Kötet,  Fejezet

  1     I,   1|            hanem azért, mert télen az öreg Zsibritának kellett a sapka,
  2     I,   1|               berendezkedés. Most már öreg ember vagyok, de még most
  3     I,   1|             Messzi Gyurka barátom, az öreg csõsz azt mesélte, hogy
  4     I,   1|              bántja a kemencét? Én az öreg óriásnak vertem szögeket
  5     I,   1|          nyulat! Egyszer messzirõl az öreg Küsmödit is láttam egy nagy
  6     I,   1|      megcsókolom a szívemmel a ráncos öreg kezet, mely a kígyóbetût
  7     I,   1|           ünneplõben. Nagyon mogorva, öreg férfiú volt, de azért most
  8     I,   1|              nõi nemen levõk, egy-két öreg szüle azonban elégedetlenül
  9     I,   1|          egész iskolaszoba. S ezen az öreg ajtón akkora repedések voltak,
 10     I,   1|                 Kicsoda az a rokon?~- Öreg Banos pék.~Öreg Banos pék
 11     I,   1|              rokon?~- Öreg Banos pék.~Öreg Banos pék volt a legágrólszakadtabb
 12     I,   1|       reggelig. Négy hét óta beteg az öreg Banos pék, s azóta Három
 13     I,   1|             ház a Kati nénié volt, az öreg koldusasszonyé. Rogyott
 14     I,   1|               a dér leolvadt róla. Az öreg koldusasszony orcája is
 15     I,   1|               vagyok én az iskolában.~Öreg gazdám megcsóválta a nagy,
 16     I,   1|         Gondolom, azért siettetett az öreg, hogy valahogy a tükörbe
 17     I,   1|              erre az életre!~...Drága öreg mesterem, Isten nyugtasson,
 18     I,   1|             dohányát. Tudták, hogy az öreg juhász kezéhez nem ragad
 19     I,   1|               minden pálya nyílik meg öreg koromra a csizmadiák elõtt?
 20     I,   1|            feleltek, azt is, mikor az öreg pedellus odacsoszogott a
 21     I,   1|              se - pergett a nyelve az öreg Matóknénak.~Arra meg már
 22     I,   1|         voltak ezek mind, hogy még az öreg Vízhányóné is meg akart
 23     I,   1|              venni! - mosolyogtunk az öreg anyó szándékán.~Bezzeg tudta
 24     I,   1|        kigurult a többi közül.~No, az öreg Torongyosnak se kellett
 25     I,   1|         egyikünknek se volt mersze az öreg Torongyosba belekötni.~Hanem
 26     I,   1|          húszast, úgy megtréfálnám az öreg Torongyost, hogy el nem
 27     I,   1|          asszony, akárhogy morgott az öreg Torongyos a harmadik szomszédban.~
 28     I,   1|            többi is.~Azzal odaállt az öreg Torongyos elé.~- Hogy a
 29     I,   1|              gyiák úr - vigyorgott az öreg -, aztán egy húszast szednél
 30     I,   1|              én azt a gyiákot, aki az öreg Torongyost bolonddá akarja
 31     I,   1|        keresztje.~A Taránok keresztje öreg kõfeszület volt a nagy szõlõúton,
 32     I,   1|              fütyörészve haladt el az öreg templom mellett, sõt akkor
 33     I,   1|           Mári néni - mondta a vastag öreg kofának, aki mint valami
 34     I,   1|         látogatóba, kezet csókolni az öreg embernek, meg az öreg asszonynak.
 35     I,   1|              az öreg embernek, meg az öreg asszonynak. Már akkor embernyi
 36     I,   1|           simogatásának ujjnyomai.~Az öreg foltozószûcs éppen a szõlõcskét
 37     I,   1|            dereshajú, friss-szemû kis öreg embernek.~A friss szemek
 38     I,   1|             nagy ágyhoz, amelyikbe az öreg szûcsék elõrementek.~Most
 39     I,   1|           Tedd el, s majd mikor olyan öreg leszel, mint én, akkor érted
 40     I,   1|             volt ugyan, mint amennyit öreg újságíró koromban keresek,
