Kötet,  Fejezet

 6001     I,   2|                                                   tanulmányútját megtette.~Ez a tanulmányút - 1833 nyarán -
 6002     I,   2|                                                    1833 nyarán - beletartozik a magyar történelembe, s a
 6003     I,   2|                                                      a magyar történelembe, s a legnagyobb magyar életírói
 6004     I,   2|                                              méltatták is már. Maradt azonban a históriai út szegedi stációjáról
 6005     I,   2|                                                      amirõl eddig nemigen tud a nyilvánosság, pedig nincs
 6006     I,   2|                                                  annak idején szemtanúja volt a szegedi látogatásnak, mégpedig
 6007     I,   2|                                                     Tisztában volt vele, hogy a halhatatlan vendégnek minden
 6008     I,   2|                                                  lépését érdemes följegyezni.~A krónikaíró szerint Széchenyi
 6009     I,   2|                                                  elején várták, mert olvasták a Jelenkorban, a Széchenyi
 6010     I,   2|                                                       olvasták a Jelenkorban, a Széchenyi lapjában, hogy
 6011     I,   2|                                                      Széchenyi lapjában, hogy a gróf a Duna-torkolattól
 6012     I,   2|                                               Széchenyi lapjában, hogy a gróf a Duna-torkolattól gõzhajón
 6013     I,   2|                                                 várták, és így hiába esett az a szép köszöntõ beszéd, amit
 6014     I,   2|                                                spektábilisz. (Aljegyzõje volt a városnak, máskülönben nagyon
 6015     I,   2|                                            fiatalember, csakhogy nem restellt a pesti újságokba is irkálni,
 6016     I,   2|                                                  újságokba is irkálni, és még a nevét is alája tette a theátromi
 6017     I,   2|                                                    még a nevét is alája tette a theátromi levélnek.)~Történt
 6018     I,   2|                                             fõtisztelendõ Gruber Nep. József, a kegyes oskola igazgatója,
 6019     I,   2|                                                       egy kicsit szellõzködni a vízpartra. Látja ám, hogy
 6020     I,   2|                                                     vízpartra. Látja ám, hogy a sörházkaszárnya elõtt nagyon
 6021     I,   2|                                                       elõtt nagyon sokadoznak a népek, és igen néznek lefelé
 6022     I,   2|                                                  népek, és igen néznek lefelé a Tiszán.~(A szó köztünk maradjon:
 6023     I,   2|                                                      néznek lefelé a Tiszán.~(A szó köztünk maradjon: ez
 6024     I,   2|                                                      szó köztünk maradjon: ez a „nagy sokaság” szöget ütött
 6025     I,   2|                                                    nagy sokaság” szöget ütött a fejembe. Most se nagyon
 6026     I,   2|                                                      Most se nagyon sokadozik a szegedi nemzet a Tisza-parton,
 6027     I,   2|                                                    sokadozik a szegedi nemzet a Tisza-parton, hát mi keresnivalója
 6028     I,   2|                                                Egyszóval csakugyan sokadoztak a magyarok, s Gruber fõtisztelendõ
 6029     I,   2|                                                  valami csoda úszik víz ellen a Boszorkány-sziget felül.
 6030     I,   2|                                                       szó, s el is magyarázta a népeknek, milyen elmemíves
 6031     I,   2|                                                     elmemíves szerkeztetés az a gõzhajó, és milyen gépelye
 6032     I,   2|                                              megemlíteni in parenthesim, hogy a barbár szittyák sokkal nagyobb
 6033     I,   2|                                               fogadták az elsõ gõzhajót, mint a mûvelt nyugatiak néhány
 6034     I,   2|                                                befutott az elsõ gõzmozdony, s a hivatalból jelenlevõ rendõrfõnök
 6035     I,   2|                                                jelenlevõ rendõrfõnök meglátta a prüszkölõ és füstokádó masinát,
 6036     I,   2|                                                      kiabálással nyargalta be a várost:~- Meneküljön, aki
 6037     I,   2|                                                      Meneküljön, aki tud! Itt a veszedelem!)~A magyarázatba
 6038     I,   2|                                                       tud! Itt a veszedelem!)~A magyarázatba beledurrantott
 6039     I,   2|                                                   magyarázatba beledurrantott a gõzhajó tarackja: három
 6040     I,   2|                                                       üdvlövéssel köszöntötte a várost. El lehet képzelni,
 6041     I,   2|                                                   képzelni, mekkora lett erre a csudálkozás, sõt némely
 6042     I,   2|                                                     ijedelem is. Aki rác volt a szájtátók közt, azt arról
 6043     I,   2|                                                   keresztet vetett ijedtében. A mi fajtánkat nem ilyen ijedõs
 6044     I,   2|                                                  szõtték. Amikor közelebb ért a hajó, ki lehetett venni,
 6045     I,   2|                                                       ki lehetett venni, hogy a parton versenyt futnak vele
 6046     I,   2|                                                      És ki lehetett venni azt a torzonborz férfit is, aki
 6047     I,   2|                                                     torzonborz férfit is, aki a hajóról a kalapját lengette
 6048     I,   2|                                                      férfit is, aki a hajóról a kalapját lengette a part
 6049     I,   2|                                                   hajóról a kalapját lengette a part felé: az volt Széchenyi
 6050     I,   2|                                                     az volt Széchenyi István.~A Duna körülbelül ott kötött
 6051     I,   2|                                                       egyetemi klinikákat, és a grófot Gruber fõtisztelendõ
 6052     I,   2|                                                   mindjárt meghívta ebédre is a kegyes atyákhoz.~- Már csak
 6053     I,   2|                                                       nem voltunk fölkészülve a méltóságos gróf fogadására.~
 6054     I,   2|                                                    Széchenyi szívesen fogadta a meghívást maga és hajóskapitánya
 6055     I,   2|                                               hajóskapitánya nevében, s ahogy a nagy sokaságot látta, szokása
 6056     I,   2|                                                      felhasználta az alkalmat a tanításra. Elmondta, mi
 6057     I,   2|                                                    tanításra. Elmondta, mi az a gõzhajó, hogy dolgozik az,
 6058     I,   2|                                                 gõzhajó, hogy dolgozik az, mi a haszna, aztán megkérdezte
 6059     I,   2|                                                      azt mondta:~- Úgy kapari a kereke a vizet, mint a kutya.~
 6060     I,   2|                                                 mondta:~- Úgy kapari a kereke a vizet, mint a kutya.~Azalatt
 6061     I,   2|                                                 kapari a kereke a vizet, mint a kutya.~Azalatt Gruber igazgató
 6062     I,   2|                                                 szétszalajtotta az örömhírrel a fiatal piaristákat a városban,
 6063     I,   2|                                               örömhírrel a fiatal piaristákat a városban, s meghívta ebédre
 6064     I,   2|                                                   városban, s meghívta ebédre a helyi notabilitásokat. Két
 6065     I,   2|                                                   Klauzál Gábor hites ügyvéd, a másik egy fehér dolmányos
 6066     I,   2|                                                 dzsidáskapitány, Kiss Károly, a fõbíró fia, az Auróra novellaírója,
 6067     I,   2|                                                 szegedi tagja az Akadémiának. A többi úr csupa magisztrátusbeli
 6068     I,   2|                                                    elülülõk” és „alelülülõk”.~A szegedi urak szívbõl megvivátozták
 6069     I,   2|                                                   szívbõl megvivátozták ugyan a grófot, de úgy maguk közt
