| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | ||
| Alphabetical [« »] 700 1 8 2 9 1 a 19905 á 5 a-y 7 a-yak 1 | Frequency [« »] ----- ----- ----- 19905 a 7592 az 4079 hogy 3775 nem | Móra Ferenc Tápéi furfangosok IntraText - Concordances a |
Kötet, Fejezet
6501 I, 2| köpenyegét rostává lyuggatták már a golyók?~- Biz igaz, lelkem - 6502 I, 2| igaz, lelkem - mosolygott a tábornok, s poros, kerek 6503 I, 2| kerek köpenyét szétterítette a földön. Csakugyan több volt 6504 I, 2| Csakugyan több volt azon a lyuk, mint a posztó.~Nem 6505 I, 2| több volt azon a lyuk, mint a posztó.~Nem telt bele félóra, 6506 I, 2| bele félóra, vagyont ért az a rossz köpenyeg. Teleszórták 6507 I, 2| rossz köpenyeg. Teleszórták a szelei asszonyok nyakbavaló 6508 I, 2| mind odahányta rakásra.~- A hazának adjuk, fegyverre, 6509 I, 2| tartogatott ezüst húszasokat, a gyerekek krajcárkákat dobáltak 6510 I, 2| gyerekek krajcárkákat dobáltak a köpenyegre.~- Van már hadi 6511 I, 2| kincstárunk is - mosolygott a tábornok, s érezte, hogy 6512 I, 2| érezte, hogy könnybelábad a szeme. S bizony még sirvafakad 6513 I, 2| S bizony még sirvafakad a háborúk kemény hõse, ha 6514 I, 2| koldus botorkált hozzája a templom sarka felõl. Egyik 6515 I, 2| avval tapogatta az utat. A szájában furulya, azt sikoltoztatta 6516 I, 2| furulya, azt sikoltoztatta a másik kezével. Rongyos szûre 6517 I, 2| ráncigálta elõre, belekapaszkodva a fogával.~- Nini, az öreg 6518 I, 2| vörössapkásnak - mondogatták a falubeliek.~A vak ember 6519 I, 2| mondogatták a falubeliek.~A vak ember szomorúan mosolygott, 6520 I, 2| szomorúan mosolygott, kivette a szájából a furulyát, és 6521 I, 2| mosolygott, kivette a szájából a furulyát, és elõrenyújtott 6522 I, 2| fájdalmas hangon, mire a tábornok egy ezüstpénzt 6523 I, 2| tábornok egy ezüstpénzt dobott a tenyerébe.~- Isten megáldja 6524 I, 2| tûzbe borult. Szétnyitotta a tenyerét, s ujjai közül 6525 I, 2| ezüstpénz csengve hullott a köpönyegre. De most már 6526 I, 2| köpönyegre. De most már a koldus hangja is úgy csengett, 6527 I, 2| panaszkodtam, uram. Azért fáj a szegénységem, hogy én semmit 6528 I, 2| hogy én semmit sem adhatok a hazámnak. Legalább tábornok 6529 I, 2| emléket adni. Fogadja el tõlem a kutyámat. A Guruj kutyát.~ 6530 I, 2| Fogadja el tõlem a kutyámat. A Guruj kutyát.~Az emberek 6531 I, 2| kutyát.~Az emberek kacagtak, a Guruj kutya neve hallatára 6532 I, 2| hallatára gyanakodva hegyezte a fülét, Damjanich maga is 6533 I, 2| ember, mit csinálna maga a kutyája nélkül? Én meg mit 6534 I, 2| Én meg mit csinálnék vele a háborúban?~- Õ a legnagyobb 6535 I, 2| csinálnék vele a háborúban?~- Õ a legnagyobb kincsem. Jó szívvel 6536 I, 2| kibotorkált az emberek közül. A Guruj kutya nem sértõdött 6537 I, 2| kutya nem sértõdött meg a visszautasításra, inkább 6538 I, 2| csaholással ugrándozta körül a gazdáját.~A tábornok pedig 6539 I, 2| ugrándozta körül a gazdáját.~A tábornok pedig fölkelt, 6540 I, 2| egyet, megint elõtte áll a vak koldus.~- Tábornok úr - 6541 I, 2| reszketõ hangon -, legalább a botomat fogadja el. Nagyon 6542 I, 2| szép bot. Farkasfej van a végire faragva.~Azzal odanyújtotta 6543 I, 2| faragva.~Azzal odanyújtotta a farkasfejes botot, amit 6544 I, 2| kardom.~Ráütött kardjára, s a kardcsörrenésre a vak ember 6545 I, 2| kardjára, s a kardcsörrenésre a vak ember ijedten rezzent 6546 I, 2| oly szép farkasfej. Érzem a kezemmel, milyen szép lehet - 6547 I, 2| Tábornok úr, legalább a furulyámat fogadja el. Valódi 6548 I, 2| kõrisfa. Csontnyaka van neki. A vége egy kicsit meg van 6549 I, 2| ha összeszorítja az ember a kezével, nagyon szépen szól.~ 6550 I, 2| nagyon szépen szól.~Abban a percben megdördült Bicske 6551 I, 2| kigyulladt arccal pattant a lovára. A furulyát siettében 6552 I, 2| arccal pattant a lovára. A furulyát siettében a dolmánya 6553 I, 2| lovára. A furulyát siettében a dolmánya alá dugta, éppen 6554 I, 2| dolmánya alá dugta, éppen a szíve fölé. S egy-két perc 6555 I, 2| Adjon neki szerencsét a magyarok istene!~Adott is. 6556 I, 2| magyarok istene!