 41     I,   1|            igazgató, különben érdemes öreg pedagógus és nekem mindmáig
 42     I,   1|           voltak fölfegyverkezve. Egy öreg kalaposmester azonban lepisszenti
 43     I,   1|        mostaniak sejtenek. Például az öreg Theophrastus följegyezte,
 44     I,   1|          kanonokokra emlékeztetnek az öreg füzek, ám cingár növendékpapok
 45     I,   1|              a kidagadt erû, mogorva, öreg parasztokból. Kiszorítja
 46     I,   2|             nagyon kocogott, mert egy öreg varjút látott tollászkodni
 47     I,   2|             nem találok semmit. Ehol, öreg Taránéknál, a kótyi szõlõkben,
 48     I,   2|           kipányvázni a gyereket - az öreg Hérodotoszban is megtalálható -,
 49     I,   2|           Nemcsak én nem tudom, de az öreg Bóka se tudja, azt pedig
 50     I,   2|     Körvadászaton volt a gróféknál az öreg Tisza, de úgy volt kicsinálva,
 51     I,   2|              szorítom a koronáját.~Az öreg halász vállra vetett hálóval
 52     I,   2|           szájtátók közül egy rongyos öreg halász, betolakszik az urak
 53     I,   2|              már haza, mert nem az én öreg karomnak való már a hálóhúzás.~
 54     I,   2|         fiából, de arra azt mondta az öreg, hogy csak apja õ annak,
 55     I,   2|        szerencse, hogy odavetõdött az öreg kukoricacsõsz is, igen világlátott
 56     I,   2|             sült-tökkel, csakugyan az öreg csõsz sürgött-forgott legelöl,
 57     I,   2|           gyanánt az ezüst húszas. Az öreg legénynek jutottak a csizmadiák,
 58     I,   2|              mint a gazdáéban, meg az öreg legényében! De nem ért az
 59     I,   2|            inas, mikor a gazda meg az öreg legény annyit töltöztek
 60     I,   2|             Kegyelmes basa, inkább az öreg legényemet küldöm el magam
 61     I,   2|          lelkendezett Jakab mester az öreg legény elõtt:~- Szaladj
 62     I,   2|           azzal bebújt az ágy alá, az öreg legény pedig egy ugrással
 63     I,   2|                borotvát otthagyott az öreg legény, s csak úgy futtában
 64     I,   2|        töröktõl. Jakab mester, meg az öreg legény elõ se mertek bújni
 65     I,   2|              mester beszegõdött hozzá öreg legénynek, az öreg legény
 66     I,   2|              hozzá öreg legénynek, az öreg legény meg kis inasnak.~
 67     I,   2|        egyszerre nekiütõdik egy odvas öreg fûzfának. Töve a vízben
 68     I,   2|            búcsúzott el Máté gazda az öreg fától, mindjárt odalépett
 69     I,   2|          elõkerült. Ment egyenesen az öreg fához, amely megfrissült
 70     I,   2|             illeti, nem is mutatta az öreg mindjárt elsõ nap, hogy
 71     I,   2|            oda is talált egy hatalmas öreg bükkfához, amivel egy kisded
 72     I,   2|            van a Mikes-portán, még az öreg malom kelepelését is hallja.
 73     I,   2|          bement az ágyasházba, a négy öreg pedig ottmaradt nagy csöndességben.
 74     I,   2|         Bizony nemigen koppant már az öreg ököl. A deák, ahogy odalépett,
 75     I,   2|          akárhogy ette az irigység az öreg udvari embert, alighanem
 76     I,   2|           kacsójával veregette meg az öreg Buzogány András szõrmók
 77     I,   2|          akinek nagyon megtetszett az öreg barbár bicskával faragott
 78     I,   2|        ludakat tenyészteni. Aztán meg öreg fa is vagyok már én az átültetéshez -
 79     I,   2|          Palkonyánál a világ.~Mire az öreg Buzogány befogta hízóba
