 I, 2| tanítóságot is kitanulta Budán.~- , jó - bólogatott a városbíró -, 137 I, 2| is kitanulta Budán.~- Jó, - bólogatott a városbíró -, 138 I, 2| Rajzolatok szerkesztõje tanáccsal fizette ki.~- 139 I, 2| szegedi látogatásnak, mégpedig szemû tanúja. Tisztában 140 I, 2| Pedig dehogy akart, nagyon szándék vezette a jámbort: 141 I, 2| itt boldogulni akar, akkor lesz megtanulni az ország 142 I, 2| odataláljon, ahol olyan dolga volt.~Mire a Duna 143 I, 2| Széchenyit. Mindenkihez volt szava. Külön is bemutatták 144 I, 2| elõtt!~- Hátha megszállja a lélek - gondolták magukban -, 145 I, 2| lakták negyvennyolcban. macskaugrás hozzá egy másik 146 I, 2| a mezõszentgyörgyi varga futó volt, hanem arra is, 147 I, 2| is, hogy a kõkúti kasznár káromkodó volt, s az egyik 148 I, 2| maga is elmosolyodott:~- ember, mit csinálna maga 149 I, 2| Õ a legnagyobb kincsem. szívvel adtam volna. Egyebem 150 I, 2| magától.~- Nem fogadhatom el, öreg. Mire támaszkodnék 151 I, 2| támaszkodnom, míg élek: kardom.~Ráütött kardjára, 152 I, 2| segíteni. Összeálltam két-három pajtásommal, s nyakunkba 153 I, 2| bujdosó honvédtiszt. Ide ugyan helyre jött. Errõl a nádrengeteg 154 I, 2| egymás háta mögé álljunk, távolast egymástól. Síkos 155 I, 2| többet!~Pedig nem törõdött a lélek se rajjal, se mézzel, 156 I, 2| szemem elé ne kerüljön!~ félórányit ballagott, mikor 157 I, 2| legényekre.~A gyerekek követték a példát. A hirtelen kavarodásban 158 I, 2| fecskék, gólyák.~- Ó, de nektek, akik már holnap 159 I, 2| vállat vont, bánja is õ.~- No - mondta az ezredes, s levévén 160 I, 2| olvasnivalót kívántak.~- , meglesz - mondta a basa 161 I, 2| az adót meg az újoncot. lesz résen lenni, megerõsíteni 162 I, 2| legelevenebb parazsat, és megadta szívvel a használati utasítást, 163 I, 2| Egy kis hirtelen-hamar ?~- Az is akad. Szalonna, 164 I, 2| elkészült a hirtelen-hamar .~- Á - fülelt föl egyszerre 165 I, 2| szoba ajtaját a csárdás.~- . Majd ide adja be a vacsorát 166 I, 2| hogy bele ne fulladjon a embör. Muszáj itt éjszakázni 167 I, 2| édesen elmosolyodott. - embörök azok, nem bántják 168 I, 2| azok, nem bántják a másik embört. De mög ha fél a 169 I, 2| is emléközhetsz , mert helyben hagyattalak, mikor 170 I, 2| Nem segít neköm senki a Istenön kívül.~- Te embör, 171 I, 2| káromkodós embör. Osztán mög a Istennek se igön löhet velem 172 I, 2| vissza az elismerést.~- kis bora van a tekintetös 173 I, 2| az aprócska csülköket. - kis eset volt az, kérõm. 174 I, 2| Kesdy Szabó András, Majsa.~- pipa, ösmeröm. Mondd csak 175 I, 2| és osztrák kollégák, akik szívvel vannak a lovagias 176 I, 2| valami irodalmi üzletes, hogy volna egy Rózsa Sándor-filmet 177 I, 2| öreg lókötõ, növesszen a Isten a sírján jószagú somkórókat 178 I, 2| a keze közül az a nagyon Isten. Tudod, a radnai Szûz 179 I, 2| miniszterelnökhöz, úgy is mint régi emberéhez. Tudniillik a 180 I, 2| kerüljön bele.~Erre volt Laucsik, a lélekidomár. 