~Adott is. A bicskei csatában az ellenség 6557 I, 2| Damjanich tábornokot találta. A csaták hõse hátrazökkent 6558 I, 2| csaták hõse hátrazökkent a nyeregben. A másik percben 6559 I, 2| hátrazökkent a nyeregben. A másik percben már kirántott 6560 I, 2| Egy óra múlva vége volt a bicskei csatának. Az osztrák 6561 I, 2| harapott, vagy elinalt, mint a nyúl. A pirossapkások kergették 6562 I, 2| vagy elinalt, mint a nyúl. A pirossapkások kergették 6563 I, 2| pirossapkások kergették õket a tábori tüzek világánál egy 6564 I, 2| Damjanich fáradtan heveredett le a tûz mellé. Ahogy ott könyököl, 6565 I, 2| gombolta ki nagykíváncsian a dolmányát.~Vak Csiha furulyája 6566 I, 2| Csontnyaka széttörve, benne a megakadt golyó. Az mentette 6567 I, 2| golyó. Az mentette meg aznap a hadak oroszlánjának életét.~ 6568 I, 2| hallottam édesapámtól ezt a történetet, amit most el 6569 I, 2| holdvilágos éjszakákon kint a szérûn egyéb se járta, csak 6570 I, 2| szérûn egyéb se járta, csak a Kuckó király története. 6571 I, 2| mikor bömbölve szaggatta a szél a házunk nádtetejét, 6572 I, 2| bömbölve szaggatta a szél a házunk nádtetejét, nem kellett 6573 I, 2| kellett nekem egyéb mese, csak a Kuckó király. Meg is tanultam, 6574 I, 2| nem veszek belõle.~~Bizony a szabadságharc idején még 6575 I, 2| legényke voltam én, hogy a Mitetszik boltos mindig 6576 I, 2| Mitetszik boltos mindig a zsebébe akart dugni, mikor 6577 I, 2| mégiscsak voltam ám én a Kossuth Lajos katonája, 6578 I, 2| csak épkézláb ember volt a falumban, az mind elment 6579 I, 2| mondták, nem gyerekjáték a háború, s nem medvecukrot 6580 I, 2| medvecukrot osztogatnak a csatatéren.~Hanem azért 6581 I, 2| pajtásommal, s nyakunkba vettük a falut. Bezörgettünk minden 6582 I, 2| Lajos azt izente, elfogyott a regimentje! Ki a gyepre, 6583 I, 2| elfogyott a regimentje! Ki a gyepre, aki igaz magyar!~ 6584 I, 2| gyepre, aki igaz magyar!~Mire a falu végére értünk, akkorára 6585 I, 2| s hadi rendbe állítottam a sereget. Öröm volt nézni 6586 I, 2| sereget. Öröm volt nézni a sok lelkes katonát, csak 6587 I, 2| lelkes katonát, csak az a kár, hogy ellenséget sehol 6588 I, 2| Kasza Palkó még hiányzik a seregbõl.~Nosza mindjárt 6589 I, 2| Nosza mindjárt rápattantam a nádparipámra, s harmadmagammal 6590 I, 2| az övéké, még se ütöttem a fejemet az ajtóragasztékba, 6591 I, 2| ajtóragasztékba, pedig le se szálltam a lóról. Szegény gyapjúnyírogató 6592 I, 2| gyapjúnyírogató asszony volt a Palkó édesanyja, most is 6593 I, 2| most is ott szorgoskodott a küszöbön. Ijedten tette 6594 I, 2| küszöbön. Ijedten tette le a gyapjúnyíró ollót, ahogy 6595 I, 2| Kasza Palkó ott hevert a kemence mögött a kuckóban 6596 I, 2| hevert a kemence mögött a kuckóban egy rossz subán. 6597 I, 2| katonának! Kint táborozik a sereg a falu végin, csak 6598 I, 2| Kint táborozik a sereg a falu végin, csak éppen te 6599 I, 2| hékás. Pokolra kergetjük a németet.~Egyéb se kellett 6600 I, 2| kellett Palkónak. Befordult a falnak, behúzta fejét a 6601 I, 2| a falnak, behúzta fejét a subába, úgy dörmögött ki 6602 I, 2| Jobban szeretem én itt a kuckóban olvasgatni a Toldi 6603 I, 2| itt a kuckóban olvasgatni a Toldi Miklós történetét.~ 6604 I, 2| Nagyon mehetnékje volt már a paripámnak, csak úgy futtában 6605 I, 2| Jobb is, ha itthon maradsz a kuckóban, legalább nem csúfítod 6606 I, 2| legalább nem csúfítod el a seregemet.~Világéletében 6607 I, 2| mindig vézna gyerek volt ez a Kasza Palkó. Esze-lelke 6608 I, 2| Palkó. Esze-lelke mindig a könyvön járt, semmi pajkosságunkban 6609 I, 2| Fakardjainkkal úgy helybenhagytuk a fûzfabokrokat, hogy némelyik 6610 I, 2| még azóta se hajtott ki. A homokos partban pedig úgy 6611 I, 2| ma is szaladnak. Nincs az a német, amelyik olyan sebesen 6612 I, 2| jól semmi más játék, csak a katonásdi, hanem abba bele 6613 I, 2| fáradtan ballagtunk hazafelé a nagy csata után, szemben 6614 I, 2| csata után, szemben találtuk a Kuckó királyt. Egy zsák 6615 I, 2| zsák korpát cipelt hazafelé a száraz-malomból, egész belegörnyedt 6616 I, 2| száraz-malomból, egész belegörnyedt a vézna teste. Megriadt az 6617 I, 2| Rávetettük magunkat, mint a vércsék a galambfiókra. 6618 I, 2| magunkat, mint a vércsék a galambfiókra. Örültünk neki, 6619 I, 2| király! Tanuld meg, mi az a honvédvitézség!~Szegény 6620 I, 2| honvédvitézség!