 80     I,   2|                köszörülte a torkát az öreg. - De hát az a szép dróthajatok
 81     I,   2|              vademberes bozont odaát.~Öreg Buzogány András megcsóválta
 82     I,   2|   bõrnadrágban, mint otthon a hajdúk?~Öreg András nagyot csapott a
 83     I,   2|            merednek az orra alatt.~Az öreg megsodorta az orra alatt
 84     I,   2|               rikkantotta el magát az öreg - Ugye, te vagy a nógrádi
 85     I,   2|           Hangosan? - reszkettette az öreg a boltozatot. - Hát melyik
 86     I,   2|              megmérgesedett, mikor az öreg magyart meglátta, s a királynõ
 87     I,   2|      bõrbajuszú nem sejtette, hogy az öreg vadembernek ilyen vérszomjas
 88     I,   2|                 vihogott a cseléd.~Az öreg nemes úr világéletében utálta
 89     I,   2|               térdet-fejet hajtott az öreg kuruc. Értette, mire céloz
 90     I,   2|          Mária Terézia diadalmasan az öreg magyarra -, mit megszólalsz?
 91     I,   2|             bírta õket összefogdosni.~Öreg Buzogány András pedig két
 92     I,   2|          abban vagyok biztos, hogy az öreg kuruc aztán letérdelt, és
 93     I,   2|               mindig népszerûek, s az öreg Fritz elég régen felvette
 94     I,   2|               mit formáz legjobban az öreg asszony?~Szalad a csikós
 95     I,   2|               a Mária Tréziának:~- Az öreg asszony legjobban formázza
 96     I,   2|           Trézia, mert már akkor õ is öreg asszony volt, és azt mondta
 97     I,   2|            köllött volna felelned: az öreg asszony a galambot formázza
 98     I,   2|           Frigyes templomba ment, egy öreg ezredes volt az inspekciós
 99     I,   2|       érdekességet is - mosolygott az öreg tiszt.~- Ugyan mit?~- Azt,
100     I,   2|        kiérdemelni.~- Ne légy bolond, öreg - nevetett a király -, csak
101     I,   2|    bejelentette Lenhossék Mihályt, az öreg protomedicust.~A protomedicus
102     I,   2|              jobban megijedt, mint az öreg pereces asszony. Az már
103     I,   2|              többit elköhögte szegény öreg gróf, mert úgy süvöltött
104     I,   2|                 Ecce! - mosolygott az öreg méltóságos fáradt mélabúval,
105     I,   2|           házába, azt beszélték róla, öreg napjaiban azzal mulatja
106     I,   2|               is lett volna a magános öreg kalmárnak semmi baja a világon,
107     I,   2|        senkinek se volt baja, csak az öreg Csirigánnak. Neki se egyéb,
108     I,   2|             öt váltóforint az ára.~Az öreg diák elnevette magát.~-
109     I,   2|            Nincs? - mosolyodott el az öreg deák. Azon mosolygott, hogy
110     I,   2|               homlokát, így idézte az öreg Simeont:~- Most már elbocsáthatod,
111     I,   2|       szolgádat, mert szemeim látták, öreg kezeim megérintették annak
112     I,   2|           lelték se hírét, se hamvát. Öreg este lett, mire megint összeverõdtek
113     I,   2|        szanádi bíró is elhajította az öreg mordályt, és helyette Marikát
114     I,   2|              Asszonyokon, gyerekeken, öreg embereken kívül senki se
115     I,   2|       elijesztik az ellenséget, ha az öreg bíró rájuk nem parancsol:~-
116     I,   2|         kisajtóban a németet.~Maga az öreg bíró is leakasztotta a szögrül
117     I,   2|               fegyverre, katonára!~Az öreg emberek ritkaságképpen tartogatott
118     I,   2|             meg nem nevetteti valami.~Öreg vak koldus botorkált hozzája