 6070     I,   2|                                                     mesélgette többször, hogy a Tisza mentén csak akkor
 6071     I,   2|                                                  magyar ember, ha megduplázta a porciót a marhapaprikásból,
 6072     I,   2|                                                      ha megduplázta a porciót a marhapaprikásból, és leöntött
 6073     I,   2|                                                öntenék, úgy meghidegülne tõle a vére, hogy hal gyanánt lehetne
 6074     I,   2|                                                       gyanánt lehetne megenni a húsát pénteken.~Hát a gróf
 6075     I,   2|                                                 megenni a húsát pénteken.~Hát a gróf a piaristáknál is bebizonyította,
 6076     I,   2|                                                    húsát pénteken.~Hát a gróf a piaristáknál is bebizonyította,
 6077     I,   2|                                                 magyar ember. Kétszer szedett a halpaprikásból, és kegyelmet
 6078     I,   2|                                                  szívnyitogató bora. (Azt nem a homok termette.) „Aztán
 6079     I,   2|                                                      kell köhögnöm egy kicsit a memoárba. Széchenyi nem
 6080     I,   2|                                                        mert még akkor ez volt a becsületes neve a saját
 6081     I,   2|                                                     ez volt a becsületes neve a saját bõrébe takart dohánytekercsnek.
 6082     I,   2|                                              szerkesztõ úr ugyan - ez volt az a híres nyelvújító, „aki a
 6083     I,   2|                                                      a híres nyelvújító, „aki a szavakat elmetszi” - megpróbált
 6084     I,   2|                                                    szipákolják - fûzte tovább a polémiát Helmetzy. - Az
 6085     I,   2|                                                      Helmetzy. - Az nem igaz, a tubákot igen, azt szipákolják,
 6086     I,   2|                                                    Vörösmarty -, tehát legyen a neve szivar. Ez megint a
 6087     I,   2|                                                      a neve szivar. Ez megint a finom ízlésû Császár Ferencnek
 6088     I,   2|                                                    legyen szivola, mert ebben a szóban költészet van és
 6089     I,   2|                                                     az ön szót is tõle kaptuk a durva kend és a rideg maga
 6090     I,   2|                                                   tõle kaptuk a durva kend és a rideg maga helyett ‑, azonban
 6091     I,   2|                                                       maga helyett ‑, azonban a szivart egy darabig õ se
 6092     I,   2|                                              gyújtottak az urak, és megindult a refektóriumban a nyájas
 6093     I,   2|                                                    megindult a refektóriumban a nyájas és szellemdús társalgás.
 6094     I,   2|                                                      és szellemdús társalgás. A fõbíró elmondta, hogy a
 6095     I,   2|                                                       A fõbíró elmondta, hogy a tavaszon cserkészgetett
 6096     I,   2|                                                       tavaszon cserkészgetett a Makkos erdõben, és õzet
 6097     I,   2|                                                       hogy nem õz volt, hanem a Gacsi cigány purdéja. A
 6098     I,   2|                                                       a Gacsi cigány purdéja. A fõbíró elítélte magát tizenöt
 6099     I,   2|                                                       nem, s ebbõl nyaralt ki a cigány famíliástól. Most,
 6100     I,   2|                                                   búcsúkor azonban beállított a fõbíróhoz, aki igen dühösen
 6101     I,   2|                                                     nagyon jó szándék vezette a jámbort: azt jelentette
 6102     I,   2|                                                   purdéja is, azt is átengedi a nemzetes úrnak tizenöt forintért...~
 6103     I,   2|                                                    tizenöt forintért...~Aztán a gróf kezdett el anekdotázni,
 6104     I,   2|                                                nevetett ugyan az embernek, de a szíve könnybe lábadt tõlük.~
 6105     I,   2|                                                 melyiket? - kérdi az angol. - A latint, a németet vagy a
 6106     I,   2|                                                   kérdi az angol. - A latint, a németet vagy a horvátot?~
 6107     I,   2|                                                      A latint, a németet vagy a horvátot?~Fogalma se volt
 6108     I,   2|                                                 Széchenyi, annál mélyebb lett a csend. És mikor õ is elhallgatott,
 6109     I,   2|                                                      is elhallgatott, felállt a vicerektor. Karácsonyi Imre,
 6110     I,   2|                                                  lábadt szemmel megsimogatván a vendég homlokát, így idézte
 6111     I,   2|                                                      már elbocsáthatod, Uram, a Te szolgádat, mert szemeim
 6112     I,   2|                                                 közénk világosságnak.~Ez után a jelenet után nem lehetett
 6113     I,   2|                                                      és elkísérték Széchenyit a hajóra. A sarokról a gróf
 6114     I,   2|                                               elkísérték Széchenyit a hajóra. A sarokról a gróf visszafordult,
 6115     I,   2|                                               Széchenyit a hajóra. A sarokról a gróf visszafordult, és gondolkozva
 6116     I,   2|                                                      és gondolkozva nézegette a piaristák házát.~- Ottfeledett
 6117     I,   2|                                                       semmit - mosolyodott el a gróf -, csak úgy vagyok,
 6118     I,   2|                                                         csak úgy vagyok, mint a kvártélyos huszár, aki mikor
 6119     I,   2|                                                      tovább marsol, megfordul a sarokról, és visszanéz az
 6120     I,   2|                                                     olyan jó dolga volt.~Mire a Duna fedélzetére értek,
 6121     I,   2|                                               bemutatták neki Ábrahám Jánost, a leghíresebb szegedi supert,
 6122     I,   2|                                                    nem lehetne vele hajókázni a Dunán.~(A sógor nem szólt
 6123     I,   2|                                                      vele hajókázni a Dunán.~(A sógor nem szólt semmit,
 6124     I,   2|                                                    múlva olvashatta Széchenyi a Jelenkorban, hogy a szegedi
 6125     I,   2|                                                 Széchenyi a Jelenkorban, hogy a szegedi hajóács a maga készítette
 6126     I,   2|                                                        hogy a szegedi hajóács a maga készítette hajóval
 6127     I,   2|                                                       maga készítette hajóval a még akkor meg nem nyitott
 6128     I,   2|                                                       az Aranyembert - lement a Dunán Galacig, ami olyan
 6129     I,   2|                                                    Amikor kibeszélgette magát a gróf a szegedi polgárokkal,
 6130     I,   2|                                                    kibeszélgette magát a gróf a szegedi polgárokkal, mindnyájukat
 6131     I,   2|                                                  Ennyire azonban már nem ment a lelkesedés, Szegeden egyetlen
 6132     I,   2|                                                    ágyúdörgés közt indult meg a Duna fölfelé vagy kétszázötven
 6133     I,   2|                                                      kétszázötven szegedivel. A Tisza két partján föl Tápéig
 6134     I,   2|                                                      tízezer ember lobogtatta a kendõjét a soha nem ért
 6135     I,   2|                                                   ember lobogtatta a kendõjét a soha nem ért látványosság
 6136     I,   2|                                                     ért látványosság örömére. A gróf szüntelen magyarázott
 6137     I,   2|                                              valamelyik szegedi úr támasztott a hajó oldalához.~- Igen csinos -
 6138     I,   2|                                                    Délre már megint bent volt a hajó a szegedi Tiszán. A
 6139     I,   2|                                                       megint bent volt a hajó a szegedi Tiszán. A kikötõhelyen.