181 I, 2| segedelmére lesz az a nagyon fölséges Úristen, fölhagy 182 I, 2| a lócára.~- Mondta ez a embör, hogy itt találom 183 I, 2| a Sándor vasvillaszeme a emberre.~- A Lócsik tekintetös 184 I, 2| okvetetlen itt talál ennek a embörnek a házában.~Edvi 185 I, 2| fizetni a csárdásnak, a embernek”, aki elég meggondolatlan 186 I, 2| megsimogatta az asszonyt.~- Akkor van, Kati fiam. Eredj most 187 I, 2| betaszította az ajtót. A ember úgy húzta a bõrt, 188 I, 2| csöbröt, padot, kanalat. Nem volna a falhoz láncolni?~ 189 I, 2| hogy sose volt még olyan minisztránsa. A bíró nem 190 I, 2| Kóstold meg inkább ezt a kis szilvóriumot!~- Igya 191 I, 2| te senkihez észért.~- No , de a vasúthoz hunnan lönne 192 I, 2| üdõ.~- Ne félj, Sándor, embered vagyok én neked.~ 193 I, 2| pedig nem csinál rosszat, az ember. Ez olyan kifogástalan 194 I, 2| rendelnek mást. Egyformán lábtörésrõl, szívfájásról, 195 I, 2| hallott minálunk a régi idõkben!~Egészen másképp 196 I, 2| kísérletet ebéd alatt.~- Ejnye, , hogy eszembe juttatod - 197 I, 2| ugatnak, nagyot harapnak.~- No , majd a napokban kimustráljuk 198 I, 2| a földet is.~- Dejszen, ember - nyögött nagyot Matyej -, 199 I, 2| országából jöttek, s onnan csak erkölcsöket hozhattak magukkal.) 200 I, 2| keleti marhavészre, és oly erkölcsû teremtések, hogy 201 I, 2| Most derült ki, milyen az, hogy a zsiráfnak lófeje 202 I, 2| vagy is az illendõség és erkölcsû magaviselet szabályai. 203 I, 2| mert megszólalni.~- Drága direktor úr, nem König és 204 I, 2| De talán azért múzeumba lesz - próbálta helyresímogatni 205 I, 2| kétségbeesetten. - Svábbogár nem lesz?~Felvilágosítottuk, 206 I, 2| s alighanem megkérem a Istent, hogy változtasson 207 I, 2| hogy... Nem, ez így nem lesz. Mi az ördögnek mondjam 208 I, 2| rendelte szolgálattételre a Isten - bizonyosan a Triangulus 209 I, 2| mutattam neki három ujjal. , jó, fogta õ össze egy ökölbe 210 I, 2| mutattam neki három ujjal. Jó, , fogta õ össze egy ökölbe 211 I, 2| Az a mi bajunk, nagy uram, hogy csak az eszünk 212 I, 2| Simon disznót lopnyi,~Nem helyre talált mennyi.~Ottan 213 I, 2| voltak az emberek, hogy a se kellett nekik, ha rájuk 214 I, 2| legyen.~- Isten segítsen meg szándékodban! - igazította 215 I, 2| zsákját. - Azt gondoltam, hogy lenne megfeleznem veled, 216 II, 1| kapaszkodott a khitonjába.~A Xanthosz, példás férjek 217 II, 1| a barbár italból, s mint kereskedõ mindjárt áttért 218 II, 1| magától.~- Ide hallgass, ember - ölelte aztán magához, 219 II, 1| tetõn”, tehát a gyerekeket lesz kiküldeni egy pohár 220 II, 1| nem vagyok.~Mikor aztán a öreg herceg mögött betették 221 II, 1| mester is tudta ezt mint keresztény és tanult ember, 222 II, 1| nyelvét a világba, vagy mert a Isten próbára akarta tenni, 223 II, 1| teremtése, fiam - vont vállat a tisztelendõ -, s látod, 224 II, 1| tovább is megmaradt istenfélõ kereszténynek, a templomból 225 II, 1| körmeneteken õ vitte a zászlót mint kiállású, szép szál ember, 226 II, 1| tartani. Különösen az olyan ördögnek adottat, aki a 227 II, 1| egymással.