119     I,   2| belekapaszkodva a fogával.~- Nini, az öreg Csiha be akar állni vörössapkásnak -
120     I,   2|             Isten megáldja kendet!~Az öreg Csiha fakó orcája tûzbe
121     I,   2|                 Nem fogadhatom el, jó öreg. Mire támaszkodnék azután,
122     I,   2|    leselkedett ki az ablakon, hogy az öreg halászmestert megszólíthassa:~-
123     I,   2|          hozzá? - morgott mérgesen az öreg halász. - A makkosi töltés
124     I,   2|            meg, hanem a feleségét, az öreg nagyasszonyt. A nemzetes
125     I,   2|            kapott volna, már azzal az öreg Bánhidy kommandírozott.~-
126     I,   2|              Nevetve veregette meg az öreg hõs piros arcát.~- Majd
127     I,   2|                  Jaj, de kényes ez az öreg Titulász! - incselkedtek
128     I,   2|              ám, de van is neki mire! Öreg Titulásznak nagy a becsülete
129     I,   2|               Mit mond a sárgarigó az öreg Titulásznak? Azt mondja
130     I,   2|               mind utána rikoltozott:~Öreg Titulász~Összefurulyáz~Ringyet-rongyot,~
131     I,   2|        szégyenled magad azt a szegény öreg embert kicsúfolni? Ha még
132     I,   2|           tõled, mindjárt odaadlak az öreg Titulászhoz inasnak.~No,
133     I,   2|            Lett is nagy becsületem az öreg Titulász elõtt. Nekem mindig
134     I,   2|     kóválygott le s fel az utcában az öreg Titulász. Ágynak esett szegény
135     I,   2|          alatt, mindig rázörgetett az öreg, s odaültette az ágya szélére.
136     I,   2|                 Ne mondjátok, hogy az öreg Titulász elvitte magával
137     I,   2|          citromba harapott, s erre az öreg Titulász elnevette magát:~-
138     I,   2|          Arról mindig megemlegeted az öreg Titulászt.~A sarokban roskadozott
139     I,   2|              sarokban roskadozott egy öreg tulipántos láda. Odavánszorgott,
140     I,   2|             ez, bankó - integetett az öreg -, csakhogy ez százforintos
141     I,   2|         eszedbe jusson róla mindig az öreg Titulász.~Meg is becsültem
142     I,   2|               amiért így elámított az öreg Titulász. Nem is mertem
143     I,   2|               hogy gazdagított föl az öreg: szélnek eresztettem a cifra
144     I,   2|               formájú fehér szakállas öreg bácsik mentek hozzá, szinte
145     I,   2|  elhallatszott a szomszédba. A szelíd öreg bácsik olyan tûzbe jöttek,
146     I,   2|              lám, mégis igaza volt az öreg Titulásznak, akinek sírja
147     I,   2|               nemigen találtam, hanem öreg pásztoremberektõl összeszedegettem
148     I,   2|              összeszedtem a lebontott öreg csárdáról, miért nem írtam
149     I,   2|          kétfelé a csárda elõtt álló, öreg, csomoros nyárfát.)~- Hát
150     I,   2|              a kezdõ riporterre, mint öreg perzekútorra a sastekintet. -
151     I,   2|          kényeztetett úgy, mint ez az öreg lókötõ, növesszen a jó Isten
152     I,   2|           Ráday méltóságos úr is.)~Az öreg betyár úgy érezte magát,
153     I,   2|               a gazdaság vezetését az öreg Rózsa-tanyán, ahol ez idõben
154     I,   2|         kelepcébe. Õ úgy tudja, Ráday öreg szolgája, István nevezetû,
155     I,   2|           ügyet senki a szûrös, botos öreg parasztra. De a várban,
156     I,   2|      vérfagyasztó ordítások miatt. Az öreg várnagy maga tett bizalmas
157     I,   2|             se volt kifogása, hogy az öreg betyár a magazin-ereszet
158     I,   2|         ismertem, akkor már szakállas öreg boszorkány volt, az orra