~Szegény fiú ledobta a válláról a zsákot, és szomorúan 6621 I, 2| Szegény fiú ledobta a válláról a zsákot, és szomorúan meresztette 6622 I, 2| szomorúan meresztette ránk a nagy kék szemét. Sohase 6623 I, 2| diadalt. Meg se mozdult a jámbor, míg csak hátba nem 6624 I, 2| valamennyien. Mikor aztán kiadtuk a mérgünket, akkor megtörülgette 6625 I, 2| megtörülgette könnyes szemét a dolmánykája ujjával, vállára 6626 I, 2| dolmánykája ujjával, vállára kapta a zsákot, s csak a kapujokból 6627 I, 2| vállára kapta a zsákot, s csak a kapujokból mert visszaszólni:~- 6628 I, 2| régen vége volt már akkor a honvéd-dicsõségnek. Német 6629 I, 2| országban, bujdosott elõle a szegény honvéd, ki merre 6630 I, 2| honvéd, ki merre látott.~A mi falunkba is vetõdött 6631 I, 2| ugyan jó helyre jött. Errõl a nádrengeteg közé bújt kis 6632 I, 2| faluról nem sokat tudott a világ. Mintha csak eltemették 6633 I, 2| Éppen ezért választotta ezt a helyet a mi tiszt urunk. 6634 I, 2| választotta ezt a helyet a mi tiszt urunk. Halálra 6635 I, 2| eszébe? Különösen, hogy a fényes tiszti ruháját felcserélte 6636 I, 2| halászmester uramhoz. Nem is tudta a hálót nála jobban megfeszíteni 6637 I, 2| jobban megfeszíteni senki a halászlegények közt. De 6638 I, 2| ha esténként körülvettük a Galambos portán. Hol sírtunk, 6639 I, 2| Hol sírtunk, hol ragyogott a szemünk, ahogy a honvédek 6640 I, 2| ragyogott a szemünk, ahogy a honvédek csatáiról beszélt, 6641 I, 2| csatáiról beszélt, de senkinek a szeme nem ragyogott úgy, 6642 I, 2| nem ragyogott úgy, mint a Kuckó királyé.~Egy csúnya 6643 I, 2| nagyon kemény munkájuk volt a halászoknak. Léket vágtak 6644 I, 2| halászoknak. Léket vágtak a Tisza jegén, hogy halászni 6645 I, 2| hogy halászni lehessen a szabad vízben. Alig gyõztük 6646 I, 2| Alig gyõztük hazavárni a tiszt urat a Galambosék 6647 I, 2| gyõztük hazavárni a tiszt urat a Galambosék házához. Ott 6648 I, 2| házához. Ott ácsorgott köztünk a Kuckó király is, majd megvette 6649 I, 2| hidege, de azért váltig a kapuban leselkedett: jön-e 6650 I, 2| kapuban leselkedett: jön-e már a mi mesemondónk? Jött is, 6651 I, 2| fiaim, baj van - bukott be a kapun -, ellenség jár a 6652 I, 2| a kapun -, ellenség jár a faluban, megláttak az utcán, 6653 I, 2| faluban, megláttak az utcán, a nyomomban vannak.~Alig volt 6654 I, 2| Alig volt ideje beosonni a kamraajtón, már akkor ott 6655 I, 2| szétugrottunk mink, mint mezõn a varjak, ha követ hajítanak 6656 I, 2| Futott, aki bírt, néhányan a sövény tövébe, csak a Kuckó 6657 I, 2| néhányan a sövény tövébe, csak a Kuckó király maradt ott 6658 I, 2| kisfiú - kérdezték tõle a katonák -, nincs ebben a 6659 I, 2| a katonák -, nincs ebben a ti falutokban valami bujdosó 6660 I, 2| De... de van - nyögte a Kuckó király.~- Hol van, 6661 I, 2| van, merre van? - kaptak a szón a katonák.~Háromszor 6662 I, 2| merre van? - kaptak a szón a katonák.~Háromszor is kérdezték, 6663 I, 2| Háromszor is kérdezték, míg a Kuckó király meg bírt szólalni:~- 6664 I, 2| bírt szólalni:~- Túl... túl a Tiszán, a bátkai majorban.~ 6665 I, 2| Túl... túl a Tiszán, a bátkai majorban.~Az egyik 6666 I, 2| arany pénzt szedett elõ a tarsolyából, azt a markába 6667 I, 2| szedett elõ a tarsolyából, azt a markába nyomta a gyereknek.~- 6668 I, 2| tarsolyából, azt a markába nyomta a gyereknek.~- Nézd, ez a 6669 I, 2| a gyereknek.~- Nézd, ez a tied, amért igazat mondtál. 6670 I, 2| kapsz. Megveheted rajta a bíró házát.~A Kuckó király 6671 I, 2| Megveheted rajta a bíró házát.~A Kuckó király szégyenlõsen 6672 I, 2| szégyenlõsen lehajtotta a fejét:~- Várjanak, míg besötétedik. 6673 I, 2| Egész okosan beszél ez a gyerek - mondta a katona 6674 I, 2| beszél ez a gyerek - mondta a katona a társainak.~Aztán 6675 I, 2| gyerek - mondta a katona a társainak.~Aztán egyikük 6676 I, 2| társainak.~Aztán egyikük kiállt a kapu elé, õrködni, ketten 6677 I, 2| pedig beszállásolták magukat a Galambosék tiszta szobájába. 6678 I, 2| szobájába. Vitték magukkal a Kuckó királyt is, hogy meg 6679 I, 2| Esze ágában se volt az a szegény fiúnak. Csak azért 6680 I, 2| bácsi, hol vágtak ma léket a Tiszán?~- Mi közöd hozzá? - 6681 I, 2| mérgesen az öreg halász. - A makkosi töltés irányában, 6682 I, 2| szólt többet, lehorgasztotta a fejét, lefogta a szemét, 6683 I, 2| lehorgasztotta a fejét, lefogta a szemét, úgy tett, mintha 6684 I, 2| aludna. Alig bírták fölrázni a katonák.~- Hé, fiú, szedd 6685 I, 2| már, akár harapni lehetne a sötétséget.~A három katona 6686 I, 2| harapni lehetne a sötétséget.