~Mert azt valóban lélekkel elmondhatta a takács, 228 II, 1| tömérdek kincset, amit nem a Istennek, hanem az ördögnek 229 II, 1| lemennék egyet perdülni? Olyan volna már megpezsdíteni 230 II, 1| egy próbát akarok tenni, uraim, ha megengednétek - 231 II, 1| arról föl lehet tenni, hogy ember. Háromszáz kávéháza 232 II, 1| megemlegeted. Van nekem ott egy-két barátom, ha azok a körmük 233 II, 1| vagy, uram?~- Az vagyok, ember.~- Olvasd el nekem, 234 II, 1| lángba borult az arca.~- uram, nehéz nekem ez a korsó, 235 II, 1| fülemülefészekbe, amit a Mohabim bélelt ki pehellyel.~ 236 II, 1| megüzenhetné tõle Allahnak a hírt! Nevetve paskolta meg 237 II, 1| hiszem, most már egészen úton vagyok felé. Mikor 238 II, 1| madridi bíró.~- Micsoda drága szagot érzek én itt, te 239 II, 1| görbül, míg engem látsz.~- , jó, uram - rázta a hideg 240 II, 1| míg engem látsz.~- Jó, , uram - rázta a hideg Salamont -, 241 II, 1| bátorság.~- Igenis, nagy uraim, azonnal beleszaladok 242 II, 1| boszorkánymester lehet ez a zsidó, nem lesz ezzel kikezdeni, hanem 243 II, 1| prófétája! Neked igazad van, fiú, s jogod van apád haláláért 244 II, 1| kérdezd, mert beszélni se róla - horgasztotta le a 245 II, 1| Ez a jámbor zsidó nagyon családnevelõ, s ha te kilenc 246 II, 1| mester. De a középkori bíróportréja enélkül is 247 II, 1| más úgyse hallotta, csak a Isten, az meg már úgyis 248 II, 1| Ferenc király úgy számított: vásárt csinál, ha Karafulát 249 II, 1| egyebet nem is, legalább szót mindig adott nekik, 250 II, 1| elõtt se sajnálta értük a szót.~Akkor is hozzáfordultak, 251 II, 1| volt.~- Hála annak a nagyon Istennek - vetettek keresztet 252 II, 1| éljen-kurjongatással.~Behívni nem merte a embereket, hanem õ sompolygott 253 II, 1| Hát hogyne fogadnám el, ember - nyújtott kezet a 254 II, 1| Sose volt az a nagy sietség~Jean Bouret 255 II, 1| kenyeret tömködni.~Olyan ember volt a szatócs, hogy 256 II, 1| Eredj be ezzel Lyonba, ember, hogyha ráérsz, és 257 II, 1| a spanyol király kémei, lenne õket szemmel tartani. 258 II, 1| egészen elvette az eszét a Bouretnek. Egyszerre kitörte 259 II, 1| gímszarvas a patakot.~- estét, kisasszony - lépett 260 II, 1| felelte, hogy inkább az volna , ha egész hazáig kísérné 261 II, 1| már nemigen lehet tudni a úrról, hogy az okszerû birkatenyésztés 262 II, 1| iránt.~- Úgy látszik, nagyon társaságba kerültem - nyalta 263 II, 1| szökõkút medencéjébe. Ott darabig el is idõzött, de 264 II, 1| költõhöz:~- Az ön kutyájának ízlése van, uram.~- Az én 265 II, 1| hogy tébolydában lakni nem . Siettében még a bibliáját 266 II, 1| is a csárdát, mert nagyon helyen van, két penzió-palota 267 II, 1| minket érdemes megnézni, a reggelét neki -, engem nem 268 II, 2| hitvallója -, sohse volt az a nagy sietség. Majd 269 II, 2| gyámoltalanul az öreg a társaságon. volna, ha a cigány beleadná 270 II, 2| legtisztább munka.