159     I,   2|               hallotta volna, hogy az öreg Veszelkának a szürkéje kitörte
160     I,   2|               kitörte a lábát. (Ez az öreg Veszelka, akirõl szintén
161     I,   2|             szimpatikusnak találta az öreg haramiát, akirõl néha majdnem
162     I,   2|       Napóleonénál is. Mikor pedig az öreg ujjak elerõtlenedtek már
163     I,   2|            lössz - mondta a gulyás az öreg béresnek -, hogy a nyáron
164     I,   2|               a szeme összevillant az öreg béresével.~Én a sövény mögül
165     I,   2|               is, hogy egy államosító öreg fiskális belekurjantott
166     I,   2|               bocskoros, komor nézésû öreg magyarok, akiknek úgy csavarodik
167     I,   2|              Mindjárt el is fújta egy öreg szittya.~Elment Simon disznót
168     I,   2|       kérdeztem a szegény, töpörödött öreg kis Noémit.~- Csak vinném,
169     I,   2|             összeszödhessem, de az én öreg vállamnak már ez is nehéz
170     I,   2|               a világban, mint valami öreg fûzfa a pusztában.~Hát hiszen
171    II,   1|         forogtak utána, mint a trójai öreg huncutok szép Heléna után,
172    II,   1|            volt a Pireneusokon, de az öreg Guillaume herceg a lányával
173    II,   1|            császárok unokája volt. Az öreg herceg azonban demokrata
174    II,   1|         azonban nem gyõzte kivárni az öreg herceg, mert En Pere jól
175    II,   1|              vagyok.~Mikor aztán a jó öreg herceg mögött betették a
176    II,   1|          negyvenesztendõs volt, és az öreg emberek nagy erkölcstelenségnek
177    II,   1|          legyenek akkor a roskadt inú öreg takácsok, akiknek már a
178    II,   1|              megárt a sok.~A törõdött öreg hangot foszlányokra tépte
179    II,   1|             haza a fényes portáról az öreg Toldalaghi erdélyi követ.~
180    II,   1|      megjelent egy nagyszakállú, õsz, öreg ember...~A király közbenevetett.~-
181    II,   1|          álmában a nagyszakállú, õsz, öreg ember, csakhogy persze õ
182    II,   1|            hinném - mosolyodott el az öreg -, ezeket én is mind szeretem.~-
183    II,   1|                mint ha én pucolom.~Az öreg eretnek boldogan dörzsölte
184    II,   1|              se a sok csatát vesztett öreg tábornokoknak, se az aranyba-ezüstbe
185    II,   1|            Képzelje, sire, Gudula, az öreg cselédem nagytakarítást
186    II,   1|              szomszédok közt, hogy az öreg Keller borbély hazajáró
187    II,   1|           többi vénasszony. Hiszen az öreg Hans borbély nagyon jóra
188    II,   1|            muzsikusék szállták meg az öreg házat. Akármilyen rosszul
189    II,   1|             el, ha nem szerette?~- Az öreg borbély kedvéért, akit szeretett.
190    II,   1|            morogta egy mérges hang, s öreg asszonyarc kukkantott ki
191    II,   1|               dolgodra - kaffogott az öreg szüle, és becsapta az ajtót.~
192    II,   1|              fújta ellene a követ pár öreg kollégájával. Ma már nemigen
193    II,   1|                kiszedegette belõle az öreg Juda és a menye történetét,
194    II,   1|     polgárháború szélére juttatták az öreg Judának meg a többi ótestamentumi
195    II,   1|             olvasni az újságot. Olyan öreg újságírónak, mint én vagyok,
196    II,   1|       különben szegény édesapámat, az öreg szûcsmestert is mindig csak
197    II,   1|     szívvidámító freskójában, ahol az öreg Noé tollas barettben, térdig