 6140     I,   2|                                                      a hajó a szegedi Tiszán. A kikötõhelyen. Széchenyi
 6141     I,   2|                                                      így össze valaha? Kié ez a pálca? Szeretném tulajdonosának
 6142     I,   2|                                            tulajdonosának visszaszolgáltatni.~A közönségbõl elõlépett Osztrovszky
 6143     I,   2|                                                     polgár - így hívták akkor a városatyát ‑, és meghajolt
 6144     I,   2|                                                  elõtt:~- Méltóságos gróf úr, a bot az enyém, de nagyon
 6145     I,   2|                                                      megtartani méltóztatnék.~A gróf vonakodott egy darabig,
 6146     I,   2|                                                   darabig, de végre elfogadta a pálcát, levitte a kabinjába,
 6147     I,   2|                                                   elfogadta a pálcát, levitte a kabinjába, s felhozott onnan
 6148     I,   2|                                                      mondta Osztrovszkynak -, a keleti népek csak ajándékért
 6149     I,   2|                                                       vagyunk, viselje ön ezt a gyûrût e szép nap emlékére.~
 6150     I,   2|                                                     volt Széchenyi, ebéd után a városban nézett széjjel,
 6151     I,   2|                                                    nagy öröme volt. Különösen a poros, szennyes, piszkos
 6152     I,   2|                                            spektábilisz sohase dicsekedett el a pesti lapokban.~- Látja,
 6153     I,   2|                                                   mondta Széchenyi ironikusan a polgármesternek -, mennyivel
 6154     I,   2|                                              mennyivel okosabb volna, ha ezen a huszonhat holdas pusztaságon
 6155     I,   2|                                                    álmodta még akkor, hogy ez a pusztaság száz év múlva
 6156     I,   2|                                                      legszebb kertje lesz, és a Széchenyi nevét viseli,
 6157     I,   2|                                                       néz rajta végig...~Este a kaszinó vendége volt a gróf,
 6158     I,   2|                                                   Este a kaszinó vendége volt a gróf, s bár forrásom nem
 6159     I,   2|                                                   biztosra vettem, hogy errõl a vigadozásról valami nagyszerû
 6160     I,   2|                                               nagyszerû tudósítást küldhetett a spektábilisz Pestre. Meg
 6161     I,   2|                                                       Pestre. Meg is találtam a Honmûvészben, oly szép,
 6162     I,   2|                                                  minden tag vigadozása, midõn a hazai kaszinó-intézet nagymesterének,
 6163     I,   2|                                                 lelkes kívánatok közt ürültek a pezsgõboros áldomáspoharak.~
 6164     I,   2|                                                       hogy éjfélig tósztoztak a nemzetes urak - szerencsére
 6165     I,   2|                                                   nemzetes urak - szerencsére a tósztok mind elvesztek,
 6166     I,   2|                                                        Különben ez alkalommal a nevét is beírta a legnagyobb
 6167     I,   2|                                                  alkalommal a nevét is beírta a legnagyobb magyar a kaszinó
 6168     I,   2|                                                    beírta a legnagyobb magyar a kaszinó emlékkönyvébe. Három
 6169     I,   2|                                                 rovata volt az emlékkönyvnek: a vendég neve, karaktere,
 6170     I,   2|                                                        karaktere, bevezetõje. A gróf így töltötte ki a rovatokat:
 6171     I,   2|                                                        A gróf így töltötte ki a rovatokat: Neve: Széchenyi
 6172     I,   2|                                                      csak egyszerû napszámosa a hazának.~A haza egyszerû
 6173     I,   2|                                                egyszerû napszámosa a hazának.~A haza egyszerû napszámosa
 6174     I,   2|                                                      5-én hagyta el Szegedet. A kerékház fedelén állt, s
 6175     I,   2|                                                    kalappal integetett búcsút a kegyes atyáknak, akik meghatottan
 6176     I,   2|                                                    néztek utána. Aztán bement a kabinjába, s beírta a naplójába
 6177     I,   2|                                                  bement a kabinjába, s beírta a naplójába úti impresszióit,
 6178     I,   2|                                                    Boldogabb jövõ nemzedékek! A ti nagyobb és szélesebb
 6179     I,   2|                                                 üdvözlését!~...Úgy hallottam, a Széchenyi karneolos gyûrûjét
 6180     I,   2|                                                       hagyott ereklyét õrzi-e a mai nemzedék, arra feleljen
 6181     I,   2|                                                      feleljen meg kinek-kinek a lelkiismerete.~
 6182     I,   2|                                                      Kevély Kereki történetét a nagyapámtól hallottam. Õ
 6183     I,   2|                                                 nagyapámtól hallottam. Õ volt a legmódosabb ember a szentmártoni
 6184     I,   2|                                                      volt a legmódosabb ember a szentmártoni határban, ahol