~- No - harákol az öreg -, de 271 II, 2| helyrerántja a nyakát.~- Nézze mán, embör - tolja elébe az öreg 272 II, 2| töszöm, sógor. Ha kendnek nem , neköm se jó. Csökélylöm.~ 273 II, 2| kendnek nem jó, neköm se . Csökélylöm.~Hozzámérik 274 II, 2| mondja a fiatalnak.~- Ott lössz - mondja a fiatal.~ 275 II, 2| vasárus ad azért négyet is.~- egésségöt - néz vissza a 276 II, 2| legyek valaha, s ebben az a is megvan, hogy énmiattam 277 II, 2| aki a kátyút kitalálta. (A Isten semmit se vesz rossz 278 II, 2| hozzájárulások formájában.~- szûvvel adnánk a sarcot, 279 II, 2| polgármestör úrhon. Látom, férõs kocsijuk van.~- A 280 II, 2| ennek az embörnek, lögyünk szívvel ahhoz a szögény 281 II, 2| nézek eltûnõdve utánuk. is volna az, ha úgy lehetne, 282 II, 2| koszorúkat: - Ebbõl tessék, ember, mert ez az igazi 283 II, 2| megmozdul ennek a drága szagától.~- Bolond beszéd - 284 II, 2| hogy emberfejjel vetekszik. volna, ha Kecskeméten akkorára 285 II, 2| makai hagymánál is különb! volna, ha akkora volna Makón 286 II, 2| kenyérért szalonnát. De még szót is adott mellé:~- Hova 287 II, 2| föltekintem én azt.~- Jaj, ember, csakhogy elkésett 288 II, 2| sóhajtott nagyot a másik ember. - Ma egy hete mind 289 II, 2| az égi mezõkre, megkéri a Istent, hogy csõsznek tegye 290 II, 2| ám, de hátha megtudja a Isten, hogy õ ilyen lágyszívû. 291 II, 2| erre helyhözködjön, neköm a földön is.~A városi ember 292 II, 2| délelõtt arra való, hogy a Isten osztozzon rajta a 293 II, 2| elsõség a borbélyé, s a Istennek csak az jár, amit 294 II, 2| paprika-vitamin érdekében. lenne, ha becsomagolná az 295 II, 2| az ember képén, akkor nem mérgeskedni. Megpirosodik 296 II, 2| vásárban, s azt az illetõ ember abba csomagolta be. 297 II, 2| kutyájának -, ezt bontsd ki, ha fogad van!~Magányos öreg 298 II, 2| a széle, mint búcsúkor a ser.~András tudta, amit 299 II, 2| kéménynek, és szundított egyet. nagyot, mert kicsillagosodott 300 II, 2| elégedettséggel mosolygott.~- , jó, de mit szólnak az urak 301 II, 2| elégedettséggel mosolygott.~- Jó, , de mit szólnak az urak 302 II, 3| Tudja, a múzeumnak az is .~- No, kár, hogy magábul 303 II, 3| maradt a feje.~- Az meg azért , mert nem szaladhat benne 304 II, 3| utasított rendre -, majd lössz az még magának is.~ 305 II, 3| egymás után. Heverni is , meg beszélgetni is. Mikor 306 II, 3| kiment a divatból. Milyen lenne, ha most a Wekerle 307 II, 3| megtértek, amikor látták, hogy nekem a cserépdarab is, 308 II, 3| Ilyennek is csak lenni kell, s is, hogy van, mert ehol, 309 II, 3| békítési kísérlet. Még a éjszakátis csak nagyon 310 II, 3| várja ám be az embert. Amúgy ember, dolgos ember a Máder 311 II, 3| jobbkezem a destrukcióban, aki néhány ezer embert segített 312 II, 3| öreg és ifjú Máderékét is. az nekem a magyar kultúrfölényt 313 II, 3| akadozással.