198    II,   2|           fejét. Nagy, lompos bajuszú öreg magyar különben. Ötömösrõl
199    II,   2|           menyecske, menyecskének már öreg egy kicsit. Kuthen vezér
200    II,   2|            azért! - legyint Mátyás az öreg kezivel. - Hanem ami borzasztó
201    II,   2|          vendég egy kopott reverendás öreg pap, átutazóban lehet, ínséges
202    II,   2|       réztepsi:~- Hej, szentatyám!~Az öreg pap tétován megáll, és odanéz.~-
203    II,   2|            néz végig gyámoltalanul az öreg a társaságon. Jó volna,
204    II,   2|           munka.~- No jó - harákol az öreg -, de hát melyikön kezdjem?~-
205    II,   2|              koronások. Fölszuszog az öreg, ahogy készen van velük.~-
206    II,   2|          maradnak az ötvenezresek.~Az öreg sógor a két ujja közé csíp
207    II,   2|             hallod - morzsolja meg az öreg.~- Ötös is van rajta, azt
208    II,   2|            egymásra tanácstalanul. Az öreg fogja az üveget, teleönti
209    II,   2|             jó embör - tolja elébe az öreg a gyanús bankót -, mi péz
210    II,   2|              felezni - könyököl be az öreg az asztalra -, de mög vagyunk
211    II,   2|                 Értöm - biccent rá az öreg. - No hoci, öcsém, egy kéket,
212    II,   2|               mög magának - mondja az öreg, és elfordítja a fejét. -
213    II,   2|              külön veszi a markába az öreg.~- Hát majd a vasárosnál -
214    II,   2|              válla fölött gúnyosan az öreg, és nagyon tetszik neki,
215    II,   2|                álljon elõ!~Csõszforma öreg férfiú keszegel elébünk.
216    II,   2|      Sztirinya József.~- Nem igaz az, öreg - rázza a fejét a kapitány. -
217    II,   2|           ember, hangtalanul, mint az öreg parasztok -, báró vagyok
218    II,   2|             lóbálja meg az ostorát az öreg -, csakugyan nem az vagyok
219    II,   2|             lapot, az ujjával mutatja öreg szemének az összefolyó apró
220    II,   2|          kiköhentett a subából, és az öreg bajuszok megint komolyra
221    II,   2|             No, látja! - kapta föl az öreg a fejét. - De akkor mög
222    II,   2|           hasbavállas, térdberoggyant öreg ember lett, aki már csak
223    II,   2|           igyekezett háttérbe vonulni öreg barátom.~Szél ángyó mindjárt
224    II,   2|               várakozva néz rám a két öreg ember, hogy le kell sütnöm
225    II,   2|            mikor a nap süt. Esõben az öreg is eltotyogna a birkák után.~-
226    II,   2|             dörzsölte meg a szemét az öreg, de mire egészen kijózanodott
227    II,   2|                mondta szerénykedve az öreg csõsz. - Ketten õrizzük
228    II,   2|          fehér fejét megfélemledve az öreg csõsz.~- No, azért mondom -
229    II,   2|               ilyen csúfság érte az õ öreg fejét. No, majd megmutatja
230    II,   2|           Márton apónak megrebbent az öreg szeme, ahogy odahajolt föléje.~-
231    II,   2|             ha jó fogad van!~Magányos öreg létére csak a Virgonccal
232    II,   2|               észrevette, hogy milyen öreg, eres kéz az övé az apjáé
233    II,   2|               való falusi emberek. Az öreg, máskor a legfrissebb a
234    II,   2|          elvitték volna!~Kivezette az öreg lovat az istállóból, és
235    II,   2|              ébredt föl.~- Hé, ember! Öreg! - Egy csónak úszott oda
236    II,   3|             most csak íródeák vagyok. Öreg barátomban, nagyeszû Küsmödiben
237    II,   3|            maga beszél, mert az ilyen öreg embörnek hibás mán az emlõje.~