 6185     I,   2|                                                   szentmártoni határban, ahol a nagyapám zsellérkedett.
 6186     I,   2|                                                     is, aranyból volt tán még a csizmavakaró kése is.~No,
 6187     I,   2|                                                     lett volna hiba, csakhogy a kevélysége még a gazdagságánál
 6188     I,   2|                                                     csakhogy a kevélysége még a gazdagságánál is nagyobb
 6189     I,   2|                                                       legyen kényes - ez volt a szavajárása, s ugyancsak
 6190     I,   2|                                                       tartotta is magát ehhez a törvényhez. Eszeért, érdemeiért
 6191     I,   2|                                                      õelõtte mindenki lekapja a fején valót, akinek kevesebb
 6192     I,   2|                                                  fején valót, akinek kevesebb a garasa az övénél. Arra aztán
 6193     I,   2|                                                     aztán õ is rávicsorította a fogát nagy leereszkedõen,
 6194     I,   2|                                                     nagy leereszkedõen, hanem a süvegét akkor se billentette
 6195     I,   2|                                                 visszaköszönnék: mindig járna a karom, mint az óra sétálója -
 6196     I,   2|                                                   szokta mondogatni kevélyen.~A nagyapám nagyon szomorú
 6197     I,   2|                                                      alkalommal látta elõször a kevély Kerekit. Arra virradóra,
 6198     I,   2|                                                Kerekit. Arra virradóra, mikor a falujok porrá égett. Éppen
 6199     I,   2|                                                     mikor közéjük kocsikázott a kevély Kereki.~Hej, sietett
 6200     I,   2|                                                sietett is ám mindenki lekapni a süvegét a nagy úr elõtt!~-
 6201     I,   2|                                                    mindenki lekapni a süvegét a nagy úr elõtt!~- Hátha megszállja
 6202     I,   2|                                                     elõtt!~- Hátha megszállja a jó lélek - gondolták magukban -,
 6203     I,   2|                                                     és vet egy kis segedelmet a falunak.~Kevély Kereki mindössze
 6204     I,   2|                                                 mérges szemeket vetett, mikor a sok födetlen fej között
 6205     I,   2|                                                      fekete szeme égett, mint a parázs. Valami szegény vándorló
 6206     I,   2|                                                       diák lehetett, látszott a szegényes ruháján, a poros
 6207     I,   2|                                                 látszott a szegényes ruháján, a poros csizmáján.~- Hát az
 6208     I,   2|                                                          Tán cinegét tartogat a süvege alatt, hogy nem meri
 6209     I,   2|                                                      urat - felelte csöndesen a diákféle.~- Micsoda, hát
 6210     I,   2|                                                     nekivörösödve. - Kapja le a süvegét, fiatalember, mert
 6211     I,   2|                                                       sárga csikó fickándozik a zsebemben. Éppen most eresztették
 6212     I,   2|                                                     Éppen most eresztették ki a körmöci ménesbõl õket.~Azzal
 6213     I,   2|                                                  ménesbõl õket.~Azzal ráütött a zsebére úgy, hogy megcsendültek
 6214     I,   2|                                                   erre még hátat is fordított a legény, s csak úgy a válla
 6215     I,   2|                                                fordított a legény, s csak úgy a válla fölül szólt vissza.~-
 6216     I,   2|                                                     száz aranyát.~Összenéztek a falubeliek, mert tetszett
 6217     I,   2|                                               falubeliek, mert tetszett nekik a beszéd, de annál jobban
 6218     I,   2|                                                kínjában -, hátha megfeleznénk a száz aranyat? Ötven aranyért
 6219     I,   2|                                                       már csak megbillentheti a sipkáját az ilyen szegény
 6220     I,   2|                                               sipkáját az ilyen szegény diák?~A szegény diák megcsörrentette
 6221     I,   2|                                                  szegény diák megcsörrentette a markában az ötven aranyat,
 6222     I,   2|                                                   ötven aranyat, becsúsztatta a mentéje zsebébe, aztán legyintett
 6223     I,   2|                                                     zsebébe, aztán legyintett a kezével.~- Hja, atyámfia -
 6224     I,   2|                                              Különösen mikor észrevette, hogy a falu népének bánatában is
 6225     I,   2|                                                 népének bánatában is mosolyog a szája sarka. Ezt a csúfságot
 6226     I,   2|                                                   mosolyog a szája sarka. Ezt a csúfságot el kell kerülni
 6227     I,   2|                                               próbálta, nagy alázatosra fogva a szót.~- Kedves öcsém-uram -
 6228     I,   2|                                                        és tiszteljen meg érte a köszöntésével.~A diák eltette
 6229     I,   2|                                                     meg érte a köszöntésével.~A diák eltette a másik ötven
 6230     I,   2|                                                 köszöntésével.~A diák eltette a másik ötven aranyat is,
 6231     I,   2|                                                   kendnek, mikor kendnek üres a zsebe, az enyémet meg száz
 6232     I,   2|                                                       kényes, akinek meg üres a zsebe, az háromszor is kapja
 6233     I,   2|                                                      az háromszor is kapja le a süvegét a magam formájú
 6234     I,   2|                                               háromszor is kapja le a süvegét a magam formájú módos ember
 6235     I,   2|                                                   pedig lóhalálában vágtatott a faluból. A diákember pedig
 6236     I,   2|                                              lóhalálában vágtatott a faluból. A diákember pedig arra nyomban
 6237     I,   2|                                                     arra nyomban szétosztotta a száz aranyat a leégettek
 6238     I,   2|                                                   szétosztotta a száz aranyat a leégettek közt, aztán hátat
 6239     I,   2|                                                       nekik, és igyekezett el a hálálkodások elõl.~- Jaj,
 6240     I,   2|                                                hálálkodások elõl.~- Jaj, csak a nevét mondja meg legalább,
 6241     I,   2|                                               Sándornak hívnak - szólt vissza a deák, és búcsúzóban meglengette
 6242     I,   2|                                                     és búcsúzóban meglengette a darutollas süvegét.~
 6243     I,   2|                                                                               A csókai csata~Se szere, se
 6244     I,   2|                                                      Se szere, se száma annak a sok szép könyvnek, amit
 6245     I,   2|                                                       sok szép könyvnek, amit a magyar szabadságharcról
 6246     I,   2|                                               szabadságharcról írtak. Hát még a megíratlan történet mennyi,
 6247     I,   2|                                                     zord idõk el nem temették a negyvennyolcat meg a negyvenkilencet.~