~- Csak bátran, ember, hiszen maga a gazda, 314 II, 3| egyszer valaki, ha megint világ lesz, s én már most 315 II, 3| helyett csontból.~Mármost volna tudni, hogy hova szaladt 316 II, 3| tökéletes. Olyantöbbel ”, ahogy fehértói virágnyelven 317 II, 3| kívántunk egymásnak nyugodalmas, éjszakát.~Másnap azonban 318 II, 3| kelletlenül köszöntötték rám a reggelt. Pedig szerencsésen 319 II, 3| aludjunk, tatám.” „Tebelõled is halál lenne, öcsém!”~Aki 320 II, 3| elosztoznak rajta, amit kap érte. lesz-e így?~- Így mán ügön! 321 II, 3| csudamutogató felhõ úgyis!~ óra múlva foszlott szét. 322 II, 3| valamelyik szlovák az árokból -, lesz poprétolni.~Nem kérdeztem, 323 II, 3| sose hallották.~Jánosnak feje van, csakugyan megjegyezte 324 II, 3| találok ezen a tájon, mert a Isten is hozzálátott a bokrétoláshoz. 325 II, 3| felejtette kint. Nem akarunk a Isten dolgaiba beleszólni, 326 II, 3| Nini, hát az a nagyon Isten. Magával is, mög énvelem 327 II, 3| a három sír közt. Olyan háromméteres csík, éppen 328 II, 3| földet ki szokás pöckölni. óráig aztán eszünkbe se 329 II, 3| Döncõnek, emberré tette a szó. Egész sor foga kifehérlett 330 II, 3| is lesz, ha az a nagyon Isten is úgy akarja.~- Hát 331 II, 3| Mihály - háláltam vissza a szándékot. - Nem fogadhatom 332 II, 3| is egy napszámot számít. lesz-e így, Mihály?~Szó 333 II, 3| róla, hogy ne lett volna . Ez is több egy deszkával 334 II, 3| neki, hogy eridj a pokolba ember, az adóddal együtt, 335 II, 3| mosolyodott el. - Nem is volna, ha az volna, mert 336 II, 3| én tanáltam.~- Megállj, lössz ez óranehezéknek - 337 II, 3| addig adok róla írást, ?~- Adhat, ha akar - mondja 338 II, 3| innen.~- No itt az írás, ember, mához egy hétre jöjjön 339 II, 3| Vecsernyés nemzetségbõl - ötvenes ember, nemzetfönntartó 340 II, 3| fejét.~- Tögye csak el, majd lössz az még magának is.~ 341 II, 3| ember ez az Illés.~- Én szívvel adnám, nézze. Ráférne 342 II, 3| most már van törvényünk, pár esztendeje, szentesítve 343 II, 3| semmi szava sincs.~- No - fogta marékra Illés a 344 II, 3| fölásati a földet, ugye? No . Be is húzati. Az is jó. 345 II, 3| jó. Be is húzati. Az is . De azért a föld itt-ott 346 II, 3| arasztot, - szeretem a büszke, magyar parasztot.”~ 347 II, 3| pártfogásába nem vesz engem. négy kilométert kellett 348 II, 3| a kendermagbogár, amit a Isten külön arra a célra 349 II, 3| egy faluval. Cuci Jánossal egészséget kívántunk egymásnak.~~ 350 II, 3| mondom Jóskának, ez így nem lesz, még elkeverünk valami 351 II, 3| kiszagolgatták belûle a népek a szagot.~- Melyik népek?~- 352 II, 3| kiadták az ordrét, hogy kolléga módjára karoljon 353 II, 3| Lucernatábla mellett haladok el, félméteres csapás vezet 354 II, 3| acsarogni az úrra. Megpróbálom szóval békíteni. is mosolyodok.~- 355 II, 3| akarnák, mert az nagyon ember. A községnek is sokat 356 II, 4| lassanként mindenét elsebajozta a szívével. Föld, erdõ, szõlõ 357 II, 4| Sebaj - mosolygott a ember -, megtalálnak engem 358 II, 4| S úgy kell lenni, hogy a Isten maga is rámosolygott 359 II, 4| puskásak, kokárdásak - ej, de , hogy az az antant nem járatos 360 II, 4| kellett, annak már úgy is volt az ing, ahogy én helybenhagytam.