~A három katona közrefogta 6687 I, 2| három katona közrefogta a gyereket, úgy vágtak neki 6688 I, 2| neki az éjszakának. Hullott a hó sûrû, nagy pihékben, 6689 I, 2| nagy pihékben, majd kiverte a szemevilágát az embernek. 6690 I, 2| szemevilágát az embernek. Mikor a Tisza partjára értek, megszólalt 6691 I, 2| partjára értek, megszólalt a Kuckó király:~- Most már 6692 I, 2| távolast egymástól. Síkos a jég, ha elcsúszik is valamelyikünk, 6693 I, 2| valamelyikünk, le ne üsse lábáról a másikat. Majd én megyek 6694 I, 2| Majd én megyek legelöl.~A Tiszán éppen szembe fogta 6695 I, 2| Tiszán éppen szembe fogta a szél a kis csapatot. Olyan 6696 I, 2| éppen szembe fogta a szél a kis csapatot. Olyan gorombán 6697 I, 2| kiszalajtottak egy-egy szitkot a katonák a szájukon, egyszer 6698 I, 2| egy-egy szitkot a katonák a szájukon, egyszer aztán 6699 I, 2| egyszer aztán hátrafordult a Kuckó király:~- Most már 6700 I, 2| haladhatunk, mindjárt kint vagyunk a parton. Rögtön ott leszünk, 6701 I, 2| beleeresztette magát abba a nagy lékbe, amit aznap vágtak 6702 I, 2| lékbe, amit aznap vágtak a halászok a Tiszán. A jeges 6703 I, 2| aznap vágtak a halászok a Tiszán. A jeges víz még 6704 I, 2| vágtak a halászok a Tiszán. A jeges víz még csak nem is 6705 I, 2| még csak nem is loccsant, a fiú még csak el se sikoltotta 6706 I, 2| el se sikoltotta magát. A három katona vakon lépett 6707 I, 2| katona vakon lépett utána a vak éjszakában.~Odaveszett 6708 I, 2| éjszakában.~Odaveszett mind a három. Észre se vették, 6709 I, 2| összecsapott fejük fölött a víz.~Az aranypénzt ott találták 6710 I, 2| aranypénzt ott találták a halászok másnap reggel a 6711 I, 2| a halászok másnap reggel a lék szélén, a jégre dobva. 6712 I, 2| másnap reggel a lék szélén, a jégre dobva. Az ellenség 6713 I, 2| Az ellenség pénzét még a halálba se akarta magával 6714 I, 2| már csak híribõl ismertem a nevezetes kiskun urat, de 6715 I, 2| futkározó utcagyerek. Ugyan a ház most is megvan még, 6716 I, 2| most is megvan még, s ma is a legméltóságosabb úriház 6717 I, 2| legméltóságosabb úriház a kiskunok földjén.~Negyvenkilencben 6718 I, 2| ijedelmet keltett ebben a házban a Haynau híre. No 6719 I, 2| ijedelmet keltett ebben a házban a Haynau híre. No nem Bánhidy 6720 I, 2| uramat ijesztette meg, hanem a feleségét, az öreg nagyasszonyt. 6721 I, 2| feleségét, az öreg nagyasszonyt. A nemzetes urat már azért 6722 I, 2| azért se ijeszthette meg a hír, mert nem is hallotta. 6723 I, 2| hallotta. Nagyot hallott mind a két fülére, s amúgy se forgolódott 6724 I, 2| forgolódott már akkoriban a világban. Kivette belõle 6725 I, 2| világban. Kivette belõle a részét régen. Még harcban, 6726 I, 2| az nagyon régen volt, még a gyõri szaladáskor, mikor 6727 I, 2| az utolsó vizsgát tette a nemesi inszurrekció.~- Mindegy 6728 I, 2| az - sóhajtozott magában a nagyasszony -, mégiscsak 6729 I, 2| az én apókám. Elõkeresi a padlásról a kardját, s le 6730 I, 2| apókám. Elõkeresi a padlásról a kardját, s le se teszi addig, 6731 I, 2| se teszi addig, míg azt a Haynaut meg nem döföli vele.~ 6732 I, 2| egyszer csak zörgetnek a kapun. Tíz-tizenkét félegyházi 6733 I, 2| akarják állítani Pákánál, s az a kívánságuk, hogy Gergely 6734 I, 2| Gergely bácsi vezesse õket a hadba mint katonaviselt 6735 I, 2| ember. Vén sastól tanulnak a fiatalok.~- No repülni én 6736 I, 2| kölykei! - csattant föl a nagyasszony, s közéjük rohant 6737 I, 2| nagyasszony, s közéjük rohant a lekvárkeverõ kanállal. De 6738 I, 2| Haynauval szállnak szembe, mint a Bánhidy Gergely sárkányával.~ 6739 I, 2| Bánhidy Gergely sárkányával.~A nagyasszony pedig, ahogy 6740 I, 2| ahogy egy kicsit kifújta a mérgét, lesétált az öregúrhoz. 6741 I, 2| Olyan édesen szunyókált a lócán a diófa alatt, hogy 6742 I, 2| édesen szunyókált a lócán a diófa alatt, hogy szinte 6743 I, 2| felkölteni:~- Apókám - kiabált a fülébe a tenyerébõl csinált 6744 I, 2| Apókám - kiabált a fülébe a tenyerébõl csinált tölcséren 6745 I, 2| öregúr, s marokra fogta a lóca végéhez támasztott 6746 I, 2| rézfokosát.~- Azt beszélik, az a kutya Haynau itt ténfereg 6747 I, 2| kutya Haynau itt ténfereg a környéken.