 6248     I,   2|                                                 temették a negyvennyolcat meg a negyvenkilencet.~Ezek közül
 6249     I,   2|                                                   negyvenkilencet.~Ezek közül a megíratlan hagyományok közül
 6250     I,   2|                                             megíratlan hagyományok közül való a csókai csata is. Akkor hallottam,
 6251     I,   2|                                               hallottam, mikor még kerek volt a magyar világ. Aki mesélte,
 6252     I,   2|                                                   ember, aki meghitelesítette a történetet, még él, s tanú
 6253     I,   2|                                                       volt, ahogy következik.~A csókai csata különben történetnek
 6254     I,   2|                                                     Csóka.~Odaát Torontálban, a Tisza mentén gubbaszt ez
 6255     I,   2|                                                      Tisza mentén gubbaszt ez a jámbor kis falu, aminek,
 6256     I,   2|                                                      falu, aminek, úgy tudom, a nagy változásokban sem változott
 6257     I,   2|                                               változásokban sem változott meg a neve. Csöndes, békességes
 6258     I,   2|                                                     bajuk nem volt egymással. A szanádi asszonyok a csókai
 6259     I,   2|                                                egymással. A szanádi asszonyok a csókai Tiszára jártak le
 6260     I,   2|                                                     Tiszára jártak le vízért, a csókái gyerekek pedig a
 6261     I,   2|                                                       a csókái gyerekek pedig a szanádi füzesbe jártak át
 6262     I,   2|                                                  jártak át szedrezni. S mikor a fiatal magyar szabadságnak
 6263     I,   2|                                                szabadságnak ellensége támadt, a járásbeli emberek mind a
 6264     I,   2|                                                      a járásbeli emberek mind a két faluból elmentek az
 6265     I,   2|                                                     vezéreljen haza mindenkit a maga tûzhelyéhez.~Mire azonban
 6266     I,   2|                                                     tûzhelyéhez.~Mire azonban a kalászok aranyát lengette
 6267     I,   2|                                                     kalászok aranyát lengette a szél a búzamezõkön, nem
 6268     I,   2|                                                       aranyát lengette a szél a búzamezõkön, nem volt, aki
 6269     I,   2|                                                  embereknek eszükbe se jutott a földanya, aki kenyérrel
 6270     I,   2|                                                      aki kenyérrel fizeti meg a sebeket, amiket gyermekei
 6271     I,   2|                                                verõdtek az emberek, s lángolt a szemük, égett az arcuk a
 6272     I,   2|                                                      a szemük, égett az arcuk a haragtól.~- A rácok az ellenséghez
 6273     I,   2|                                                  égett az arcuk a haragtól.~- A rácok az ellenséghez álltak! -
 6274     I,   2|                                                   álltak! - rázták az öklüket a csókai magyarok. - Mink
 6275     I,   2|                                                    világ lesz - súgtak-búgtak a szanádi szerbek. - A magyarok
 6276     I,   2|                                            súgtak-búgtak a szanádi szerbek. - A magyarok földönfutókká akarnak
 6277     I,   2|                                                       ha hagynánk magunkat!~S a szanádi asszonyok nem jártak
 6278     I,   2|                                                       nem jártak többé vízért a csókai Tiszára, pedig nagyon
 6279     I,   2|                                                       pedig nagyon forró volt a nyár. S a csókai gyerekek
 6280     I,   2|                                                   nagyon forró volt a nyár. S a csókai gyerekek nem mentek
 6281     I,   2|                                                       mentek többet szedrezni a szanádi füzesbe, pedig a
 6282     I,   2|                                                      a szanádi füzesbe, pedig a szeder sohase volt olyan
 6283     I,   2|                                                    olyan nagyszemû, mint azon a nyáron.~Mikor a pitypalattyok
 6284     I,   2|                                                     mint azon a nyáron.~Mikor a pitypalattyok legszebben
 6285     I,   2|                                              pitypalattyok legszebben szóltak a ringó vetésben, Csókán is,
 6286     I,   2|                                                       is leszedték az emberek a padlásablakból a kaszát,
 6287     I,   2|                                                      emberek a padlásablakból a kaszát, ki is fenték élesre,
 6288     I,   2|                                                     nyári délután volt, mikor a két falu megindult egymás
 6289     I,   2|                                                 megindult egymás ellen.~- Hát a kis bice-bócától el se búcsúzik
 6290     I,   2|                                                 búcsúzik kelméd? - törülgette a könnyét a csókai bíróné,
 6291     I,   2|                                                          törülgette a könnyét a csókai bíróné, mikor az
 6292     I,   2|                                                      szerzett rozsdás kardot.~A kis bice-bóca Mariska volt,
 6293     I,   2|                                                    volt, virágszemû kislányuk a csókai bíróéknak, s búcsúzott
 6294     I,   2|                                                     mire megint összeverõdtek a népek, s akkorra beestellett
 6295     I,   2|                                                  népek, s akkorra beestellett a csatának is.~- Bizonyosan
 6296     I,   2|                                                     csatának is.~- Bizonyosan a rácok kezére került! - hörögte
 6297     I,   2|                                                       hörögte kétségbeesetten a bíró -, hanem most már az
 6298     I,   2|                                                 legyen nekik irgalmas!~De hát a szanádiaknak se volt álmuk
 6299     I,   2|                                                   Milicája is elveszett éppen a hadbaindulás elõtt. Ég nyelte-e,
 6300     I,   2|                                                   tettek érte.~- Biztos, hogy a csókai magyarok csalták
 6301     I,   2|                                                csalták el, forduljon el tõlük a csillagos ég! - törülgette
 6302     I,   2|                                                      hajnalhasadásra már mind a két falu odakint volt a
 6303     I,   2|                                                       a két falu odakint volt a mezõkön. Még a kutyák se
 6304     I,   2|                                                   odakint volt a mezõkön. Még a kutyák se maradtak otthon.
 6305     I,   2|                                                       otthon. Ott sündörögtek a gazdájuk körül, s meg nem
 6306     I,   2|                                                    miért kapnak annyi rúgást.~A piros hajnalsugarak vidáman
 6307     I,   2|                                                   táncoltak az éles kaszákon, a nádasokban kelepelõ gólyák
 6308     I,   2|                                               szeressétek egymást, mint ahogy a Teremtõ mindnyájatokat szeret.~
 6309     I,   2|                                                  embereken azonban nem fogott a hajnal szava. Kemény léptekkel
 6310     I,   2|                                                    elõttük az ellenség?~Éppen a határdomb tövében értek
 6311     I,   2|                                                       össze. Nem is õk, hanem a csókai meg a szanádi kutyák.