~ 361 II, 4| öregasszonyok is mind sírtak. A emberek, akik magukhoz vettek, 362 II, 4| Hogy mi végre teremtette a Isten ezt a Hajnal Matyikát, 363 II, 4| talicskája kerekénél. Nagyon jelnek vette, mikor a gyerek 364 II, 4| Hála érte annak a nagyon Istennek, aki nemcsak magnóliát 365 II, 4| a teremtést az a nagyon Úristen, hogy ezeket se 366 II, 4| asszony?~A klinikán azonban szívvel voltak hozzá. Elvették 367 II, 4| gipszkötéssel.~- Megértette, asszony?~- Mög, fölorvos 368 II, 4| Kis szívem, nézd-e, itt a tejecske.~Mert most tehéntartó 369 II, 4| akartak vele szóba állni a orvos urak, akik eddig úgy 370 II, 4| Azt mondja , hogy az a fej, mert abban nem szalad 371 II, 4| arról, úr létemre is milyen szóval voltam hozzátok, 372 II, 4| neki:~- Vétek volna ám az, ember, ha ez a gyerek elveszelõdne 373 II, 4| verekednél ki magadnak, talán hírt is, egyetemi katedrát 374 II, 4| a szép sima ég alatt, a meleg napon, a libatoppos 375 II, 4| akkor róla, hogy milyen szívvel voltam hozzád életed 376 II, 4| kukoricát kapálja már.~- Na - biccentett ángyó. - Oszt 377 II, 4| bicskát a gyerekbe.~Hát , ezt megértem, a kultúrgõgön 378 II, 4| dühödni. De az Illés gyereket darabig nem értettem meg, 379 II, 4| ugye?~- Az, a nagybélû, a Isten se gyõzné szoptatni.~ 380 II, 4| különös csalóval? Hátha a Isten csak azért parancsolja 381 II, 4| kielégítem a képével azokat a lelkeket, akik ifjúkori 382 II, 4| nefelejcsvirág is, s nagyon azt a kézbe fogni, mert 383 II, 4| kézbe fogni, mert olyan sütõs, hogy a dermedt, vörös 384 II, 4| gyönyörûségtõl, ahogy szívja be a meleg párát. Szívja, szívja, 385 II, 4| és ezért nem tudott soha szívvel nézni az anyja.~ 386 II, 4| állatnak való az, te.~- Neköm . Mögférök benne a két gyerökömmel.~ 387 II, 4| kis hívatlan-lettet, csak szót nem tudott neki adni. 388 II, 4| fogta. Kézzel köllött. Ez a kis kutya is segítött. Igön 389 II, 4| megmutatnák. Azonban az a asszony, aki keresztelésemkor 390 II, 4| ilyenkor szokás, hogy sok ember elfér kis helyen.~ 391 II, 4| fiatalok és jókedvûek, hallgatni a zsibongásukat. 392 II, 4| szegénykék egy kicsit a napra.~- nekik - mondja az asszony, 393 II, 4| fõnök leszek!~Ez nagyon tréfa, közderültséget kelt, 394 II, 4| gyerekébe is.~- No, mi az, asszony?~A menyecske megborzong, 395 II, 4| elmagyarázzam nekik, milyen most annak, aki alszik, 396 II, 4| fölszabadítsa az utat.~- , jó, de az se repülõgép, 397 II, 4| fölszabadítsa az utat.~- Jó, , de az se repülõgép, hanem 398 II, 4| múzeumigazgató mindenrõl , mint a szalonnafölsõ; de 399 II, 4| otthon a cseresznyefára. zörgõs papír ez, majd riogati 400 II, 4| ideje. Ez csak a csárdásnak , mert a sok pénzt is zsebre 401 II, 4| nem halt. Amelyik kútnak vize van, azt kétórányiról 402 II, 4| kértem a gazdától, adta is szívvel, maga merítette 403 II, 4| pénztárcámat. Hadd lássa a asszony, hogy igaz úton 404 II, 4| elígérkeztünk.