~- Itt? Ugyan 6748 I, 2| kereshet itt? - nyílt kerekre a Gergely úr mély ráncba húzódott 6749 I, 2| mondta ártatlan ravaszsággal a nagyasszony. - Attól félek, 6750 I, 2| nagyasszony. - Attól félek, hogy a méhesemet akarják megdézsmálni 6751 I, 2| akarják megdézsmálni ezek a lator vasas-németek a kis 6752 I, 2| ezek a lator vasas-németek a kis tanyán. Bizonyosan a 6753 I, 2| a kis tanyán. Bizonyosan a fülébe jutott valahogy annak 6754 I, 2| fülébe jutott valahogy annak a Haynaunak, hogy nincs több 6755 I, 2| nincs több olyan édes méz a világon, mint a mienk.~- 6756 I, 2| édes méz a világon, mint a mienk.~- Ejnye, ejnye? - 6757 I, 2| hetelne. Tudom, hogy az a betyár Haynau akkor nem 6758 I, 2| megtanítom én rá, hogy hány a nyolc. Csak a kardomat hozzátok 6759 I, 2| hogy hány a nyolc. Csak a kardomat hozzátok le a padról.~- 6760 I, 2| Csak a kardomat hozzátok le a padról.~- Ördögöt már no - 6761 I, 2| no - intette le szigorúan a nagyasszony. - Hát nem tudja 6762 I, 2| ilyen gyerekségeken törje a fejét, hanem inkább arra 6763 I, 2| résen legyen kelmed. Ha a rajt elszalasztja, a szemem 6764 I, 2| Ha a rajt elszalasztja, a szemem elé ne kerüljön többet!~ 6765 I, 2| többet!~Pedig nem törõdött a jó lélek se rajjal, se mézzel, 6766 I, 2| Gergely apót akarta elrejteni a hadiraj elõl. A galambosi 6767 I, 2| elrejteni a hadiraj elõl. A galambosi kis tanyára ki 6768 I, 2| hírt meg nem visz abba a vadonba a madár se.~Hát 6769 I, 2| nem visz abba a vadonba a madár se.~Hát hiszen az 6770 I, 2| nem is vitt, hanem vitt a föld. Harmadnap éppen a 6771 I, 2| a föld. Harmadnap éppen a rajt csalogatta be Gergely 6772 I, 2| csalogatta be Gergely apó a tejjel bepermetezett kasba, 6773 I, 2| egyszerre csak reszketni kezdett a lába alatt a föld.~- Fene 6774 I, 2| reszketni kezdett a lába alatt a föld.~- Fene teremti, hiszen 6775 I, 2| ez ágyúdörgés - forgatta a fejét a néhai insurgens, 6776 I, 2| ágyúdörgés - forgatta a fejét a néhai insurgens, s körülnézett 6777 I, 2| insurgens, s körülnézett a fokosa után. Ott feküdt 6778 I, 2| fokosa után. Ott feküdt az a hárságyon, de az öregúr 6779 I, 2| nyúlhatott érte. Ha most leteszi a kast, ahány méhecske van 6780 I, 2| benne, az annyifelé repül a világba! Akkor pedig õ nem 6781 I, 2| hadakozott, annak csak bizsereg a lába, ha ágyúszót érez. 6782 I, 2| Gergely apó, s neki is lódult a kecskeméti útnak. De nagyhamar 6783 I, 2| mert nagyon zsibongtak a kas oldalán a méhecskék. 6784 I, 2| zsibongtak a kas oldalán a méhecskék. S mintha mind 6785 I, 2| azt zsibongták volna:~- Ha a rajt elereszti kelmed, a 6786 I, 2| a rajt elereszti kelmed, a szemem elé ne kerüljön!~ 6787 I, 2| országúton.~- Nini, tán itt a Haynau? - húzódott félre 6788 I, 2| félre az árokba Gergely apó a rajjal.~Hát nem Haynau volt, 6789 I, 2| Hát nem Haynau volt, csak a szele. Hat vasas német fogta 6790 I, 2| vasas német fogta körül a lekonyult orrú kiskun legényeket, 6791 I, 2| aki elnevette magát, mikor a méhes öregembert meglátta 6792 I, 2| árokparton. Hátra is fordult a bajtársaihoz, mondott is 6793 I, 2| nem hallotta, mit mondott a német. Ha hallotta volna, 6794 I, 2| egyszerre lángot vetett a képe. Kiugrott az árokból, 6795 I, 2| Az erre-arráját annak a krumplisnudlin hízott keresztapátoknak, 6796 I, 2| kinevetni! - s azzal úgy vágta a méhkast a pléhnyakú fejéhez, 6797 I, 2| azzal úgy vágta a méhkast a pléhnyakú fejéhez, hogy 6798 I, 2| alul egyszerre kiszaladt a föld.~A német elõször az 6799 I, 2| egyszerre kiszaladt a föld.~A német elõször az arcába 6800 I, 2| elõször az arcába kapott; mire a kardjához kapott volna, 6801 I, 2| Csülökre, gyerekek! - ordított a kiskun legényekre.~A gyerekek 6802 I, 2| ordított a kiskun legényekre.~A gyerekek követték a jó példát. 6803 I, 2| legényekre.~A gyerekek követték a jó példát. A hirtelen kavarodásban 6804 I, 2| gyerekek követték a jó példát. A hirtelen kavarodásban rávetették 6805 I, 2| kavarodásban rávetették magukat a vasasokra, elkapkodták a 6806 I, 2| a vasasokra, elkapkodták a fegyverüket, s összevagdosták 6807 I, 2| fegyverüket, s összevagdosták mind a hatot, s mindjárt el is 6808 I, 2| mindjárt el is kaparták õket a buckák alá.~- No, most már 6809 I, 2| már segítsetek összefogni a méheimet - vezényelte aztán 6810 I, 2| hogy fölébredt rá álmából a Nagy utca. A fél város odagyûlt 6811 I, 2| rá álmából a Nagy utca. A fél város odagyûlt a Bánhidy-kúria 6812 I, 2| utca. A fél város odagyûlt a Bánhidy-kúria elé, s verték 6813 I, 2| Bánhidy-kúria elé, s verték a nagykaput szörnyû lármával.