 6312     I,   2|                                                     is õk, hanem a csókai meg a szanádi kutyák. S mikor
 6313     I,   2|                                                       az emberek már lekapták a vállukról a kaszát, a szanádi
 6314     I,   2|                                                      már lekapták a vállukról a kaszát, a szanádi bíró szûrébe
 6315     I,   2|                                                lekapták a vállukról a kaszát, a szanádi bíró szûrébe is
 6316     I,   2|                                                    bíró szûrébe is belekapott a Bodri kutya, a csókai bíró
 6317     I,   2|                                                     belekapott a Bodri kutya, a csókai bíró nadrágját is
 6318     I,   2|                                                      nadrágját is megrántotta a Tisza kutya.~- Ham, ham,
 6319     I,   2|                                                     hammar! - biztatták elõre a gazdáikat.~A két haragos
 6320     I,   2|                                                  biztatták elõre a gazdáikat.~A két haragos ember odalépkedett
 6321     I,   2|                                                   hirtelen visszahökkent mind a kettõ. Az árok fenekén,
 6322     I,   2|                                                       kettõ. Az árok fenekén, a lapulevelek alatt ott aludt
 6323     I,   2|                                                     édesen Marika meg Milica. A nagy hadikészülõdésben elbódorogtak
 6324     I,   2|                                               összetalálkoztak, és eltévedtek a vetések közt. Ahol az este
 6325     I,   2|                                                    búzavirágokat szorongatott a csöpp tenyerében, Milica
 6326     I,   2|                                                  pipacsok piroslottak. S mind a kettõnek maszatos arcocskáján
 6327     I,   2|                                              harmatgyöngyök ragyogtak, amiket a tiszta kék ég hullajtott
 6328     I,   2|                                                      kék ég hullajtott rájuk.~A két apa szét akarta rángatni
 6329     I,   2|                                                      az alvó gyerekeket. Mind a kettõ felnyitotta a szemét,
 6330     I,   2|                                                      Mind a kettõ felnyitotta a szemét, s még összébb bújtak
 6331     I,   2|                                                     meg elõbb. Elfintorította a bimbó-száját, és rámutatott
 6332     I,   2|                                                   ugyan tessék elhajítani!~És a csókai bíró elhajította
 6333     I,   2|                                                       csókai bíró elhajította a rozsdás kardot.~- Ejnye,
 6334     I,   2|                                                 édesapám - utánozta Milica is a pajtását -, minek hordozza
 6335     I,   2|                                                    pajtását -, minek hordozza a vállán azt a nagy botot?~
 6336     I,   2|                                                   minek hordozza a vállán azt a nagy botot?~Erre a szanádi
 6337     I,   2|                                                 vállán azt a nagy botot?~Erre a szanádi bíró is elhajította
 6338     I,   2|                                                       Marikát kapta az ölébe. A csókai bíró meg Milicát
 6339     I,   2|                                                       egymás kezét fogva állt a két vezér a két sereg közé.~
 6340     I,   2|                                                  kezét fogva állt a két vezér a két sereg közé.~De lett
 6341     I,   2|                                                   erre olyan örömriadal, hogy a szanádi varjak mind a csókai
 6342     I,   2|                                                    hogy a szanádi varjak mind a csókai határba repültek
 6343     I,   2|                                                 csókai határba repültek tõle, a csókai csókák meg a szanádiba.~
 6344     I,   2|                                                     tõle, a csókai csókák meg a szanádiba.~Ilyen szép csata
 6345     I,   2|                                              szanádiba.~Ilyen szép csata volt a csókai csata.~
 6346     I,   2|                                              stafétafutóról~Nem volt tagja se a MAC-nak, se az MTK-nak,
 6347     I,   2|                                                    MAC-nak, se az MTK-nak, se a KAOE-nak, s alighanem a
 6348     I,   2|                                                       a KAOE-nak, s alighanem a fejéhez vágta volna a csirizestálat
 6349     I,   2|                                               alighanem a fejéhez vágta volna a csirizestálat annak, aki
 6350     I,   2|                                                   hosszútávfutó” részt vesz-e a „szenior bajnoki versenyen”.
 6351     I,   2|                                                 bizonyosan belehasított volna a dikiccsel.~Ebbõl látnivaló,
 6352     I,   2|                                                     vargamesterséget ûzött ez a régi magyar stafétafutó,
 6353     I,   2|                                                       akinek se híre, se neve a magyar sport történetében.
 6354     I,   2|                                                       az idõben, mikor õ élt, a sport mint ilyen, még nem
 6355     I,   2|                                                       még nem volt kitalálva, a kengyelfutást még nem tartották
 6356     I,   2|                                                       mûvészetnek, legfeljebb a kötéltáncost méltányolták.
 6357     I,   2|                                                   hanem úgy, hogy telehányták a kalapját krajcárral, és
 6358     I,   2|                                                     addig ki nem töri valahol a nyakát.~Egyszóval nagyon
 6359     I,   2|                                                    akkor is megesett az, hogy a virtusosabb legények hol
 6360     I,   2|                                                      virtusosabb legények hol a fejét verték be, hol a bordáját
 6361     I,   2|                                                    hol a fejét verték be, hol a bordáját törték be egymásnak
 6362     I,   2|                                                       volt az ambíciója, hogy a kunsztjai belekerüljenek
 6363     I,   2|                                                      kunsztjai belekerüljenek a Regélõbe vagy a Társalkodóba.