238    II,   3|               a mély ráncok közé bújt öreg turáni szemekbe.~- Azt köllene
239    II,   3|                 sohase hallottam még.~Öreg Küsmödi fölényesen elmosolyodik.~-
240    II,   3|             néztem a szegény, rongyos öreg embert, míg a szivarosdoboz
241    II,   3|             hírmondásért.~A lekussadt öreg vállak kiegyenesedtek, s
242    II,   3|           kincset a magunk földjébõl.~Öreg Küsmödi megcsóválja a fejét.
243    II,   3|             így ítéli, megállapodtunk öreg Küsmödivel, hogy még ma
244    II,   3|         nemzedék. - Vén szamár már az öreg, nem halad a korral, nincs
245    II,   3|            legbelül meg aranykoporsó.~Öreg kollégám nem nagyon csodálkozott
246    II,   3|            most kezd rémleni, hogy az öreg Mátyás itt a gazda, mondták
247    II,   3|            Azt is megmondták, hogy az öreg Mátyás nagy természetû ember,
248    II,   3|       fertálykiló húsért, aminek az õ öreg gyomra meg tud felelni.
249    II,   3|             csak próbát kell tenni az öreg Mátyással, akármilyen fahitû
250    II,   3|               egész tanyai nemzet, az öreg Mátyás is kitaslagott az
251    II,   3|             egy kicsit fölengedett az öreg kán. A pipát ugyan nem bírtam
252    II,   3|           öröm az arcukról, elõlép az öreg Csonttörõ mint meghatalmazott
253    II,   3|              ott tanáltuk - mondja az öreg Csonttörõ. A többi már hallgat.~-
254    II,   3|          Ferenc földjében, részben az öreg kéményseprõ szívében bujkáltak.
255    II,   3|            olyan nagyon vonakodott az öreg, csak azt kötötte ki, hogy
256    II,   3|                lelkesedett egy kedves öreg néni - itt, a saláta végiben!~-
257    II,   3|        idefönt tátja a száját.~Én már öreg munkás vagyok a halottak
258    II,   3|           elõtt, és megszorítottam az öreg szittya kezét, akinek élete
259    II,   3|            Szõregrõl, hanem a dolgozó öreg és ifjú Máderékét is. Jó
260    II,   3|            beszéli a magyart, mint az öreg Máder úr. De már olyanok,
261    II,   3|              egy pillanatig, aztán az öreg keserû hangot is adott a
262    II,   3|               búzatarlókat, a kedves, öreg hunokat és gepidákat, akikkel
263    II,   3|         valami pocsolyába, s mikor az öreg föl akarja venni, szusszan
264    II,   3|            Megdöbbenve meredtem rá az öreg halálmadárra.~- Nem értem,
265    II,   3|            kezem, Jakab bácsi.~Kérges öreg marka átfogta a kezemet,
266    II,   3|              hogy nem lehet más a kis öreg, olyan volt, mintha régi
267    II,   3|               a nyakát, mint a káráló öreg bóbás tyúk, mikor fölnéz
268    II,   3|             alatt bevándorolhatott az öreg Cuci. Pásztorember volt.
269    II,   3|             ébredt fel, hogy egy õsz, öreg ember hajlik fölé.~- Kelj
270    II,   3|               hogy továbbment az õsz, öreg ember, és nem tett vele
271    II,   3|             hogy õ is olyan régifajta öreg.~- Sok mindenféle halmon
272    II,   3|             sohase jelent meg az õsz, öreg ember.~A Cuci Jánosok szemét
273    II,   3|            dûlõben, amelyiken az õsz, öreg ember azt mondta az édesatyámnak,
274    II,   3|               tarisznyamadzagot -, az öreg tata bent maradt a kanális
275    II,   3|             mondták neki, hogy „maga, öreg, derék ember”, s még szivart
276    II,   4|           simogatta a tekintetével az öreg fát, mintha csak azt mondta