~ 6814 I, 2| lármával.~Mire azonban megnyílt a kapu, s kilépett a ház úrnõje 6815 I, 2| megnyílt a kapu, s kilépett a ház úrnõje a nagy lekvárkavaró 6816 I, 2| s kilépett a ház úrnõje a nagy lekvárkavaró kanállal, 6817 I, 2| lekvárkavaró kanállal, akkorra a nemzetes úrnak nyoma veszett. 6818 I, 2| veszett. Meglépett, ahogy a legények válláról leszabadult. 6819 I, 2| leszabadult. Halálra rémült a nagyasszony, s csak akkor 6820 I, 2| el, mikor elmondták neki a Bánhidy Gergely uram vitézkedése 6821 I, 2| Fogjatok hamar, gyerünk a kis tanyára!~Szép piros 6822 I, 2| Szép piros hajnalon ért ki a nagyasszony, s a szép piros 6823 I, 2| ért ki a nagyasszony, s a szép piros hajnalban Gergely 6824 I, 2| csakugyan ott szunyókált a méhesben. Ijedten rezzent 6825 I, 2| Ijedten rezzent fel, mikor a vendéget meglátta.~- Ejnye - 6826 I, 2| már éppen befogtam volna a rajt. Éppen csak a királynõ 6827 I, 2| volna a rajt. Éppen csak a királynõ hibádzott még, 6828 I, 2| úgy meg volt ijedve, hogy a nagyasszony sehogy se tudott 6829 I, 2| hordóban, csöbörben, vödörben a méz, hogy alig tudtak tõle 6830 I, 2| alig tudtak tõle beférni. A Tarjányiak, Móczárok, Harmosok, 6831 I, 2| méhe Bánhidyéknak termette a mézet azon a nyáron, s a 6832 I, 2| Bánhidyéknak termette a mézet azon a nyáron, s a nagyasszonynak 6833 I, 2| a mézet azon a nyáron, s a nagyasszonynak nem volt 6834 I, 2| volt miért számon kérni a nemzetes úrtól az elszalajtott 6835 I, 2| Béni még jóval innen volt a húsz esztendõn, mikor Damjanich 6836 I, 2| mikor Damjanich tábornok a szolnoki csata után õt választotta 6837 I, 2| igyekezz, öcsém - veregette meg a piruló fiú vállát -, hogy 6838 I, 2| hõs Damjanich tábornok már a magyar szabadság vértanúja 6839 I, 2| Kétfejû sasos csákót nyomtak a fejébe, s leküldték vitézkedni 6840 I, 2| s leküldték vitézkedni a szép Olaszországba.~- Ha 6841 I, 2| Olaszországba.~- Ha eddig a szabadságért harcoltál, 6842 I, 2| harcolj ellene!~Mert olyan tûz a szabadság tüze, hogy amikor 6843 I, 2| egyik helyen eltapossák, a másik helyen nyomban kigyullad. 6844 I, 2| Magyarország már csendes volt, mint a temetõ, az olaszok álltak 6845 I, 2| az olaszok álltak talpra a szabadságukért. Zúgott, 6846 I, 2| az egész olasz föld, mint a méhkas, s az osztrák katonák 6847 I, 2| Benedeknek hívták. Neki támadt az a gondolata, hogy az olasz 6848 I, 2| olasz szabadságharcosokkal a magyar honvédeket kell szembeállítani. 6849 I, 2| már akkor sok volt odalent a magyar ezred. Majd agyon 6850 I, 2| ifjú vitézt ölelésükkel a régi bajtársak.~- Hozott 6851 I, 2| de jókor jöttél! Érett a búza, csak kaszálni kell!~ 6852 I, 2| Szegesdi Béni megcsóválta a fejét:~- Én ugyan kardot 6853 I, 2| ellen. Neki csakolyan drága a szabadsága, mint nekünk 6854 I, 2| szabadsága, mint nekünk volt a mienk.~Csendes esti pihenõkön, 6855 I, 2| Szegesdi az olaszoknak. A magyar ezredek lassanként 6856 I, 2| lassanként mind elkedvetlenedtek a harctól. Ha csatát álltak, 6857 I, 2| Csata csata után veszett el, a tábornokokat ette a szégyen, 6858 I, 2| el, a tábornokokat ette a szégyen, a magyar katonáknak 6859 I, 2| tábornokokat ette a szégyen, a magyar katonáknak azonban 6860 I, 2| katonáknak azonban tetszett a dolog nagyon.~- A magyarokért 6861 I, 2| tetszett a dolog nagyon.~- A magyarokért állnak bosszút 6862 I, 2| könnybeborult szemmel fordultak a messze kelet felé, amerre 6863 I, 2| seregekben költöztek haza a fecskék, gólyák.~- Ó, de 6864 I, 2| akik már holnap ilyenkor a Tisza vizében nézitek magatokat! 6865 I, 2| kaszaboltatjuk magunkat - gondolták a magyar ezredek, s õk is 6866 I, 2| hajaszála égnek meredt tõle.~A futók közt volt Szegesdi 6867 I, 2| mosolygott szép csendesen a szõke bajuszkája alatt, 6868 I, 2| alatt, míg egyszer csak a nagy tolongásban lemaradt 6869 I, 2| nagy tolongásban lemaradt a fejérõl a csákó.~- Hohó, 6870 I, 2| tolongásban lemaradt a fejérõl a csákó.~- Hohó, talján - 6871 I, 2| kiáltotta el magát -, már csak a csákómat visszaveszem tõled!~ 6872 I, 2| akik meghökkenve nézték a kigyulladt orcájú vitézre. 6873 I, 2| Szegesdi Béni kardja.~- A csákómat, a csákómat! - 6874 I, 2| Béni kardja.~- A csákómat, a csákómat! - kiáltotta nekitüzesedve. - 6875 I, 2| fiúk, szerezzük vissza a csákómat!