 6364     I,   2|                                                belekerüljenek a Regélõbe vagy a Társalkodóba. Sándor Móric,
 6365     I,   2|                                                   Társalkodóba. Sándor Móric, a Metternich veje is így került
 6366     I,   2|                                                   veje is így került bele még a mai elemi iskolai olvasókönyvek
 6367     I,   2|                                                     ebben meg is van rajzolva a nemes gróf, amint Tatár
 6368     I,   2|                                                  amint Tatár nevezetû lovával a vásáros fazekasok cserepei
 6369     I,   2|                                                      tanuljon nemzeti virtust a nép egyszerû gyereke, a
 6370     I,   2|                                                       a nép egyszerû gyereke, a kiskésit neki!~Hát ennek
 6371     I,   2|                                                      kiskésit neki!~Hát ennek a legendás magyar úrlovasnak
 6372     I,   2|                                                    legendás magyar úrlovasnak a kortársa volt az én stafétafutóm:
 6373     I,   2|                                                  stafétafutóm: Szombati uram. A keresztnevét nem jegyzi
 6374     I,   2|                                                   keresztnevét nem jegyzi fel a régi újság, ahol rátaláltam,
 6375     I,   2|                                                    Szombati uramnak becsülték a Veszprém megyei nemes urak
 6376     I,   2|                                                    Veszprém megyei nemes urak a híres szentgyörgyi vargát,
 6377     I,   2|                                              szentgyörgyi vargát, akit inkább a lába tett híressé, mint
 6378     I,   2|                                                       lába tett híressé, mint a keze. Mert a kezével csakolyan
 6379     I,   2|                                                    híressé, mint a keze. Mert a kezével csakolyan csizmákat
 6380     I,   2|                                           istenteremtette csizmadia, ellenben a lábával olyan bravúrokat
 6381     I,   2|                                                       mint gyalogpostás, hogy a mi sportkedvelõ korunktól
 6382     I,   2|                                                    vagy bronzból. Még tán azt a szépséghibát is elnéznék
 6383     I,   2|                                                   pour l’art szedte tenyerébe a lábát, hanem gyakorlati
 6384     I,   2|                                                  bonyolítván le hét falu közt a hírszolgálatot, egy személyben
 6385     I,   2|                                                  hozzá csizmát méretni, mikor a mester már a kebelébe készítette
 6386     I,   2|                                                   méretni, mikor a mester már a kebelébe készítette az aznapi
 6387     I,   2|                                                      Szombati uram - rúgta le a kasznár a lábbelijét -,
 6388     I,   2|                                                     uram - rúgta le a kasznár a lábbelijét -, mérjen nekem
 6389     I,   2|                                                       uram - övezte föl magát a mester egy bõrcingulussal,
 6390     I,   2|                                                     egy bõrcingulussal, amibe a kostól származó dohányzacskót
 6391     I,   2|                                                         csak átszaladok ezzel a két levéllel a szomszédba.~
 6392     I,   2|                                               átszaladok ezzel a két levéllel a szomszédba.~A kasznár, aki
 6393     I,   2|                                                    két levéllel a szomszédba.~A kasznár, aki igen istenes
 6394     I,   2|                                                       volt, nagyot dobbantott a megcsizmátlanodott lábával:~-
 6395     I,   2|                                             megcsizmátlanodott lábával:~- Hû, a kirelájszumát annak a kend
 6396     I,   2|                                                     Hû, a kirelájszumát annak a kend szurokkal keresztelt
 6397     I,   2|                                                  kálomista fejének, hát ha én a harmadik határból kendhez
 6398     I,   2|                                                       engem fél lábon ugrálni a csirizes tálban? Majd megtanítom
 6399     I,   2|                                                     kendet urakkal bánni! Azt a dratvával összebarmolt keserves
 6400     I,   2|                                                     kendnek!~Így kezdett bele a kegyes ember a magamódján
 6401     I,   2|                                                   kezdett bele a kegyes ember a magamódján való mindenszentek
 6402     I,   2|                                                    jutott el - aki azért lett a csizmadiák patrónusa, mert
 6403     I,   2|                                                   legyen mibõl csizmát varrni a szegényeknek -, mikor Szombati
 6404     I,   2|                                                    guggolt, és az ölébe vette a fölmérendõ lábat.~- No,
 6405     I,   2|                                                      ez már más - enyhült meg a kasznár. - Látja kend, azt
 6406     I,   2|                                                       meg is jöttem.~- Honnan a pokolból?~- Csak innen a
 6407     I,   2|                                                      a pokolból?~- Csak innen a szomszédból, Lepsénybõl.~
 6408     I,   2|                                                       van Mezõszentgyörgytõl, a táblabíró világban lehetett
 6409     I,   2|                                                  lehetett következtetni, hogy a mezõszentgyörgyi varga jó
 6410     I,   2|                                                     volt, hanem arra is, hogy a kõkúti kasznár jó káromkodó
 6411     I,   2|                                                 csakúgy gyõzte szusszal, mint a másik.~Van azonban ennél
 6412     I,   2|                                                  ennél hitelesebb történet is a Szombati uram nagy tehetségérõl,
 6413     I,   2|                                                    történelem is: belejátszik a szabadságharcba.~1848 október
 6414     I,   2|                                                horváttal és tizenkét ágyúval. A két hadvezéren kívül nem
 6415     I,   2|                                                    érdektelen szereplõje volt a történetnek a mezõszentgyörgyi
 6416     I,   2|                                                 szereplõje volt a történetnek a mezõszentgyörgyi varga sem.
 6417     I,   2|                                        mezõszentgyörgyi varga sem. Azért csak a historikusok szégyellhetik
 6418     I,   2|                                                   szégyellhetik magukat, hogy a nevét nem jegyezték fel. (
 6419     I,   2|                                                    több igazán nem tehet kárt a történetírás méltóságában.)~
 6420     I,   2|                                                      méltóságában.)~Úgy esett a dolog, hogy az enyingi nagykocsma
 6421     I,   2|                                                     kaszinószobájában nemcsak a kártya szemét ütötték a
 6422     I,   2|                                                       a kártya szemét ütötték a nemes urak, hanem a horvátokat
 6423     I,   2|                                                   ütötték a nemes urak, hanem a horvátokat is. Már csak
 6424     I,   2|                                                     Már csak úgy szóval, mint a kávéházi konrádok elõdei.
 6425     I,   2|                                                  Perczelnek. Soponyánál sütik a makkot a Jellasics eltévedt
 6426     I,   2|                                                     Soponyánál sütik a makkot a Jellasics eltévedt horvátjai,
 6427     I,   2|                                                       hírt lehetne róla adni, a tarisznyájába tehetné az
 6428     I,   2|                                                árkon-bokron keresztül, de sõt a horvát táboron keresztül
 6429     I,   2|                                                    egy próbát - nyikorgott ki a mester hangja a söntésbõl.