277    II,   4|               van a fának is, mert az öreg fa nagyon búsan csörgette
278    II,   4|            hiába vágatta ki másnap az öreg körtefát, a bátyja emlékét
279    II,   4|              Józsefet ábrázolta, s az öreg király képe nekem azóta
280    II,   4|     humanizmusnak feláldozni. Csak az öreg muzsikus cigányra mostam
281    II,   4|             kivitték Csorvára, s mire öreg Messzi Pál megszerkesztette
282    II,   4|         diktátor.~Akkor én már nagyon öreg ember leszek, Messzi Imriske,
283    II,   4|       célszerû igazgatója a Mák ángyó öreg, de beteg lovainak.~A vadkacsát
284    II,   4|             gyertyát, mikor Mák ángyó öreg lelkéért csöndítik meg a
285    II,   4|               észre magam is, hogy az öreg Máknak mindig szúrja a szemét
286    II,   4|          szántó repkedését, odajön az öreg Mák egy piszkafával, és
287    II,   4|                  No? ! - mordul rá az öreg keményen.~- Nem ér az semmit,
288    II,   4|             tanyai páciens. Köhécselõ öreg gazdák, gangosan járó javabeli
289    II,   4|               melegedett, a kicsit az öreg macska melegítette a lócán,
290    II,   4|            ablakot. A bent felejtett, öreg macska ugrott ki rajta nagy
291    II,   4|            majd ez a kis ország annyi öreg bölccsel. Mert vagyunk vagy
292    II,   4|           kétségbevonni. Egy ködmönös öreg azzal járul hozzá az elõtte
293    II,   4|                 morogja valaki, és ez öreg globetrotter lehet ezen
294    II,   4|             kán.~- Aj - csikorgott az öreg hang -, minálunk szerb mind
295    II,   4|        békességben, ugye? - kérdem az öreg testvért.~- Magyar is megvan
296    II,   4|               úgy volt - nyöszögte az öreg. - Én tudok, mert én voltam
297    II,   4|           nevet, de nem is haragszik. Öreg ember már õ arra, hogy az
298    II,   4|             tekintélyt, ha az csak az öreg vasúti bakter vászonzubbonyát
299    II,   4|             tisztelgek a tollammal az öreg vasúti bakternak, mint a
300    II,   4|      martonosi embörök - szólt ki egy öreg magyar a szõr közül. Nemcsak
301    II,   4|          teremtette ezt a fajt. De az öreg magyar Isten, a Numi Tarom,
302    II,   4|    ismétlõiskolával is.~Megmondtam az öreg deákjaimnak, hogy abból
303    II,   4|        országban a legnagyobb úr?~Egy öreg ember azt felelte - elsõnek -,
304    II,   4|               már nincsen császár. Az öreg kun azonban nem hagyta magát.~-
305    II,   4|           ötpengõst, és megmutatom az öreg államjogásznak az averzét.~-
306    II,   4|            már akkor ott futkosott az öreg macska, szájában a tehetetlen
307    II,   4|           Möghalt a múlt esztendõben. Öreg volt mán, hatvanhat esztendõs.~-
308    II,   4|           Szent György napig, mert az öreg lábakban mindjárt megalszik
309    II,   4|             jogaiban megrövidíteni az öreg lábak aluszékonyságra hajlandó
310    II,   4|     hazafiatalodtam a Daru utcába. Az öreg Gabó ott minden éjszaka
311    II,   4|              az istentelenek közt egy öreg szittya, ilyen meg ilyen
312    II,   4|               hogy ez a mi tökéletlen öreg szittyánk most föl akar
313    II,   4|             kedvében járjunk ennek az öreg barbárnak, aki felújítja
314    II,   4|           valamikor Kállay Albert, az öreg kegyelmes pihente ki a fõispáni
315    II,   4|              bújt szemû, hajlott hátú öreg parasztok, mint az apám,
316    II,   4|             annyit tudok, hogy azt az öreg Madarász József valamikor