~A Béni cimborái 6876 I, 2| szerezzük vissza a csákómat!~A Béni cimborái ugyan nemigen 6877 I, 2| hogy miért olyan becses az a kétfejû sasos csákó, de 6878 I, 2| kétfejû sasos csákó, de a legjobb pajtásukat nem akarták 6879 I, 2| cserbenhagyni. Egyik magyar ezred a másik után fordult vissza, 6880 I, 2| Olasz katonának híre se volt a mezõn; ki otthagyta a fogát, 6881 I, 2| volt a mezõn; ki otthagyta a fogát, ki elfutott, amerre 6882 I, 2| amerre látott.~Ez volt a híres gajtói csata, az elsõ, 6883 I, 2| osztrákok az olasz háborúban. A csata igazi hõsét, Szegesdi 6884 I, 2| Benedek tábornok sátrába. Maga a vezér igazgatta a feje alját, 6885 I, 2| Maga a vezér igazgatta a feje alját, õ rakta lázban 6886 I, 2| rakta lázban égõ homlokára a kötést, s meg-megcirógatta 6887 I, 2| kötést, s meg-megcirógatta a szemébe csapzott szõke haját.~- 6888 I, 2| Azzal levette kabátjáról a maga gyémántcsillagos érdemrendjét, 6889 I, 2| érdemrendjét, s rátûzte a közember vászonzubbonyára. 6890 I, 2| csak szorongatta kezében a véres, poros, összetaposott 6891 I, 2| azt nagyerõsen kivették a kezébõl, akkor befelé fordult, 6892 I, 2| eleinte értetlenül nézte a vezéri sátort, a sok fényes 6893 I, 2| értetlenül nézte a vezéri sátort, a sok fényes ruhájú tisztet. 6894 I, 2| tisztet. Utoljára odatévedt a tekintete a zubbonyán levõ 6895 I, 2| Utoljára odatévedt a tekintete a zubbonyán levõ rendjelre. 6896 I, 2| Bekötözött kezével letépte a gyémántszalagot, s ledobta 6897 I, 2| gyémántszalagot, s ledobta a földre.~- Vegyétek vissza - 6898 I, 2| ezért tettem. Nem kell, ami a tiétek. A csákómat adjátok 6899 I, 2| Nem kell, ami a tiétek. A csákómat adjátok ide!~Odaadták 6900 I, 2| adjátok ide!~Odaadták neki a csákóját, s egyszerre elcsendesedett, 6901 I, 2| elcsendesedett, ahogy azt a szívére tehette. Szép, szelíd 6902 I, 2| s föl se ébredt többet. A tábornok maga bontotta föl 6903 I, 2| tábornok maga bontotta föl a csákót: kettõs tetejében 6904 I, 2| virággal.~Mikor eltemették, a zacskócskát a feje alá tették. 6905 I, 2| eltemették, a zacskócskát a feje alá tették. A gajtói 6906 I, 2| zacskócskát a feje alá tették. A gajtói hõs idegenben is 6907 I, 2| bankója~Furcsa név biz ez, de a viselõje még százszor furcsább 6908 I, 2| Derékban gömbölyû, mint a hordó, de hosszú nyakú, 6909 I, 2| hordó, de hosszú nyakú, mint a gólya. Se bajusza, se szakálla, 6910 I, 2| kitelt volna belõle mind a kettõ. A mestersége rongyszedés, 6911 I, 2| volna belõle mind a kettõ. A mestersége rongyszedés, 6912 I, 2| rongyszedés, de nincs az a király, aki olyan büszkén 6913 I, 2| ünneplõ koronáját, mint õ a nagy batyut a hátán.~- Jaj, 6914 I, 2| koronáját, mint õ a nagy batyut a hátán.~- Jaj, de kényes 6915 I, 2| Titulász! - incselkedtek vele a ráérõ emberek, mikor végigfurulyázta 6916 I, 2| utcákat. Erre õ megbillentette a hátán a batyut, mint ahogy 6917 I, 2| õ megbillentette a hátán a batyut, mint ahogy más ember 6918 I, 2| ahogy más ember megbillenti a kalapját, s mosolygott akkorát, 6919 I, 2| mosolygott akkorát, hogy a füléig szaladt a szája:~- 6920 I, 2| akkorát, hogy a füléig szaladt a szája:~- Kényes ám, de van 6921 I, 2| mire! Öreg Titulásznak nagy a becsülete még a sárgarigó 6922 I, 2| Titulásznak nagy a becsülete még a sárgarigó elõtt is. Mit 6923 I, 2| sárgarigó elõtt is. Mit mond a sárgarigó a fõbíró úrnak? 6924 I, 2| is. Mit mond a sárgarigó a fõbíró úrnak? Azt mondja 6925 I, 2| mondja neki: filió, huncut a bíró. Mit mond a sárgarigó 6926 I, 2| huncut a bíró. Mit mond a sárgarigó az öreg Titulásznak? 6927 I, 2| neki: tilió, rongyból lesz a millió.~Ezt ugyan nemcsak 6928 I, 2| millió.~Ezt ugyan nemcsak a sárgarigó mondta neki, hanem 6929 I, 2| Subadarabot,~Abból lesz a millió~Tilió, filió.~Én 6930 I, 2| egyszer kiabáltam utána a kerítés mögül, akkor is 6931 I, 2| Nem szégyenled magad azt a szegény öreg embert kicsúfolni? 6932 I, 2| megijedtem, mint Papék lova a fûrészportól. Inkább a nyelvem 6933 I, 2| lova a fûrészportól. Inkább a nyelvem haraptam volna el, 6934 I, 2| kétakkora árpacukrot adott, mint a többi gyereknek - mert mindig 6935 I, 2| mert mindig volt árpacukor a köpenyege zsebében, s azt 6936 I, 2| s lobogott mosolyogtában a szemöldöke - jut a millióból.~ 6937 I, 2| mosolyogtában a szemöldöke - jut a millióból.