 6430     I,   2|                                                 nyikorgott ki a mester hangja a söntésbõl. Ott kenegette
 6431     I,   2|                                                     Ott kenegette nyakolajjal a kocsmáros barátságából,
 6432     I,   2|                                           barátságából, akinek levelet hozott a kajári jegyzõtõl.~Elmagyarázták
 6433     I,   2|                                                    mit mondjon Perczelnek, és a lelkére kötötték, hogy most
 6434     I,   2|                                                      egyszer igazán szedje ám a tenyerébe a lábát.~- De
 6435     I,   2|                                                  igazán szedje ám a tenyerébe a lábát.~- De már ezt a meszelyt
 6436     I,   2|                                               tenyerébe a lábát.~- De már ezt a meszelyt itt nem hagyom -
 6437     I,   2|                                                       simogatta Szombati uram a szakállát -, mert mit tudhassuk,
 6438     I,   2|                                               tudhassuk, nem vetnek-e pányvát a nyakamba a granicsárok?~
 6439     I,   2|                                                   vetnek-e pányvát a nyakamba a granicsárok?~Az urak aztán
 6440     I,   2|                                                      Az urak aztán nekiláttak a tarokknak, nagyon belemelegedtek,
 6441     I,   2|                                                       uram még most is ott ül a söntésben, s még most is
 6442     I,   2|                                                       még most is szorongatja a réziccét.~- Hát kend még
 6443     I,   2|                                                     jöttem - mondta nyugodtan a vargastaféta.~Persze egyszerre
 6444     I,   2|                                                    kiment az álom mindenkinek a szemébõl.~- Igazán? Beszélt
 6445     I,   2|                                                   Hogy ment, mint ment?~- Hát a lábamon - mosolygott Szombati
 6446     I,   2|                                                  Szombati uram, és mutatta is a lábát, amit horzsolt egy
 6447     I,   2|                                                 rábíztak, megvitte Perczelnek a hírt.~- Üzent-e valamit?~-
 6448     I,   2|                                                       az uraknak - kacsintott a varga az asztalra a sok
 6449     I,   2|                                                kacsintott a varga az asztalra a sok üres üvegre -, engem
 6450     I,   2|                                                    csizmával.~Azzal elõhúzott a pad alól egy pár vadonatúj
 6451     I,   2|                                                    volt, úrnak való, kivarrva a szárán piros-fehér-zöld
 6452     I,   2|                                                     piros-fehér-zöld fonállal a nemzeti címer. (Még akkor
 6453     I,   2|                                                  címer. (Még akkor rajta volt a korona is, de már csak olyan
 6454     I,   2|                                                     egy Ferdinánd-aranyat, de a mester nagyon felmérgesedett.~-
 6455     I,   2|                                                       darab aranyért se, mint a tekintetes úr. Hanem, ahol
 6456     I,   2|                                               Halálos-holtáig büszkesége volt a Perczel-csizma. Fel nem
 6457     I,   2|                                                      arra meg nagy volt, hogy a gomblyukában viselje mint
 6458     I,   2|                                          hadiérdemrendet, hanem felakasztotta a tiszta szobában a tükör
 6459     I,   2|                                               felakasztotta a tiszta szobában a tükör fölé, s akkor húzta
 6460     I,   2|                                                   fölé, s akkor húzta elõször a lábára, mikor megkapta a
 6461     I,   2|                                                      a lábára, mikor megkapta a behívót, hogy gyalogoljon
 6462     I,   2|                                                  behívót, hogy gyalogoljon át a másvilágra. A fiához pedig
 6463     I,   2|                                                  gyalogoljon át a másvilágra. A fiához pedig az volt az
 6464     I,   2|                                                    intelme:~- Mezítláb jöttél a világra, igyekezz úgy átlábolni
 6465     I,   2|                                                    hogy hogy bírja lábbal azt a sok sebes járást, azt felelte
 6466     I,   2|                                                   neki:~- Úgy, hogy nem annál a csizmadiánál dolgoztatok,
 6467     I,   2|                                                    dolgoztatok, akinél az úr.~A futós csizmadia ugyanis
 6468     I,   2|                                                 szaladni.~Ezt csinálják utána a mai staféták!~
 6469     I,   2|                                                                               A furulya~Tápiószele ma sem
 6470     I,   2|                                                    nagy faluja Pest megyének, a szabadságharc idején pedig
 6471     I,   2|                                                    pedig még kisebb volt. Nem a háza volt kevesebb, hanem
 6472     I,   2|                                                     háza volt kevesebb, hanem a népe. Aki magabíró ember
 6473     I,   2|                                                  kívül senki se maradt otthon a bogárhátú házacskákban.~
 6474     I,   2|                                                   reggel azzal szaladtak haza a kanász-gyerekek a mezõrõl:~-
 6475     I,   2|                                              szaladtak haza a kanász-gyerekek a mezõrõl:~- Jön az ellenség!
 6476     I,   2|                                                   mezõrõl:~- Jön az ellenség! A vezérüknek rettentõ nagy
 6477     I,   2|                                                       szakálla van. Úgy lobog a szélben, mint a zászló.~
 6478     I,   2|                                                     Úgy lobog a szélben, mint a zászló.~Az asszonyok jajveszékelve
 6479     I,   2|                                                       jajveszékelve tördelték a kezüket, s bizonyára már
 6480     I,   2|                                                      kezüket, s bizonyára már a jajgatásukkal elijesztik
 6481     I,   2|                                                    vaslapátot, sulykot fogjon a kezébe, avval köszöntse
 6482     I,   2|                                                       kezébe, avval köszöntse a kisajtóban a németet.~Maga
 6483     I,   2|                                                  avval köszöntse a kisajtóban a németet.~Maga az öreg bíró
 6484     I,   2|                                                     öreg bíró is leakasztotta a szögrül a kaszát, s kegyetlen
 6485     I,   2|                                                     is leakasztotta a szögrül a kaszát, s kegyetlen haraggal
 6486     I,   2|                                                     egyszerre csak megharsant a trombita a faluvégen.~-
 6487     I,   2|                                                    csak megharsant a trombita a faluvégen.~- Uccu, mákos! -
 6488     I,   2|                                                          rikkantotta el magát a bíró. - Hiszen ezek a mieink!~
 6489     I,   2|                                                   magát a bíró. - Hiszen ezek a mieink!~Nem németek voltak
 6490     I,   2|                                                    németek voltak azok, hanem a Damjanich vörös sapkásai.
 6491     I,   2|                                             igyekeztek, hogy le ne maradjanak a nagy dinomdánomról, ahol
 6492     I,   2|                                                     csak igyekeztek volna, ha a szeleiek útjukat nem állják.
 6493     I,   2|                                                 állták ám tyúkkal, kaláccsal. A templom-tér zöld pázsitján
 6494     I,   2|                                                        Ott telepedett le maga a tábornok is egy fölfordított
 6495     I,   2|                                                     hordón, valami kõszentnek a lábánál. Ott fogadta a szeleieket,
 6496     I,   2|                                             kõszentnek a lábánál. Ott fogadta a szeleieket, akik mindenféle
 6497     I,   2|                                                      dologban járultak eléje. A szelei bíró például arra
 6498     I,   2|                                                       nézett nagyot Damjanich a különös kérésre.~- Német
 6499     I,   2|                                                        Damjanich jót nevetett a furcsa ötleten, s oda fordult
 6500     I,   2|                                                  megnézhetné, igaz-e az, hogy a Damjanich köpenyegét rostává