~- Kinek, asszony?~- Nem is tudom 405 II, 4| feleletek:~- Azt csak a Isten tudja.~- Mióta a világ 406 II, 4| senki se mondhatja rám lélekkel, hogy bántani akarom 407 II, 4| tanulóra a tanterv, és nem a tanítás idõbeosztása. 408 II, 4| rossz, csak a kivitel nem . Nem tudunk a paraszt nyelvén, 409 II, 4| ahogy van, és hogy minden a Isten rendelése.~A mi Jánosunk 410 II, 4| mert tudták róla, hogy dolgos, és az erkölcseiben 411 II, 4| hát minek már azt keresni? keresztény létére szánja-bánja 412 II, 4| mondhatnák neki. Az édes Istenbe vetette tehát reménye 413 II, 4| Isten úgy rendelte, s János katolikus ember volt, aki 414 II, 4| mondta Pálnak:~- Ej, de kis heréd van.~- Az ám - 415 II, 4| bérlettel?~- Én föl.~- Pedig ez kis homok. Barna homok. 416 II, 4| mondta, János is, hogy így is . Pál regulázta a városi 417 II, 4| ügön, méhrágásban.~- No , ez nem számos. De van tán 418 II, 4| szólalok meg.~- Ti mindnyájan emberek vagytok. Azok is, 419 II, 4| és az is igaz, hogy ilyen dolgos lány az egész dûlõben 420 II, 4| károsodjon más se - mondta a ember.~A Valér anyja pedig 421 II, 4| förgetegös idõt adjon az a nagyon Úristen.~Ebben a tartományban 422 II, 4| Okvetetlenül jót akar vele, mert a Isten csak jót akarhat. 423 II, 4| egymással. Kevés beszédû, dolgú ember volt a béres, 424 II, 4| mint ezeknek elõtte; nem húsban volt, noha a gömbölyûsége 425 II, 4| mondta neki a szomszédja, hatvanas, de még magabíró 426 II, 4| szerint, s kérdem a legénykét, helyen járok-e.~- Nem tom - 427 II, 4| legény a fejét. - A Julis.~- , jó, de miféle Julis? Kicsodád 428 II, 4| fejét. - A Julis.~- Jó, , de miféle Julis? Kicsodád 429 II, 4| Ugyan nyáron is csak arrul , hogy a legyek leginkább 430 II, 4| passzió abban bukdácsolni. melege is lett tõle; észre 431 II, 4| abban a hiszemben, hogy a emberét úgyse bántja senki.~ 432 II, 4| kecsegtetett bennünket befelé, volna valami melegítõt szedni 433 II, 4| a szó több legyen vele. szóértszó jár.~- Pszt! - 434 II, 4| több legyen vele. Jó szóért szó jár.~- Pszt! - figyelmeztetett 435 II, 4| nem lehet szántani, s ha a Isten le nem tekint ránk, 436 II, 4| kitöttek a tanyábul. No , mindég a magam szögénye 437 II, 4| Fantáziásak a mostani népek.~A Isten nem veszi nekem rossz 438 II, 4| valahol az árkok fenekén. A Isten azonban nemcsak a 439 II, 4| mert, mint tudjátok, a múltkoriban megint lekívánkozott 440 II, 4| Most derült ki, milyen az, hogy annyi néhai istent 441 II, 4| lázítok. Így is volt egy-két emberem, aki féltett, hogy 442 II, 5| mindent, ami nem keveseknek , hanem sokaknak; szabad


Best viewed with any browser at 800x600 or 768x1024 on Tablet PC
IntraText® (V89) - Some rights reserved by EuloTech SRL - 1996-2007. Content in this page is licensed under a Creative Commons License