~Hanem egyszer 6938 I, 2| elmaradt az árpacukor, elmaradt a furulyaszó, nem kóválygott 6939 I, 2| Ágynak esett szegény feje, s a vánkosa alá tette az árpacukrot 6940 I, 2| tette az árpacukrot meg a furulyát. S ha egy-egy gyerek 6941 I, 2| Furulyázott neki egy kicsit, aztán a markába nyomott egy darab 6942 I, 2| Titulász elvitte magával a millióját!~Nekem is azt 6943 I, 2| mosolygással nyomott barackot a fejem búbjára:~- Nincs már 6944 I, 2| Nincs már cukor. Elhordták a pajtásaid. Nincs már furulya 6945 I, 2| furulya se. Az elõbb vitte el a Kesik Jani, egyebet már 6946 I, 2| megemlegeted az öreg Titulászt.~A sarokban roskadozott egy 6947 I, 2| pénz, ritka pénz, ilyent a te apád álmában se látott. 6948 I, 2| Titulász.~Meg is becsültem én a bankót, szaladtam vele a 6949 I, 2| a bankót, szaladtam vele a Mitetszik boltjába, s nagykényesen 6950 I, 2| s nagykényesen odadobtam a boltos elé.~- Mi tetszik, 6951 I, 2| tetszik, kisöcsém? - kérdezte a Mitetszik boltos.~- Adjanak 6952 I, 2| boltos.~- Adjanak ezért a sok pénzért egy zsák árpacukrot. 6953 I, 2| egyik fele piros legyen, a másik meg fehér.~- Ejnye, 6954 I, 2| nagy úr az úr - nevetett a Mitetszik -, adjon egy garast.~- 6955 I, 2| adjon egy garast.~- Ott a százforintos bankó.~A boltos 6956 I, 2| Ott a százforintos bankó.~A boltos összegyûrte a pénzt, 6957 I, 2| bankó.~A boltos összegyûrte a pénzt, és a markomba nyomta:~- 6958 I, 2| összegyûrte a pénzt, és a markomba nyomta:~- Az ám, 6959 I, 2| öreg: szélnek eresztettem a cifra bankót az udvaron:~- 6960 I, 2| Vidd el, szél, vidd el ezt a nagy kincset, amin már egy 6961 I, 2| ára árpacukrot se adnak!~A szél fölkapta a papirost, 6962 I, 2| se adnak!~A szél fölkapta a papirost, zörgette, forgatta, 6963 I, 2| se kellett. Belesodorta a libaitatóba, ott találta 6964 I, 2| se csinált, csak üldögélt a tornácon, s nézte, hogy 6965 I, 2| nézte, hogy kergetik egymást a bárányfelhõk az égen.~Uramfia, 6966 I, 2| micsoda cifra papír úszkál a vízen! Nemhiába, hogy a 6967 I, 2| a vízen! Nemhiába, hogy a Kossuth katonája volt nagyapó 6968 I, 2| valamikor. S amikor kihalászta a bankót a vízbõl, úgy megtántorodott, 6969 I, 2| amikor kihalászta a bankót a vízbõl, úgy megtántorodott, 6970 I, 2| meg kellett neki fogózni a tornácoszlopban. No, ilyet 6971 I, 2| már mégse tennék, ha én a Kossuth katonája lettem 6972 I, 2| ugrottam oda:~- Nagyapó, mi a baja, édes nagyapó?~Nagyapó 6973 I, 2| édes nagyapó?~Nagyapó csak a kezével integetett, hogy 6974 I, 2| menjek onnan, s úgy potyogott a könnye a bankóra, mint a 6975 I, 2| s úgy potyogott a könnye a bankóra, mint a záporesõ.~- 6976 I, 2| a könnye a bankóra, mint a záporesõ.~- Nini - gondoltam 6977 I, 2| mégiscsak valami lehet ez a Titulász bankója, hogy még 6978 I, 2| nagyon fölvitte az Isten a dolgát. Belekerült a nagyanyó 6979 I, 2| Isten a dolgát. Belekerült a nagyanyó imádságos könyvébe, 6980 I, 2| elüldögélt úgy, hogy egyre csak a bankót nézegette, s hol 6981 I, 2| elborult, hol ragyogott a tekintete. Mikor maga formájú 6982 I, 2| mentek hozzá, szinte nevetett a szeme, ahogy odasúgta nekik:~- 6983 I, 2| én nektek!~Aztán bementek a tiszta szobába, ott egy 6984 I, 2| darabig olyan csend volt, mint a templomban, aztán olyan 6985 I, 2| riadalom, hogy elhallatszott a szomszédba. A szelíd öreg 6986 I, 2| elhallatszott a szomszédba. A szelíd öreg bácsik olyan 6987 I, 2| mintha csak csatába mennének a nemzeti lobogó alatt, s 6988 I, 2| csodálatos ereje lehet ennek a Titulász bankójának - tûnõdtem 6989 I, 2| már nagyon szerettem volna a kezem közé kaparintani. 6990 I, 2| nagyapó, mint hétfejû sárkány a kincset. Akkor is a kezében 6991 I, 2| sárkány a kincset. Akkor is a kezében szorongatta, mikor 6992 I, 2| zölddel: abban tartogatta a bankót a mestergerendán. 6993 I, 2| abban tartogatta a bankót a mestergerendán. Oda pedig 6994 I, 2| egymásra. Nem is láttuk a pénzt, csak sátoros ünnepen: 6995 I, 2| milyen világ volt az, mikor a Kossuth-bankót csinálták.~- 6996 I, 2| ereklyét, gyerekeim - kötötte a lelkünkre -, minden betûje 6997 I, 2| lelkünkre -, minden betûje a szabadságharcról beszél.~ 6998 I, 2| szabadságharcról beszél.~Mikor aztán a magam szárnyára kerültem, 6999 I, 2| kerültem, hozzám került a Titulász bankója. Kopott, 7000 I, 2| Magyarország címere és a Kossuth Lajos neve.~Én üveg